Esztergom és Vidéke, 1916

1916-03-12 / 20. szám

hátha mindezek megvédik az ő üzleti vállalkozásait és gyarmati érdekeit! Ha a mostani világháború közvetetten oka Oroszország, a veszedelem rugója mégis csak Anglia. Mert az osztrák-magyar-szerb konfliktust békésen is el lehetett volna intézni, ha a kellő pillanatban kellő helyről figyelmeztették volna Oroszországot. Anglia azonban ehelyett úgy elárasztotta magabizalommal Francia- és Oroszországot, hogy ezek az ő rengeteg flottái csodáiban megbizva, bele is ugrottak a legdestruktivabb háborúba, amit csak elképzelhetünk. Bizonyos, hogy a föltétlen militárizmusz — mint minden föltétlen izmusz, — veszedelmes. Hanem óriási különbséget jelent az agresszív és a defenzív militárizmusz. Mert Anglia rejtett macskakörmei sokkal inkább veszedelmeztették a világbékét, mint Németország nyilt defenzív fölkészültsége. Most már valóban ideje lenne, hogy az elámított két nagy nemzet: Orosz- és Franciaország kinyissa a szemét,^tisztán lásson és ne kapargálja ki tovább saját kárára Angliának a sült gesztenyét. Valóság, hogy Anglia erkölcsi tekintetben már régóta kimtdt. Mert az az Anglia, mely üzleti haszonért egykoron indusokkal gyilkoltatott le Amerikában angol származású katonákat, mely az amerikai polgárháborúban egyiptomi, indiai, afrikai zsoldosokat szállított Amerika halálra itélt népe ellen, ma csakugyan önmagához következetes, ha ugyanezt cselekszi Európában! Ma már még Amerika is rá kapott az angol finánciálizmuszra. Mert nyereségvágya olyan rohamosan nőtt, hogy minden hajónk csakis romboló és gyilkoló eszközöket szállít a világ legembertelenebb háborúja számára. Semlegességről csevegünk ugyan, de ellenkezöképen cselekszünk. Pedig ez a háború indító okaival és eredményeivel igen tanulságos épen Amerika számára. Mert igyekeznünk kellene megtanulnunk azt a fejlődésre és kiaknázásra való óriási képességet, mellyel a német birodalom állott sikra az egész világ előtt. Szerecsés lehet ugyan az az állam, mely elkerülheti a háborút, de erre célra múlhatatlanul szüksége van defenzív militárizmuszra ! Figyelő. Egyenlő mértékkel mérjünk! Mikor nem rég megjelent a belügyminiszteri rendelet, amely március közepétől kezdve éjjeli zárórát állapít meg valamennyi vendéglőre, kávéházra, korcsmára és mulatóra, megnyugvással sóhajtott fel minden jobb érzésű ember: Végre valahára! Kissé elkésett ugyan a rendelet, mint nálunk majd minden miniszteri rendelkezés, de még mindig észretérítő hatással lehet azokra, kik a háború komolyságát maguktól vagy nem bírják vagy nem akarják felfogni s erkölcseiket megfelelően rendezni. Esztergomban a rendelet szorosabb végrehajtására tulajdonképpen nem is lesz szükség, mert hisz tudva van, hogy erélyes rendőrkapitányunk dicséretes gondoskodása folytán nálunk már február 20.-a óta korlátozva van a korcsmák, pálinkamérések, kávéházak és vendéglők éjjeli nyitvatartása. Legfeljebb a külömböző tilalmakat kell majd a miniszteri rendelet szerint egységesíteni. Mikor azonban erről megelégedéssel nyilatkozunk, a jó ügy érdekében nem nyomhatunk magunkba bizonyos bíráló észrevételeket mind a rendőrkapitányi, mind a miniszteri rendelkezésre vonatkozólag. Nem tartjuk méltányosnak, sőt mondhatnók : igazságosnak sem a rendőrkapitánynak azt az intézkedését, amely ugyan azt a mértéket alkalmazza a szolid polgári vendéglőkre, mint a legközönségesebb bor- és pálinkamérésekre. Helyes, hogy az utóbbiakat esti 9 órakor záratja (még helyesebb volna, ha már 8 v^gy 7 órakor záratná!); de nem látjuk át, mért kell úgyekkor záratni azokat a polgári vendéglőket is, melyeknek jó hire ellen eddig semmi panasz sem merült fel, melyekben nem folytak és folynak zajos dorbézolások. Ezek nyitvatartásának idejét bátran ki lehetne terjeszteni éjfélig. A közerkölcs mit se vesztene vele ; a méltányosságon ejtett csorba pedig helyrehozódnék.*) Ám ez még csak a kisebb panaszunk. Van jóval nagyobb gravámenünk mindkét rendelkezéssel szemben. Nem találunk határozott korlátozó tilalmat *) Megnyugvással értesülünk róla, hogy a helyrehozás már meg is történt egy legújabban kiadott rendőrkapitányi rendelettel, i Szerk. egyikben sem a bordélyházi orgiákra vonatkozóan. Pedig ezt nagy hiánynak véljük ép Esztergomra való tekintettel, mert szavahihető tanuktól biztos tudomásunk van róla, hogy a kávéházak zárórájakor . kitessékelt uracsok egyszerűen átvonulnak a németuccai kéjtanyára s ott folytatják a dőzsölést pezsgő, bor és egyéb szeszek gőze mellett reggel hétig, sőt nem egyszer tovább is — a közelben lakók állandó botránkozására! Hát — kérdjük — ezt meg lehet engedni ? Ezt el szabad tűrni ? Ez ellen nincs mód fellépni ? Ilyenre nincs rendőrségi paragrafus? Nincsen tilalomfa ? Milyen mérték az, mely a bajnak kisebb forrásait körülhatárolja, a legnagyobbat pedig szabadon engedi áradnis pusztítani ? Ha az élvezetekben a mostani végtelenül válságos időben — igen helyesen — határt és mértéket szab a hatalom, akkor állítson korlátot oda is, ahol az élvezetek legveszedelmesebb térre csapongnak : a bordélyházakban ! Mérjünk legalább egyenlő mértékkel! e. é. zf. Háborús vidámság. Bakahumor. Alföldi vitézek bandukoltak muszkakergetés közben a hepehupás lengyel hegyek között. A nyári meleg sehogysem kedvezett a teherhordó harcosainknak. — Komisz ut ez — mondta az egyik öregebbik baka. — Tegyen úgy bátyám uram, mint én, — felelte az egyik fiatalabb baka. -— Gyújtson rá, azzal is megkönnyebbül a teher. Amerikai háborús élcek: — Kitchener lord kijelentette, hogy a háború csak most kezdődik. Csodálatos, a németek milyen buzgón azon iparkodtak, hogy Kitchener Ígérete megvalósuljon. — A szövetséges német, osztrák és magyar seregek valóban udvariasak. Mindjobban megkönnyítik, hogy az orosz cár a frontra utazzék. — Oroszországban a legteljesebb sajtó szabadság virágzik a bankopés számára. Jászkuu-cirkálónk, a leggyorsabb cirkálónk 28—32 tengeri mérföldet száguld be. óránként. 18—20 millió korona az értéke. Parancsnoka Horthy Miklós sorhajókapitány (ezredes), cs. és kir. kamarás, O Felsége egykori szárnysegéde, a hősi halált halt Horthy Szabolcs, jászkunsági főispán fivére, A magyar Emden és Hamidie szerepére vállalkozott jászkun-cirkálónk, a Novara, a hires pünkösdi kiránduláson. Háromszázhuszonhat főnyi legénysége, a parancsnokon kivül hat tisztje, orvosa, négy vizenvezető mérnöke volt rajta. Kilenc darab 10 cmes ágyú, két oldalt egyegy torpedó vető és elől-hátul egyegy géppuska alkotta a fegyverzetet. Jászkun-cirkálónk néhány perc alatt összelőtte a Porto Korzini kaszárnyát és az észrevehető parti ütegeket. A heves harcban a Novarát öt találó lövés érte, egy gránát az őv-páncélt találta kettő az ágyút, egy a szellőztető! és sok szilánk a kéményt. Horthy Miklós hajóskapitány folytonosan a parancsnoki hidon intézkedett tisztikara társaságában. De könny szökött a szemébe, mikor egy sorhajóhadnagya és öt matróza hősi halált halt a födélzetén. Ezekkel és a tizenkét sebesülttel fél árbocra bocsátott zászló alatt tért vissza a Novara Póiába, hol néhány nap alatt kigyógyult ami hires jászkun-cirkálónk. Mikor egy haditudósítónk meglátogatta a túlnyomó jászkun személyzetű cirkálót, olyan füstös nagykunsági matrózokat látott, hogy szóba ereszkedett velük. Az egyik jászkun igy mentegetőzött: — Instállom uram, a tiszaföldvári jegenyék nem vetnek ám ide árnyékot. Dáridó és kesergés. A duklai előretörésről mondta el ezt egy tisztünk: — Rengeteg sok orosz foglyot, sok tiszttel vegyest kellett Bártfán elszállásolnunk. Másnap áldomást rendeztek a mi tiszteletünkre a bártfai urak. A nagyvendéglőből hazakísért minket a cigánybanda. Még ,'.i

)4(

.-. üwikíjvij«jVu3i fiibOáiSH ál' mi vigan haladtunk tanyánkra, az egyik ház rácsos ablakából keservesen zokogott két összeölelkezett orosz tiszt. Kujon, Esztergom szabad királyi város tanácsától. 2382—1916 tan. szám. Hazafias meghívás! A magyar népszabadság kivívásának hatvannyolcadik évforduló napja: Március tizenötödike közeledik. Ezt az évfordulót a hálás visszaemlékezésnek kegyelettel teljes érzéseivel ünnepeltük mindaddig, amíg a világháború kitört s a márciusi nagy napok örökkön élő hagyományainak köszönheti nemzetünk azt, hogy fiai hősök a harctereken, mert a nemzet életének államot fentartó és közszabadságot biztosító történelmi vállalkozásaiból táplálkozik a hazafias önérzet, a hazának szeretete a honvédelemig, a nemzet fiainak vére hullásáig és a hősi megdicsőülésig ! Esztergom szab. kir. város közönsége, mely a történelmi múltnak dicső hagyományait az elnyomatás korszakában ép ugy ápolta, amint ébren tartotta azokat a boldogabb időkben, március idusán fokozottabban törekszik példát adni a jövendő nemzedékeknek arra, hogy a szent hagyományokat tovább is ápolni kell. Különösen kell ápolni a nemzet történelmi múltjának az önfeládozás határán túlmenő fényes eseményeiből az utódok javára minden időben jelentkezett és dúsan kamatozott erkölcsi eredményeket, , amelyeknek gyarapodása nagyban függ a most folyó világháború végső ki-