Esztergom és Vidéke, 1916

1916-08-13 / 63. szám

1916. augusztus 13. ESZTERGOM és VIDÉKE. 3 miét van az, hogy Esztergom város és m -gye — ez az oly bőven meg­áldott kedves város és megye — örökös botrányok hazája. Minket fájdalmasan érintett ez az őszinte és igaz bírálat, amelyre nem tudunk megfelelni. Selyem központot alapítanak. Nem a selyem­fiukat fogják egy nagy magtárban elraktározni, hanem a selyemgyáro­sok egyelőre maguk között, hivata­los közreműködés nélkül teremtik meg a selyem központját. A sely­met mindenki ismeri, ha nem közel­ről, akkor látásból. A selyem a Bom- bix családhoz tartozó éjjeli lepkék hernyóinak mirigyváladéka — mond­ja a mindentudó lexikon. Azt azon­ban már nem mondja meg a min­dent tudó lexikon, hogy a selyem a divatos életnek egy olyan kelle­mesen suhogó szépsége, amely után édes álmodozással vágyódik az ol­csó, gyűrött mosóruhás fehérnép. Amikor' a selyemszóra rátévedt a a tekintetünk ebben a háborús idő­ben, első pillanatra elakarunk siklani mellette észrevétlenül. De valami megállít. A véres háború eseményei­vel, rémképeivel telitett gondolatkö­rünkbe a selyem révén befurakodik az utcák ünnepi képe, a hullámzó korzó népe és azon vesszük észre magunkat, hogy megállunk és utána nézünk a selyemnek, a divatnak, amely ma a háborúban megdrágult és megváltozott életviszonyok mellett is ép úgy éli fénykorát, mint a rég elfelejtett, boldog békeidőben. Az olcsó, gyűrött mosóruhától a a suhogó selyemig nagy a távolság. És mégis milyen sokan futották be szédületes gyorsasággal ezt a távol­ságot azok közül, akik a külső szép­ségért, a suhogó selyemért feláldoz­ták a benső szépséget és vele a ra­gyogó fehérséget. Épen most a há­ború alatt megnőtt ezeknek a se­lyemvágyóknak- a száma, falvakban, városokban, ha úgy ünnepnapján körülnézünk az utcákon, a sétányo­kon, nem vesszük észre, hogy a fényűzés a divat, a putz a háború foly­tán alábhagyott volna. Ha nem is lehet általánosítani, mégis szemmel- láthatólag megállapíthatni azt, hogy a háború falvakban és városokban sokakat juttatott, ha nemis jobbléthez de olyan fölös pénzhez, amelyből jutott selyemre, divatos ruhára. Akik a háború előtt egyszerű fejkendővel, mosóruhában jártak, azok közül sok megkalaposodott s ma putzos dáma. Önkéntelenül is eszünkbe ötlik, ami­kor ilyen „kiöltözöti“ suhan el mel­lettünk, a békés idők hangja :... selyem kendő, selyem kötény, selyem szoknya, nem vagyok én ilyesmihez hozzászokva .. . Sok szomorú gondolatot ébreszt még bennem ez a szó : selyem. Rosz- szul esik, hogy éppen a mai idők­ben terelődik rá tekintetünk a sely­mes, divatos életre, amely járvány­szerű betegségként szedi áldozatait az egyszerűségben fenséges polgári körökből. A selyem ellen, a divat ellen ma ép úgy harcolni kell, mint a magyar földre éhes ellenség ellen. Mert a selyem és divat nem jár egyedül, vele tart a dölogtalanság, hűséges kísérője a léha, könnyű élet, a fokozatos erkölcsi elmerülés. Azért, akik a mai időkben selyembe bújnak akik divat után futnak, ne igen mu­togassák magukat. Azoktól féltjük az életet, a jövőt, amelyért olyan lelkesen harcolnak, szenvednek, vé- reznek az ő hozzátartozóik is, mig ők itthon, munkátlanul uj ruhákban hivalkodnak. m I HÍREK. 1 m inéi tovább harcainak a frontokon, annál súlyosabbá válik a harc a front mögött. A hosszú ideig tartó front-harc kétségtelenül megnehezítette a fogyasztó kö­zönség harcát a mindenféle ela­dóval elárusítóval, termelővel és ipari munkással szemben. Törvényes intézkedések bizo­nyos tekintetben védik a fo­gyasztó közönséget a piaci éle­lem- és áru-uzsorával szemben, de akkora az emberekbenafalánk- sági vágy, hogy semmiféle intéz­kedés még eddig nem tudta meggátolni a nagy mértékben dühöngő áruuzsorát. Hiszen, ha szigorúan és lelkismeretesen számbavesszük minden árunál és minden ipari munkaproduk­ciónál az anyagot, az előállítá­si és termelési költségeket, ha­mar rájövünk hogy fogyasztók­kal szemben a legarcátlanabb kapzsiság és haszonvágy érvé­nyesül. A bőrnemüek árusításánál és feldolgozásánál, a szappan­árak felcsigázásánál, a posztó­árak emelésénél, szóval az ipa­ri és üzleti cikkeknél és min­den élelmicikk körül legtöbször az uzsora szenvedélyével kell harcolnia a fogyasztoközönség- nek. Ezt a harcot pedig a fo­gyasztók nem bírják sokáig, ha minden téren nem lépnek fel a hatóságok a legnagyobb szigor­ral és megfelelő intézkedésekkel a fogyasztó publikum segítségére. Ma már az üzleti és piaci sze­mérmetlenség határtalan, amely nem pirul el, ha embertársát kiuzsorázzaés ezt a hitvány szen­vedélyét a helyzet hazug beál­lításával mentegeti, Igazán kí­váncsian és aggódva kérdezzük: még meddig ? $ ^ Megyegyűlés. Esztergom vár­megye törvényhatósági bizottsága pénteki közgyűlését a vármegye kis­termében tartotta Dr. Perényi Kál­mán alispán elnökletével. Az elnöklő alispán napirend előtt Dr. Helc Antalt parentálta el, akinek emlékét a köz­gyűlés jegyzőkönyvében örökítették meg. A közgyűlés nevezetesebb ese­ményei közül a következőket jegyez­tük fel: Palkovich László főszolga­bíró jelentésében a megüresedett il­letve megüresedendő községi jegyzői állások mielőbbi betöltését kérte. A f. évi május hó 24.-én tartott megye­gyűlés ugyanis kimondotta, hogy a hadbavonult jegyzők és segédjegyzők esetleges igényeire való tekintettel a megüresedő jegyzői állásokat csak a háború végeztével töltsék be. Palko- vics főszolgabíró jelentésében kimu­tatja, hogy mily hátrányok származ­nak a szüntelen helyettesítésekből, továbbá a hadbavonultak érdekei a betöltések által nem szenvednek, kéri tehát a május 24.-én megho­zott határozat hatályon kívül való helyezését. A közgyűlés ily értelem­ben határozott. Gogolga Rezső csévi jegyző nyugdíjaztatása f. évi szept. 1.-től hosszabb eszmecsere után kimondatott. A székesfehérvári Vér­tes Vitéz szoborbizottság anyagi tá­mogatás iránti kérelmét a vármegye közönsége azért nem veheti figye­lembe, mivel a rokkantkérdést csak országosan egységes mozgalommal tartja megoldhatónak és a hadi­rokkantak országos alapjába már előzőleg 1000 koronát adományozott. Etter Gyula osztatlan figyelem kö­zött szólalt fel ezután és bejelentette, hogy az adófelszólamlási bizottsági tagságról lemond. Nem annyira a nagy teher, mely evvel a tisztséggel jár, készteti őt a lemondásra, mind­inkább azon tarthatatlan állapotok, amelyek az adófelszólamlási bizott­ságban különösen azóta uralkodnak, amióta Dr. Bálint József előadó ott helyet foglalt, aki az adókivetésnél is, az adófelszólamlásnál is döntő szóval rendelkezik. A szellem, amely most uralkodik az adófelszólamlási bizottságban, meggyőződésével telje­sen ellenkezik. A vidéki tagokat, a törvényhatóságok kiküldöttjeit meg sem hívják az ülésekre és így a fe­lek érdekei teljesen támasz nélkül vannak. Legutóbb pedig mindezek­hez a meggyanusítás is hozzájárult, amit eltűrni akkor, amikor előtte kizárólag az adózó közönség érdeke lebeg, nem hajlandó. Perényi Kál­mán alispán szerint a vármegye adózó közönsége sínylené meg, ha oly erélyes és buzgó képviselője, mint Etter, lemondását vissza nem vonná. Kéri őt, ne törődjék 'a gyanú­sításokkal és maradjon meg azon a helyen, ahová nálánál jobbat nem ültethetnénk. Etter eme panaszokat már egyik legutóbbi közigazgatási bizottsági ülésen is előhozta, ahon­nét panasz is ment a pénzügy- miniszterhez. Erre azonban mindez- ideig válasz nem érkezett. Javasolja most az alispán, hogy most a köz­gyűlés írjon fel a kormányhoz, hogy eme tarthatatlan állapotok el­tűnjenek. Egyúttal azon reményének ad kifejezést, hogy Etter visszavonja lemondását. ' Ez a jelenlévők osztat­lan örömére meg is történt. Követ­kezett Esztergom város és az Eszter- gom-szászvári kőszénbánya részvény­társaság közötti villamos-művek és a kapcsolatos távvezetés iránti szer­ződés jóváhagyásának olvasóink előtt ismeretes ügye. A megyegyűlés jóváhagyta a szerződést és elfogadta a bemutatott terveket, az ellenük beadott föllebbezést pedig vissza­utasította. Korházi hírek. Kovács Gyula párkányi születésű 9 éves fiú egy vizelzáró gép mellett játszadozott, miközben vigyázatlanságból jobb ke­zének mutatóújját levágta. — Molnár Ferenc 4 éves pilismaróti fiú minap a konyhában megcsúszott és ballá­bát eltörte. Mindkettőt a ,,Kolos“ kór­házban ápolják. Gyanús idegen. Égy barna arcú nőt keres mostanában az esztergomi rendőrség, aki a városban már töb­beket rászedett különféle mesékkel. A jámbor cselédeket nyoszolyólá- nyokul hívta esküvőjére, mások előtt viszont mint egy sebesült katona felesége keltett szánalmat. Termé­szetesen álnevei is ennek megfele­lően változtak. Már több ruhadarab, kölcsönpénz és élelmiszer tűnt el nyomában. Községi élet. (Az alispán múlt havi jelentéséből.) Hegedűs Gyula pilismaróti jegyző betegsége folytán hivatalát Kelemen Ferenc kesztölci jegyző látja. — Gogola Rezső csévi jegyzőnek engedélyezett 8 heti, sza­badságideje alatt a csévi jegyzői teen­dők ellátásával Sztankovics Endre dorogi segédjegyző bízatott meg. — Kuralon f. é. július 11.-én a meg­üresedett községi birói állásra Michló Sándor, — pénztárnokká pedig Schnehter István esküdt választottak meg. — Esztergom városban a köz- igazgatás ügymenetre általánosság­ban fennakadás nélkül folyik s az ügyek elintézése késedelmet nem szenved. A lakosságnak gabonával és liszttel való ellátására vonatkozó rendeletek folytán felmerült munka­szaporulat több napidíjas alkalmazá­sát tette szükségessé. A vonatkozó munkálatok nehézség nélkül folynak. A rendőrfogalmazói állás A vá­rosban régebb idő óta üresedésben levő rendőrfogalmazói állásra már kiírták a pályázatot, melynek beadási határideje f. hó 30.-a. Az angyalcsinálás áldozata. Egyik utóbbi számunkban megírtuk, hogy a párkányi főszolgabiróság Bú- cson rendszeres angyalcsinálásoknak jött nyomára és a fobűnöst özv. Cse- kes Jánosné személyében le is tar­tóztatta. Újabban értesülünk, hogy egyik 17 éves búcsi leány, aki ré­szese volt a magzatelhajtásoknak, a kiállott tilos műtét következtében e hét folyamán elhalálozott. Az esetet azonnal táviratilag jelentették a ko­máromi kir. ügyészségnek, hol elren­delték a holttest hatósági felbonco­lását. Ellopott csónak. Beszédes Imre esztergomi lakos jelentette a rendőr­ségen, hogy csütörtök reggelre a kisdunapartról új, kátrányozott „Vi­har“ nevű csónakját ismeretlen tet­tes ellopta. A vizsgálat folyik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom