Esztergom és Vidéke, 1916
1916-07-09 / 53. szám
1916. július 9. ESZTERGOM és VIDÉKE. 3 hihetetlen hitegetéssel könnyű vállalatnak hirdette a legnehezebb föladatot. Senkisem hiszi azonban Svédországban, hogy Itália kellő megfontolás nélkül rohant a végzetes háborúba, mert a svédközvélemény így ítélkezett:-— Olaszország szövetségben állott Ausztriával és Magyarországgal, épen ezért hadüzenetével hitszegővé vált. Igen sok svéd család olyan különös országnak véli Itáliát, a hol egy soldoért három narancsot, egy marék makarónit, verőfényt és virágillatot lehet élvezni. Az ország teli van templommal, múzeummal, vendéglővel, rommal, szöghajú nőkkel, feketeszemű urakkal, merengő gitárral, bicskázó lazzárónival, funikuli- funikula útszéli énesekkel, telhetetlen koldusokkal és tömérdek úri naplopóval. Ez tehát Itália tükre. Természetesen a svédek alig láttak más eleven taliánt, mint a gyerek léggömbös vándorkereskedőt, aki az olasz ipart és kereskedelmet képviselte vidéken. A vásár: gipszszobrokkal vándorló olaszokat vélték Itália művészete és kultúrája hirdetőinek. A svédek csak akkor látták Itáliát, mikor még szövetségben élt Ausztriával, Magyarországgal és a Németbirodalommal. Végül fölsóhajtott Civinini, hogy ilyen tükröt látnak máshol is. Itáliá- ról. Egy forgalmas semleges városban pl. a legzüllöttebb mozgószinház föiirata ez volt: Szerecsenek és olaszok számára ! Ilyen zűrzavarosán tükröződik tehát a kiéhezett Itália saját nemzeti szégyenében. Ezt a keserves bünhő- dést azonban valóban megérdemelte. Figyelő. Hadi érettségi. Alig egy hónapja látott napvilágot a vallás és közoktatás- ügyi miniszter rendelete mely- lyel lehetővé tette minden középiskola VII. osztályát elvégzett katona-diáknak azt, hogy egy rövid havi tanfolyam hallgatása után érettségit tehessenek. A háborús intézkedések egyik legkimagaslóbb, leghumánusabb cselekedete volt ez. Az a sok ezer magyar fiú, kiket a háború az iskola padjaitól vont el, .most egy megkönnyítő s boldogító mély sóhajjal néznek a jövő elé. Egy ifjúnak egy di- ákna mi a legfőbb vágya más, minthogy az érettségit letegye. Ha ez megvan, akkor már tud kombinálni életpályájáról és ezzel kapcsolatban sok minden egyébről. Szóval ehhez van fűzve minden terve egy olyan ifjúnak, ki bármiféle középiskola felsőbb osztályait elvégezte. Elképzelhetjük akkor, milyen lehetett a lelki állapota az olyan katona-diákoknak, kiknek fegyverrel kellett fölcserélni a tollat s közülük igen soknak már is vérük és életük kockáztatásával hosszú hónapok óta a harcok mezején kellett hősiesen küzdeni a hazaért anélkül, hogy mind e legdrágább áldozatok meghozása mellett tudatában lehettek volna ama kedves valóságnak, hogy letették civil életpályájuk ama legszilárdabb alapkövét, melyre — ha Isten is úgy akarja — mennyivel köny- nyebb lesz tovább építeni, mintha egy hosszú időveszteség dacára még az sem volna meg. Amilyen jóleső örömet keltet ez harcoló diákjainkban, ép oly komoly nehéz és fáradságos feladatot rótt ez középiskoláinkra és derék tanárjainkra. De amilyen szükséges amilyen humánus volt ez a miniszteri intézkedés ép oly humánusan és lelkiismeretesen fogták föl eme rendkívüli feladatukat fáradhatatlan pedagógusaink, kik egy rövidke hónap alatt igyekeztek — úgyszólván — beleoltani a hős diákságba az érettségi anyag velejét. És mint az eredmények mutatják nagyon szép sikerrel folytak le a hadiérettségi vizsgálatok országszerte. Igaz, hogy sok elnézés volt a tanárok részéről, de elmerem hinni, hogy az a katona-diák, aki a hazavédelem legszentebb s legkomolyabb kötelességének teljesítésétől jött vissza az iskola falai közé, az a katonadiák edzett komoly lélekkel fogott a tanuláshoz s némelyik tehetséges fiú aránylag sokkal többet tanult e komolyan vett hónap alatt, mint az egyébként gondtalan s felületes diák szokott 10 hónap alatt. Hogy pedig ez igy volt, számtalan elismerő nyilatkozat bizonyítja, mit szakemberektől hallhattunk. A hadiérettségi megvolt. Örülnek hős diákjaink s mi háromszoros örömmel gratulálunk nekik. És azoknak, kik az érettségi után nem könnyű ezüst, pálcát hanem nehéz rozsdás kardot kapnak a kezükbe kívánjuk, hogy a magyarok Istene védjeóvja minden lépésüket s hogy minden hősi tettüket a dicsőség fényes glóriája koszorúzz a. HÍREK. Az érseki helynök kitüntetése. 0 Szentsége XV. Benedek pápa dr. Rajner Lajos felszentelt püspököt, főszékesegyházi káptalani nagyprépostot és az esztergomi érseknek általános helytartóját, ki, mint lapunk legutóbbi számában is jeleztük, folyó hó 24-én ünnepli aranymiséjét, a pápai trónálló püspökök sorába (Episcopus Solio Pontificio Assistens) iktatni inéltóz- tatott. Ezen nagy kitüntetésről szóló okmányt Ő Eminentiája a bibornok hercegprímás magas meghagyásából az udvari papok, akik a jubilálópüspök előtt folyó hó 3-án e célból teljesszámban megjelentek, nyújtották át a Főpásztornak az ötven éves jubileumhoz szóló kegyel mes üdvözlésével együtt. A római kitüntetés különleges kiváltságokkal, így a római grófsággal is jár. A Főpásztor ugyancsak folyó hó 3-án személyesen is felkereste lakásán a jubiláló és kitüntetett főpapot és kifejezte szóval is üdvözlő jókivánatait. Mit ad a Haditermény ? Kovács Jánosnak három nagyon jó barátja volt. Egyformán szerette mind a hármat. Az egyik katolikus volt, a másik protestáns. A harmadik — na azt úgyis kitalálták már — zsidó. Mielőtt a jómódú Kovács meghalt, három barátját tette örökösének, de meghagyta, hogy az örökségből mindegyik köteles 100 koronát a koporsójába tenni. A temetés után megkérdi a közjegyző a katolikustól, hogy mit tett a barátja koporsójába. — Száz koronát aranyban volt a válasz. A protestáns válasza : — Százkoronás bankjegyet! — Hát maga Kohn úr, kérdi a harmadiktól ? — Én kérem alássan, én kérem alássan, hát mit tettem volna bele? Véletlenül nem volt nálam pénz, hát kiállítottam egy váltót 300 koronáról, kivettem azt a kétszáz koronát, amit barátaim tettek bele és beletettem a 300 koronás váltót a koporsóba. * A termelő, bár méregdrágán, de azért juttatt valami harapni valót. A kereskedők, bár ugyancsak leszedik a maguk vámját, de éhenveszni azért nem hagyják kundsehaftjaikat. A Haditermény azonban nagy az Ígéretekben, de amit ad, az legfeljebb annyit ér, mint a Kohn váltója. A Péter-Pál napi gyűjtés eredménye. Péter-Pál napján a Vörös- kereszt javára városunkban megtartott gyűjtés a héten megejtett összeszámolás szerint 1200 K-át eredményezett, mely összeg a központba küldetett. Bánfi százados halálhíre. A fővárosi lapok pénteki számai Bánfi Gyulának a nagyváradi honvéd gy. ezred voll főhadnagyának, az ottani tartalékos tiszti iskola volt tanárának halálhírét hozták. Bánfi Gyulát nemrég nevezték ki századossá és harctéri érdemeiért kitüntetésben is részesült. Bánfi százados városunk szülötte, Bánfi Károly ny. adótárnok fia. A százados Esztergomban lakó szülői érdeklődlek a haláleset részletei után és legnagyobb örömükre megtudták, hogy a hír téves. Bánfi százados jelenleg sebesülten az egri kórházban fekszik és mielőbbi fel- gyógyulása remélhető. Egész városban megnyugvással értesültek a derék esztergomi fiú állapota felől. A jégről. Múlt számunkban megírtuk, hogy a város tanácsa a jég árának megállapításáról tanácskozott s abban a dologban felterjesztést intézett az alispánhoz is. Mindezen dolog azonban csak teoretikus értékű volt, mivel Esztergomban ekkor jeget egyáltalán nem állítottak elő mert Esztergom egyetlen jéggyárának üzeme szakképzett munkaerő és a gyártáshoz szükséges anyag hiánya miatt már 2 hét óta szünetelt. A jég kérdése azonban fontos egészségügyi kérdés, amely sürgős intéz- tézkedéseket kíván a hatóság részéről, Unger Hugó rendőrkapitány, látva, hogy átiratok fogalmazásával és küldözgetésével ezen ügy soha megoldásra nem jut, intézkedett, hogy a hadifogolytáborból szakképzett gépész jöjjön Esztergomban. Éz meg is történt s így a legnagyobb bajon már segítettek. Közben a gyártáshoz szükséges anyagok is megérkeztek s így a jéggyár, mint értesültünk, már üzembe lépett. Alapítvány a jegyzők árváinak. A „Párkányjárási iparosok, kereskedők és gazdák hitelszövetkezete“' legutóbbi igazgatósági ülésén elhatározta, hogy a párkányijárás jegyzőinek árvái részére 2500 K összegű alapítványt tesz. Szobatűz Párkányban. Kulis Istvánná párkányi asszony szerdán reggel, mielőtt munkába indult volna, konyhája tűzhelyén égő tűzet hagyott, azt gondolva, hogy az majd magától kialszik. A tűzhelyről az asszony eltávozása után szikra pattant ki, amelytől a tűzhely előtt álló kosár fa égni kezdett. Szerencsére az udvarban lakó Juhász Sándorné észrevette a keletkezőben levő veszedelmet és még idejekorán eloltotta a tűzet, mely könnyen végzetessé válhatott volna. Városunk derék szülötte. B. Kiinda Kálmán, a néhai Kiinda Rezső városi karnagy és tanítóképzői tanár fia, a budapesti Kiinda Gyula igazgató-tanító és Kiinda Aladár ná- nai körjegyző öccse Kiinda Jenő honvéd százados bátyja már évek óta a kaposvári államilag segély- zett siketnéma-intézet buzgó igazgatója. Intézetének ezidei háborús értesítője szerint melynek megjelenését egyik utóbbi számunkban röviden jeleztük a bevonult tanerők miatt, a nyolc osztályban, összevont tanítást végeztek. A testület egyik derék fiatal tagja, Pető János, hősi halált halt az orosz harctéren. Az intézet egyik tanulóját pedig, Hajdú Józsefet, ki jól beszélt, a 18 évesekkel besorozták a somogyi hires 44-es gyalog ezredbe. A húsz év óta fön- álló kaposvári intézetbe első sorban csak somogy-zala-baranya- és tolnavármegyei siketnémákat vesznek föl. Hazánk siketnéma intézetei a következő városokban találhatók: Arad, Budapest (egy állami és egy izraelita intézmény), Debrecen, Eger, Jolsva, Kaposvár, Kecskemét, Kolozsvár, Körmöcbánya, Sopron, Szeged, Temesvár, Ungvár és Vác. Az esztergomi siketnémák a váci intézetben tanultak. A folyamodók átalában az illetőségi helyükhöz legközelebb levő siketnémák inézete igazgatóságához kötelesek fordulni. Súlyos, de áldásos föladattal a növendékeket először is tagolt beszédre tanították csak azután foghattak a gyakorlati tantárgyakelőadásához.Sok ifjú kitűnt a rajzolásban, több az iparágakban, a kertészetben és méhészetben. A leánynövendekek pedig a kézimunka minden jövedelmező ágát elsajátították kenyérkereseti célból. Hetvenegy tanuló (45 fiú és 26 leány) végezte az idei tanévet. Az intézet igazgató- tanácsának elnöke Makfalvay Géza Somogy vármegye főispánja, előadója, pénztárosa, jegyzője pedig B. Kiinda Kálmán igazgató, ki minden képességét intézete javára gyümölcsözteti. Öt éves találkozó gyűjtötte ösz- sze mint lapunk legutóbbi számában röviden megírtuk, a vízivárosi
