Esztergom és Vidéke, 1916
1916-10-19 / 82. szám
Esztergom, 1916 XXXVIII. évfolyam 82. szám Csütörtök, október 19 POLlTIKfílés TBRSRDRLMfLRR Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor János utca 20, Telefonszám 21 hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. = FELELŐS SZERKESZTŐ: DR. RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN------- FŐ MUNKATÁRS: DR. KŐRÖSY LÁSZLÓ ------K IADÓTULAJDONOS: LAISZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN Előfizetési árak: egész évre 12 K, fél évre 6 K, negyedévre 3 K, egyes szám ára 20 fillér. Nyilttér sora 50 fillér. Hirdetések árszabály szerint. = Kéziratokat nem adunk vissza. Olvasóinkhoz. Midőn az „Esztergom és Vidéke“ felelős szerkesztőségét a mai nappal átveszem, szívesen köszöntőm a lap t. olvasó közönségét és kérem számomra jóaka- ratú támogatását. Az átvevéssel tulajdonképpen lényegbevágó változás nem történik a lap életében, mert hiszen eddig is én voltam a szellemi irányítója már hosz- szabb időtől fogva. Ezután sem leszek más, csupán a törvény előtti felelősség hárul még reám, bizton remélhetőleg minél kevesebbszer. A lap független s komoly iránya teljesen a régi marad. Azon pedig minden erőmmel rajta leszek, hogy tartalmát a várva-várt béke beálltával tetemesen bővebbé és változatosabbá tehessen!. Ez az én szerkesztői rövid programmom, melynek megvalósítását annál is inkább Ígérhetem, mert biztosan tudom, hogy a lap kiadótulajdonosában is megvan a törekvésemhez szükséges legjobb igyekezet. Miként a szerkesztésben, úgy a kiadásban sem történik lényeges változás, csupán annyi, hogy a tulajdonjog Laiszky Jánosról az örököseire száll át, kik egészen boldogult atyjuk nemes intenciója szerint akarják az E. és V.-ét a közjó érdekében tovább fenntartani. Evégből velem együtt ők is tisztelettel s bizalommal kérik az olvasók szíves támogatását. Dr. Réthei Prikkel Marián. Háborúvégi jelenségek. Háborús közgazdaságunk karakterisztikus jelenségei közül legszembetűnőbb az értékátcse- rélődés szokatlan abnormális folyamata, amely a közgazdaság egyéb terrénumait is élénken befolyásolja. A háborús pénzbőséget a készletek abnormális felhasználása s az államnak, mint közfogyasztónak a fellépése idézte elő. A fogyciszlási cikkek, illetőleg árukészletek helyébe a pénz lépett. A fogyasztás korlátlansága mellett a nagy kereslet az árakat, a termelési nehézségek indokolta árnivó fölé hajtotta, úgyhogy ennek következtében egyes fogyasztásnak nagyon kitett árucikkek nemcsak I irreális árakon kerültek — sokszor még többszörös közvetítő forgalom után — a fogyasztóhoz, hanem a pénz vásárló ereje is annyira meggyengült, hogy a kevésbbé fontos fogyasztási cikkek árviszonyát is meg- okolatlanúl emelte. Az értékátcserélődés háborús jelensége mellett messze kiható jelentőségű a pénznek mint értékmérőnek az árúkereskedelemben -—- nemzetközi kereskedelem ! — való nagy arányú térvesztése. A pénznek, mint vásárlóképes hatalomnak, vagy értékmérőnek az elsőrangú élelmicikkekkel szemben való vásárló energiája annyira legyengült, hogy kiküszöbölődése napi jelenségek keretében is megfigyelhető. Minél inkább fogynak az árúkészletek, ezek között is az élelmicikkek, a pénznek, mint közvetett rendeltetésű értékmérőnek a szerepe annál inkább meggyengül és a pénzzel való vásárlás helyébe az árúcsere, azaz a kereskedelem ősi formája, a cserekereskedelem lép. A nemzetközi kereskedelemben a háború harmadik évében különösen megfigyelhető volt a semlegesekkel való cserekereskedelem. Ismeretes, hogy egyes semleges országok jegy- kibocsájtó bankjai s általában az egész ország lakossága any- nyira megtelt arannyal, hogy némely országban gátló rendeletekkel kellett megakadályozni valuta védelmére az arany be- özönlést. Ez az eset állott elő Svédországban, valamint ismeretes a dán és holland nép tul- vagyonosodása és aranynyal való túltelítettsége is. Romániával az utolsó napokig árúcserekereskedelmi viszonyban voltunk s mind Bukarestben, mind Budapesten és Bécsben árúforgalmi irodák irányították ezt a kereskedelmet és szerezték be a szükséges árúkat, amelyeket a „Carmen“ és „Mercur“ vonatok továbbítottak. Románia aranyért már nem mutatkozott hajlandónak gabonát adni nekünk, ellenben az ő szükségleteit szolgáló árúkért kész volt szállítani a központi hatalmaknak. A cukorhiány sokféleképpen találgatott oka is ott keresendő, hogy a Hitelbank-tói a kormány nagyobb mennyiséget vett át rekompenzációs árú céljaira. Egyes semleges országoktól cukor ellenében kaptunk más árúoikkeket, amelyekre szükségünk van. A nemzetközi kereskedelemben a béke idején sem tett fizetési értéket a belföldi’ pénz' az aranyon kívül, amelynek névértekét tényleges érték fedte. Ma pedig az arany is megszűnt, mint abszolút csereérték. A belföldi kereskedelemben ugyanígy tapasztalható a pénznek, mint csereeszköznek a kiküszöbölése, még pedig a detail kereskedelemben éppen úgy, mint a nagykereskedelmi forgalomban. Megfigyelhető az is, hogy a szakmabeli nagykereskedők kénytelenek áttérni más cikkek forgalmazására azért, hogy az eladott árúért a vevőtől azonnal más árúcikket szerezhessenek be. Ugyanez történik a kiskereskedelem világában is. A pénznek csak nagyon rövid átmeneti szerepe és jelentősége van ma az árúkereskedelemben, amely a cserekereskedelemre való áttérés kezdő fokozatának jelenségeit mutatja. Éppen úgy, ahogy a pénzintézeteknél a pénzbőség folytán tőkeelhelyezési nehézségek okoznak gondot, a békeidők nehéz pénzszerzési lehetőségeivel szemben; ma az árúkereskedés, illetve eladás gondtalanságát az árúbeszerzés nagy nehézségei váltották fel. Ebből a felállításból levezethető az a törvényszerűség, hogy az egyik bősége a másik hiányát tételezi fel. Tehát a készleteknek feltétlenül meg kellett fogyni, hogy pénzbőség álljon elő! Igaz, hogy békeidején is volt fogyasztás, de akkor a termelést mindig ezzel arányba is lehetett tartani. Mai közgazda- sági szituációnk az, hogy a termelés az elvont munkaerők és termelési tényezők hiánya következtében csökkent és mu- niciógyártásra specializálódott; viszont a fogyasztás mértéke
