Esztergom és Vidéke, 1916

1916-09-28 / 76. szám

Esztergom, 1916. XXXVIII. évfolyam 76. szám. _____________Csütörtök, szeptember 28. P OUT! HR! és TF)R5F)DF)LMILF)R SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : | SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM j TELEFON 21., $ HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ 4 KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI , ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. t FŐMŰNATÁRSAK: DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN és Dr KŐRÖSY LÁSZLÓ Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős : LAISZKY JÁNOS MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ( t 4 t $ l Új népvándorlás. Az élelmes angolok bérelték ki a nemzetközi közlekedés óri­ási üzletét. A Cook-Részvény- társaság a világ mind az öt ré­szébe szállította és ellátta uta­sait tengeren, vasúton, hajón, sőt a sivatagon, még a tevehá­tán is. Angol részvénytársasá­gok világvendéglői nőttek ki minden világváros talajából, sőt még a csekélyebb népes­ségű, de nevezetes látványos­ságok kisvárosaiban is. Az olasz királyipalotás váro­sokban, Velencében, Milánóban, Turinban, Genuában, Firenzé­ben, Rómában és Nápolyban (hogy csak az első állomásokat említsük), már német, francia, angol sőt orosz vendéglő virult. A részvénytársaságos vendéglő­sök szokták az utasokat egyik városból a másikba ajánlani. Magyar vendéglő azonban nem volt látható Itáliában, hová pe­dig több ezer magyar utazott évenként. Franciaország azzal dicseke-' dctt, hogy idegenforgalma évi három milliárd frankot hagyott hátra. Nem sokkal kevesebbet szedett be a szerényebb sorsú olasz nemzet. Tanulságos, hogy a kisded Tirol évi forgalma száz millió koronát gyümölcsö­zöd. Svájc természetesen még többet vághatott zsebre, mert legügyesebben gyakorolta eiső sportját, érdekes havasai és ta­vai világreklámozását. A művelt világ elsőrendű hi­vatása volt a háború kitöré­séig, saját országai természeti ritkaságainak föltárása, tájszép­ségei és műemlékei gyarapí­tása. Nekünk is elvégre szintén belé kell illeszkednünk termé­szeti ritkaságaink páratlan táj­képeink és értékes műemléke­ink, nevezetességeinek megis­mertetésével a művelt világ ér­dekkörébe. Meg kell azonban először ta­nulnunk az idegenforgalom meghódításának művészetét és okulnunk régóta boldoguló szomszédunktól. Ausztriában a kormány és társadalom váll­vetve iparkodott az idegenfor­galmat folytonosan fokozni Né­metország, Itália és Franciaor­szág példájára. Az osztrák vasútügyi minisz­térium az egész országra ter­jedő mozgalmat indított az ide­genforgalom érdekében. Tirol, Salzburg, Stájer és Dalmácia remek vidékeinek érvényesülé­sét állami kamat garancia biz­tosította. A nagytőke tehát bát­ran hozzá mert fogni az új vál­lalkozásokhoz. Tömérdek új külföldi szállóban tudakozódó irodát szervezett, hogy az ide­geneket odahaza világosítsák föl. Sőt idegenforgalmi kalauz­nemzedéket nevelt mikor kül­földi vendéglői személyzetét alaposan kioktatta az idegen- forgalom meghódítására. Ahol hiányzott a vasúti összekötte­tés, ott gépkocsi járatokat szer­veztek. Aki azelőtt először utazott Ausztria szebb tartományaiban, az meggyőződhetett arról, hogy akár Salzburgban, akár Grác- ban, akár Innsbruckban az ide­genforgalmi iroda volt az utazó- közönség meghitt találkozóhe­lye. Mert ezt az intézményt támogatta évtizedek óta az ál­lam, a vasút és a társadalom. Az osztrák vasút nemcsak kifogáSíalan közforgalmat te­remtett, hanem az idegenfor­galom különleges éraekeit is fölkarolta. Útvonalai remek vi­dékein ugyanis kényelmes tu­ristaszállót épített és az új lát­ványosságokat ingyenes illusz­trált füzetek terjesztésével nép­szerűsítették. A Süd-Bahnhof pedig nya- ranta mérsékeltebb árú-, sze­mély- és podgyász vonalakat állított forgalomba. Ezt az ál­dozatkészséget rendkívüli anya­gi siker jutalmazta. Ez az élelmes és praktikus idegenforgalmi politikát kellene hazánkban is meghonosítanunk, ha a jövendő új népvándorlást felénk akarjuk terelni. Meg kell még tanulnunk azu­tán a vendégekkel való bánás­módot is. Ausztriában a ven­dég teljes kielégítése volt az első reklám. Mert valamennyi életrevaló város okos vendég­lőse régóta tudta, hogy a jó- hirnél még messzibbre szokott szállani a rossz vendéglő elri­asztó rossz hire. Szövetséges országaink a há­ború lezajlása után meg akarják látogatni a mi szép hazánkat. Számítsunk tehát rendkívüli népvándorlásra, mert Németor­szágból, Ausztriából, a Balkán­ról és a velünk érző semleges országokból sokáig hozzánk íog özönleni az idegenforgalom és nem Párizs, London vagy Róma felé. Elő kell tehát készülődnünk Budapest és néhány nagy vá­rosunk példájára, nálunk Esz­tergomban is az idegenforgalom szélesebb körű megszervezésére, hogy valamikép ismét le ne késsünk a haladás gyorsvona­táról. Dr. Kőrösy László. Szeretetadományokat kér a Hadsegélyző Hivatal átvételi kü­lönítménye IV., Váczi-ucca 38. ELŐFIZETÉSI ÁRAK EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FLLÉR . NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. 6 K HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA Városi közgyűlés. Esztergom szab. kir. város kép­viselőtestülete kedden délután 4 óra­kor közgyűlést tartott a városháza nagytermében. Körülbelül 40 képvi­selő vett részt a közgyűlésen, ame­lyen több jelentős tárgy került na­pirendre. A tárgysorozat előtt dr. Antony Béla polgármester elparentálta a kép­viselőtestület legutóbb elhunyt tag­ját, Roszival István prelátus-kanono- kot, kinek emlékezetét jegyzőkönyv­ben örökítette meg a közgyűlés. Ezután a polgármester szép sza­vakkal méltatta azon magas kitün­tetést, amelyben a képviselőtestület egyik legérdemesebb tagja, Bleszl Ferenc részesült, akit a legfelsőbb kegy királyi tanácsosi címmel tün­tetett ki. A városi képviselőtestület szervezete egy kisebbfajta állami élet képét mutatja, úgymond a polgár- mester, amely önkormányzata révén jelentős tényezője a város gyarapo­dásának, boldogulásának. "Sajnos, hogy a legtöbb képviselőtestület párt­érdekeknek áll szolgálatában. Akad­nak azonban minden városban egye­sek, akik szülővárosukat teljes ere­jükkel istápolják és megküzdenek a sok nehézséggel, amely útjokba akad. A közönség sokszor nem is­meri fel valódi értéküket, mert sok­szor éppen azt tünteti ki bizalmával és szeretetével, aki nagy hanggal és frázisokkal, nem pedig tettekkel bi­zonyítja városa iránti szeretetét. Igen sokan csak azért nem vesznek részt a közügyekben, habár tehetsé­gük, rátermettségük volna hozzá, mert tudják, hogy a szomorú hely­zeten úgysem képesek segíteni. An­nál jobban meg kell tehát becsülni azokat, akik mindezek dacára nem veszítik el kedvüket a közügyek iránt. Bleszl Ferenc ezek közé tar­tozott. Sokszor talán saját ügyei szenvedtek nélkülözést e város iránti lelkesedéséből kifolyólag, de ő szíve­sen hozott meg minden áldozatot a jobb jövő reményében. Jóleső meg­elégedéssel és örömmel látjuk, hogy Bleszlt nemcsak a város szeretete övezi, hanem Őfelsége magas figyel­me is kitüntette. Az új kir. taná­csosnak a képviselőtestület őszinte üdvözletét tolmácsolja. Hosszantartó taps és éljenzés után Bleszl Ferenc állott szólásra. E nem keresett, nem várt királyi kitüntetés alkalmából köszönetét mond az őt üdvözlő képviselőtestületnek. Úgy érzi, hogy ez üdvözléssel képviselő- társai Bottyán ősi palotájában csa­ládi ünnepet rendeztek, — a kitartó, becsületes munkának ünnepét. Ha 40 évi működésére visszatekint, jogos

Next

/
Oldalképek
Tartalom