Esztergom és Vidéke, 1916

1916-12-17 / 99. szám

Esztergom, 1916 XXXVIII. évfolyam 99. szám Vasárnap, december 17 POUTlkRlés TRRSfl SZERfc ESZTŐSÉG ÉS KIaDOHiVAT AL : i SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM $ TELEFON 21., $ HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ 4 KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉS' T ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. t FELELŐS SZERKESZTŐ : FÖMUVKATÁRS: DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN. DR KŐRÖSY LÁSZLÓ. KIADÓ ! ULAJDONOSO '< : LAISZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI. MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. f * t i ♦ ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. MY1LTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA Visszhang a költségve­tési „sajtóhibákéról. Tisztelt Szerkesztő Úr ! Az E. és V.-nek a költség- vetési közgyűlésről adott jogos megrovó bírálatát mint a vá­rosnak egyik jelen nem volt kép­viselője magamra vettem. Tel­jes készséggel elismerem, hogy a képviselőtestület részvétlen­ségével valóban rászolgált a szigorú elítélésre. Magamat se veszem ki alóla, ámbátor ne­kem talán némi mentségemül szolgálhat, hogy ágyba kény­szerítő betegségem akadályo­zott a gyűlésen való megjele­nésben. . • Mindamellett azonban, hogy távol kellett maradnom, a költ­ségvetési füzetet lelkiismerete­sen áttanulmányoztam s Önök­kel egy eredményre jutottam, hogy az oly felületes munkás­lat, melyet a jelenvolt képvise­lőknek egyhangúan vissza kel­lett volna utasítaniok. Csodá­lom, hogy nem tették meg. A közgyűlési referádákban arról olvastam, hogy a füzet­ből kirívó tömérdek számbeli hibát illetékes tisztviselői rész­ről egyszerű „sajtóhibákénak minősítőt ték, s hogy ezt a kép­viselőtestület el is fogadta mentségnek. Hát, T. Szerkesztő Uram, ne­kem nagyon jó emlékezetem van, s ezért határozottan me­rem állítani, hogy városházun­kon már évek óta ugyanezzel az igazán üres mentséggel ütik el a költségvetési előirányzat szembeszökő hibáit. Az ember joggal azt várhatta volna, hogy egyszer csak meg fog szűnni a súlyos beszámítás alá eső felületességnek ilyetén kendő­zése ; de mit látunk ? Azt, hogy javulás helyett tetézve kapjuk a sajtóhibái hamis titu­lussal ellátott legközönségesebb számvetési hibákat. Én tudom, mi a sajtóhiba. Azt is tudom, hogy a mai vi­szonyok közt kevés jó szedő van a nyomdákban. Mégis ke­reken kétségbe merem vonni, hogy Magyarországon akadna olyan rossz szedő aki a kéz­iratbeli 112,113 helyett 129,460- at, 21,134 helyett 22,094-et, 591,562 helyett 609,267-et szedne ki vagy megfordít­va. Pedig ilyen „sajtóhiba“ seregszámmal akad az idei költségvetési füzetben, ami ma­gyarán annyit jelent, hogy tu­lajdonképpen az eredeti kézirat­ból kerültek nyomtatásba, nem az alaptalanul vádolt szedők elnézéséből. Ki a hibás eszerint értük ? Véleményem szerint jóval ke­vésbbé az előirányzatot helyet­tesképpen összeállító tisztvise­lő, mint az egész tanács és a pénzügyi bizottság. A városi tanácsnak nem lett volna sza­bad elemi hibákban szenvedő költségvetéssel előállania. A pénzügyi bizottság pedig két­ségtelenül könnyedén végezte el szigorú ellenőrzői tisztét. Az egészen bizonyos, hogy ha a költségvetési füzet egy ityen dolgokban járatos idegen ember kezébe kerülne, harsogó hahotára fakadna rajtunk. Es mi, T. Szerkesztő Uram? Talán a feldült fazekas mód­jára vegyük az esetet ? Avagy rendületlen nyugalomal várjuk tovább^ amig egyszer az Úr­isten majd csodával segít raj­tunk, mert magunk nyilván nem tudunk magunkon segíteni? Városi képviselő. „Esztergom és Vidéke“ tárcája. Leánykérés. Jö .négy sárga, kissé régies ma­gas fekete hájtókocsi. Öreg fehér hajú szittya a hátsó ülésről állva hajtja a négyest. Közbe’ oda-oda csördít az ostorhegyesnek, vagy a gyeplősnek. Eszen legyenek, ha az úrfi hajtja majd. — Mert a ló csak akkor mutatós, csak akkor gavallé- ros, ha szépen, kevélyen jár a kocsi előtt. — Persze a kéztől is sok függ az igaz, no meg az abraktól, pucolástól is. András tehát kissé rendbe hozta lovait, szép kis trappban meg-meg kerülte néhányszor a cúria előtti angol kertet (a majorbeli ludak nagy rémületére), aztán följárt a ház elé. De mi köze mindennek a leány- kéréshez ? Ha sok nincs is, de va­lami kevés van. — Óh, más egy menyasszonyt saját tenyésztette négy lovon az ősi cií- riába hozni, mint akár milyen szép és drága automobilon valamelyik fragy városi bérházba, vagy hotelba betérni. — Ez is más, az is más. Emez hétköznapi és csak praktikus; no kényelmes is az igaz, az autó puha bőrvánkosain kényelmesebb az ülés, mint a hajtókocsi bakján amaz régi patinás, elegáns, ősma­gyar, virtusos . . . Más a régi hűsé­ges kocsis öröme (aki fiatal urát tán a karján is hordozta egykor), mint a szállodabeli lohndineré, vagy groomé. Ez a márkát nyújtja, amaz a szívét adja ... De már ennek csakugyan semmi köze a ieányké- réshez. A lényeges az, hogy Pély Gidára ráparancsolt az apja, hogy kérje meg a szomszéd községben lakó K . , . baronesse kezét, és pedig még ma (elég régóta hallogatják már), különben baj lesz. Alighanem valami kitagadás féle . . . Jön is már a fiatal úr. Jó alakú, nagyon csinos, cigány­képű gentry gyerek az úrfi. Amo­lyan rugékony, izmos; huncút fe­kete szemű. Jaquet és kemény ka­lap van rajta. Vadászruhában még sokkal csinosabb és snájdigabb az úrfi, de hát háztűznézni úrnak csak feketében lehet. No így is elég dél­ceg azért, meg szemrevaló is . . . MatFÓna arcú, anyja kíséri ki a kocsiig; ott a fülébe súg valamit a fiú az anyjának. A báróékhoz hajts András, vagy úgyis te hajtasz Gida. Mosolyogva csókolják meg azután egymást. . . Egy perc és csak por­felhő jelzi a Pély Gida nyomát. — Bent a cúnában pedig diskurál- nak, a nappaliban. „Gida el fogja venni a bárónőt, punctum. Hogy kissé öregedő ? — Nagyszerű! Annál több esze lesz. Nem szereti ? Majd megszokja ! Meg aztán szerelem . . . nem fontos do­log. Megszokja az ember a felesé­gét is ; csak úgy, mint a kedves lo­vát, vagy agarát. Ugyan már Guidó, hogy beszél­het így ? — hát engem sem a pén­zemért vett el. Nem bizon3g mert nem is volt! No de ne haragudj azért Ágnes. Szép is voltál, meg jó is. Szerette­lek. De volt 3000 holdnyi birtokom, tehettem. Gidának már csak 600 holdja van. Az öreg kispéli Pély Guidó ifjú korában hires gavallér volt. Várme- gyeszerte hires volt lovairól, no meg gáláns kalandjairól. A legjobb kocsisnak tartottak hét vármegyében. ; Olyan szabályos nyolcast senkise tudott négyes fogattal leírni, mint Pély Gida (akkor még ő is Gida , volí.) Igaz, hogy az ősi birtok 3000 holdjából ma már csak 600 hol- dacska maradt, dehát élni is kell utóvégre . .. Nem is volt ő költekező sohasem sőt takarékos volt. Mindössze hét parádés lovat tartott, no és néhány vizslát, meg agarat. Ez meg kell. Kell egy jó négyes. 3 hátasló ; egy az asszonynak, egy az embernek magának ; és hát a lovász se’ ken­gyelfutó ... A kutya a vadászatok­hoz szükséges. . . Minden reménysége a fiában és K ... baronesse-ban volt (csak a kezdő betűt irom ki, mert a bárónő nem költött lény ; él ma is.) Jó nagy tehermentes birtok, szép kastély, jussra is van még kilátás. Herz was willst du noch mehr ? A sárgák ezalatt jó haladtak. Az öreg András azonban meg nem fog­hatta, hogy az úrfi miért kerül ma olyan nagyot, miért kerüli meg a cs .. . i erdőt, holott az országúton jó órával rövidebb az út B . . . ra. Sáros is erre az út egye meg a... (a kocsisnak nagy mérge az, ha a szé­pen kipucolt kocsi, szerszám, ló sá­ros lesz.) Nagyságos ifiuram minek kerülünk olyan nagyot ? — rossz erre az út, sáros. Lám a Nina bi­ceg is már. Este lesz mire a méltó- ságos báróékhoz érünk. —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom