Esztergom és Vidéke, 1916

1916-07-16 / 55. szám

XXXVIII. évfolyam 55. szám.

Esztergom, 1916.

»■■Vr ww v* »r vw

Vasárnap, július 16.

PüLITI HR í és TfíRSRDRLMILfíP.

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : ^

SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM j TELEFON 21., $

HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ 4 KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI .

ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. ?

FŐMŰNATÁRSAK:

DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN és Dr KŐRÖSY LÁSZLÓ

Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős:

LAISZKY JÁNOS

MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

I

ELŐFIZETÉSI ÁRAK :

EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE 6 K NEGYEDÉVRE 3 K

EGYES SZÁM ÁRA 20 FLLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR.

HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA

A gazda

boldogulása érdeke a nemzetnek, de bukásából is sokan húznak hasznot. A hivatalos statisztika legalább erre vall. Adatai nagyon szomorúak. És ha követnők napilapjainknak azt a politikáját, amely lehetőleg igyekszik távol tartani mindent, ami a közönséget kellemetlenül érinti, nem is beszélnénk róluk. A mi áldatlan föladatunk azonban az, hogy a kellemetlenséggel nem törődve, figyelmeztessük a hazafiakat a bajokra és veszedelmekre, melyek a haladásnak útját vágják. Sőt tovább megyünk. Fölhívjuk őket a segítésre, még ha biztosan tudjuk is, hogy erre kevesen hajlandók.

A birtokok gyors forgalma, ami szinte kizárja az igazán eredményes gazdálkodást, nálunk szerfölött nagy. Évenként az esetek 4—600.000 között ingadoznak. Éz óriási szám keretén belül 15—18.000 a végrehajtás. A húsz évre visszamenő adatok javulást nem is mutatnak, sőt az ily birtokok forgalmi értéke 25-ről fölemelkedett 46 millióra. Nagyon tetemes azoknak száma, akiket a törvény erejével dobnak ki az ősi birtokból. Sőt azt sem látjuk, hogy az újabb, tehát élelmesebb, gazdaságilag állítólag többet érő elemek terfogiaiása valamit javítani bírna e fájdalmas processzuson. Egyenesen leverő pedig az, ha Ausztriára tekintünk, ahol a kimutatott végrehajtások 1911-ben csak 5563-at tettek ki. Németország, melynek népessége több mint háromszorosaa mienknek, amely, amint látjuk, diadalmasan küzd

az ellene harcba szólított milliókkal, elenyészően kicsiny számokat mutat azokkal szemben, melyeket Magyarországon konstatálni kénytelenek voltunk. Az árverés utján tulajdonost változtató birtoktestek száma mindössze 2 — 3000 között mozog évente. Sőt e kereten belül is javulást észlelhetünk. 1907-ben még 2637 volt, 1914-ben pedig már csak 1774.

Mi mindent következtethetünk, ha e számokat egymással szeműé álmjuK: íaz egyik oldalon a megokolatlanul nagy birtokcserék, amelyeknél veszít a tulajdonos, de vesztes az állam is, a másikon minimumra leszorított ritka esetek, amelyek egy nagy birodalom életében szerepet igazán nem játszhatnak. Amott a törvényhozási és adminisztratív intézkedéseknek

hosszú sora eredményesen védi a gazdát az elbukástól. Emiatt van a forgalomnak gyorsasága odaállítva a közgazdasági élet bajainak egyetlen orvosszere gyanánt. Ez orvosszert azonban alkalmazzuk egy félszázad óta, igy most már föltehetjük a kérdést, hol van a várt eredmény ?

Sokat beszélünk a több termelésről. Élénkbe tartják a német föld hozadékának, az osztrák gazdák fáradozásainak átlagos eredményeit és sarkalnak reá, hogy mi is arra a színvonalra emelkedjünk.

Mi pedig hivatkozzunk a fölhozott szomorú számokra és megkockáztatjuk azt az állítást hogy míg a végrehajtás alá kerülő birtokok száma csökkenni nem fog, Magyarország nem válhatik újból Középeurópa éléskamrájává. Ú. É.

„Esztergom és Vidéke“ tárcája.

Dal egy ruháról.

Leírja más a büszke hadi öltönyt,

Mely ércpáncélról csillog vissza rád;

Vagy írja le a karmazsinban égő,

A skófium pompájú díszruhátAz én vágyam ma nem tör a magasba,

Gyalog ballag le egy kis faluba,

Onnan kerül emlékeim közé egy Fehérpettyes kis kékfestő ruha.

Oh hány ruhán akadt meg életemben Szent hódolattal káprázó szemem J Lion selymébe burkolózva lágyan Hány tünemény jött szembe már velem ? Világséták szinpompás suhanása Emlékemen, mint szép álom fut át,

S keresztül rajtuk cikk-cakkozni látom A fehérpetiyes kékfestő ruhát.

Olyan ruhát ma már nem is viselnek Mert azt hiszik, hogy már nem az a szép, Nem is tudom, hogy miért is rajzolódott Az emlékembe úgy be az a kép.

Tán' színei kecses együgyüsége,

S vonallengése hatott úgy reám,

Hogy rithmusától vonzva ott akadtam A fehérpettyes kékfestő ruhán■

Beakasztottam akkor akaratlan Oda, ahol sok más emlékem vagyon,

S ha kirakodom ezerszer belőle.

De ezt az egyet mindig ott hagyom- Egy film a régi, régi szép időkből,

Mik vissza többé nem térnek soha ■' Előhívom s megjelenik a képen Egy fehérpettyes kékfestő ruha

S amerre járok széles e világban Remeklő munkák sorai előtt,

A tükörüvegek csodái mellé Odaidéztem mosolyogva őt.

Be különös! hiszen foszlánya sincs már,

S hányszor megfordít utam vonalán ?

Azt hiszem mindig: itt suhan utánnam Az én kis pettyes kékfestő ruhámNa jól emlékszem, — hozzátartozott, még Egy léányka is: kis kedves fiatal,

Egyszer látott röpke kis jelenség,

Egy egyszer hallott kis tavaszi dal Ő hordta, ő '■ Amint sietve rebbent,

Pirongó arca hamvas és puha- Az is lehet, hogy részes benne ő is, Nemcsak a pettyes kékfestő ruha ■'

Szávay Gyula.

Leleplezés.

A gyár igazgatója leereszkedő jóakarattal hallgatta Domokos Illés, a gyár egyik fiatal mérnökénekelőadását, és figyelemmel nézegette az eléje teregetett rajzokat. Domokos neki hevült arcai magyarázta a rajzokból az eljárást, amivel a villamos, sőt a

levegőben lévő elektromos áramot is föllehet fogni és cseppfolyóssá tenni. Aztán rátért a cseppfolyós áram gyakorlati előnyére, hogy milyen forradalmat idézne elé az iparban, menynyi szenet meg lehetne takarítani. A kísérleti telep fölállításához csupán ötezer korona kellene, ami szá mításba sem jöhet egy olyan vállalatnál, amely egy-egy üzlet lebonyolításánál százezreket kockáztat.

Az igazgató elmosolyodott és jóakaratéi leereszkedéssel Domokos vállára tette a kezét.

— Megértem Önt fiam, mikor én is Vőlegény voltam nekem is mindenfele fantasztikus terveim voltak. Szerettem volna hirtelen meggazdagodni és a jövendőbelimnek minél kényelmesebb otthont biztosítani. Persze később magam is beláttam menynyire elfogult voltam. Ön még fiatal s amint tapasztaltam szorgalmas és tehetséges is ; kitartó reális munkáival még sokra viheti, csak azt ajánlhatom, inkább ezen az úton haladjon, mint fantasztikus tervekkel foglalkozzék, a boldogságát is biztosabban föltalálja. Egyébként a kísérleti ösz- szeget már elvből sem adhatom meg.

Domokos kissé megszédült, csak a nagy önbizalma tartotta vissza, miszerint az egész tervezetet Össze nem tépte, hogy az első csalódás után soha többé rá se gondoljon.

A hir, hogy az igazgató Domokost a tervével elutasította, csakhamar az egész gyárban szétfutott. Azok a mérnök társai, kik eddig némi bizalommal voltak a találmány iránt, lemosolyogták, nevetségesnek tartották. Sőt a portás gyerekei is avval ijesztgették a kisebbeket, hogy a gyár udvarán levő viztócsák cseppfolyós villany, s ha belépnek, agyonvillanyozza. őket.

Lenke, Domokos menyasszonya, mikor értesült vőlegénye találmánya sorsáról, úgy érezte, hogy valami nagy igazságtalanság történt. Sehogy sem tudott belenyugodni, hogy amiről annyit és oly meggyőződéssel beszélt a vőlegénye is, amivel kapcsolatban oly sok szép tervet szövögettek, miáltal fanatikus hitté vált benne annak életrevalósága -— arról most kiderülne, hogy kivihetetlen theoria, semmi egyéb. Dehát hogy tudna ő a szegény tanítónő segíteni, honnan vegye a kisérleti telep fölállításához szükséges összeget.

Sok mindenféle gondolat támadt agyában, mitől kezdetben egész lényében megremegett, de minél többet foglalkozott vele, annál inkább megbarátkozott vele. — Pénzt szerezni bármi módon is, hisz hány nő van aki minden lelkiismeret furdalás nélkül teszi, csak azért, hogy magának pillanatnyilag kényelmet bizto-