Esztergom és Vidéke, 1916
1916-12-31 / 101. szám
1916. december 31. ESZTERGOM és VIDÉKE. 3 zeti eszme általában megértésre talált. Ha egy pillantást vetünk az any- nyira fontos és szükséges biztosításokra és bepillantunk az egyes társaságok mérlegeibe Htjuk, mily óriási összeg jön össze évente biztosítási díjakból, és milyen nagc összeg vándorol évente a részvényesek zsebeibe — sajnos leginkább külföldi részvényesek zsebeibe'; — önkénytelenül az a gondolatunk támad, hát nem lehetne e megmenteni ezt az óriási összegű nemzeti vagyont ? A felelet az,, hogy igen. Az O. K. H. és a „Hangya“ megalapítása után ezen a téren is megindult a mentő akció. Kormány támogatással megalakították a Gazdák Biztosító Szövetkezetét, amely már is alig 16 évi működése alatt elérte azt, hogy a nagy és kisemberek százezrei tömörültek és védelmet találtak az „egy mindannyiért“, „mindannyi az egyért“ jelszóval szolid alapon működő szövetkezetben. Úgyhogy, ma már ez is erős hatalmas intézményünkké vált a magyar nemzetgazdaság védelmére ; s hogy kitűzött célját teljesen elfogja érni igen nagy reményre ad okot az egyénekben újabban megérlelődött szövetkezési vagy illetőleg a szövetkezeti eszme teljes megértése. Míg a fronton ádáz dühhel folyik az embermészárlás, a front mögött máris megindult a szerveszkedés; sok új szövetkezet vár megalakulásra, és sok elem vár a szövetkezethez való csatlakozásra, mely egy szebb, boldogabb Magyarország jövőjét jelenti és a szövetkezetek haj- nalpirja glóriás fényben ragyogtatja ezeket a szókat: „Egy mindannyiért“ „Mindannyi az egyért.“ N. P. Jegyzettbe már hadik 1)1= csont? gás. Mégis elolvasta százszor egymásután. Az arcára odalopódzott a pir, a szemében kigyuladt a fény s mozogtak az ajkai, mintha a kérdésekre akart volna megfelelni, melyek sorban következtek egymásután .. . Támolyogva kelt föl az asztaltól. Lelke ujjongott, reszketett a gyönyörűségtől. A kis tanítószoba minden bútordarabja, mintha ~ mosolygott volna rá. Lázasan susogta, amit hinni alig mert: szeret ! szeret! ... Az uccán hideg, októberi szél csapta meg. A tépett fakon még rezgett a fény, de nem volt melege, hideg ragyogással vont be uccát, ember egyaránt. Összébbvonta a kabátját, úgy sietett az iskola felé. Az-iskola- már tele vdt tanulókkal. Apró kiváncsiszemű, gömbölyű arcok mosolyogtak feléje a festetlen padokból. Mikor az ajtót kinyitotta, arcára esett az őszi napsugár. A melegségét, a tüzét is érezte. Szinte megszédült tőle. Le kellett húznia az ablakfüggönyt, hogy e pajkos kíváncsiság ne zavarja már. Ott künn felsikoltott az iskola csengője. Megkezdődött a munka. De mintha ma valami fülbemászó daliamat hallott volna, mikor monoton hangon rá kezdte az élénk gyereksereg : — Egyszer egy az egy . . . Tömör Árkád. HÍREK Előfizetőinkhez. Mikor az „Esztergom és Vidéke“ négy évvel ezelőtt a mostani kiadó és szerkesztőség kezébe került, azt a prog* rammot állítottuk magunk elé, hogy „elfogulatlan bírálói akarunk lenni minden közéleti jelenségnek, eseménynek és sze replésnek ; amint tudunk érdemeket dicsérni, úgy lesz bátorságunk az ostort is suhogtatni ott, ahol akár városi, akar megyei közügyben vétkes köny- nvelműséget, beszámítható hi- oat és jogsértő visszaélést tapasztalnak.“ Tiszta lelkiismerettel hisszük, hogy e programmunknak eddig következetesen megfeleltünk. Megfeleltünk nagyobb erkölcsi sikerrel, mint anyagi haszonnal. Sokszor bizony erősen szülöttünk, keményebben bíráltunk, sőt élesen támadtu nk is, de mindig a jó ügy érdekében és lehető személyeskedés nélkül. Sajnálnok, ha egyesekben ok nélkül titkos neheztelések maradtak volna jóracélzó, tárgyilagos kritikáink után. Ezt szándékosan előidézni nem akartuk. Tehát nem látunk semmi okot reá, hogy eddigi eljárásunkon változtassunk. Elvégre is — akinek nem inge ne vegye magára ! A közérdeket önzetlenül szolgáló lapunk fennmaradása előfizetőink anyagi támogatásától függ elsősorban. Ezért fordulunk most Önökhöz, hogy anyagi támogatásukat kérjük : újítsák meg előfizetésüket s ameny- nyiben tehetik, szerezzenek új előfizetőket is az Esztergom és Vidékének. Minél jobban szaporodni fog előfizetőink száma, annál inkább emelkedik majd lapunk nívója. Egyébként pedig a legboldogabb újévet kívánjuk mind. t. előfizetőinknek, mind olvasóinknak. „Az Esztergom és Vidéke“ sserkessiösége és kiadói. ☆ A királyi pár üdvözlése Pár- kánynánán. Szerdán délben fél 1 órakor az udvari különvonat Pár- kánynána állomáson áthaladva vitte a királyt felséges hitvesével és a trónörökössel együtt a koronázásra. Az állomás perronját és az állomás környékét teljesen megtöltötte e közönség, amely lelkes hangulatban várta a az udvari vonat közeledését. A közönség soraiban láttuk Meszleny Pál főispánt, dr. Perényi Kálmán alispánt, dr. Antóny Béla polgármestert a vármegye és a város tisztikarát, az iskolák tanárait és tanítóit. Az egyesületek és körök népes küldöttségben zászlóik alatt vettek I részt a királyi pár üdvözlésében. A kocsik hatalmas tömege várakozott az állomás mögötti téren, hogy a sáros, nyirkos időben az ünneplő közönség rendelkezésére állhasson. A vonat érkezését a pálya egész hosszában felhangzó hatalmas éljenzés fogadta. IV. Károly király és a királyné az ablaknál állva, mosolygó arccal és kézintéssel fogadták a lelkesedés spontán megnyilatkozását. A vonat lassú menetben haladt el az állomáson és igy mindenki szemlélője lehetett azon örömnek, amely az üdvözlés folytán a királyi pár arcáról lesugárzott. Az állomás területének elhagyása után a vonat ismét teljes gőzzel robogott tovább. A bibornok-hercegprímás a koronázáson. Dr. Csernoch János bibornok-hercegprímás karágsony másodnapján utazott a fővárosba, hogy magas közjogi méltóságából kifolyólag mind a koronázást megelőző funkcióknál, mind magán a koronázáson e legtevékenyebb részt vegye ki. A hercegprímás e heti minden működését a történelem örökíti meg. Hálaadó istentisztelet a zsina gógába. Ü Felsége IV. Károly apostoli királyunk és felséges Neje Zita királyné megkoronáztatása alkalmából az esztergomi izr. hitközség templomában ma d. e. 11 órakor hálaadó istentisztelet lesz. Esztergomiak a koronázáson. A biboros-hercegprímás körül segédkező papság esztergomi képviselőin kívül a vármegye és a város kül- döttségileg képviseltette magát a koronázáson. A küldöttség tagjai, mint annak idején megírtuk, a főispánalispán és a polgármester voltak. Kívülük Esztergom város polgárságának képviseletében Brutsy János és Kiffer Mihály városi képviselők, az esztergomi járásból Páncél Sándor tokodi és Sáros István pilismaród, a párkányi járásból pedig Szentes Jakab kőhidgyarmati és Krizsán Vince párkányi lakosok vettek részt. Eljegyzés. Vettük a következő értésitést: Pintér Ilonka és Adler Sándor jegyesek. Párkány, 1916. december havában. Koronázási mise a főszékes egyházban. A koronázás napján, szombaton d. e. 9 órakor a főszé- kesegynázban dr. Rajner Lajos félsz, püspök, ált. érseki helynök ünnepélyes nagymisét pontifikáit, amely alkalommal az énekkar Buchner karnagynak ez alkalomra írt nagyszabású koronázási miséjét adta elő. A misén a hivatalok és a katonaság nagy számban voltak képviselve és a közönség is teljesen megtöltötte a padsorokat. Mise végén a Buchner-Pé csi-féle Koronázási himnusz került előadásra. — A nap előestéjén és a ko ronázás ideje alatt a város összes harangjai megszólaltak. Újévi üdvözlet megváltása címén Roth Ede Béláról 20 koronát küldött a háborúba elesettek özvegyei és árvái javára lapunk szerkesztőségébe. Az összeget Bleszl Ferenc kir. tanácsoshoz, a háborús segítő akció lelkes vezetőjéhez juttattuk. Kati Sándor jónevű kereskedőnk pedig 10 koronát a harctéren szemük- világát vesztett hőseink javára; 10. koronát a vöröskereszt kórház beteg katonái részére küldött, mely összeget szintén rendeltetési helyére juttatunk. Megalakult a szövetkezeti szeszfőző központ. Csütörtökön délután a vármegyeháza nagytermében volt az esztergomi szőllősgazdák szeszfőző szövetkezetének végleges megalakulása, amelyen gazdáink szép számmal vettek részt. A gyűlést dr. Perényi Kálmán alispán nyitotta meg meggyőző beszéddel, melyben a szövetkezeti szeszfőző központ előnyeit fejtegette. A jelenlevők osztatlan lelkesedéssel fogadták az alispán szavait és indítványára Erőss Rezső főkáptalani jószágkormányzót, a vármegyei gazdasági egyesület elnökét választották meg az új szövetkezet elnökévé. Erőss megköszönve a benne összpontosult bizalmat, előadóul Mátéffy Viktor p. kamarás, belvárosi plébánost, a jegyzőkönyv vezetésére pedig Szabó Gézát, a vm. gazdasági egyesület titkárát kérte fel. Mátéffy Viktor ismertetve a megindult mozgalom eddigi eredményeit, tudatta a megjelentekkel, hogy eddig több mint. 200 részjegyzés történt. Az üzletrészjegyzések összege 70 ezer koronát tesz ki. A központ létesítése a vármegye számos községében is érdeklődéskeltett és így jogos kilátások vannak arra nézve, hogy a környékből is tömegesebb üzletrészjegyzéseket kaphatunk. Az alapszabályok ismertetése és elfogadása után az ért tekezlet megbízta a megválasztot- vezetőséget a kormányhatósági engedélyezés kieszközlésével. Az új szövetkezet a legjobb reményekkel kezdette meg útját a virágzás és boldogulás felé. Városi közgyűlés. Esztergom sz. kir. város képviselőtestülete f. hó 27.-én d. u. 4 órakor rendkívüli közgyűlést tartott. Dr. Antóny Béla polgármester emelkedett hangú beszéddel nyitotta meg a tanácskozást. A mai napon, úgymond, szem- től-szembe láttuk a párkánynánai állomáson felséges uralkodónkat. Mosolygó arca, amellyel hódoló alattvalóira tekintett, egy szebb jövő reményét kelti fel mindnyájunkban. És amikor a király a robogó vonatról a szürke háttérből kiemelkedő dómot megpillantotta, bizonyára eszébejutott múlt esztendei itteni látogatása és vele kapcsolatosan az a dicső történelmi emlék, hogy a szent- séges, korona itt érintette legelőször a legelső magyar király fejét. Indítványozza, hogy Esztergom, mint ezen ország legelső királyi székhelye feliratilag fejezze ki mélységes hódolatát IV. Károly király fenkölt személye iránt. A közgyűlés tagjai az indítványt lelkes éljenzés közben fogadták el és állva hallgatták végig a főjegyző által szerkesztett hódoló felirat szövegét. A polgármester egyben indítványozta, hogy a város közönsége üdvözölje a bibo- ros-hercegprímást is azon alkalomból, hogy a koronázás által magasztos közjogi kötelességeinek legfenségesebb funkcióját végezhette. A város ezen üdvözlete a koronázás után ünnepélyes formában nyilvánuljon meg O eminenciája előtt. A szép indítvány természetesen egyhangúlag elfogadtatott. Majd a városi jéggyár létesítésének ügye került dűlőre. A képviselőtestület, bár megállapította, hogy a benyújtott ajánlatok közül egyik sem volt szabályszerű, mégis a sürgősségre való tekintettel elfogadta Schlick és Nicholson cég ajánlatát, mint legelőnyösebbet. A jéggyár addig, míg a vágóhíd elkészül, a városi villamos telep mellett létesü1, ahol szakértő gépészszemélyzet kezelése alatt állhat. A felmerülő költségek először a város saját alapjaiból, azután pedig az új közvágóhíd költségeiből nyernek fedezetet olyképen, hogy 15 év alatt a befektetett összeg teljesen amortizálandó. A jéggyár létesítését Magyary László indítványára a föllebbezés kizárásával mondották
