Esztergom és Vidéke, 1916

1916-01-23 / 6 .szám

SZERKÉSZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. FŐMŰ N ATÁRSAK : D

R RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN ÉS D

R KŐRÖSY LÁSZLÓ Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős: LAISZKY JÁNOS MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE 6 K NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FLLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA Nemzeti bajaink és sérelmeink. Nagy időket, de furcsa időket élünk. Mintha fordított rendben haladna a magyar nemzeti élet szekere a végleges cél : a dicsőség, a gyönyörű diadal felé. A szekér rúdját irányító „erős"-nek nevezett kezek mintha kissé erőtlenül kezelnék a kantárszárat. — Valóban így van ! Fájdalom ! — A háború kezdetén fellobbant egységes nemzeti szellem apró részecskékre forgácsolódott szét, a hév, a tüzes és izzó akarnivágyás csak szalmalángnak bizonyult, s az egyakarat, az összetartás és megértés helyett a széthúzás, a torzsalkodás és a legősibb turáni átok: a pártoskodás lett úrrá állami rendünk és nemzeti létünk számottevő rétegeiben. — A magyar virtus, a magyar dicsőség, ,,Esztsrgom és Vidéke" tárcája Tavaszba vágyom . . . Majd ha a tél elmúlt. Jégvirágos arca halálra hervadtánElolvad a NapbanEzerszerte jobb lesz. Majd ha a tél elmúltKödfátylát ledobva az ég kékre derül A föld ünnepet ülEzerszerte jobb lesz. Majd ha a tél elmúlt. Az elnémult erdőn és mezőn keresztül Madárének csendül. Ezerszerte jobb lesz. Majd ha a tél elmúlt. A megifjult földnek illatos ruháját Virágok tarkázzák. Ezerszerte jobb lesz. Majd ha a tél elmúltNapra váró lelkem szent tavaszba léphet Hol örök az életAkkor lész majd legjobb •' Vince. a magyar bravúr, nemzetünk hősies magatartása hiábavalónak nak bizonyul, ha igaz az, amiről és amikről a jelen országos ülések alkalmával oly szenvedélyes felszólalások folytak és folynak a magyar törvényhozás soksok vihart átélt csarnokában. — Egyetemi tanszékre kerül egy fiatal óriás, aki meggyalázta II. Rákóczi Ferenc emlékét, magyar ember létére, épen a mai nehéz időkben, amikor patakokban ömlik a drága magyar vér. Nyilatkozatok történnek magas rangú katonák részéről, amelyeknek éle a magyarság ellen irányul. Leszedik a diadal sugarában megfürdött magyar trikolort azokon a meghódított területeken, amelyek elfoglalása a magyarság égig szárnyaló dicsőségét volna hivatva, hirdetni stb. stb. Micsoda korlátolt agyvelőkre és rossz indulatra vall mindez a dolog! S A szerénység utján. (Folytatás.) III. Államköltséges önkéntessége korszakában azért hódította meg tisztjeit, mert már 3z első órában pompásan beszélt németül, a mit dorogi eredetű édes anyjának köszönhetett első sorban. Liliputi Jankó tehát ezen az új csatatéren is túlszárnyalta egykori társait, akik azzal gyanúsították, hogy gyakorlott stréber, mert csodálatosan ért a hízelgés művészetéhez. A katonai szellem csodálatosan átalakította a tulszerény fiatal ember jellemét. Önérzetes lett, anélkül azonban, hogy vérbeli erényét, szerénységét megtagadta volna. Erélyesebb is lett, de jósága nem változott. Tudott engedelmeskedni és parancsolni egyformán, Mikor tiszti vizsgálatot végzett, egyik kapitánya bizalmasan arrahivhogy mindez így van, az tisztán a mi hibánknak tekinthető, a mi rovásunkra könyvelendő el. A nyugat szédületes áramlata, — amelynek hullámai magukkal ragadták fajtánk egy-két ferdeeszű fanatikusát is, — belevitte államiságunk és nemzeti egységünk rozoga hajóját abba az örvénybe, ahol nemcsak a kormány törött ketté, hanem a rúdja is kieesett az ügyetlen kormányos kezéből. Azután kormány és kormányos hiányában felborult a hajó, s ami benne el volt raktározva: politika, tudomány, irodalom, művészet, nemzeti erő és a jó ég tudja még mi minden, tudatára ébredve a borzasztó veszélynek, végső erőmegfeszítéssel igyekezett biztos révbe jutni. — De már késő volt! Azaz mégsem késő talán. A magyar virtus, a magyar hév, amely bizonyos tőlünkidegenranta föl, hogy hagyja el szerencsétlen vezetéknevét. Jankó bocsánatot kért arra, hogy előbb ezt a kérdést szüleivel tárgyalhassa. A boldog és büszke apa természetesen szívesen hozzá járult ahoz, hogy egyetlen fia megváltoztathatja ominózus vezetéknevét, ami nem árt ugyan a dijnoknak, de nem használna a hadnagynak. Fölvette tehát törvényesen édes anyja elég sikerült vezetéknevét. Igy lett Liliputi Jankóból Láng János hadnagy. Föllángolt a daliás tiszt edzett lelkében az a büszkeség, mikor ezredese szintén örvendezve gratulált neki az új névhez, melynek új fényt lesz hivatva kiküzdeni. A magyar eredetű közös hadseregbeli fiatalabb tisztek azért lángoltak Láng Jani bajtársukért, mert a katonai szolgálatot választotta életpályájának. A kedvelt főhadnagy azonban hűséges jó fiú maradt, mert szüleinél lakott, de már nem a gyanús illatú Hévviz-utcában. hanem a szelgú katonáknak minden idők folyamán szúrósszálkavolta szemében talán meg tudná találni a módját annak, hogy miként vegyen magának elégtételt a nemzeti eszményeken esett sérelmekért. De ha nem tudná megtalálni a helyes módot, amely egyedül volna a kivezető út a hínárból, úgy akkor én oldom meg a kérdést : — Adja ügyesebb és bátrabb kormányos kezébe az ország kormányrúdját. Ez lesz a legszebb magyar virtus az idegen sértő Ízléstelenség legnagyobb bosszúságára ... Fikó Sándor. Egy könyvről. Mikor szerte a világon csak a komorarcú Halál arat és a római mithologia Parkái szinte nem győzik elvagdalni a hoszszabbra szánt életfonalakat: akkor jelenik meg a Szociális lős és nyájas Kossuth Lajos-uccai lakásban. A hálás gyerek jövedelme gondtalaná varázsolta szegény szülei életét is. A dijnok sokkal inkább örült fia remek haladásának, mintha az ő fukar fizetését javították volna. A megelégedett anya bizonyos áhítattal nézett ki az utcai ablakon, valahányszor Jani a kaszárnyába lejtett. De ugyanakkor a Kossuth Lajos tündérei is kikukucskáltak a finom sztór függöny rejtekéből a daliás és kedves fiatal főhadnagy után. Láng Janit azonban nem tántorította meg semmiféle hiúság vagy önteltség. Függetlenül megóvta önállóságát. Istenén, királyán, hazáján, szülein, hivatásán és bajtársain kivül nem hódolt semmiféle látványnak. Boldogan és megelégedetten megmaradt tovább is a szerénység utján. IV. A háború förgetege már az első napon elragadta Láng Jani főhadnagyot szülővárosából. Erős lélekkel, megedzett szívvel, acélakarattal és