Esztergom és Vidéke, 1916

1916-01-01 / 1 .szám

terén szakembernek el nem ismerte senki — nem tudtam eltalálni. A távozó közlekedési államtitkár azon időpontot megelőzőleg lépett az osztrák államvasút társaság élére, amelyben Baross ezen vasútnak összes vonalait az állam részére megvásárolta s azért nem engedte, hogy nevét az emberek egy lapon olvassák, vele együtt emlegessék hogy azután ebből némelyik valamit konbináljanak. Végre a harmadik, egyúttal legérdekesebb kifogása az ellen volt, hogy nem adta Baross a maga beleegyezését ahhoz, miszerint ott álljon a neve mellett, hogy ő valaha Kossuth Lajos nagy hazánkfiával „in effigie" érintkezésbe jutott. Kossuth az 1876. év elején ugyanis egy cyprus-ágat küldött Turinból Deák koporsójára, amelyet az én adataim szerint egy enyhe tavaszi nap reggelén Baross Gábor vitt ki Helfi Ignác társaságában a kerepesi temetőbe. Baross azt a sírkápolnát, amelyben a nagy halott pihent, ki sem nyitotta, hanem ezt a történetileg igen nevezetes cypruságat az ajtó alatt egy ív fehér papir közé hajtogatva csúsztatta át a küszöbre; elég reálisan jelezve a két nagy ember utolsó búcsúját, mikor az egyiknek, szelleme már a csillagok honában, a föld légkörén felül lebegett. Hogy mit gondolhatott magában Baross ezen aktusnál, arról persze fogalmam sincsen, a vasminiszter egy szóval se tiltakozottt ellene, hogy az értesülésem nem alapos, s én a törlés alkalmával, bevallom, nem bírtam egy fájó érzést elfojtani; az jutott ugyanis eszembe, hogy mennyivel más szempontból fogtam én fel a magyar nemzet történetét! Nekem öncél volt a história, Barossnak csak eszköz, alárendelt holmi! Én elméleti szürke nyárspolgár, igazi filiszter maradtam; belőle azalatt gyakorlati nagy államférfiú, valóságos belső titkos tanácsos, mindenható miniszter stb. Erre kedvem kerekedett, hogy megkérdezzem tőle : mit gondol, váljon a kiegyezés alkalmával kinek volt igaza Deák Ferencnek-e, avagy Kossuthnak, aki azt írta haza 1867. május 26.-án Parisból, hogy a kiegyezés hőse azért választotta a viszszavonulást, mert nem bízott a magyar nemzet erejében, míg az azok soraiba szegődött, akik az ellenségesnek mondott támadásra jogszerű retorzióval feleltek; ettől azonban a Baross lesújtó kíméletlen tekintete visszatartott. Ha szól vala, mit is mondhatott volna egyebet, mint azt, amit Deák mondott akkor, hogy nem felelt semmit! Kossuth Helfi Ignáchoz intézett leveléről Baross szobájában egészen megfeledkeztem. Azt írta ugyanis Kossuth neki.- „Egy kéréssel végzem. Vegyen Ön kérem időt magának az ide zárt cupressus funebris ágacskát a feltámadás jelképét nevemben letenni Deák sírkápolnájának küszöbére egyedül, zajtalanul, csendesen. A szél el fogja kapni vagy a járókelők eltapossák. Nevet mind". Ha ezen levélben az állott, hogy „egyedül", akkor mit keresett a kerepesi temetőban Baross ?hogy ha ott volt, hát mért nem ellenezte, hogy életrajzában felemlítsem azt ? S e miatt volt kínosan visszaetsző reánk nézve, hogy Petrovics Baross életrajzában egy helyen éppen Kossuth szavaira hivatkozva úgy fejezi ki magát, hogy az embernek akinek körülményei a küzdelemben kiválóbb részt juttatnak, el kell készülve lennie, hogy útja tövises leend. Ha valakinek a pályafutása rögös volt, bizonyosan göröngyös volt az enyém is, csakhogy az ember néha az élet örömeit nem abban keresi, amiben fel találja. Sokszor tűnődtem afölött két évtized alatt, váljon nem helyesebben tette volna-e Baross, ha a fent idézett adat közzétételét határozottan megtiltotta volna ; feltéve, hogy a látogatás a kerepesi temetőben csakugyan úgy és nem másképen történt ? Baross — mint említettem — alapjában jó ember volt; de egy kicsit diplomata, akinek abban is kedve telt, ha embereit saját auctorítása kedveért ugratni tapasztalta. Kossuth eme szaviban „ha van kapocs a két lét között, az, amit egykor Deák Ferencnek hívtak, meg fogja érteni, hogy mit ízen én tőlem neki az a cypruság" — nemcsak gyönyörű költészet rejlik, hanem a históriának olyan bölcsészete, aminőt ismerni tudni, mindnyájunknak szent kötelessége. Mens agitat molem et magno se corpore miscet 1 Utóvégre akármilyen hatalmas ember volt Baross ; de az hasonlóképen áll, hogy olyan miniszter még nem született, aki megtiltsa, hogy tevékenységérőt, melyet a közpályán eltöltött, mi a magunk véleményét ne nyilváníthassuk ; gondolatainkat soha tovább ne fűzhessük; különösen akkor, midőn az ő földi részér az, ami csakugyan emberi, immár rég a családi sírboltban pihen. Ő már a történelemé ! Id. F. I. HÍREK. Olvasóinkhoz! Az újév küszöbén, mint jóbarát a jóbaráthoz, mi is nyilt szivvel fordulunk olvasóinkhoz, hogy közvetlen egyszerűséggel feltárjuk előttük kívánságunkat s kérésünket egyaránt. Kívánságunk a legőszintébb s legjobb : kisérje áldás és boldogság minden olvasónk életét az új esztendőben ! Kérésünk szerény és könnyen teljesíthető, ne vonják meg erkölcsi s anyagi támogatásukat ezután se tőlünk, mert mi csak jót akarunk, hasznára lenni rendületlenül a közügynek, Esztergom város és megye egész lakosságának ! Méltányosan gondolkodó olvasóink kétségkívül át fogjak látni, hogy a jelen válságos viszonyok között a rendesnél nagyobb támogatásra szorulunk, mert — minek tagadnók — igen nehéz ma az egzisztenciánk. Alig van szellemi vállalkozás, melyre a háború nagyobb súllyal nehezednék, mint az újságírásra és kiadásra. Munkatársaink és nyomdászaink nagy része a harctéren van. A lap szellemi és anyagi előállítása egyformán próbára teszi minden, erőnket. A papiros drágulása s a nyomdai elháríthatatlan akadályok lehetetlenné teszik, hogy a lapot a régi rendes terjedelmében adjuk olvasóink kezébe. De merjük hinni, hogy ezért a méltányolni való okért nem fogják megvonni tőlünk szíves pártfogásukat. Ha súlyt vetnek reá, hogy minden hatalomtól érdektől s független vállalkozásunk továbbra is szolgálja Esztergom város és megye közéletét, akkor nem fognak késni egyrészt az előfizetés megújításával, másrészt ismerőseik körében új előfizetők toborzásával. Csak ennyit kérünk. De enynyit lelkiismeretesen végzett tisztító munkánk után, úgy érezzük, teljes bizalommal kérhetünk olvasóinktól. Boldog újévet kivá nunk kedves előfizetőink= nek és munkatársainknak. „Az Esztergom és Vidéke" szerkesztősége és kiadóhivatala. KÉRELEM. A hátralékban levő m. t. előfizetőinket kérjük, hogy az esedékes dijat mielőbb beküldeni szíveskedjenek, mert tekintettel a háborús viszonyokra, nem vagyunk abban a helyzetben, hogy a lapot hosszabb ideig azoknak is küldhessük, akik az előfizetési díjjal hátralékban vannak. Lapunk legközelebbi száma a közbejött ünnep miatt f. hó 9-én vasárnap fog megjelenni. Polgármester választás. Esztergom 1915. év december 30-án oly fontos dátumhoz érkezett, mely a városi életben határkőként szerepel. Polgármestert választott. Az ünnepi fontos közgyűlésre a képviselőtestület majdnem teljes számban jelent meg. A közgyűlést Vimmer Imre polgármester nyitotta meg és egy bizottságot küldött ki Perényi Kálmán alispánért, aki ezután tovább vezette a választó közgyűlést. A polgármesteri állásra hárman pályáztak, akik közül Brenner Antal dr. városi tanácsjegyző kérvényét visszavonta és Stróbl Gyula d r. lugosi ügyvéd kérvénye felszerelési hibák miatt figyelembe nem volt vehető, s igy Antony Béla dr. maradt egyedül pályázó, akit a közgyűlés nagy lelkesedéssel polgármesterré választott. Az elnöklő alispán ezen ünnepi aktus pillanatában meleg szavakkal üdvözölte Antony Béla dr. polgármestert és kifejezést adott mindama kívánalmaknak, melyeit ezen egyhangú választáshoz fűződnek. Ugyancsak ily értelemben üdvözölte az új polgármestert Brutsy János képviselő is. Amilyen fontos és szép hivatást töltött be a közgyűlés ezen n pon, ehhez teljesen méltó beszéd hangzót el dr. Gróh József ügyvéd, képviselő ajkáról. A kiváló képességű ügyvéd olyan üdvözlő beszédet mondott, melyet a városház ősi fűai nem sokszor visszhangoztak Ezen beszéd hatása alatt állott fel Antony Béla dr. megválasztott polgármester s leendő működéséről ha nem is részletes, de egyéniségét, munkásságát jellemző általános programmot adott. Beszédében kifejezést adott mindama kívánalmaknak, amelyek városunk közönségében élve, őt polgármesterré választotta. Midőn még Bleszl Ferenc üdvözölte az új polgármestert, a város osztatlan örömére betöltő nevezetes közgyűlés véget ért. A magunk részéről is üdvözöljük Antony Béla drt városunk első polgárát, nem őt, hanem a Mindenhatót kérjük, hogy férfias törekvéséhez adjon erőt és mi minden ténykedésében, ami városunk javára szolgál, teljes odaadással támogatjuk. Kinevezés. Chernák Béla városunk agilis rendőralkapitányát Ráday Gedeon gróf főispán Kiskunfélegyházára rendőrkapitánnyá nevezte ki. Az új rendőrkapitány a hivatali esküt már le is tette s állását rövid időn belül el is foglalja. Amennyire sajnáljuk ő kiváló alkapitány távozását, ép oly mértékben örülünk rangban és fizetésben megérdemelt előléptetéséhez. Meszleny-ház. Mint már ismeretes, országszerte gyűjtéseket rendeztek az oroszpusztitotta kárpáti falvak újraépítésére. így az esztergomi járás főszolgabírója Pisuth Kálmán is saját járásában indított gyűjtést, mely egy háznak felépítését teszi lehetővé. A központi főszolgabíró most felkérte Meszleny Pál vármegyénk főispánját, hogy engedje meg, miszerint az esztergomi járásból befolyt pénzen felépítendő ház Meszleny Pál-ház nevet viselje. Újévi megváltás címén a sebesültek karácsonyára, Unger Lujza (az E. F. U, utján) 10 koronát, dr. Perényi Kálmán alispán pedig egy hordó (44 liter) bort adományozott. Fogadják őszinte köszönetemet. Esztergom, 1915. december 28. Dr. Perényiné. Adományok. Schmidt Sándor dorogi bányaigazgató, Lipovniczky Pál villanytelep igazgató mérnöke és Kuti Sándor előnyösen ismert kereskedőnk a haza védelmében elesett hős katonáink özvegyei és árvái javára újévi megváltás cimén egyenkint 10 — 10 koronát, összesen 30 koronát küldöttek be hozzánk. Midőn a nemes cél iránti meleg szeretetről tanúskodó adományt nyilvános köszönettel nyugtatjuk, egyben jelezzük, hogy az összeget az alap lelkes kezelőjének, Bleszl Ferenc úrnak átadtuk. Városi közgyűlés. A mult év 29-en fejezte be városunk közigazgatási évét egy rendkívüli közgyűléssel. A közgyűlés legkiemelkedőbb pontja volt Fehér Gyula dr. prelátus kanonok 3000 koronás alapítványa. A nemes lelkű főpap ugyanis annak idején a városi iskolák igazgatója volt, mely állásáról mikor lemondott a fenti alapítványt tette Deák, Bottyán és Kossuth L. utcai iskolák szegény gyermekei felruházására. A közgyűlés Obermüller Ferenc óradíjas ok. tanárt a tanügyi bizottság előterjesztésére rendes tanárrá léptette elő.