Esztergom és Vidéke, 1916

1916-04-06 / 27. szám

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETÓ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. FÖMUNATÁRSAK : D

R RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN ÉS D

R KŐRÖSY LÁSZLÓ Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős: LAISZKY JÁNOS MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE 6 K NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FLLÉR. NYILTTÉR SORA 90 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA Nemzeti jövedelmünkről. Minden olvasónkat legközelebbről érdekli: Milyen paritásban vagyunk Ausztriával és miért járulunk kevesebbel a a közös költséghez ? Ezekre kérdésekre válaszolt dr. Fellner Frigyes egyetemi tanár, a Magyar Agrárbank ügyvezető igazgatója a minap közérdekű tanulmányával, melyet Magyar Tudományos Akadémiánkban mutatott be : Magyarország- és Ausztria nemzeti jövedelmének összehasonlítása címén. Olyan szoros kapcsolat fűz minket össze Ausztriához, hogy minden esztergomi olvasónkat érdekli az a kérdés : mennyivél gazdagabb Ausztria hazánknál ? Kiváló tudósunk alapos búvárkodása szerint Magyarország 1911 — 13.-ban termelt nyersanyagai az őstermelésben 5.085 milliárd koronát jelentenek. Ebből (a munkabért, mint jövedelmet leszámítva) vetőmagra kell levonunk 294.384 millió K-át, gépekre (10 százalékos kapással) 46.236 ni. K-át, trágyázásra 340.000 K-át, az igaerő etetésére pedig 180.000 millárd K-át. A tejtermelés 2.655 milliárd liter magyarországi tejet számítva, a háború előtt 422 millió K-át jövedelmezett. Hústermelésünk 4.188 millió métermázsával 645.495 millió koronával gyarapította nemzeti jövedelmünket, a zsír meg a bőr értékeivel is. Gyapjútermelésünk 14.533 millió hasznot a méh .és selyemtenyésztés pedig 3.313, illetve 3.186 millió koronát gyümölcsözött. Baromfiállományunk évi hozadéka 160 millió K-val bővítette nemzeti jövedelmünket. Háziállataink tenyésztése 1.851 milliárd K-át hozott. A földművelés valamint az állattenyésztés összes nettó-jövedelme 4.141 milliárd. Ezt kiegészíti még a .gyümölcs termelés meg a konyhakertészet 110 millió Kval, erdészetüuk 114.475 millióval, vadászatunk 8.150 K-val és a halászat 2*5 millióval. Bánya és kohó termelésünk tiszta haszna 137.077 m. és sótermelésüizk (az egyedáruságon kivül) 8.348 m. korona. Egész őstermelésünk bevételei tehát 4,894.915,252 K tiszta hozadékot jelentenek. Ugyan ez a tétel Ausztriában 4,509.997,90 K. Az arány tehát ami javunkra kedvező. Ipar termelésünkben a malomipar tiszta haszna 110.606,347 K, sörfőző iparunké 37,248,842 K, (Ausztriában 197.378,267 K) cukor iparunk 29.111,310, (58.386,493) K, szesz iparunk 21.213,404, (27.914,181 kor. ásványolaj iparunk 105.895,368, (146.469,925) K, dohány gyártásunk y pedig 19.099,797, (27.954,190 K-át jövedelmezett. Ezen a téren az arány már Ausztriára kedvezőbb. Egyéb iparágunk termeléséből : a gyáripar bruttóértéke nálunk- 3.101,824.694, Ausztriában 9.304,406.000 K-át jelent; amiből tiszta érték ami javunkra 1 297,717.780 K. Kézi iparunk 436.651 millióval gyarapította nemzeti jövedelmünket; ezzelszembentársországunk tiszta jövedelme 5.663,153.044 IC, Kereskedelmünk és forgalmunk hazánkban 772.335,779 m. érték növekedést biztosít ; Ausztiában 1.941,005.068 kor. az előny. Külföldi köv. 177.860,953 K tartozásunk ,1 11 ; Ausztriáé pedig 596.695,006 és 246.120,800 korona. A személyi szolgálat jövedelmével tehát nemzeti jövedelmünk a nép munkája után nálunk 16

SO, mig Ausztriában csak 14.8 3 százalékú a gyarapodás. Ezekre a beszédes nemzetgazdasági adatokra ez ami észrevételünk. A népmunka kedvező helyzete nálunk bizonyítja nemzeti életrevalóságunkat, mely a háború lezajlása után új nemzeti jövedelmi forrásokkal biztat. Nemzetgazdaságunk haladásának törvénye követeli, hogy a sok százezer nyersbőrt ezentúl idehaza dolgozzuk föl bőrkészletre. Agrár állam maradunk ugyan továbbra is, de intenzivebb termelésünket intenzivebb gyáriparral , kell összhangba hoznunk. Ha cukor- és sörfőzőgyáraink fölöslegessé tették a beszállítást, akkor új posztó és vászongyáraink szintén fölszabadítanak az idegen járom alól. A háborús idők súlyos tapasztalatai alapján fogunk majd hozzá nemzetigazdasági önállóságunk megteremtéséhez, ami nemzeti jövedelmeinket tetemesen meggyarapítja a szebb jövőben. Figyelő. Az itthon levők gyengéiről. Legendás időket élünk ! Megelevenednek a történelem lapjai! S ha békeidején tartott nemzeti ünnepeken, a fehér asztal mellett jelszó volt: „Életünket és vérünket", ma megnyílt az alkalom ennek tettekben való megnyilvánulására. A történelem nagy ítélőszéke elé vagyunk állítva mindnyájan s csak tőlünk függ, hogy elődeinkhez méltók lehessünk. A magyar katona dicső haditettei éreztetik hatásukat a fronton s ismeretesek már az egész világ előtt. A bátorság, a halálmegvetés, példátlan SZÍVÓS kitartás őseinkhez méltóan páratlan helyet biztosítanak nemzetünknek a történelemben. Ez a fronton van, de vájjon a magyar társadalom itthon maradt része méltó-e a küzdő véreinkhez kitartásban, önfeláldozásban ? Egyesül-e, tömörül-e tevékenységben a szent cél érdekében s erőkifejtése megnyilvánul-e, oly hatalmas-e mint amazé ? Még csak a részletek munkáját látjuk s ezért még nem tudhatjuk. Ha a társadalom vezetőszerepet vivő részének önérzete itthon is fellángol s fáradságot nem kímélve kapcsolja össze azon láncszemeket, melyek a lelkek mélyén fakadva nemzetünk boldog jövőjéért összeforrni amúgy is vágynak, akkor elég erősek leszünk arra, hogy a fronton küzdő fiaink mellett mi is méltó helyet foglaljunk, akik itthon vagyunk. A társadalmat, amelyre a hazafias munkásság hárul, a tisztítótűznek át kell járni, a hazaszeretet, mint egy magas feszültségű áram tegyen próbára mindenkit s a társadalom ilélőszéke vesse ki azokat, akik a próbát ki nem állják. Tudjuk, hogy a társadalom a városokban magasabb kultúra nyomdokán tömörült, s mondhatni, szinte észrevétlenül találta készen a háború involválta szükséges szervezeteket,- melyek a háború itthoni munkájához szükségképpen kell, hogy alakuljanak. Akik a temérdek háborús szükséglet fedezésére irányuló tevékenységeket szervezték, azok élére is állottak, s ha majd a háborús mozgalmak, hadi jótékonyságok statisztikáját összeállítják, konstatálhatjuk, hogy fényes eredményeket is érnek el. A jótékonyság erényszámba menő ily módon való megnyilvánulása, minden bizonnyal nemesebb szivet, emelkedettebb lelkülettel és nemesebb gondolkodást kivan s igy csak a műveltség legalább is közepes fokától fölfelé található. Tapasztalhattuk a háború ideje alatt, hogy vagyonok, emberek kivonták magukat minden oly mozgalmakból, amelyek anyagi áldozatokat kívántak tőlük. Az anyagiasság, a hirtelen meggazdagodási vágy, erősen útját állják a jótékonyság gyakorlásának. Ez városokban van így, most nézzük meg falun. Tán természetes is, hogy a háború kívánta itthoni teendőknek a falusi népnél kedvező