Esztergom és Vidéke, 1916
1916-12-24 / 100. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1916. december 24. Mert e világháborúban valóban végsőkig feszültek meg izmaink, már-már elpattantak tovább nem ajzható idegeink; ami erőnk csak van, mind ránehezedik agyunkra, szívünkre, felkorbácsolja lelkületűnket, az időelőtti öregség barázdáit vonja homlokunkra, reszketővé, reme- gővé teszi szempilíánkat és fokozott munkába fogott két kezünket. Ezért a nagy erőkifejtésért, a sok nyomorúság, nélkülözés, baj, gyász elviseléséért, az évek óta tartó, minden fogalmat fölülmúló küzdelemért csak megvettük, még pedig elég drága áron a földi békét?! A milliónyi szemből kihullott könnyözön nyomán csak föltűnik végre az égen a béke szivárványa ?! Ha továbbra is a békét ott és úgy keressük, ahol és ahogyan eddig, alig szerezzük meg valaha. Hiába keressük az ellenfelek megértő nyilatkozataiban; hiába úgy, hogy rajtuk aratott diadalainkat nagy hanggal emlegetjük. A galamb is elröpül és talán vissza sem jön, ha nagyon kicsendül a hívogató szava mellett a kézben tartott pisztoly csörrenése. Noé galambja sem szállt volna vissza a hajóba, ha ott előzőleg rossz bánásmódban részesült volna, és a jövőben is csak arra számíthatott volna. így van ez a béke galambjával is ... Egyesek és egész nemzetek is egyedül akkor érezhetik magukat győzőknek, hogyha ön- magukon tudtak győzelmet aratni. Itt van a gyökere, alapoka azoknak a harcoknak, melyeket, ha jól vívnak meg és állandóan és öntudatos igyekezettel viselnek egyesek és egész népek az önmagukban, újra meg újra íölszinre verődő rossz indulatok ellen, fölvirrad számukra nehéz fáradozásuk édes gyümölcstermő napja : a belső béke... Nem könnyű küzdelem ez. Nem lehet, nem szabad ölhetett kézzel áldogálni a tengermélyre sodrott gályán. Sok erőt kíván a hullámok árján hánykolódó gálya megmentése. Ha recseg is a bordája, ha kegyetlenül verdesik is a szilaj habok ; csak ügyes, erős határozott kézben legyen kormány- rudja és evezői, — révbe juthat: így kell az emberiségnek is minden erejét, tehetségét beleállítani abba a terhes, köny- nyesmunkába, melynek a belső béke megszerzéséért kell folynia. Es ha ezt elérték és féltékeny gonddal, szeretettel őrzik, kivirágzik számukra a külső béke is ; mivel másokkal való bánásmódjuk és másokat érintő tetteik igazi rugója, vezérgondolata : a nemesen fölfogott és elfogulatlan önérdeket irányító és a más érdekét mély. megértéssel mérlegelő, őszinte jóakarat . . . Eljutottunk ezzel a szóval : jóakarat, — melyet tettekre kell váltani, — a betlehemi jászoly- hoz, ahol az isteni Kisded körül szállongó, égi követek szi- vet-lelket nyugtató éneke megjelöli a forrást, honnan fakad és árad szét az emberiség folytonos küzdödése jutalmául az a kettős béke — bár e kettő alapjában egy — az igazi boldogító béke az egész világra . . . Kurbély VinceVisszapillantás. Ebben a világot rengető viharban érdemes minél többször visszapillantani a közelmuhba s levonni belőle a háború utánra szóló tanulságokat. Milyen is volt ez a közel múlt? A közelmúltban lidércfény után szaladt s útvesztőibe jutott az élet. A XX. század gyermekének csillaga az ész volt, géniusza a tudomány s azt hitte, hogy e kettővel itt, e földön megteremtheti a boldog élet templomát. S nem tagadhatni : óriási munkát végzett. A korszak technikai fejlődése bámulatos. Gépéi mindmegannyi szellemi remekmű, csak úgy ontották mindazt, ami az élet kényelmét előmozdíthatta, szolgálhatta. S a természettudományok vívmányai révén nagy előrehaladást mutatott a társadalom is. A produkált javak nagyobb jólétet teremtettek, .több élvezetet nyújtottak, nagyobb kényelmet biztosítottak s el nem tagadható, hogy az utolsó félszáz esztendőben közművelődési és közegészségügyi viszo nyaink is rohamos emelkedést mutattak. Vívmányaira, alkotásaira tehát méltán volt büszke a természettudomány. A baj nem is a haladásban rejlett, a veszedelem nem az igazi tudás révén fenyegette az emberiséget. A baj a tudomány elbizakodottságából, gőgjéből származott s a veszedelem ebből következett. A sikerek, a vívmányok kevéllyé tették az emberi szellemet, mely, a pozitív tudományok utján, emancipálni akarta magát nemcsak a természettől, hanem a hittől s az erkölcstől is. Tagadással függetlenítette magát. Trónust állított a tudásnak de ugyan akkor katedrát a hitetlenségnek s a maga villamos lámpáival kioltotta az ideálok csillagait. Öntudatosan tette nyomorékká a lelket. A kevélység szelleme a hitet a tudománnyal, az erkölcsöt a természettel akarta helyettesíteni. A korszellem elbódulva, gőgtől és tudatlanságtól vezetve, ignorálni kezdete az erkölcsi hatalmakat: a jogot, kötelességet, erényt, eszményt. Szobrot emelt Pénz őfelségének ; a sikert, tette meg a dolog fémjelzőjének, önmagát a dolog mértékének; a magánhasznot a cselekedetek irányítójának. Az ember életének értékét az anyagi világbahelyezte; boldogságát az anyagtól, a természettől várta ; életének magaslatait a levegőréteg magasságával mérte, végső célját a sírban látta. Most, hogy e nagy fölfordulásban lába kél mindennek, ami anyag; mikor a háború ledönti bálványait, tévelygésnek és hazugságnak bélyegzi ideáljait s lábbal tapossa értékeit: lemondással ül a romok fölött az elet s várja az uj nap hajnalhasadását. u. E. Ha boldog akarsz lenni— végy cipőt egy hadiárvána k! A maharadsa ekkor az örömtől újjongó családikörében letérdelt a karácsonyfa előtt és hálát rebegett az ő Buddha istenének, mert megengedte, hogy az ő istentársa, a keresztények Istene kegyes volt lekül - deni az ő egyszülött szentfiát a földre, hogy vele égi boldogságot gyújtson minden ártatlan gyermek szívébe, tehát az ő négy csemetéjébe is. * * * Sokáig írtak és beszéltek azelőtt arról a nagyszerű angol karácsonyfáról, melyet 1878 ban a londoni óriási Kristály-palotában állítottak föl. Ezt a százhúsz láb magas karácsonyfát több kisebb-nagyobb fényűből állították össze olyan ügyesen, hogy hihetetlen arányú, egyetlen óriási fenyőfának látszott. Egész Anglia csodálkozott azután ezen a mesés karácsonyfán, melyen huszonötezer játék, színes zászló, ragyogó édesség és tündöklő mécses halmozódon össze. A mi pénzünk szerint ez a londoni karácsonyfa majdnem százezer koronába került. Évtizedeken át nem is termett ehez hasonló karácsonyfa seholsem. * * * Amerika azonban elhomályosította Anglia dicsőségét. Nevv-Yorkban ugyanis, az európai háború kitörése előtt, az egyik milliárdos pénzkirály palotája egész födött udvarát karácsonyi ünnepre foglaltatta le. Középre került az óriási karácsonyfa. Köröskörül terjeszkedtek el azután a világ minden tájáról rendelt ajándékok a milliárdos három gyermeke számára. Az udvaron köröskörül egy miniatűr luxusvonat robogott az elmés síneken. A villamos mozdonyt egy filadelfiai mérnök új találmánya szerint készítették. A vonat vezetője, kalauzai és utasai élethű bábok voltak. Ezek a liliputi alakok azonban a bennük működő automatagépekkel folytonosan jártak-keltek a kocsikban. A szalon- kocsi zenekarát fonográf szólaltatta meg. Néhány frak kos vendég végül táncra perdült egy-két selyem ruhás tüzes babával. A nagyszerű kis vonat bátran fölkanyarodott az udvar hegyére és onnan az alagutakon át a hidakra. Száztizezer koronába került ez az első gyerekjáték a húszezer koronás külön lokomobilen kívül. A milliárdos egyik leánykája ugyanekkor gyönyörű stájer majort kapott. A harmadik karácsonyi ajándékot pedig a másik kisleány kapta. Ez már egy kis arányú nagy hang versenyterem volt, ahol előkelő hölgyek és urak hemzsegtek. Ezt a két karácsonyi ajándékot egy francia iparművész eszelte ki. A párizsi szenzációért két világrész nábobjai versengtek, de mégis a newyorki milliárdos halászta el. Óriási ára és vámja volt. Az amerikai milliárdos a karácsonyfa villamos kivilágítására külön pályázatot hirdetett. A mesés színű lampionok olyan formán gyul- tak és aludtak ki, mintha valami lángpatak hullámzott volna le róla. Ez a tűzfolyócska azután az udvaron ömlött végig a hegy barlangjába. A pályadíj huszonötezer és a berendezés hetvenezer koronát kívánt. De a milliárdos azért volt olyan jókedvű költekező, mert mind a három gyermeke elragadtatással örvendezett karácsonyi ajándékának. Hogy milyen mesésen brillírozott mégis néhány év előtt az egészséges angol karácsonyi humor, azt a következő rakéták bizonyítják : — Aggódom, kedves férjéin — szólott a család jó szelleme, — hogy nénikémnek ajandéka mellett, mely csak két sillingbe került, ott felejtettem a kereskedő számláját. — Engem pedig az boszant édes feleségem, hogy a nagybácsim karácsonyi ajándéka melle, mely öt font sterlingbe került, nem mellékeltem a számlát. * * * Karácsonyi énekes gyerekek járták be egy kis angol város uccáit. Megállották egy zenekedvelő úriember háza előtt és elkornyikálták az éjjeli zenét. Mikor a fölvert muzsi- kális házi úr boszanva kinyitotta ablakát, a gyerekek kórusban ezt harsogták : — Boldog karácsonyi ünnepeket! — Nektek is ! — felelte az ásítozó úr és az egyik gyereknek valami képes könyvet nyújtott le. A legközelebbi lámpásnál azonban már kialudt énekes gyerekek karácsonyi öröme, mert a kopott ajándékkönyvnek ez volt a címe: — Énekleekék kezdődnek. * * * — Ugyan mire való ez a furcsa karácsonyi holmi ? — kérdezte az egyik angol úr az áruház kisasszonyától. Kérem azt magam sem tudom — felelte a csinos árusnő — hanem azért melegen ajánlom karácsonyi ajándékul! * * * — Képzeld csak barátom, a feleségem ma reggel milyen szokatlan meglepetéssel kedveskedett nekem ! — Nos, mi volt az a meglepetés ? — Szerény összeget kért karácsonyi ajándékok vásárlására. — Hiszen ez nem meglepetés ? — Dehogy nem. Mert engem épen az lepett meg, hogy máskor mindig nagyon is igen sok pénzt szokott kérni. * * * Hol vannak ma ezek a jóízű, békés, karácsonyi ötletek ? Nem varázsolta e át ezeket is a világháború gyilkos robbanó gránátokká, srapnelekké vagy kézibombákká ? A mesés karácsonyok után, a mostani csonka szent estén, mélázva mesélheti a nagymama az ő csöndes unokáinak : — Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy olyan rettenetes világháború, mely elsöpört nemcsak országokat, hanem minden igazi karácsonyi örömet is. Dr. Körösy László.
