Esztergom és Vidéke, 1916

1916-02-02 / 9 .szám

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS-UCC A 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. FŐMŰN ATÁRSAK : D

R RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN ÉS D

R KŐRÖSY LÁSZLÓ Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős: LAISZKY JÁNOS MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE 6 K NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FLLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA Városi népünk érdekében. A háború lezajlása után föllendülő országos közmunkák és közérdekű intézmények érdekében kereskedelmi miniszterünk valamennyi törvényhatóságunkhoz leiratot intézett hogy készítsen mielőbb gondos kimutatást a háború miatt fönakadt középítkezésekről és egyéb szükséges korszerű intézményről. Ezekre az adatokra azért van szüksége a kormánynak, hogy előre tájékozódhassék : mennyi közmunkát lehetne előkészíteni a háború után a hazatérő iparosok, szakmunkások, napszámosok és földművesek javára ! Több törvényhatóság már be is számolt az 1914. évtől megakadt munkálatok terveiről. Nálunk is félbemaradt többek közt a vágohid létesítése. Ez alkalommal azonban városi népünk érdekében van szerencsém fölszólalni. iMinthogy az állam gondoskodni óhajt kisgazdáinkról is, közérdekű fölszólalásunk annál jogosultabb. Köztudomású, hogy váio"sunk népe jólétével eddig nem igen törődött kormányunk. Mert nem igen akadt kapcsolat Esztergom népe és a kormány között. Évtizedek óta tehát elavult ősíoglalkozásával bíbelődik ma is. Még sohasem akadt olyan országgyűlési képviselőnk vagy polgármesterünk, aki népünk javára állami földműves iskolát sürgetett ki volna. Ez az új intézmény nemcsak korszerű gazdálkodásra, okszerű gyümölcs termelésre, jövedelmező konyhakertésze're, hanem még hasznos kézi munkára képesítené sok száz polgártársunkat. Hol akad hamarjában olyan dunai városunk, a hol olyan sok sziget kínálja dúsan a fűzfa vesszőt kosárfonásra. Sok száz szorgalmas kéz valóban sok ezer koronát szerezne télen az ilyen hasznos házi ipar üzésével. A szőlő tenyésztésnél ma már jóval biztosabb és jövedelmezőbb a gyümölcs termelés. Szakférfiak szerint a csemege alma, mely ötven évig terem, háromszáz koronával többet gyümölcsöz ez idő alatt. A rendes gazdasági almafa szintén félszáz évig teiem, de már csak kétszáznegyven koronát hoz a konyhára. A körtefa hetven évig három-négyszáz koronával gyarapítja gazdája jövedelmét. A cseresnyafa harminc évig száznyolcvan koronát, a huszonöt évig élő meggyfa százhetvenet termel. A szilvafa ötven évig hatvan 'koronát, a kajszinbarack tizenhat évig százötven és a nyolcvan évig élő diófa háromszáz koronával többet ád tulajdonosának. Hová kerülhetne az új esztergomi állami földműves iskola ? Mindenesetre több holdas telekre. Es ilyen kedvező telket találnánk Oltósy Lajos szentgyörgymezei tulajdonában, mely méltányos áron, tökéletesen megfelelne. Városi népünk érdekében tehát első sorban fölkérjük nemcsak főispánunkat, alispánunkat, polgármesterünket, országgyűlési képviselőnket, hanem gazdasági egyesületünk pártfogását is az esztergomvárosi földműves-iskola megteremtésére. Viribus unitis, egyesült erővel, a háború után, a mi elszegényedett és elhagyatott népünket, talpra állíthatná az a régóta hiányzó üdvös intézmény, mely azután még közélelmezésünket is biztosítaná. Jó barát. Adakozzunk a tüdőbeteg- katonáknak! A magyar tanítóság jelenben és jövőben. A magyar tanítóság java részét haza hivó szava elszólította csendes birodalmából. Nemes, magasztos hivatását <— egy még nemessebbel, a haza védelmével cserélte fel. Szívesen teljesítette mindannyi ezen haza iránti szent kötelességét. Hadbavonult, fegyvert fogott, hogy itt is a nevelés legtöbb támaszával, a jó példával előljárjon. S hogy a magyar tanítóság dicső nemzetünk gigászi harcában elől jár, azt senki sem vonhatja kétségbe. Vannak vitéz magyar honvéd ezredeink, ahol a tisztikar, úgy szólván, tisztán tanítókból áll. — A legénységi sorban küzdő tanítók, képzettségüknél fogva sokszor a legkényesebb és legveszélyesebb feladatokat lelkesen oldjak meg! A harctéri szolgálatra alkalmatlan tanítók pedig, bár a tűzvonaltól távol, de fokozott kitartással, fontos munkát végeznek. Még nem tudjuk meddig tart a küzdelem, és mikor fogjuk élvezhetni majd a béke áldásait, de már is készülnünk kell a nagy munkára. A magyar tanítóság hivatásának magaslatán áll! Példásan dolgozott a múltban, ezt a mostani események is fényesen bizonyítják. Tagadhatatlan, hogy a háború ideje alatt sokat veszített a mai ifjú nemzedék. Rendszeres oktatásban és nevelésben sok oknál fogva nem lehet része. De készen áll a magyar tanítóság a jövőben is teljesíteni és megoldani nehéz munkáját! Hazafias, jellemes és munkát szerető, nemzedéket akar nevelni, mert drága hazánk csak fiai által lehet naggyá! A mostan duló háború eddigi eseményei is a mellett bizonyítanak, hogy a nemzetek nagysága nem a polgárok nagy számától függ, hanem abban rejlik, vájjon a memzet minden egyes tagja, hazafias és vallásosérzéstől áthatott-e: vagy sem! A magyar tanítóság legfőbb feladatai közé fog tartozni, a mostani nemzedékből ilyen hazafias és vallásos érzéstől áthatott polgárokat adni a hazának. Mert ezen ifjú nemzedék lesz hivatott arra, hogy a drága véráldozatok árán szerzett gyümölcsöt úgy értékesítse és nemesítse, hogy a haza fényre derüljön! Azonban a magyar tanítóság ezen magasztos, de nehéz munkáját, csak úgy végezheti kellő sikerrel, ha a nagyközönség is segíti és segédkezet nyújt neki. De sajnos még ma is igen sokan a tanítók munkáját lekicsinyítik. A mai modern, törekvő tanítóban is csak azt az egyszerű falusi mestert látják, a kinek tudománya „A"-nál kezdődik és „C"-nél végződik. — Érzékenyen sújtja továbbá a tanítóságot, az a elkeserítő megkülömböztetés tanító — és tanító között, Eggyek vagyunk a munkában, egyenlő a képzettségünk, egy a feladatunk, jelenleg egyforma hősiességgel védjük drága hazánkat, tehát méltán remélhetjük, hogy egyforma elbánásban is lesz majd részünk ! Félre ezekkel a kicsinyes szempontokkal, mert ezek a tanítóságot törekvéseiben és