Esztergom és Vidéke, 1916

1916-07-06 / 52. szám

Esztergom, 1916.

XXXVIII. évfolyam 52. szám.

Csütörtök, július 6.

SZERKÉSZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL :

SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21.,

HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK.

rÖMUNATÁRSAK :

DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN és Dr KŐRÖSY LÁSZLÓ

Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős :

LAISZKY JÁNOS

MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

ELŐFIZETÉSI ÁRAK :

EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE 6 K NEGYEDÉVRE 3 K

EGYES SZÁM ÁRA 20 FLLÉR . NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR.

HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA

Mi lesz?

Kérdi úton-útfélén a szorgalmas paraszt asszony, — aki idehaza az urát helyettesíti. Ugyanezt a kérdést veti föl mindennap a jobb sorsra áhítozó iparos vagy kereskedő. Ezt kérdezi az a milliomos nő is, ki már két év óta nem üdülhet Osztendében vagy a Lidón.

Ezzel a két szóval ébred sok hadicsalád mindennapi gondjai közt és ezzel a két szóval szendereg el a pazar fényűzésben és mesés napi mulatságokban kifáradt hadiszállító-dinasztia.

Igen sok tiszteletreméltó úrnőnk a lemondás kálváriáját járja s míg az ura vagy a fia a harctéren hazájáért küzd, addig nem óhajt idehaza a hűséges honleány egyebet, mint küzdeni minden szentségtörő hiúság és kisértés ellen.

Még a hivatalokban is a sóhaj szárnyán repül tovább ez a nyomasztó kérdés: — Mi lesz a gyerekeimmel, ha nem telik téli cipőkre ?

Pedig az lesz mindenekelőtt, hogy még szívósabban mindnyájunknak még tovább államink kell elszántan és még| inkább meg kell edzenünk ideginket a türelem krizmájával, mert minderre épen olyan szükségünk van, mint a mindennapi kenyérre.

Ma már senkisem kutatja a dúló világháború poklainak okait, hanem inkább azokat az ösvényeket, melyek a világbéke paradicsoma felé kalauzolnának.

Grey, az angolok vezérférfia, kinyilatkoztatta, hogy a háború azért nem fejeződik be, mert a közzépponti hatalmak már győzteseknek tartják magukat és az antánt-szövetséget legyőzöttnek.

Pedig az antánt nincsen megverve és nem is lesz.

Mi lesz tehát ilyen makacs fölfogás után ? Anglia szerint a háború folytatása. De Sir Grey fönhéjázó kinyilatkoztatására mi is nyíltan vallhatjuk, hogy legkevésbbé sem vagyunk megverve.

Mi lesz, ha a mai térkép holnap sem változik meg az antánt kedvére ? Az angolok tovább birtokolják a háború mérlegét. Olyan áltatás ez, amihez már alaposan hozzá szoktunk két év óta.

Minket valóban az önvédelem kényszere sodort ebbe a háborúba, épen azért ragaszkodunk olyan szívósan kivívott sikereinkhez.

Hadicélunk sem a hódítás, sem a gyarapodás, sem az osz- tozás, sem az ajándékozás, hanem egyedül jövőnk tökéletes biztosítása hasonló ádáz üldözések ellen. Ezt a biztosságot pedig összekovácsoljuk hűséges szövetségeseinkkel a szent lelkesedés tűzében.

Mi lesz még kötelességünk, hány ciklopszi pörölyütésre vagyunk kényszerítve, azt csak az élet és halál Ura tudja. Mi csak annyit tudunk, hogy derék szövetségeseinkhez, vállvetve, a végső diadalig nem állunk meg addig, míg a hősi erőfeszítések után a végső győzelmet ki nem vívtuk.

Kiéheztetésünk, végső kimerülésünk és szétvonásunk voltak ellenségeink utolsó szalmaszálai a háború óceánján.

Igazavolt gróf Tisza Istvánnak:

— A küzdelem folytatásával az emberiségre még több szenvedést zúdíthatnak, de ellenségeink már nem fogják a végzet vaslépteit föltartoztatni. Magunkra vonatkoztathatjuk tehát Sir Grey májusi kinyilatkoztatását : „Ausztria és Magyarország fegyvertársaival egyetemben nem tűrhetnének olyan békét, mely jóvá nem tenné a háború gonosztetteit!“

Mi lesz mind ezek után ? Olyan béke, mely biztosítja hazánk boldogulását, olyan világ, melyben szövetségeseinkkel testvéri szeretetben élhetünk és olyan jövő, mely a múltra fá- tyolt borít.

Dr, Kőrösy László.

Nemzetnevelés.

(—a.) A háború — így mondják — új korszakok megvetése. Pusztulás után, romok fölött épül a jövendő új világa. S ez új élet magában hor- doztatja a fejlődés, a boldogulás képességeit.

Háború alatt különösen megnyilvánul az emberekben a lélek nemessége s a természet ösztönössége. Amaz gyönyörű erkölcsi tulajdonságait, emez a maga megfelejtkezés, a léleksívárság s az érzékek deliriumá- mának szomorú jelentségeit válja ki.

Hogy melyik erősödik állandóvá s melyik hajlandóságra épül a békesség új korszaka, az a háború alatt folyó védekező munkától függ. Attól a munkától, mely a háború utánra alapoz s a feltűnő erkölcsi s anyagi bajok orvoslásában, a nemzeti lélekből kiáradó erkölcsi javaknak megszilárdításában, egyszóval a bűnök, a bajok leküzdésében s dús helyrepótlásában tevékenykedik.

Azért, mert e világon nemcsak jóság, vagyon : szükséges az erkölcsi törvény, mely irányít, útra térít. Azért, mert a természetünkben több a rosszra vágyó hajlam, szükséges a lelkierő, a kötelessegérzet s a felelősség tudata. Tehát, hogy javíthassunk, ismernünk kell a hibákat, mert csakis ezek ismerete szabbhatja meg az új élet szervezésének útját, módját s eszközeit.

A nemzeti s társadalmi életnek fundamentuma az erkölcsös családi élet. Az a fontosság, mely e három közülés szerves összeillőségében s egymásra hatásában jelentkezik, egyenesen megköveteli a családi élet erkölcsi alapját. És — sajnos, manapság nyilvánvaló, hogy éppen a nagyobb emberi közülések alkotó

észeiben, a családokban lazult meg leginkább az erkölcsi kötelék.

A hitvesi s anyai kötelesség s felelősség szálai égből s hivő lélekben erősödnek. Ha a hit gyengül, a kötelesség s felelősség szálai is ereszkednek s a résen beoson a bűn a családi életbe. A családfő távolléte, legtöbbször az asszonynépre maradt, sőt gyarapodott jólét felelőtlen élvezete, vagy mondjuk a kereső hiányában jelentkezett nyomor sok hitvesben meggyöngítette a kötelességet, a felelősségét s magából is, gyermekéből is kitört az ösztönösség, az érzékiség szabados élete.

A szerves kapcsolat folytán, mely a család, a társadalom s a nemzet között benső összefüggést létesít, egészen természetes, hogy a családi élet szelleme, erénye és bűne egységesítő, erősítő, avagy szétbontó s gyengítő hatással lehet a társadalmi s nemzeti életre is. S viszont az is természetes, hogy a nemzeti s társadalmi élet folyamán — mondjuk ma, a háborúban — nyilvánuló erkölcsösség, vagy erkölcstelenség reávonatkozik a családi életre is.

Ez a szerves összefüggés jelölheti meg a sok jót s rosszat feltáró háborúra elkövetkező új korszak előkészítésének vezérelveit. Ilyen elvek, tekintsük bár ezeknek szellemi, erkölcsi avagy gazdasági vonatkozására, csakis embernemesítő hatalmas tényezőből, a nevelésből sarjadzhat- nak. A nevelésben pedig első sorban a családra kell hatnia, hogy ily módon az egyedek lelki kiművelésével kifejthesse a nagyobb közülésekre : a társadalomra s nemzetre is befolyást gyakorló szellemi s erkölcsi nevelő hatást. A nevelés ebben a hármas hatásában, amint egy jeles pedagógusunk mondta : közneveléssé, nemzetneveléssé válik, amelyben egyesülnie kell a nevelés szervezetéhez tartozó minden tényezőnek.

Egyház, iskolák, továbbképző intézmények, maga az igazságszolgáltatás, — sőt a közigazgatás és a katonaság is betartoznak a köznevelés szervezetébe, mert valamennyien nevelik az ország lakosságát. A közös cél, ja nemzetté nevelés, az erkölcsös s gazdag jövő alapozásának magasztos célja azonban megköveteli, hogy a közreható tényezők eddig ellentétes nevelési irányzatában az ellentéteket kiküszöbölő egységes irányelvek állandósuljanak. Hiszen a cél: boldogabb s jobb nemzeti jövendő — közös cél, egyező gondolat minden nevelő tényező programmjában s éppen azért valóra válhat a nevelés egységes rendszere is.

Egységes lesz pedig a köznevelés, ha irányelveiben, rendszerében eggyé-