Esztergom és Vidéke, 1916

1916-07-30 / 59. szám

Esztergom 1916. XXXVIII. évfolyam 59. szám. _____________Vasárnap, július 30. SZERKÉSZT05ÉG ÉS KIADÓHIVATAL : | SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM f TELEFON 21., $ HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ ♦ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI . ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. t FŐMŰNATÁR SAK: DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN és Dr KÓRÖSY LÁSZLÓ $ Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős : * LAISZKY JÁNOS $ MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. $ ELŐFIZETÉSI ÁRAK EQY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE NEGYEDÉVRE 3 K I K EGYES SZÁM ÁRA 20 FLLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA Si duo faciunt idem - non est idem. Ennek a régi diák közmon­dásnak az a jelentése, hogy ha ketten külön ugyanazt cselek­szik, a cselekedet még se ugyanaz. A mi megnyugvásunkra ez a közmondás vált újra valóra az oroszországi harctereken. Ugyanaz a cél és ugyanazon eszközök szerepeltek itt is, ott is. S még se csináltak ugyan­azt. A németek áttörték az orosz frontot, elfoglaltak egy tucat rettenetesen megerősített orosz várat, meghódították Len­gyelországot, s beszorították, vagy helyesebben bezárták a milliós orosz seregeket az orosz- országi sivatagokba és mocsa­rakba. Cselekedték pedig ezt minden előpélda nélkül. Az idén pedig íogták magukat az oroszok, s a németek példáján okulva, offenzivát zúdítottak a mi sorainkra. Ugyanazt tették ők is, s mégis mást, mert emezt oroszok cselekedték. Mindenek­előtt egy sereg angol és japán instruktort hozattak, akik a leg­elsőrangú munícióval jól meg­rakodva érkeztek. Azután — az entente hagyományokhoz híven — a becsületes fegyverek előtt úttörőnek becstelen fegyvereket bocsátottak küzdelembe, talán nem is a legutolsó eredmény­nyel. Végül jött a pergő-záró- tűz és az cmberpazarió roha­mozás. S az eredmény?... Az, hogy az oroszországi harctéri helyzet aggodalomra okot nem ad. A Volhyniában csapataink közé vert ék csak amolyan fe­nyőfa éknek bizonyul. Legalább a feszített német és magyar­osztrák csapatok ellenállásával. Ele letompult, oldalai horpa- poznak, s az első sikerek ide­jében annyira beszédes Brusz­szilov ma talán már azon gon­dolkozik, hogy ugyan miképen is tudná az ékét abból az át­kozott kemény tőkéből kihúzni? A bukoviniai invázió termé­szetes korrelációban áll a vol- hyniaival. Ennek sikere függ annak az előhaladásától és vi­szont. Joggal mondhatta tehát a kormanyelnök miszerint ha­zánkat egy komolyabb orosz betörés veszélye nem fenyegeti. A monstruózus orosz hadve­zetés immár egy újabb szim­bolikus hadieszközzel gazdagí­totta e háború szótárát. Az el­ső volt a gőzhenger. Istenem, mily remélyteljes szívszorongás­sal lesték ennek a masinának a mozdulatait a franciák, ango­lok, taljánok stb. Büszke hom­lokán ragyogott az útirány: a Berlin. A nagyszerű gép meg­indult, az entente világ érezte már a bekövetkezendő diadal lázát, amikor — egy kis bal­eset történt. A Kárpátok gerin­ceinél a masina felfordult, s mily blaszfémia a sorstól, büsz­ke felírású homlokával a mo­csár sarába bukott. Sokáig láttuk — elégedett mosollyal ezt a képet, mely az ententeék ereiben meghütötte a vért. Az idén pedig jött az új eszköz : az ék. Angolok ková­csolták, Japánok acélozták. Jött, s nem volt kevesebb célja, mint szétpattantani a közpon­tiak ellenálló egységét, s aztán átkarolni délről Németországot, északról a monarchiát. Eleinte haladt is az ék, ugyan-annyira, hogy a bukovinai orosz had­erő neki is indult az eredmény kihasználásához. Kiderült azon­ban, hogy az ék még csak a fa puha 4kérgét járta át, ott azonban, ahol már komolyan hasítani kellene, letompul, be­horpad, beszorul, — s remél­„ Esztergom és íidéke“ teája. Csárda a Riviérán. Riviérán van egy rozoga kis csárda, Benne buzgón játszik egy muzsikus gárda; A hangszerük kopott, szedett-vedett, ócska, Ruházatuk tarka megviselt posztócska Poincare benne a szorgalmas csárdás - ■ ■ Készítve van finom, jó, francia mártás - . ■ El is jött mulatni három ravasz angol, Zene is lesz hozzá, a banda már hangol­Orosz Miki prímás olyan szépen kezdi, A vendégek szívét majdnem megrepeszti. ■ - Majd hangosabb lesz a banda néhány perccel, Mikor Belga Bérezi simán beletercel­Nikita is gyantáz, köszörüli torkát, Ráteszi nyugodtan a mormogó kontrát ■.. A bőgő is lassan elmordulja magát, Pétár szorongatja keményen a nyakát­De a banda akkor lesz igazán hangos Mikor megcifrázza Viki a cimbalmos S úgy lehet csak tudni a különös nótát, Hogy Pasics is fúj egy szerencsétlen flótát­Niclegvérrel esznek, isznak az angolok ■ ■. Van hozzá jó gyomor s arravaló torok ■ . . Maga a csárdás is sirög, forog, [ebben • . . Kövér borravalót számítva a zsebben­Behűtve jön aztán a francia pezsgő, A vendégek kedve is csakhamar megjő - - . Dagadt pénztárcákat raknak az asztalra S rákezdnek valami furcsa angol dalra­Nótát is húzatnak valami új tangót, Mutogatják nagyon a ropogós bankót... De mikor húzattak legalább vagy húszat, Mindegyik egy bankót a zsebébe csúsztat­ilailong is a banda minden egyes tagja. Hogy a borravalót nagy bankóban kapja ■. ■ Izzadásig húzzák ■ ■ - folyton hegedülnek . . — Ők meg angolosan lassan mind eltűnnek.— Cserídes lesz a csárda ..-a vendéglős bámul... Folyik a víz le a banda homlokáról. ■ ■ Bámulják az asztalt, meg a térítőkét -.. Becsapta a három ravasz angol őket- Harctér, 1916. V. 20. Hadnagy. A Meteor. (Elbeszélés a művészvilágból.) Az országos Zeneakadémia új te­hetségei közül diadalmasan emelke­dett ki egy tüneményes hangú és szépségű ismeretlen budapesti leány­zó. A nagy terem, nagy közönsége, nagy lelkesedéssel ünnepelte. Leg- boldogabbb volt azonban a neveze­tes vizsgálat hangversenyén az új művésznő egyszerű és jó édesanyja, ki a hátsó sor egyik nádszékén sze­rénykedett. Az első diadal első emlékével, az óriási tearózsa bokrétával érkezett haza a fölavatott művésznő az Eöt- vös-uccai szegényes, udvari szobács­kába. A remek virágot egy fekete- rámás katonaarckép elé rakta mély áhítattal. Édes atyja, a hősi halált halt sabáci hős, hálás szeretettel né­zett szépen kipirult leányára. Nem komor gyász, hanem lélekemelő di­csőség őrizte meg a derék férfiú halhatatlan emlékét a szerény kis fészekben. A megdicsőült kishivatalnok ne­meslelkű özvegye elsőrendű női ké­zimunkával kereste meg mindennap háborús eledelüket. Korvin Amanda a Zeneakadémia ösztöndíját élvezte, épen ezért sikerült nehéz tanulmá­nyait szerencsésen elvégeznie. Néhány nap múlva már jótékony­célú nagy hangversenyben való köz­reműködésre kérte föl egy budapesti előkelő nőegyesület. Egyszerű fehér vizsga ruhájának dísze az az egyet­len szál tearózsa volt, melyet min­dennap elküldött neki a virágárusné, mert annak a leányát bizalmas kollé- giális barátság fűzte össze Aman­dával. Ekkor jelent meg Korvin Amanda bájos arcképe először a képes la­pokban. Az összes újságok terjedel­mes magasztalásokkal versengtek egymással. Az egyik hires tárcaíró elnevezte az új művésznőt Meteor­nak. Ugyanekkor kapta emlékül első ékszerét, melyet maga Auguszta ki­rályi hercegné fűzött a művésznő újjára. Egyszerű, de jelentőséges há­borús vasgyűrű volt mindössze. Nemsokára az egyik budapesti templomi karnagy fölkérte a Meteort, hogy nagyobb egyházi ünnepeken énekeljen a karzaton. Ilyenkor a val­lásos anya fokozottabb buzgósággal imádkozott ura lelki üdvéért és egyet­len gyermeke boldogulásáért, mikor a tömjén füstje is illatosabb, az üveg­festmények ragyogóbbak és az áhi­tat percei fönségesebbek voltak a szeráfi énektől. Az Eötvös-uccai udvari lakók kö­zé tartozott a Meteor egyik szép és tehetséges barátnője, ki már okle­veles zongora tanárnő volt. Nála szo­kott zongorázni, mert ilyen pazar fényűzést sehogysem fért volna el a puritán szobácskábán. Pedig az új zongora tanárnő is csak havi részle­tekre szerezhette meg nélkülözhe­tetlen kenyérkeresőjét. Lantos Ellának alig akadt több növendéke egy-két kócos parvenű

Next

/
Oldalképek
Tartalom