Esztergom és Vidéke, 1916

1916-01-30 / 8 .szám

SZERKÉSZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ES HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐ". FŐMŰN ATÁRSAK : D R RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN ÉS D R KŐRÖSY LÁSZLÓ Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős: LAISZKY JÁNOS rtEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE 6 K NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FLLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA Népünk katonai fegyelmezése. Elismert igazság, hogy a hosszú világháborúnak sok bá­nata, baja, kára mellett vannak jó eredményei is. Ezek között semmi esetre sem utolsó a nem­zetedzés és fegyelmezés. Amit a békesség nyugodalma, jó­létei gondtalan kényelme ron­tott — mert hisz nemcsak gya­rapít, hanem ront is — vala­mely nemzet karakterén, azt a háború néiküiözései, zord kény­szerűségei s szünetlen életve­szedelmei jórészt helyrehozzák. Életre keltik az elernyedt, vagy szunnyadó erőket, testet s lel­ket edznek, elmét és akaratot fegyelmeznek. Amit a nemzet vér­b n és vagyonban veszt, azt visszanyeri a testi-lelki felfrissü­lésben s a mindennél becsesebb önfegyelmezésben. Mert tagad­hatatlan, hogy a háború a leg­„Eszfeergom és Vidéke" táncába Üzent az Öcsém .. . — Pecsétes levelet hozott ma a posta, Remegve téptem le a pecsétet róla. Dobogott a szívem, a kezem reszketett, Amikor olvasni kezdtem a levelet: — És ahogy olvastam elfakadtam sírva, Mert ezt a levelet fogoly Öcsém írta­Imígy szól a levél: „Kedves Sándor bátyám-' Mi különös újság ami házunk táján: Remélem megvagytok boldog egészségben, Bú, bánat elkerül csak úgy amint régen­Baj sincs úgy-e otthon, é'ás apa ís jól van; — Sokszor beszélgettek úgy-e bátyám rólam ? — Kérditek egymástól, hogy-mint mehet sorsom, Hogy a fogság jármát türelemmel hordom 1 Monájátok egymásnak, hogy is lehet itten ? — Ne aggóájatók, hisz velem van Isten ! Nincsen semmi bajom, csak egy bántja lelkem ; Sokáig kell-e még rabkenyeret ennem ? — Eltűnőáöm néha csenáes éjszakákon, Amikor elkerül a jótékony álom : Eszembe jut mináen : könybe foly az álom, S könnyeimen át csak kicsi házunk látom Ott a dunaparti rengő nádas szélén, Amint füstölög a gólyafészkes kémény • • ­biztosabban ható nemzetedző és fegyelmező iskola. Ha más nemzeteknek is jót tesz ez az iskola, akkor ne­künk, magyaroknak kétszeresen hasznunkra szolgál. Ki nem tudja, mily nagy fokú elernyedés, szinte apathia vett erőt rajtunk az utóbbi években? Ki nem látta fájda­lommal, mekkora akadályára volt nemzeti eszményeink s cél­jaink megközelítésének önfe­gyelmezettségünk majdnem tel­jes hiánya ? A háború mind a két irány­ban máris észrevehető üdvös változásokat hozott életünkbe s még inkább fog hozni a bé­kekötés után. Nemzeti életünk minden bizonnyal új s tartós pezsgésnek indul; s a harcok­ban kényszerűen elsajátított fe­gyelem vérünkké fog válni a béke napjaiban is. Kétségkívül nemzetünk min­— Szeretnék ilyenkor haza — hazamenni, Csak egy röpke percre közöttetek lenni- — Jaj, de messze vagyok, nagyon messze távol Szülői háztól és napsugaras tájtól! .... Ha rátok gondolok, kínoz a vágy éget: — — Nem folytatom tovább, minek gyötörnélek ­...Ha majd kézbe veszed ezt a pár sor írást, • Tégy félre bánatot, panaszt, bút és sírást; Ezek helyett inkább válaszoáat várom : Keáves Sánáor bátyám az Isten megáldjon; A viszontlátásig sok minden jót kivan, S szeretettel csókol fogoly öcséd: István . - • — Utóirat . Bátyám még csak egyre kérlek, Hosszú levelet írj szenveáő öcsédnek" • • . Fikó Sándor. Manczy főhadnagy úr. I. A széles nagy falusi utcát vas­tag hóréteg borította. A lomha járá­sú falusi emberek nyakig sipkásan kullogtak a bokáig érő hóban. Alig­ha törődtek a romantikus idővel, ahogy a havas világot, Manczyka kisasszony elnevezte lányos képze­lődéssel. den rétege érezni fogja ez üd­vös hatásokat, de talán egy sem annyira, mint a szorosabb ér­telemben való népünk. Ennek a világháború gondviselésszerű fe­gyelmező iskolája lesz. Vannak, kik azt hiszik, hogy a mi. amúgy is szilaj, rakoncát­lan népünk a harci vérengzést megszokva még durvább, fe­gyelmezetlenebb lesz a háború után. Én más meggyőződésben vagyok : inkább szelídülni fog 8 jovcű nagyobb űiiúraloiiiiiiai lát majd a békés munkához, mint eleddig. A katonai nevelésnek eddig is jó hatása volt népünkre. Szám­talanszor tapasztaltuk a múltban, hogy azok, akik katonák vol­tak, a polgári életben is ren­desebb, engedelmesebb, törek­vőbb, egy szóval: fegyelmezet­tebb emberekké váltak, mint azok, kik a katonasort kikerülték. A szép barna piros lány ott állott a fehér függönyös ablak mel­lett s hosszasan gyönyörködött a hó­fehér takaros utcában. Mellette ka­tonaruhás fiatal ember állott. Ugy látszik azt kevésbé érdekelhette a fehér világ. Inkább a lány piros, egészséges arcában gyönyörködött, meg a csillogó-villogó éjszaka szinű szemeiben. — Ugye szép ez a fehér világ? A fiatal ember elkacagta magát. • — Ó igen, főképen ha magá­nak is tetszik, édes Manczyka. De azért szebb dolog itt a dudorászó, pattogó kályha mellett, ablakon ke­resztül nézni a maga szépnek hitt kedvencét. A leány lekicsinylően fölbiggyez­tette cseresnyepiros szegélyű ajakát. ;— Maga igazán javíthatatlan. A fiatal ember megint derűsen felnevetett. — Megennivalóan édes a maga izlése. Ugy látszik Manczika csupán a maga énjét szereti előtérbe he­Vajjon tehát most, mikor a legfiatalabb legénykéktől a meglett családapákig a legtöb­ben megjárják a katonai nevelő iskolát, még pedig a véres há­ború kegyetlenül szigorú isko­láját : nem követné megfelelő jó eredmény a nagy arányú ka­tonai fegyelmezést? Nem vagyok könnyen hívő, de ebben én csak jót tudok várni, azt, ami népünknek ed­dig legérezhetőbben hiányzott erényeiből: a nagyravivő alta­A jövőbe nem láthatok, de szeretném megérni annak a törvénynek életbelépését, amely minden épkézláb magyar em­berre kötelezővé fogja tenni a katonai kiképzést és szolgálatot, amikor tehát megvalósul majd hazánkban az általános „ mili­tarizmus " s benne a népfegyel­mezés óhajtva óhajtandó kipró­bált országos iskolája. Morc. lyezni. De gondoljon csak azokra is, akik nem gusztálják langyos-meleg szobából derűs érzéssel a maga szép hófehér világát. Manczyka kényes vállvonoga­tással felelt csupán. — Elfelejti az én édes kis Man­czykám, hogy sokan, de sokan kín­lódás és szenvedés árán nézhetik a maga drága szép havas világát. Aki­ket a kárhozat arra kényszeritett, hogy a végtelen havas mezők labi­rintjai közt tengessék életüket. Manczyka durcásan hátat fordí­tott a bölcselkedő katonájának. — Ilyen anyámasszony katoná­val nem is érdemes vitatkozni. S idegesen dobolni kezdett a jégvirágos ablaküvegen. A fiatal em­ber gyönyörködni kezdett a tempa­ramentumos lányka indul atosságá­ban. Ugy lángolt a szép barna ar­ca, mint a haragos Kerubé, aki láng­pallosával kiűzte az emberpárt a pa­radicsomból. A fiatal ember meleg érzéssel ragadta meg a lány bárso­nyos fehér kezét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom