Esztergom és Vidéke, 1916
1916-08-17 / 64. szám
PO LIT!HR lés TRRSRDRLMILfíP. Esztergom, 1916. XXXVIII. évfolyam 64. szám. Csütörtök, augusztus 17. SZERKÉSZTOSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : ^ SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM $ TELEFON 21., * HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ $ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI . ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. t FŐMŰN ATÁR SAK : DR RÉTHEI PR1KKEL MARIÁN és Dr KÖRÖSY LÁSZLÓ Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős : LAISZKY JÁNOS MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. T i * t t t ELŐFIZETÉSI ÁRAK EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE NEGYEDÉVRE 3 K 6 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FLLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA negyei iparunk válsága. A háborús világ árnyékában legsötétebb színben látjuk Esztergom vármegye egykori virágzó ipartelepeinek szomorú hanyatlását. Városunk szintén megsínylette a válságos időket. Alig vagyunk 60-70 kilométernyire az ország szívétől, székesfővárosunkhoz. Most már tudjuk, hogy szerencsétlen forgalmi viszonyaink miatt nem volt képes üveggyárunk gyárteleppé alakulni. Megszűnt városunk fűrésztelepe. Pang mind a három téglagyára. Igen kevés dolga akad kályhás- és agyagos iparosainknak. Két szappangyárunk és három villamos üzemű könyvnyomdánk 'Csak úgy stagnál, mint négy mészégető bányánk, két kvarc, egy kőbányánk továbbá három vasöntőnk és gépgyárunk. Igaz, hogy 'drágalátos új kaszárnya épült, kétszer a főgimnáziumunk és a vöröskereszt kórház; kaptunk új vashídakat, új kórházat, új polgári iskolát, és újjá alakított vármegyeházát. De az is igaz, hogy a hídvá- mot épen olyan megadással rójuk le még mindig, mint a keserves városi pótadót. Majd negyedszázad óta egyesültünk mostoha testvéreinkkel, de ezért egyikünknek sincsen különb dolga. Valamikor a szentgyörgymezei homokkőbányában fejtették a bazilika hatalmas építőanyagát. Azóta ezek a kenyérkereső bányák bemohosodtak. A budapesti remek korzó vö- rösmárványlapjait és lépcsőit vármegyénk bányái szállították. Azóta legföljebb sírkövet termelnek márványbányáink. Al múlt század 70-es és 80-as éveiben, Süttő, Piszke, Lábatlan és Nyergesújfalu tízezer kőfaragónak biztosította jó keresetét. A háború kitörése előtt már alig tengődött kétszáz munkás. Ennek a végzetes hanyatlásnak az a magyarázata, hogy újabb és modernebb márványbánya üzemek keletkeztek és hogy a Karszt szürke márványa olyan előnyös tarifa kedvezményben részesült, mely a mi bányáink tevékenységét egyszerre tönkretette. Hires volt a nyolcszáz munkással dolgozó lábatlan! cementgyárunk, ahol az évi termelés közel hétezer vaggon portlandi- és ezerötszáz vaggon román cementet szállított. A nyergesújfalui cementgyár, fél annyi munkással, évenkint négyezerötszáz vaggon portlandi és 1500 vaggon román-cementet állított elő, A nyergesújfalusi palagyár tizenhárom év előtt keletkezett Eternit-gyár névvel, mely cement és aszbeszt keverékéi tetőcserepet készített. Háromszáz munkása évenként, kétezer vaggonra való Eternit-palát szállított. Említésreméltó még a nyergesújfalusi téglagyár rendkívüli tevékenysége, mert a háború előtt évenként tizenkét millió téglát égetett. Elcsöndesedett a jóhirű pilismaród Szent István téglagyár elsőrendű forgalma. Jellemzi vármegyénk iparának vérszegénységét- az a körülmény, hogy a párkányi gőzmalom unikum maradt. Hat-hét szeszgyár vesződött még egy sör gyárral a válságos időkben. Dömösön a főkáptalan három- ezerkétszázkifencvennégy kát. holdnyi birtoka, melyből csak 172 hold a szántóföld, az erdészettel ellátta a népet munkával. A kőbányai üzem azonban teljesen megszűnt. A Ro- heim-cég bérelte a káptalani kőbányákat. A macskási kőfejtőből 300 m. sikló vezetett le, mely másfél kilóméternyi ipar- vasuttal folytatódott a Duna- partig. A megyei ipar válságának összes szimptómáit ajánljuk Szacelláry György orsz.-gyül. képviselőnk figyelmébe. Most szíveskedjék valóban képviselni vármegyénk és az ő választó- kerülete életérdekeit a kormány színe előtt! Vármegyei képviselő. Ki az árdrágító? Árdrágító-e munkás, aki magas munkabért követel? Árdrágító-e a fuvaros, aki felemeli a szállítási költséget ? Árdrágító-e a paraszt, aki sok pénzt kér a tojásért, tejért és az aprójószágért ? Árdrágító-e a disznóhizlaló, a marhatenyésztő, aki nagy árakért adja el a maga jószágait ? Árdrágító-e a gabonatermelő, aki több pénzt követel a búzáért, a rozsért, a kukoricáért, mint amennyit eddig kapott ? Nem. Ezek nem árdrágítók. Az árdrágítás mindig a második kéznél kezdődik és a harmadik, negyedik, sőt ötödik kéznél is folytatódik. A második kéz az, mely azért szerez árut, hogy belőle minél több haszonhoz jusson. Ez a második kéz vol- taképen a legális kereskedői hasznot találja meg. Ez a közvetítő kereskedő. O szükséges azért, mert nélküle az árut forgalomba hozni nehéz. A második kéz profitja — hacsak nem uzsoraprofít — még szintén nem árdrágítás. A spekuláció azonban már itt kezdődik. Ez az úgynevezett második kéz ugyanis rendszerint megfelelő kapitális nélkül ügyeskedik. Két segítőtársra szokott támaszkodni. Az egyik a bank, mely pénzt ad neki, hogy vásárolhasson ; de nem elégszik meg azzal, hogy kamatot kap a pénze után, hanem még haszon- részesedésre is igényt tart. A másik a nagykereskedő, aki a beszerzett árut átveszi. A bank haszonrészesedése már drágán veszi át az árut és — ha ő is a bank kezében van, ő is osztozni kénytelen a haszonból — tehát ő is kétszeres hasznot igyekszik nyerni az árun. Még csak most kerül az árú ahhoz a kereskedőhöz, akitől majd a fogyasztó vásárol. Ez a kereskedő — ha nem is kénytelen osztozni a bankkal — a maga hasznát gazdagon számítja fel, ő nagyobb tőkét fektetett bele, mint máskor, tehát a nagyobb tőkének nagyobb lehet a haszna is; de a kínálat kicsiny—a kereslet nagy, tehát szuperhasznot is számít. Ebben a láncolatban a bank az árdrágító. És ezt semmi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a bankok mérlegeiben olyan horribilis nyereségek vannak kitüntetve, melyekhez foghatót sohasem ismert a pénzpiac és hogy ezek a nyereségek nem a bankkölcsönök kamatjövedelmeiből keletkeztek, azt meg lehet látni arról, hogy a váltótárca mindenütt mély csökkenést mutat, hosszú lejáratú kölcsönöket pedig nem folyósítottak az intézetek. HÍREK, gg Ősz királyunk, I. Ferenc József Istennek kiváltságos kegyelméből holnap éri el 86.-ik születésnapját. A megpróbáltatások hosszú kalva- váriáján végighaladva, jelszavában, a magyar nemzet ősi erényeiben nem csalatkozva, bizalommal tekint továbbra is a jövő elé. A nagy vérözön, amely uralkodásának mostani éveiben zúdult a világra, újabb fájó sebekkel halmozza el lelkét, hiszen szeretett népe vérzik, gyászol, könnyez, sóhajtozik. A király a mai napon is minden imáját népei javáért intézi a királyok Királyához. Emeljük, e nehéz időkben mi is szivünket a Mindenhatóhoz és egyesülve ősz királyunk imájával, sóhajtsuk el hazafias lelkünk egész buzgóságával : „Isten, tartsd meg országunk Királyát ! “ ☆ * A hercegprímás Budapesten. Dr. Csernoch János bíboros-hercegprímás ma több napi tartózkodásra Budapestre utazik. Pénteken, Őfelsége
