Esztergom és Vidéke, 1916
1916-11-26 / 93. szám
Vasárnap, november 26 Esztergom, 1916 XXXVIII. évfolyam 93. szám POUT!HR! és TRRSRDRLMILRR S7ER1 E^ZTŐSfG ES KIaDOHíVA AL : SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP .'■ZEt LEMI RÉSZÉT RLETÓ KÖZLEMÉNYFK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÖDLNDÖK Biztató jelek. Az embernek természetében, vérében van, hogy a halottja mellett még legsajgóbb fájdalmában is eszébe ötlik : hogy lesz, mint lesz ezután ? Lehetséges, hogy ez a jövőre való gondolás önzés ; de bizonyos, hogy a legtermészetesebb önzés, az igazi „sacro egoismo“, amely mértékkel nem sérti a halottnak járó kegyeletet s nem vet foltot az élőre sem, kiben legtöbbször akaratlanul támad. A magyar nemzetnek bánata s gyásza igaz, mély és egyetemes elhunyt jó királya koporsójánál. Ki vonhatná kétségbe, hogy kegyeletünk a legtisztább, mellyel egy nemzet szeretett fejedelme emlékének adózhatik ? Ki vádolhatna bennünket róla, hogy nem fájlaljuk eléggé alattvalói viszonyunk megszakadását attól, ki példaképe volt a fenkölt lelkű uralkodóknak ? Ám amikor ilyen tiszta lélekkel állunk nagy halottunk mellett, ugyanakkor azért sem érheti a legcsekélyebb gáncs sem nevünket, ha faji ösztönünk sugallatára saját jövőnkre is gondolunk, ha fölvetjük magunknak a kérdést : mi lesz velünk az új király alait ? Olyan nemzeteknél, amelyek az igazi nemzeti élet minden kellékének birtokában éinek, ez a kérdés kisebb fontosságú; de minálunk, hol a valódi nemzeti élet arributumai nincsenek meg teljességükben, bizony természetszerű s életbevágó a tudnivágyás; mit várhatunk a jövőben ? DR FELELŐí SZERKESZTŐ: RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN. FŐMŰ M KATARS : DR KŐRÖSY LÁSZLÓ. KIADÓ ULAJDONOSO : LAISZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI. MEGJELENIK: M NDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. f 1 t i * t 4 t f t t * $ A magyar nemzetnek tragikuma — mint Apponyi Albert mondotta egyszer nagyon találóan — abban van, hogy csak emberfeletti erőkifejtéssel, izza- dással, könnyel és vérrel tudja' lassan-lassan elérni mindazt, amiket más nemzetek mint természeti adományokat vallhatnak magukénak. Egy ilyen tragikus sorsú népnél tehát, mint mi vagyunk, nagyon is nem mellékes dolog a fejedelemváltozás ; nagyon is megokolt a. mostani töprengés : remélhetünk-e ? Multunkbeii tömérdek csalódásunk megtaníthatott reá, hogy sokat, mindent várnunk oktalanság volna. Ámde viszont semmit se remélnünk bűn lenne nemzeti önbizalmunk ellen. A legutóbbi napokban történt eseményekben helytelen dolog volna biztató jeleket nem látnunk szebb jövőnkre. Két dolog minden bizonnyal reménységet ébreszhet bennünk. Az egyik, hogy új, fiatal uralkodónk látszat szerint a fajunk iránt való elfogultság s megrögzött előitélet nélkül, megérteni akaró jólélekkel lép Szent István trónjára. A másik meg, hogy első uralkodói tettei szigorúan alkotmányos érzületéről és arról tesznek tanúbizonyságot, hogy kettős birodalmával szemben az egyenlő elbánás elvét akarja alkalmazni. Ez a két jel máris elég -biztató arra, hogy IV. Karoly király alatt természetes nemzeti vágyaink valóra válhatnak. Priscus. Szeretetadományokat kér a Hadsegélyző Hivatal átvételi kü= lönítménye IV, Váczi=ucca 38. Székesfővárosunk Országos Kaszinója termeiben a budapesti kórházakban ápolt sebesültjeink javára országos jelentőségű őszi estét rendeztek. A komoly idők jelentőségét We- kerle Sándor elnök fejiegette rendkívüli érdeklődés közben, Ez a nevezetes elnöki megnyitó beszéd az egész országban visszhangzik. Hiszen a magyar középosztályra háramló, a háború utáni föladatokról volt szó. A kivaló államférfid azzal kezdte a komoly idők hű képét festeni, hogy a mostan dúló háború még a világföl- torgató népvándorlás, sőt a francia forradalom összes borzalmait is túlszárnyalja. Megmaradt javaink nagyrésze mar elpusztult. A mai háborús hitelek kimeríthetetlen formája pedig óriási terheket ró a jövő nemzedék vállaira. Még igen sokáig nagyon drágán fogunk élni. Ennek a természetes oka a készletek fogyatéka és az egyéni igények növekedése. Ez a hatalmas háború azonban épen olyan kérlelhetetlenül lerombolta a társadalmi rétegek választofalait, mint a francia forradalom ; csakhogy míg ott az erőszak, addig nálunk a megértés volt a demokrácia alapja. Köztudomású, hogy a háború eddig két rendkívüli változást hozott létre. A népesedési mozgalmat hanyatlásba sodorta, az anyagi terheket pedig már elviselhetetlenekké fokozta. Ezeknek a komoly időknek a komoly tanulsága, hogy magyarságunk vérvesztesége a legnagyobb arányú. A jövő nagy kérdéseinek megoldását tehát csakis együttes erőink megfeszítésével segíthetjük elő, mert ezekhez nem elegendők a hatósági intézkedések. Épen ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLER. MYILTÉR SORA 59 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA azért társadalmunknak kell azokat erkölcsi érzülete egész súlyával és a léha könnyelműség megbélyegzésével támogatni. Spanyol- és Franciaország népesedésének csökkenését az erkölcsi nézőpontok elhanyagolására, az üzletszerű házasság- kötésekre és a könnj^elmű élet vágyára lehet visszavezetni. Ennélfogva a közeledő komoly időkben, első sorban, épen nőinknek, az anyáknak kell a társadalom őszinte tiszteletét megérdemelniük. Továbbá az egyenlő és arányos teherviselés érdeifeben a tisztesség nyílt kérdése, hogy mindenki egyformán v kivegye belőle a saját részét. Nálunk a művelt középosztályt ezenidvül meg a jótékonyság adója is terheli, mert azt a mi hazafias és erkölcsi felfogásunk mindnyájunkra egyformán kötelezővé tette. Amerikában a gyorsan meggazdagodott elemek viselik ezt a terhet. De nálunk ilyesmire alig lehet számítani. A komoly idők jövendőjének tehát két nagy kötelessége lesz : az igények leszállítása és a munka fokozása. A nagy háború véres tanulságai immár megtanítottak minket arra a nélkülözésre, melyet a béke elején rögtön átaláno- sítanunk keli mint nemzeti erényt. Nem a fukarságra gondolunk, hanem csak azt az idétlen fényűzést ostorozzuk, melynek hátterében nincsen megíe- felő egyéni műveltség és vagyoni tehetség. A tevékeny munka a mi komoly időnk plánétája. Ennek a jegyében induljon meg tehát nemzetünk új jövője elé. Figyelő. Karácsony a harctéren. Harmadszor fog nemsokára rákö- szönteni a karácsony a frontok véres, halálos világára, harmadszor fog a Szeretet fehéringes, védetlen kis
