Esztergom és Vidéke, 1916
1916-01-30 / 8 .szám
SZERKÉSZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ES HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐ". FŐMŰN ATÁRSAK : D R RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN ÉS D R KŐRÖSY LÁSZLÓ Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős: LAISZKY JÁNOS rtEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE 6 K NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FLLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA Népünk katonai fegyelmezése. Elismert igazság, hogy a hosszú világháborúnak sok bánata, baja, kára mellett vannak jó eredményei is. Ezek között semmi esetre sem utolsó a nemzetedzés és fegyelmezés. Amit a békesség nyugodalma, jólétei gondtalan kényelme rontott — mert hisz nemcsak gyarapít, hanem ront is — valamely nemzet karakterén, azt a háború néiküiözései, zord kényszerűségei s szünetlen életveszedelmei jórészt helyrehozzák. Életre keltik az elernyedt, vagy szunnyadó erőket, testet s lelket edznek, elmét és akaratot fegyelmeznek. Amit a nemzet vérb n és vagyonban veszt, azt visszanyeri a testi-lelki felfrissülésben s a mindennél becsesebb önfegyelmezésben. Mert tagadhatatlan, hogy a háború a leg„Eszfeergom és Vidéke" táncába Üzent az Öcsém .. . — Pecsétes levelet hozott ma a posta, Remegve téptem le a pecsétet róla. Dobogott a szívem, a kezem reszketett, Amikor olvasni kezdtem a levelet: — És ahogy olvastam elfakadtam sírva, Mert ezt a levelet fogoly Öcsém írtaImígy szól a levél: „Kedves Sándor bátyám-' Mi különös újság ami házunk táján: Remélem megvagytok boldog egészségben, Bú, bánat elkerül csak úgy amint régenBaj sincs úgy-e otthon, é'ás apa ís jól van; — Sokszor beszélgettek úgy-e bátyám rólam ? — Kérditek egymástól, hogy-mint mehet sorsom, Hogy a fogság jármát türelemmel hordom 1 Monájátok egymásnak, hogy is lehet itten ? — Ne aggóájatók, hisz velem van Isten ! Nincsen semmi bajom, csak egy bántja lelkem ; Sokáig kell-e még rabkenyeret ennem ? — Eltűnőáöm néha csenáes éjszakákon, Amikor elkerül a jótékony álom : Eszembe jut mináen : könybe foly az álom, S könnyeimen át csak kicsi házunk látom Ott a dunaparti rengő nádas szélén, Amint füstölög a gólyafészkes kémény • • biztosabban ható nemzetedző és fegyelmező iskola. Ha más nemzeteknek is jót tesz ez az iskola, akkor nekünk, magyaroknak kétszeresen hasznunkra szolgál. Ki nem tudja, mily nagy fokú elernyedés, szinte apathia vett erőt rajtunk az utóbbi években? Ki nem látta fájdalommal, mekkora akadályára volt nemzeti eszményeink s céljaink megközelítésének önfegyelmezettségünk majdnem teljes hiánya ? A háború mind a két irányban máris észrevehető üdvös változásokat hozott életünkbe s még inkább fog hozni a békekötés után. Nemzeti életünk minden bizonnyal új s tartós pezsgésnek indul; s a harcokban kényszerűen elsajátított fegyelem vérünkké fog válni a béke napjaiban is. Kétségkívül nemzetünk min— Szeretnék ilyenkor haza — hazamenni, Csak egy röpke percre közöttetek lenni- — Jaj, de messze vagyok, nagyon messze távol Szülői háztól és napsugaras tájtól! .... Ha rátok gondolok, kínoz a vágy éget: — — Nem folytatom tovább, minek gyötörnélek ...Ha majd kézbe veszed ezt a pár sor írást, • Tégy félre bánatot, panaszt, bút és sírást; Ezek helyett inkább válaszoáat várom : Keáves Sánáor bátyám az Isten megáldjon; A viszontlátásig sok minden jót kivan, S szeretettel csókol fogoly öcséd: István . - • — Utóirat . Bátyám még csak egyre kérlek, Hosszú levelet írj szenveáő öcsédnek" • • . Fikó Sándor. Manczy főhadnagy úr. I. A széles nagy falusi utcát vastag hóréteg borította. A lomha járású falusi emberek nyakig sipkásan kullogtak a bokáig érő hóban. Aligha törődtek a romantikus idővel, ahogy a havas világot, Manczyka kisasszony elnevezte lányos képzelődéssel. den rétege érezni fogja ez üdvös hatásokat, de talán egy sem annyira, mint a szorosabb értelemben való népünk. Ennek a világháború gondviselésszerű fegyelmező iskolája lesz. Vannak, kik azt hiszik, hogy a mi. amúgy is szilaj, rakoncátlan népünk a harci vérengzést megszokva még durvább, fegyelmezetlenebb lesz a háború után. Én más meggyőződésben vagyok : inkább szelídülni fog 8 jovcű nagyobb űiiúraloiiiiiiai lát majd a békés munkához, mint eleddig. A katonai nevelésnek eddig is jó hatása volt népünkre. Számtalanszor tapasztaltuk a múltban, hogy azok, akik katonák voltak, a polgári életben is rendesebb, engedelmesebb, törekvőbb, egy szóval: fegyelmezettebb emberekké váltak, mint azok, kik a katonasort kikerülték. A szép barna piros lány ott állott a fehér függönyös ablak mellett s hosszasan gyönyörködött a hófehér takaros utcában. Mellette katonaruhás fiatal ember állott. Ugy látszik azt kevésbé érdekelhette a fehér világ. Inkább a lány piros, egészséges arcában gyönyörködött, meg a csillogó-villogó éjszaka szinű szemeiben. — Ugye szép ez a fehér világ? A fiatal ember elkacagta magát. • — Ó igen, főképen ha magának is tetszik, édes Manczyka. De azért szebb dolog itt a dudorászó, pattogó kályha mellett, ablakon keresztül nézni a maga szépnek hitt kedvencét. A leány lekicsinylően fölbiggyeztette cseresnyepiros szegélyű ajakát. ;— Maga igazán javíthatatlan. A fiatal ember megint derűsen felnevetett. — Megennivalóan édes a maga izlése. Ugy látszik Manczika csupán a maga énjét szereti előtérbe heVajjon tehát most, mikor a legfiatalabb legénykéktől a meglett családapákig a legtöbben megjárják a katonai nevelő iskolát, még pedig a véres háború kegyetlenül szigorú iskoláját : nem követné megfelelő jó eredmény a nagy arányú katonai fegyelmezést? Nem vagyok könnyen hívő, de ebben én csak jót tudok várni, azt, ami népünknek eddig legérezhetőbben hiányzott erényeiből: a nagyravivő altaA jövőbe nem láthatok, de szeretném megérni annak a törvénynek életbelépését, amely minden épkézláb magyar emberre kötelezővé fogja tenni a katonai kiképzést és szolgálatot, amikor tehát megvalósul majd hazánkban az általános „ militarizmus " s benne a népfegyelmezés óhajtva óhajtandó kipróbált országos iskolája. Morc. lyezni. De gondoljon csak azokra is, akik nem gusztálják langyos-meleg szobából derűs érzéssel a maga szép hófehér világát. Manczyka kényes vállvonogatással felelt csupán. — Elfelejti az én édes kis Manczykám, hogy sokan, de sokan kínlódás és szenvedés árán nézhetik a maga drága szép havas világát. Akiket a kárhozat arra kényszeritett, hogy a végtelen havas mezők labirintjai közt tengessék életüket. Manczyka durcásan hátat fordított a bölcselkedő katonájának. — Ilyen anyámasszony katonával nem is érdemes vitatkozni. S idegesen dobolni kezdett a jégvirágos ablaküvegen. A fiatal ember gyönyörködni kezdett a temparamentumos lányka indul atosságában. Ugy lángolt a szép barna arca, mint a haragos Kerubé, aki lángpallosával kiűzte az emberpárt a paradicsomból. A fiatal ember meleg érzéssel ragadta meg a lány bársonyos fehér kezét.
