Esztergom és Vidéke, 1916
1916-10-12 / 80. szám
Esztergom, 1916. XXXVIII. évfolyam 80. szám. Csütörtök, október 12. POUT!HRÍ és TRR5RDRLMÍLRR SZERKESZTŐS ÉG ÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. FŐMŰNATÁRSAK: DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN és Dr KÖRÖSY LÁSZLÓ Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős : LAISZKY JÁNOS MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE 8 K NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FLLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA A mi gyászunk. A bágyadt tényben hervadó ősz nagy szomorúságot hozott reánk : héttőn délután egy évnél tovább tartott kínos szenvedés után szerető hitvesének karjai közt csendesen elköltözött az élők sorából, lapunk kiadótulajdonosa s egykoron első előállítója: Laiszky János, a mi kedves, jó Muki bácsink. Régen tudtuk, hogy betegségére nincsen íöldi orvosság. Napról-napra láttuk testének gyengülését-sorvadását. Mégis amikor nemes szíve megszűnt dobogni, mikor jóságos lelke csendesen elröppent közülünk, megdöbbenve kérdeztük önkéntelenül : mért kellett ennek a tetőtől-talpig derék embernek, munkás polgárnak, példás családapának, sokaktól szeretett jóbaratnak oly hosszú szenvedés árán s aránylag oly korán távoznia körünkből ? A Gondviseléssel nem periünk, nem perelhetünk. Megnyugszunk kifürkészhetetlen, bölcs végzésében. De nem tagadhatjuk meg gyarló emberi voltunkat: nem bírjuk elnyomni mély fajdalmunk keserű szavát, melyet a megmásíthatatlan szomorú valóságnak tudata elemi erővel vált ki belőlünk. Lesújtva álljuk körül az é'ők nagy országúján eltávozott szerettünk- nek koporsóját. Teljesen egynek érezzük magunkat a gyászba borult özveggyel s a síró nagy családdal mind a szerkesztőség tagjai, mind az egész nyomdaszemélyzet. Égő fajdalmuk a mi fájdalmunk, hulló könnyeik a mi könnyeink. Bizonyos, hogy boldogult kiadónk koporsója mellett nehéz vigasztalást találnunk az özvegynek, a családnak és önmagunknak is. Ámde mégis van egy gondolat, amely némi enyhülést adhat, felemelhet közös mély gyászunkból s ez az, hogy Laiszky Jánossal a szó igaz értelmében egy becsületes munkás élet fejeződött be. Mert valóban példaképe volt ő az intelligens, törekvő, jellemes magyar iparosnak! Tehát kétségtelen, hogy nem hiában élt. Nyomdokain haladó népes családja büszkén viselheti tovább a Laiszky nevet. Fiai bátran követhetik elhunyt atyjuk erényeit. Ezért bár sajgó szívvel, de emelt lélekkel mondhatjuk el Laiszky Jánosnak az utolsó istenhozzádot. Nyugodjék békében ! A földi bilincsektől megszabadult jó szelleme virrasszon áldóan ittmaradt szerettein sazon a művön, melyért életében fáradott ! Egy Bécsbe telepedett, világjárt, esztergomi eredetű, jómódú úr utazott a minap a Duna- konferencia ügyében Budapestre és onnan kirándult néhány közellakó jóismerőséhez. A bécsi hajó utasait megragadta városunk gyönyörű fekvése és elbűvölte a visegrádi Dunavölgy világhíres panorámája. Ilyesmit seholsem lehet látni. A telivér bécsiek előtt bebizonyította az esztergomi vér, hogy a térkép szerint a fölsé- ges Duna legnagyobb része Magyarországé, mely óriási Z alakjában bizonyította magyar tulajdonjogát. Csak a bölcsője a németeké és az ágya az alsó Balkán-államoké. A Duna természetes középpontja tehát nem is lehet máshol, mint hazánk szívében, az ifjú Budapesten, Már tetszik ez 1 a bécsieknek, akár nem, de már régóta így tetszett a magyarok Istenének. Br. Eötvös József honunk könnyének nevezte a mi Dunánkat, melyet a magyar népdalok szőkevizűnek hívnak. A bécsiek Kanal-walzerei pedig a blaue Donau-ról zengenek. A világtörténet szerint a Duna volt a középeurópai kulidra útja. Az első pannoniai, római városok jórészt a Duna jobb partján keletkeztek. Dévénytől Orsováig ma már sok száz magyar város és község virul a leghatalmasabb magyarországi folyam partjain. Szent István királyunk épen dunamelléki szülő városát teremtette országa fővárosának. Dédapáink korában, .még hires vizák és óriási harcsák tenyésztek benne, de ezeket a benlakokat épen úgy elűzte a gőzhajózás, mint a Nílusból a krokodilusokat és vízilovakat. A legnagyobb magyar, gróf Széchenyi István neve szintén összeolvadt Dunánkéval. Hiszen ő honosította meg a bécsi gőz- hajózást a múlt évszázad harmincas éveiben; hiszen az ő budapesti hídja ma is a világ legremekebb lánchídja ; hiszen az első Dunaszabályozást is az ő nagy szelleme kezdte. Baross Gábor, a vasminiszter a Vaskapunál birkózott a sziklatorlaszokkal kedvezőbb közlekedés úttöréseért. Régi igazság, hogy a víziút szállítási költsége jóval kedvezőbb a vasútinál, épen ezért tekint ma egész Közép-Európa az új dunai forgalomra, mely a Rajnát is a fekete-tengeri forgalomba kapcsolja be. Dunánk elevenerejét eddig a hajókon kívül jórészt csak a malmok aknázták ki. Pedig rendkívüli erőenergia lappang benne. Az új ha jógyárnak és téli - kikötőnek alig kínálkozik kü- lömb helye, mint a langyos forrásokból táplálkozó vízivárosi kisdunaág a szigettel. A Duna jövőjével kapcsolatos tehát városunk jövője is. Esztergom első motívuma a Várhegyen imponáló főszékesegyház. De volna egy másik is, még pedig a várromok közt épen maradt Szent István szülőhelyének domináló jelzése olyan formán, hogy a vaskereszt éjjel villamos fényben tündököljön. Ez az in hoc signo vinces hirdethetné az utazóknak Esztergom örök kegyeletét legnagyobb szülöttje iránt. Ezt a szép ideát valósítsa meg Szent István szülővárosa a győztes háború emlékére. Akkor egy új évezred szimbóluma sugároznék le onnan Dunánk jövőjének csillagos tükrére. Dr. Kőrösy László. íggjj HÍREK- I® Kitüntetés. E héten jutott köztudomásra dr. Perényi Kálmánné kitüntetése, akit Lipót Szalvátor főherceg, mint a Vörös-Kereszt Egyesületek védnöke, a király nevében az osztrák Vöröskereszt egylet ha- diékítményes ezüst érdemkeresztjével tüntetett ki. Dr. Perényi Kálmánné érdemei ismeretesek olvasóközönségünk előtt is. A katonai taríalékkór- házak és a gyermekotthonok javára szánt adományok gyűjtése és lelki- ismeretes kiosztása az a tér, amelyen követésre méltó lelkesedéssel és kitartással dolgozik. A kitüntetés hire vármeéyeszerte igaz megelégedést keltett. Lapunk más helyén emlékezünk meg részletesebben azon nagy veszteségről, amely lapunkat felelős-szerkesztőnk és kiadótulajdo - nosunknak, Laiszky Jánosnak halálával érte. A halálozást a gyászba- borult család a következő gyászjelentésben tudatja : Alulírottak a maguk és az ösz- szes rokonság neveben mélységes fájdalomtól megtört szívvel tudatják, hogy a felejthetetlen jó férj, édes apa, nagyapa, após és rokon Laiszky János könyvnyomdatulajdonos 1916. október hó 9.-én délután 5 órakor, életének 60.-ik | Laiszky János f
