Esztergom és Vidéke, 1916

1916-06-11 / 45. szám

Esztergom, 1916. XXXVIII. évfolyam 45. szám. _________________Vasárnap, június 11. S ZERKÉSZTÖSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. FŐMŰNATÁRSAK : DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN és Dr KÖRÖSY LÁSZLÓ Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős : LAISZKY JÁNOS MEGJELENIK: MINDEN VASARNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE 6 K NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FLLÉR . NYILTTÉR SORA 50 FILLER. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA Piros pünkösd napján. Ismét kinyílott már a pün­kösdi rózsa : itt van a Szentlé­lek ünnepe. Hívő lelkünk oda­borul az oltár elé, úgy könyö­rög : Jöjj el Szentlélek Isten ! Mert nagyon szegények va­gyunk, mert nagyon rászoru­lunk a Te kegyelmedre. És a Te jóságod meghall­gatja a mi jajunkat és eljősz Te Vigasztaló, Te Erősítő, Te Megszentelő. Jöjj el Szentlélek Isten! így sóhajtoztak az Üdvözítő árván maradt apostolai, egysze­rűségükben, szegénységükben félénk tanítványai nagy szoron- gatásukban. így sóhajtunk mi is. Szép a tavasz. Virágillat, ma­dárdal hullámzó vetések, zöldelő lombok, édes gyümölcsök kínál­koznak szemnek — szájnak. — „Esztergom és Vidéke“ tárcája. Pünkösdre. A szeretet sugara szétáradt, Örömet hoz az egész világnak; Piros hajnal. ■ . piros pünkösd napja Melegséged szívünk dltalhatja. Kebelét a virág is megnyitja. Mosolyogva nyit sugaraidra; Világosítsd meg gyarló elménket, Szállj szívünkbe égő tűz, Szentlélek ■' Szállj szívébe árvának, szegénynek, Kik könnyeik tengerében élnek, Szálljon fényed szerte a világon, Hogy minden szív ma csak Téged áldjon■ Mikor rád az apostolok vártak, Közéjök szállt fehér galambszárnyad, S tüzes nyelvek alakjában vették Magukba a szeretet szent lelkét. Oldd meg nyelvünk, amint, megoldottad Új imára az apostoloknak, Hogy akinek ború van szivében, Új ihlettel új ösvényre térjen­Gyulassza jel lángod a keblünket, Erős szárnyat adj az örömünknek, Szálljon fényed erre a világra, Hadd oszoljon szét sötét homálya­De mihaszna, mikor idegen vi­dékek, hideg szépségeit szomo­rúan nézi az otthon melegétől messze szakadt íiú, férj és apa s idehaza hány helyen nincs, aki szívből örüljön, mikor remegő aggódás vagy feketeruhás tompa gyász sötét ólomkarikákat raj­zol hajdan nevető szemek köré. Piros a pünkösdi rózsa — De hány kedves arc piros ró­zsái hervadtak el már öldöklő csatákon s helyettük másszín pi­ros-éltet oltó vérrózsák termettek csillogó havon, kemény sziklá­kon, fekete ugaron, harmatos fű vön. És Ion miként nagy szélnek zúgása. — Zúg most is a vi­lág négy tája. Zúg a osataki- gyók mennydörgő sivítása mint elszabadult vámpírok őrjöngő bacchanáliája. És rájuk szálltak a nyelvek, miként a tűz. — Felvillan a És azoknak, kik csatákban küzdnek, Adj diadalt véres fegyverüknek .. • Hadd ragyogjon piros pünkösd napja Győzelmednek fényén a magyarra­Orion. Sxái Üdvözlő beszéd. Az Esztergomi Takarékpénztár Részvénytár­saságnak Bleszl Ferenc igazgató 40 éves szol­gálati jubileuma alkalmából, 1916. június 4.-én tartott rendkívüli közgyűlésén mondotta: Dr. Walter Gyula c. püspök, prael. kanonok, az Esztergom-me- gyei párkányi takarékpénztár elnöke. Mélyen tisztelt Közgyűlés ! Körülbelül két évtized óta másod­ízben tanúi e falak oly ünnepségnek, amelyen az őszinte tisztelet és mél­tánylás érzelmei kelnek versenyre, hogy lerójják adójukat az elismerés­re méltó érdemek iránt. Másodízben nyer ünnepies meg­erősítést az az örvendetes tény, hogy a szerencse ritka kedvezésével dicse­kedhetik az intézet. Oly férfiak vezetik mindig kormá­nyát akik élénk tudatában vannak a közgazdasági, társadalmi és kulturá­lis feladatoknak, amelyek megoldása vállaikra nehezedik. A gondterhes felelősségnek, amellyel sáfárkodásu­kért tartoznak. lángnyelv rémes éjszakákon: nyomában pusztulás, halál. Kol- dús lett a gazdag, mialatt seny­vedő üszkök közt jóbarátok járnak kifosztani a kegyelem­kenyérre szorult özvegyet, árvát. Nagy, Uram, a mi szegény­ségünk, népek szorongatása ! De mi erősek vagyunk a lé­lek erejében. Mi kitartunk nyo­morúságban, vészben és halál­ban. Mi bízunk, mert hisszük, hogy eljön a nagy ünnep. Mi tudjuk, hogy leszünk még gaz­dagok a diadalmas béke áldá­saiban. Amikor már megbűnhőd­tünk a múltért s jövőért : is­mét boldog lesz a magyar. A szenvedésben megacéloso- dott akarat alkotó munkába fog s Duna—Tisza mentén gazda­gabb a gabona, ízesebb a gyü­mölcs, szebben virít a virág. Dús eredményű munkájában A napi ügyek tengerének nyugodt tükrén pihen komoly tekintetük. Éber figyelemmel kisérik mindazáltal a pénzügyi események szeleinek járá­sát. Óvatosan távolodnak a kocká­zatok fenyegető szirtjeitől. Gondo­san kerülik a netáni károsodások tántongó őrvényeit. Főtörekvésük, összes ambíciójuk, hogy a fokoza­tos fejlődés és biztos haladás bő vi­zeire irányítják, és ott fentartják az intézet hajóját. Ily kiváló mesterek iskolájának méltó tanítványa az intézet jelenlegi mélyen tisztelt vezetője, ünnepünk középpontja és hőse. Felismerve és felhasználva a kedvező alkalmat, lelkiismeretesen gazdagította kitűnő iskola falai között ismereteit. Érlelte, szilárdította lelkében a szigorú kö- tessegtudás, a kitartó munka és oda­adó buzgalom azon elveit, amelyek tántoríthatlan követése egész pályá­jának jellegzetes vonása. Különböző állásokban, változó hatás körökben működött. Azonban értékes szolgá­latokat tett mindig az intézet azon érdekeinek, amelyek meleg felkaro­lása és hathatós előmozdítása a len­dületes fejlődés alapja, az arányos emelkedés rúgója, a gazdag virág­zás biztosítéka. Alapos tudásának, széles látókö- 1 rének, törhetlen munkaerejének és gyönyörködik a gazda s jókedv­ben gazdag házanépe s a múl­tat megbecsülve hatalmas vo­násokkal, céltudatos fáradozás­sal készít elő jobb jövőt az ország. Amikor az erkölcsi erő, a tiszta jellem gerinces embere­ket nevel, akiknek emelt hom­lokán a kiművelt értelem ön­tudata sugárzik, akiknek mele­gen érző szívében a szeretet, a mást becsülés nemes altruiz­musa lüktet, akiknek élete a szép, jó és igaz fönséges idealiz­musának meggyőződéses szol­gálata, akiknek alakja magas állásokban s egyszerű munkás­szobában a nemzeti nagyság egy-egy hatalmas pillérkőve. Hosszú-e még az út odáig ? Sokáig kell-e még sóvárognunk az olajágat hozó galamb után ? Ki tudja ? A hadak Ura nekünk adta a férfias jellemének oly sikerei és ér­demei jelelik pályafutásának ösvé­nyeit, amelyek nevének elévülhetlen emlékei maradnak. Kiváló tehetségeinek erős szár­nyain könnyen emelkedett arra a magaslatra, ahonnan világosan te­kinthette át azokat a tudományos mezőket, amelyeken a pénz közgaz­dasági jelentőségének, közéleti, tár­sadalmi és politikai szerepének ku­tatói, tudós búvárai fáradoznak. Különös érdeklődéssel fürkészte tudvágyó szelleme a szoros össze­függést és benső kapcsolatot, amely a tkptárak kincses szekrényeiben őrizett kisebb tőkék és a betevők gondolkozása, érzülete, akarata, jel­leme között nyilvánul és mutatkozik. Nem volt nehéz észrevennie, be­látnia, mennyi féltve titkolt erény; mennyi szülői, hitvesi, gyermeki sze­retet ; mennyi gondviselésszerű su­gallat ; mennyi vallásos érzés; mennyi, nem csekély lelkierőt felté­telező önuralom ; a kényelemszere­tettel és élvezetvaggyal szemben ta­núsított mennyi lemondás ; a kisér­tések csábjaival dacoló mennjű el­lenállás rejtőzik és lappang a milli­ókra és milliókra menő fillérek leple alatt, amelyeket az alsóbb néposz­tályok véres verítékkel gyűjtögetnek. Nem maradt titok lelke előtt az az Lapunk mai száma 8 oldalra terjed

Next

/
Oldalképek
Tartalom