Esztergom és Vidéke, 1916
1916-11-16 / 90. szám
Esztergom, 1916 XXXVIII. évfolyam 90. szám Csütörtök, november 16 POLimfíi és TRRSRDFILMfLRR SZERKESZTŐSÉG ES KMDOHlVA ! AL : SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEM! RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐKLengyelország föltámadása. 1916. nov. 5.-e a világtörténet nagy eseményét örökíti meg. Négyszer sújtott a sors bárd- ja Lengyelország életére. A haldokló oroszlánt azonban még az orosz cár sem volt képes összetiporni. Mert a húsz milliós egységes vallású, nyelvű és műveltségű nemzetet íölda- rabolták ugyan három részre, de mégsem voltak képesek megsem misíteni. Alig akad európai nemzet, melynek dicsőségesebb és gyászosabb története lett volna. Királyokat adott nekünk, szabadság harcunkban küzdöttek velünk és ma is lengyel légionáriusok társaságában harcolunk legnagyobb ellenségünk ellen. A lengyel nemzet Nagy Lajos királyunk óta történetünkbe és szívünkbe került. Ki ne ismerné Bajza Apotheozisát, melynek néhány sora szent- györgy mezei honvédtemetőnk alvó oroszlános kőemlékén olvasható ? Kit ne hatott volna meg a nagy költő Ledőlt szobra ? Ki nem énekelte a világ legfájdalmasabb himnuszát hazánkban ? Még Deák Ferenc is lelke sedett a lengyel ügyért, mikor a Párizsba menekült lengyelek bizottsága a magyar országgyűléstől közbenjárást kért. Pedig a népszerű József nádor neje, Alexandra Pavlona, orosz nagy- hercegnő volt. Bars vármegye mindamellett föl mert szólalni a pozsonyi országgyűlésen Lengyelország érdekében. Nyolcvanhárom esztendő előtt történt ez a mozgalom. Ebbe FELELŐS SZERKESZTŐ: FŐMŰ M KATÁSS : DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN. DR KŐRÖSY LÁSZLÓ. KIADÓ ULAJDONOSO ( : LAISZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI. MEGJELENIK: M NDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. 4 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: * EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLER, t MY1LTÉR SORA 50 FILLÉR. t HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT $ KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA 4 a kényes politikai vitába elegyedett Andrássy József Esztergom vármegye követje is, aki ugyan csodálta a lengyeleket, de a történetből ezt tanulta, hogy „nemzetek vesznek, nemzetek lesznek.“ Megdöbbentette követünket az a gondolat is, hogy Európa hazánkkal együtt ismét lángba borulhat. Ekkor jelentkezett szólásra Deák Ferenc, Zalavármegye ifjú követe. Andrássy József mondatából indult ki, mert ő is tudja, hogy „nemzetek vesznek, nemzetek lesznek“, de viszont azt tanulta a világtörténetből, hogy a veszedelembe került lengyel nemzettel törődnünk kell. — „Észak leghatalmasabb státusa erőszakkal ki van törülve a nemzetek sorabol. Le van tiporva e nemzet egykori nagysága ; összezúzva hevernek a hajdani szabadságnak íöldult omladékai s a Visztulának lengyel vérrel áztatott partjain nem szabad iengyelek tűzhelye füstölög.“ Ám tudja azt is, hogy ma nem vagyunk képesek olyan cselekedetre, mint 1278-ban, mikor a Habsburgokat mentettük mrg. A mi részvétünk mindamellett jól íog esni nekik. Óhajtsuk, hogy „letiport szomszédunk elnyomott polgári szabadsága visszaállíttassák és ez áltál ő is boldog lehessen. Mert szabadság nélkül tiszta és állandó boldogság nem lehet’“ Deák Ferenc böícs eszméit végre megvalósította világháborúnk. Lengyelország fölíáma- dása ami hazánk üdve is, mert a jövőben velünk és szövetségeseinkkel együtt érezve fog élni és virulni. Dr. Kő rösy László. hogy mi itthonlevők nem vagyunk teljes birtokában eszünknek, idegeinknek, szívünknek, életerőnknek, mert agyunk egy része mindig a harctereken jár gondolataival, aggodalmaival; szívünk vérfolyama nem tudja nyugodtan végezni életfenntartó munkáját, mert meg-megrezdül vérző fiaink minden elszenvedett fájdalmára ; lelkünk jobbik részével ott vagyunk velük az ágyudörgéstől és a puskagolyó éles süvítésétől és ezer másfajta pokoli zajtól lármás vérmezőkön. Szemünk homályba borult már a sok fekete gyásztól, az elsírt fájdalmas könnyektől. Nem volna csoda, ha ebben az emberfeletti munkában, ebben a vértanúi küzdésben, megroppantunk volna ; ha idegeink, mint az agyonhajszolt vad, a sok kínzó ijedelemtől elterültek volna, elkoptak volna. Hogy ma már nyugodtabban járunk a dolgaink után, hogy kemény, biztos erővel fogja kezünk az ekeszarvát és hogy az aranysárga búzakalászt kincseket érő' garmadákba rakja megingathatatlan akarásunk és életkedvünk, ez a mi csendes, ez a mi némán szenvedő önuralmunk, ez a mi hősiességünk. Büszkén fogják' emlegetni az unokáink és dédunokáink ezt a mi bátor önfeláldozásunkat. Majd talán kőbe, fehér tiszta márványba vésik, vagy kemény acélba, szilárd bronzba öntik a magyar földmíves, a magyar parasztasszony legendás alakját, amint napbarnította, az ekeszarvát tartó acélos karján megfeszülnek az izmok, okos barna szeme nyugodtan végigsimogatja szép kövér földjét, a dús kalászmezőket; de közben aggódva a messzeségbe figyel : szeretetével odakivánkozik a vereihez, akik amott a távoli vérmezőkön saját kiömlő vérük, fiatal életük árán ezer kín és fájdalom között most vetik el jövendő századok vetését. Igaz, Szép volt az a nagy, feltörő, hires magyar lelkesedés is ; az a halállal incselkedő magyar virtus is, mely dalolva, tréfálva, mintha ünnepi nászra indulna, rohant a halálba ; de megnyugtatóbb, biztosabb jövőt Ígérő az új magyar emberfajta : a nyugodt, kemény akaratú, a halál árnyékában is megrendíthe- íetlen erővel dolgozó magyar ember. Aki, — ha mindjárt visszafojtott könnyel is a szemében mosolytalan arccal és szigorúan összeszorított ajkakkal jár is a maga utján — mé-' gis józanul, öntudatosan végzi nagy 1 építő munkáját; fiainak szebb, nyu- godtabb, becsületesebb és emberségesebb jövőt biztosító munkáját. Aki nem sír, nem kesereg, nem toporzékol fájdalmában, hanem aki magasztos öntudattal végzi el a népek életében reárótt világtörténelmi áldozatos munkáját, ez az újfajta magyar embertípus ez lesz a magja, ez lesz az egészséges csírája az eljövendő boldogabb Magyarországnak. Roó R. HÍREK áz ötödik hadikölcsön. A háborúhoz idegek kellenek. Páncélosok, nyugodt idegek, férfias erő, vasakarat. Ez a mai háború mozgató ereje, ez hajtja a rettenetes öldöklő gépezetet s ez adja a türelmet, a kitartást a végső győzelem kivivására. Imponáló az a nyugodt erő, amely a németeket jellemzi. Katonát, pénzt, életei, kényelmet, jólétet, mindent feláldozni a hazáért, de bizalommal, csendben — céltudatosan. Nincs a világon gép, mely precízebben működnék, mint a német háborús masina és nincsen a világon még egy nép, amelyik mindenét oly szívesen áldozná egész működésben tartására, mint a német. Szövetségesünk s amint ellenségei, lígy mi, a barátai is sokat tanulhatunk tőle. Ezt a háborút nemcsak karddal és ágyúkkal vívják. Itt a lelkek is harcolnak. A népek bizalmával, áldozatkészségével is harcban állnak s foly a nagy tülekedés, ki bírja tovább vérrel, hússal, vassal, pénzzel és lélekkel. Az ötödik hadikölcsönnek fényesen kell sikerülnie, fényesen, hogy a háború folytatásához szükséges pénzt megkapjuk s fényesen, hogy ellenségeink előtt ezzel is dokumentáljuk kimeríthetetlen gazdasági erőnket. Kell hogy ezek, de meg a hadikölcsön jó jövedelmezősége is mindenkit buzdítson a jegyzésre. Mint befektetési papiros elsőrangú kamatozást biztosít, de e nagy kamatozásánál fogva arra is nyújt reményt, hogy a béke elkövetkeztekor árfolyamának emelkedése is nagy hasznot hoz tulajdonosának. Reméljük, hogy a hadikölcsön kibocsájtás az előzőknél is jobban sikerül s fényes tanújele lesz gazdasági erőnknek. (%*)
