Esztergom és Vidéke, 1916
1916-02-24 / 15. szám
SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLI MENYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ES HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. FŐMŰN A TÁRSAK : D R RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN ÉS D R KÖRÖSY LÁSZLÓ Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős: LAISZKY JÁNOS MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE 6 K NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FLLÉR. MYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA Nem fogytunk el még és nem is törtünk meg, hála az Istennek. Sőt, mikor az itthonmaradt acélizmos férfiakat uccáinkon, tereinken s nyilvános helyeinken látjuk, meg kell állapítanunk,, hogy még mindig nem érkezett el az az idő, ami a muzulmánoknál szent háborút jelent: Mikor mindnyájunknak el kell menni. Ez a „maroknyi" magyar nép, 'úgylátszik, kifogyhatatlan. És meg nem törhető. Nem mi mondjuk. Ellenségeink kiáltják. A sorozások, a bevonulások egymást váltják fel. A magyar nemzet embererdejében, tagadhatatlanul erős éssürü fejszecsapások nyomán is, még mindig millió és millió élőfa áll és vár a nagy ö tvédelmi harcba való vonulásra. S akik még mindig a térképen, a kártyaasztaloknál a börzén rendezik a csatákat, elég sokan vannak s ha kell, reájuk is kerül a sor. Sorozás gyakran van. S még gyakrabban lesz, ha szent ügyünk diadalmas befejezés felé közeledik háborúnk, s az utolsó nagy döntés úgy kívánja. S ha egyszer a magyar ember felölti a katona ruhát: nemcsak ember, nemcsak katona, de'hős is. Nem az az ember, kit oly sokszor gépnek tekintettünk, hanem igaz katona, aki tudja hova és mért indul. Aki tele van lelkesedéssel, elszántsággal, hazájának szeretetével és a nemzete jövőjének gondolatával. Csudás korszakai mindig voltak e nemzetnek a századok folyamában. De ez az idő, de ez .az önvédelmi harc felülmúlja az emberit. Itt az égi segítség, a Gondviselésbe vettett honfiúi hit sugározza be a nemzet lelkét. Ki hitte volna, hogy ezekben az öreg népfölkelőkben például annyi fizikai és erkölcsi lélekerő van ! Ki hitte volna, igen, hogy deresedett fővel, a meghitt csa ládi körből való kiszakítással, ezek az öreg katonák oly derült, elszánt lélekkel induljanak a nagy, véres csatákba! Hiszen ember az ember. A családi íészektől való búcsúzás talán a legnehezebben elviselhető búcsúzás. A lelki és vérbeli életszáiakat elszakítani, már magába véve is : Hősiesség. És ezek a hősök egy-egy megcsillanó könnyel, egy-egy forró csókkal elszakítják e szálakat. Nem zúgolódó panaszokkal, hanem a katonának erős lelkével, a komoly idő tudatával, az életnek és halálnak nagy számvetésével állanak sorba. Hallottuk-e zengő dalukat, mikor utcáinkon végig vonultak ? Azt a dalt, amely még nagyon sokáig, jövendő nemzedékeinkben is visszhangzani fog. Oh nem, nem fogyhatunk mi el! Csuda történik itt szép Magyarországon. Nem fogyhatunk el és nem törhetünk meg. És majd elérkezik a mi diadalunk. Sose fogyunk el! Igy akarja — a riíi Istenünk. A magyarok nagy nagy Istene. Vajda Rudolf. Jövendőbeli nőkről. Az elmúlt idők nőinek szívós harca, az egyenjogosítás mozgalmas hadjárata minden fronton szünetel. A drágalátos divatkorszakok ünnepelt szabókirályai és szabásművészei teljesen lekerültek a napirendrő 1 A tegnap asszonyát a mai nő feledteti; mert a, mai asszony nagyszerűen magállja helyét azon a társadalmi csatatéren, a honnan az erős nemnek, a férfiaknak távozniok kel lett az élet-halál harcra. A németbirodalmi katolikus nők nagy gyűlésén épen olyan alapos sággal tárgyalták a jövendőbeli nők hivatását, mint az evangélikus aszszonyok szövetségének lelkes tagjai, ahol a német császárnét a birodalom népszerű trónörökösnője, a boldog ifjú anya és az imádott feleség képviselte. Egész Berlin társadalma a két hatalmas nőmozgalom hatása alatt állott teljes két napig. Harmadnapon pedig már Braun Lili, a kitűnő német irónő és mágnás-szociálista ragyogó előadása gyönyörködtette a németbirodalmi székesfőváros előkelőségét. A holnaputáni, tehát a jövendőbeli nőkről értekezett. Mindenki ámulva hallgatta a szellemes irónő váratlan kinyilatkoztatásait : — A közeli múltban, vagyis tegnap még a női hivatás korlátlan kitágításáról ábrándoztunk, — jelentette ki lelkesen. — A tevékenység valamennyi terén a nőt a férfiú mellé akartuk állítani. Lehetséges, hogy holnap még szót ejtenek itt-ott ilyesmiről. De már holnapután maga az állam és a férfiú csakis a nő egyetlen magasztos hivatásáért * fog lelkesedni, aki nem akar más lenni mint édes anya. Hogyan keletkezett az az üdvös forradalom? A férfiak számára általános mozgósítás volt egyszer; a nők számára pedig háromszor. Először a jótékonyság gyakorlására kellett sikra szállaniok és ekkor az elhagyatottak és a sebesültek javára szerveztek hadseregüket. Ez az óriási harc a háború végéig tart. Súlyosabb volt a gazdasági mozgósítás kérdése. Hiszen Anglia és szövetségesei nagy örömujjongással rendezték a kiéheztetés szívtelen műveletét. Míg vitéz harcosaink élethalálharcot vivtak, a nőknek kellett a mindennapi életkérdés küzdelmét harcolnia nemcsak Németországon, hanem Ausztriában és Magyarországon is. Meg kellett összetartó és együtt érző nőinknek tanulnia a puritán takarékosság művészetét, mely azután megtanította, hogyan, kell a kiéheztetés hidrafejét összetiporni. Németország és derek szövetségesei rendben vannak rendszeres ellátásunkkal, tehát az angol számítás szeiint nem kellett háborúnkat félbeszakítanunk. Ez a hatalmas társadalmi diadal szintén nőinké és ez a győztes küzdelem kitart velünk a békekötésig. A harmadik mozgósítás a munka érdekében történt. Sok százezer harcos férfi helyébe új női ezredeket kellett soroznunk nemcsak a mindennapi forgalom lebonyolítására, hanem az ipar, a kereskedelem, az iskola sőt a kultúra egyéb elhagyatott tereire is. Tömérdek német úrnőt valóban nem a mindennapi kenyérkereset toborzott az új frontra; mert a hűséges hitvestárs szívesen folytatta férje hivatását akár a gyárvezetésben, akár a kereskedésben, vagy a gazdaságban, szóval ahol azelőtt az eltávozott férfiú remekelt. A mi gondos háziasszonyaink és mintaszerű anyáink azonban nemcsak nálunk, hanem a velünk együtt érző szövetséges nemzeteknél nem lemondással, hanem szeretettel vállalkoztak erre a lélekemelő helyettesítésre. Nem is tartjuk számon hányan dolgoznak ma és atyjuk, szeretett férjük, jó testvéreik vagy feláldozó fiaik helyett. Mert valóban milliókra növekedett ez a hatalmas társadalmi női hadsereg. Ezzel a harmadik mozgósítással azonban már be is telt a mai nők nehéz megpróbáltatása. A holnap asszonya serényen folytatja hazafias művét, mert érzi, hogy a béke áldásaiból neki is kijut megérdemelt osztályrésze. Mer fc t a nagyháború a nők egyenlő jogosultságát már olyan fényesen igazolta, hogy jogait méltán törvénybe lehet igtatni. Az ihletett irónő a holnapot rövid életűnek jósolja. De holnapután már az édes anyáról lesz szó. Uj életnek kell föltámadnia a halál nyomdokain minden palotában, házban és kony habán. Ha az állam boldogulni óhajt, ha .a nemzet folytatni akarja hivatását, akkor csak az anyától várhatja mindezt elsősorban, aki naggyá képes nevelni az új nemzedéket. A társadalom elsőrangú hivatása lesz az édes anya védelme, az újszülött jóléte és a gyermekvilág gondozása. Milyen lesz tehát a közeli jövendőbeli asszony ? Boldogan mosolyoghat, mert legédesebb ábrándjai valósulnak meg. Ne higyjük többé, hogy egyedül a jogok üdvözölhetik a nőt, hanem azt, hogy csakis természetes kötetességeinek teljesítése. Mert mikor szívere ölelheti gyermekét, mikor szeretettel tanítgatja, féltő gonddal neveli, hogy az élet ezer kísértései közt is derék hazafiúnak nevelhesse: akkor éri el épen földi élete égi boldogságát. A jövendőbeli, vagy holnaputáni nő ugyan az irónő adatai szerint hasonlítani fog a mult század páratlan hitveseihez, mintaszerű gazdaasszonyaihoz, példás anyáihoz, kik legfő boldogságukat lelték családikörükben. De annyiban mégis erősen különbözni fog, hogy élvezni
