Esztergom és Vidéke, 1916

1916-06-11 / 45. szám

ESZTERGOM és VIDÉKE. 1916. június 11. o LJ csaták győzelmét: Szentlélek ünnepén éltet bennünket a re­mény, hogy miénk lesz a lel­kek győzelme is. Aki által országlanak a ki­rályok, akitől vannak a hatal­masságok : majd megalázza az önnön erejükben fennhéjázok gőgjét. S megsegít bennünket, kiknek akadályt zúzó akarata, kitartása magasságokból ered s mélységekbe hat; kik neki zengünk hozsánnát a jóban, benne találunk vígasztatást baj­ban, bánatban ; kik tőle várunk erősítő kenetet, ha már-már csüggedünk; kik bőkező irgal­masságában bízunk szegénysé­günk idején. Leborulva kérünk azért: Te­kints reánk kegyelmesen, jöjj el Szentlélek Isten! — ß — Bleszl Ferenc negyven éves jubileuma. Eredményekben gazdag negyven évi serény munkálkodás ünnepét ülte az Esztergomi Takarékpénztár Részvénytársaság f. hó 4.-én tartott rendkívüli közgyűlésében, mikor a társaság lelkes oszlopának, Bleszl Ferenc igazgatónak hervadhatlan ér­demei elismeréséül, a hála és a ra­gaszkodás pálmaágát nyújtotta át. Lovag Mattyasóvszky Lajos elnök 11 órakor nyitotta meg a díszköz­gyűlést, melyen a résztvevő közön­ség ; a pénzügyi világ jelesei, váró-* sunk előkelőségei, a társaság igaz­gatósági s felügyelő-bizottsági tagjai és részvényesei szorongásig töltötték meg a nagy tanácskozó termet. átalakító, szinte varázsos hatás, amely a legszerényebb betétetek nyomában fakad. Észrevette, hogy más ember­nek képzeli magát a föld legegysze­rűbb gyermeke, ha betéti könyvecs­két rejtegethet ládája fenekén. Önérzete növekszik. Életkedve fo­kozódik. Érzi, hogy nem elha­gyatott tagja már a társadalomnak. Nem támasz nélkül kóborló vándora a földtekének. Hinni kezdi, hogy a nemzet érdemesebbjeinek soraiba emelkedett. A nemzeti vagyon terme­lői, a nemzeti jólét bajnokai közé tartozik. Rendesebb, munkásabb, er­kölcsösebb életre buzdul. Gyöngé- debb élettárs lesz. Gondosabb szülő. Hűségesebb alattvaló. Békésebb polgár. Az 1848-iki párisi forradalom al­kalmával kitűnt, hogy a bíróság elé került, vagy halált szenvedett zendü- lők között senkisem volt, aki vala­mely takarékpénztári betét fölött ren­delkezett volna. Lord Russel annyira meg volt győ­ződve a csekélyebb tőkék gyűjtésé­nek erkölcsi értékéről, hogy válasz­tó jogot sürgetett 1848-ban azon pol­gárok számára, akik tkptári betéte­ket képesek felmutatni. Avagy az a lelkes áldozatkészség és hazafias fel­lángolás, amellyel az alsóbb néposz­tályok hadi kölcsöneink fényes ered­ményét oly hathatósan mozdították elő, nem tanusága-e szintén annak a figyelemre méltó jelentőségnek, ame­Az ünneplő közönség sorában ott láttuk gazdasági életünk sok neve­zetességét ; megjelent : Mándy Lajos. nyug. miniszteri ta­nácsos a Magyar takarékpénztárak köz- ponti jelz. bankja és a Magyar pénz­intézetek orsz. szövetsége elnöke, dr. Hoványi Géza orsz. képviselő, a Magy. pénzint. orsz. szövetsége igaz­gatója, dr. Ováry Ferenc orsz. kép­viselő, a Keszthelyi takarékpénztár elnöke, Báti Berkó István, kir. taná­csos, az Ipolysági takarékpénztár igazgatója, Grüner Tivadar a Pesti Hazai Első Takarékpénztár igazga­tója, dr. Stein Emil a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank igazgatója, ■ Kónyi Hugó a Hermes m. ált. váltóüzlet rt. igazgatója, Soltész József a Magy. orsz. Közp. Takarékpénztár igazga­tója, Kalteuecker Márton a Székes- fehérvári Takarékpénztár igazgatója, Lengyel János a Martonvásári Tak.- pénztár igazgatója, Ticsénszky Aurél az Érsekújvári Takarékpénztár igaz­gatója, Rentier Zoltán a Vámos- mikolai Takarékpénztár igazgatója, dr. Berényi Pál a M. Pénzint. Orsz. SzÖv. igazgatója, Metzker Károly a Nagymaros-Visegrádi Takarékpénz­tár igazgatója. Városunk vezérszerepet vivő pol­gárai közül megjelentek : Meszlényi Pál Esztergom vármegye főispánja, dr. Percnyi Kálmán Esz­tergom vármegye alispánja, dr. An­tony Béla Esztergom város polgár- mestere, dr. Walter Gyula c. püspök, E. m. párkányi takarékpénztár elnöke, dr. Fehér Gyula Esztergom-Vidéki Hitelbank igazgatója és dr. Machovits Gyula prael. kanonokok, dr. Drahos János prim, titkár, Mátéffy Viktor pápai kamarás, Eitner Elemér Ákos, dr. Molnár Szulpic főgimn. igazgató, dr. R. Prikkel Marián, Bombay Nár­cisz, Parcsami Henrik bencés-taná­lyet nem lehet a szerényebb tőke­gyűjtéstől elvitatni! ? E jelenségek és tapasztalatok any- nyira megradták nemesen érző keb­lét, hogy egészen meghódították az újabb idők ama főnkéit tanai, ame­lyek a tkptárak feladatát és rendel­tetését nem kizárólag a tőkék felhal­mozásában, a hitelügyletek lebonyo­lításában, a létküzdelmek könnyítésé­ben. hanem egyrészt abban az er­kölcsi hatásban, nevelő befolyásban, képző erőben keresik, amelyet a ta­karékosság a lélekre gyakorol; más­részt azokban a nemes áldozatokban, amelyeket az intézetek a tudomány, a művészet, vagy a jótékonyság ol­táraira helyeznek. Minő mértékben irányították és ter­mékenyítették ünnepeltünk munkás­ságát e magasabb nézőpontok, fé­nyesen bizonyítják a takarékperse­lyek terjesztésére és megkedvelteté- sére irányuló törekvései. A kereske­delmi tanintézet létesítését célzó buz- gólkodásai. Az intézetek évről-évre növekvő és annál tekintélyesebb köz­hasznú adományai, minél mélyebben van ünnepelt vezetője arrólarégi igaz­ságról meggyőződve, hogy a pénz az a lendítő kerék, amely a társadalom gépezetét a különféle törekvések meg­valósítása, vágyak teljesülése és al­kotások létesítése érdekében moz­gásba hozza. Ily nemes vonásokban, nagy si­kerekben és elévülhetlen érdemekben rok, Magoss Sándor nyug. kúriai bíró, Vimmer Imre ny. polgármester, Vanis Dezső járásbíró, dr. Major Ödön m. árv. elnök, dr. Hulényi Győző m. főügyész, Pongrácz Káz- mér vm. főjegyző, dr. Berényi Zol­tán hitközségi elnök, dr. Gróh József az Észt. Keresk. és Iparbank igaz­gatója, dr. Krasznay Gábor kir. kör­jegyző, dr. Frey Vilmos huszár fő­hadnagy, vm. árv. elnök, Unger Hugó rendőrfőkapitány, Bárány Ernő h. prim, pénztáros, Gönczy Béla kórházigazg. főorvos, dr. Prokopp Gyula városi főügyész és sok más tisztelője az ünnepeknek, sőt ami szokatlan melegséget kölcsönzött a közgyűlés képének, városunk hölgyei közül is igen számosán. Mattyasóvszky Lajos lovag elnök a formaságok elintézése után kül­döttséget alakított az ünnepelt igaz­gató meghívására. Kitörő éljenzéstől volt hangos a takarékpénztár minden helyisége, mi­kor Blesz Ferenc igazgató a tiszt­viselők sorfala között belépett. Az elnök megnyitván újból a köz­gyűlést magasan szárnyaló beszédé­ben méltatta a nap nevezetességét és a társaság nevében következő szavakkal üdvözölte az örvendetes évforduló alkalmából Bleszl igazgatót. Mélyen tisztelt Rendkívüli Köz­gyűlés ! Kevesen vagyunk már, kiknek emlékezetét vissza vihetem arra az időre mikor a mai ünnepség csírája letétetett, mikor az intézet tisztviselői között megjelent egy leányarcú fiatal levente, — a ki kitünően végzett elméleti tanul­mányai után részvénytársaságunk­nál óhajtotta szellemi tőkéjét, — elsajátított tudását — a gyakor­lati tapasztalatokkal kibővíteni — és intézetünk javára gyümöl- csöztetni. Kevesen vagyunk már, — kik gazdag az a ma záruló négy évtized, amelyre Ünnepeltünknek az intézet kötelékében kifejtett példaszerű mű­ködése kiterjed. Kedves kötelességet teljesítek ennél­fogva, midőn a helybeli társintéze­tek és a párkányi takarékpénztár ki­tüntető bizalmából a legforróbb üdv- kivánatok tolmácsolása mellett a szívek mélyén gyökerező rokonszenv, az igazi nagyrabecsülés és méltány­lás koszorúját nyújtom ez ünnepé­lyes pillanatokban annak a férfiúnak, aki a társintézetekkel szemben min­dig a meleg együttérzés, az őszinte jóindulat, a kifogástalan tárgyilagos­ság, a lekötelező figyelem és szolgá­latkész előzékenység álláspontjára helyezkedett. Szilárdan meg vagyok győződve, hogy a mai borzalmas vérzivatar el­vonulása és az epedve várt béke helyreállítása után az anyagi fellen­dülés és szellemi emelkedés augusz­tusi kora fog a hazára derülni, amelyben a pénzintézetek fontos szerepre lesznek hivatva és kipróbált tehetségek vezetésére utalva. Kérem azértis az egek hatalmas Urát, engedje meg, hogy a legviru- lóbb testi-lelki erők birtokában az évek hosszú láncolatán keresztül irányíthassa még ünnepeltünk az in­tézetet, munkálhassa javát és arat­hassa bőségesen fényes sikereinek, maradandó érdemeinek hervadhatlan babérait. bizonyságot tehetünk arról a mohó vágyról, mely benne égett, lángolt, hogy mindent mi szakmájába vá­gó ismereteit szaporíthatja — lá­tó körét szélesbítheti és megítélé­sét világosra vezetheti: magának megszerezzen. Ennek a lankadatlan szorgalom­nak, szívélyes, kedves modorának köszönheti, hogy fokról-fokra ha­ladva, eljutott oda, honnan rész­vénytársaságunknál már előbbre nem mehet. És ezen állást már 10 éve tölti be, — mely idő alatt intézetün­ket oly magas színvonalra emelte, — hogy hazai — mintegy 1800 — pénzintézeteink közül az első 10 között foglal helyet részvény- társaságunk. A kis beültetett csírából "hatal­mas — terebélyes fa lett, — mely­nek árnyékában nyugodtan gya­rapodik intézetünk. — Ő a kor- mánvosa intézetünk hajójának — *az Ő keze biztosan vezeti azt a viharok között; az Ő higgadt meg­fontolása nem engedi, — hogy akár zátonyra jusson, akár a szik­lák veszedelmes útjára sodortassák. Oly biztos erős alapokon nyug­szik, oly kipróbált gondos kezekre van bízva intézetünk, hogy az csak előre, de vissza nem mehet. Nem akarok szóllani közéleti működéséről mert a mai ünnep­ség kizárólag részvénytársaságunk ünnepe. Hiszem azonban, hogy annak méltatása nem fog elma­radni. Uraim! Részvényes társaim ! Hangzatos cifra szólamokban so­hasem gyakoroltam magamat. Amit szívemben érzek, az jön ki számon. Ma tágul a szívem, telve van és érzem, hogy mindazt, mi abban van, elmondani nem tudom, — azért csak annyit mondok : hogy­ha saját kezével önhomlokára font babér-koszorú kellő világítására az ég csillagait szedném le- és fűzném abba — hogy összes ha­zai pénzintézeteink lássák annak ragyogását; még akkor sem lenne teljes érdemeinek kellő méltatása. Magam részéről szeretnék Isteni mesterünk szavaival hozzá fordul­ni : „Ez az én szerelmes fiam, ki­ben nekem kedvem telik — Ot hallgassátok — Őt kövessétek." Mivel azt azonban joggal nem te­hetem ; szerettei kérem intézetünk tisztikarát, hogy Őt hallgassa, Őt kövesse. És most midőn intézetünk felü­gyelő bizottsága és a tisztelt Rész­vényes társaim nevében ez alka­lommal Őt üdvözölni szerencsém van ; szívem mélyéből küldök egy buzgó fohászt az égbe, hogy Ötét az Isten szeresse, áldja és éltesse soká, Részvényes társaságunk ja­vára és felvirágoztatására ! A takarékpénztár ügyeit vezető igazgatóság és az igazg. tanács ne­vében Vimmer Imre ny. polgármes­ter, ig. tan. tag következő beszédé­vel üdvözölte : Igentisztelt Ünneplő Közönség! A takarékpénztári intézmény igen elterjedt — hogy ne mondjuk ál­talánosan használt szimbóluma a méhkas, mely csodálatos köztár­saságával, munkaerejével valóban szépen jelképezi a társulás és szö­vetkezés eszményi sikerét, a kis erők összehatásából előálló nagy sikereket s összehasonlító képét nyújtja az első feltételnek, melyen egy takarékpénztár áldásos köz- gazdasági hatása felépülhet. A siker további feltételei már nem találják meg az egyszerű szitn-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom