Esztergom és Vidéke, 1916
1916-06-01 / 42. szám
Esztergom, 1916. XXXVIII. évfolyam 42. szám. Csütörtök, június 1. SZERKÉSZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. FŐMŰNATÁRSAK: DR RÉTHEI PR1KKEL MARIÁN és Dr KŐRÖSY LÁSZLÓ Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős: LAISZKY JÁNOS MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE 6 K NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FLLÉR . NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA Miért hallgatunk ? Miért hallgatunk a főreáliskola „botrányáéról, mért nem mondunk Ítéletet? — Ezt a kérdést intézik hozzánk több oldalról. Nem nagyon szívesen, de ha már annyira unszolnak benőnket, hát megmondjuk, hogy hallgatásunknak több oka van. Hallgatunk elsőbben is azért, mert éppen most van az ügy „sub iudice“ : hivatalos eljárás alatt. Felfogásunk szerint tehát legkevésbbé sem volna ildomos dolog, ha akár pro, akár kontra hangulatot csinálnánk. Ez a hangulat amúgy se sokat számít az elbírálásnál. A városbeli közönség — hogyan, hogyan sem — máris többet tud a „botrány“-ról, mint a helyes megítélés érdekében tudnia kellene. S nekünk igazán nincs kedvünk hozzá, hogy az agent provocateurök kétes szerepére vállalkozzunk. Hallgatunk azért is, mert nem akarjuk a farizeusi megbotránkozás gyanús pókháló-köpönyegét magunkra ölteni ; annál inkább sem, mivel nem látunk az egész „engedelmesség-megtagadási“ ügyben oly nagy erkölcsi eltévelyedést, amilyennek bizonyos oldalról nem a. legnagyobb objektivitással fel akarták tüntetni. Meggyőződésünk szerint ott, ahol szolgálati pragmatika van, nem lehet, nem is szabad a sic volo, sic iubeo elv szerint rendelkezni. Az állam még a mai rendkívüli viszonyok közt sem adott példát ilyetén rendelkezésre. Vájjon a városnak több joga van reá ? Hallgatunk, mert irtózunk tőle, hogy bele ne essünk abba a már meglehetősen általánossá! vált hibába, hogy egyesek esetleges tévedéséért egész testületet kárhoztassunk s megbélyegezzünk. A főreáliskola tanári kara nem felelős érte, hogy egyik vagy másik szerencsétlen tem- peramentumú tagja olyasmit követ el, ami talán súlyosabb következményekkel járhat. A többség min '.en bizonnyal nem azonosítja magát az ilyenekkel. Tehát a város polgársága ne legyen oly igazságtalan, hogy most már minden főreáliskolai tanárra kancsal szemmel nézzen. Mi abban a véleményben vagyunk, hogy a főreáliskola szóbeli „botrány“-ának koránt sincs akkora jelentősége, mint amekkorára kétségkívül mesterségesen felfújták. Még arról is lehetne vitatkozni, valóban ,,botrányának minősíthető-e egyetlen tanárnak kevésbbé szerencsés fellépése a város tanácsával szemben. Éppen nem világos ugyanis, vájjon megvolt-e a rosszhiszeműség ebben a fellépésben ? Ha pedig a rosszhiszeműség nem volt meg benne, akkor egyáltalán sajnálatos az ügynek nyilvánosságra hozása. Még sajnálatosabbnak tartjuk, hogy a város tanácsának megrovó válasza előbb került újságba, mintsem a megrótt tanár kezeibe. e é v Tisztviselőink. A háborús eseményekkel kapcsolatban előrelátható volt a békés időkhöz viszonyítva abnormális, általános drágaság bekövetkezése. A gyufától és cipőmáztól az elsőrendű élelmicikkekig és ipari termékekig mindenben oly óriási áremelkedéssel kell számolnunk, amellyel csak azok birkózhatnak meg, akik az általuk előállított termékek árának megfelelő, sőt számtalan esetben ezen felül is indokolatlan magasra emelésével helyreállíthatják a megbillent egyensúlyt, illetve a szokottnál sokkalta nagyobb százalékot tevő nyereség révén váratlanul nagy vagyonhoz juthatnak. Nem akarjuk fejtegetni: helyénvaló-e és elkerülhetetlen volt-e a dolgok ilyetén fejlődése, nem kívánunk osztrák és egyéb külföldi példára hivatkozni, kötelességünknek véljük azonban, hogy a nehéz helyzethez mért komolysággal rámutassunk arra az aggasztó, kétségbeejtő állapotra, amelyben a megszabott, fix fizetést élvező családfenntartók családjai vergődnek. A társadalom e rétegeinek akár állami és közhivatalnokokról, akár pedig magánvállalatok alkalmazottairól van szó, legnagyobb (80—90) százaléka csak a legszerényebb megélhetést biztosító jövedelemmel rendelkezett már béke idejében is. A tisztviselőknek és alkalmazottaknak a ruhára és élelemre, a lakásra és gyermeknevelésre fordított, tehát elkerülhetetlen kiadásokon felül egyébre alig volt módja kötelezni, azért velük szemben igen merész túlzás az igények leszállításáról beszélni. Ellenkezőleg a társadalom az, amely békés időkben is túlzott igényeket támaszt a tisztviselőkkel szemben, amikor megköveteli, hogy ez az osztály tartsa fenn, illetőleg segítsen erejét meghaladó arányban fenntartani a művelődési, jótékonysági és egyéb célokat szolgáló egyesületeket, amelyek tagjai sorából a háború folyamán sem léptek ki tisztviselőink tömegesen. A tisztviselőnek és pedig különösen a kisebb minősüitségűnek, van egy dicséretes szokása, amely ugyan önző egyéni szempontból rossz szokásnak is minősíthető s ez az, hogy amikor végleges, nyugdíjra jogosító álláshoz jut, első dolga a nősülés. Fiatalon, szív szerint nősül, ahogy mondani szokás : szerelmi házasságot köt, ami ugyan kedves, ideális dolog, de az életben azzal jár, hogy a tisztviselő házassága igen sokszor nehéz problémává alakul. Ha azután isten áldása kiséri a frigyet, a garasnak zsugori beosztásához értő háziasszonyt is lehetetlenségek elé állítja a szívtelen egyszeregy. Elismerjük és hangsúlyozzuk, e nehéz idők nagy áldozatra köteleznek mindannyiunkat, ám ennek is vannak természetes határai. Éppen azért, mert a hazafias kötelességek érzete keltette álszemérem feszélyezi a tisztviselőt, nem követelőzik még ma hangosan, pedig sok család áll a kétségbeesés szélén. Elérkezettnek véljük az időt. hogy a hallgatók helyett, a könnyezve nélkülözők nevében rámutassunk a tisztviselői osztály lehetetlen helyzetére. Itt az utolsó óra, erélyes és okos intézkedésekkel meg kell menteni a munkaadó vállalatoknak, az államnak a nemzet derekát képző osztályokhoz tartozó tisztviselők családjait. A háború kezdetén felszólaló küldöttség előtt oly értelmű nyilatkozat hangzott el a kormányelnök részéről, hogy mindennapi szükségleti cikkeket biztosítani fogja számukra. Ezt az ígéretet valamely módon most már ajánlatos volna megvalósítani. Dr. V. \m HÍREK. A szombati hajdszentelés, mint az előkészületből látható, hatalmas ünnepség között fog lefolyni. A megáldási ünnepségnek az ország határain túlterjedő jelentőséget ad az ideérkező előkelőségek nagy száma és az a tény, hogy az ünnepség iránt a legfelsőbb helyen is megnyilvánult az érdeklődés. A szombaton délben kezdődő hajómegáldással Esztergom története ismét fényes lappal fog gazdagodni. [ t Dr. Helcz Antal. | A prímási város egykori szónok-polgármestere, dr. Helcz Antal, kedden délután 73 éves korában eltávozott az örök hazába. Már régen betegeskedett és ügyvédi gyakorlatát sem folytatta már évek óta. Egykori sikerei, majd a közélet színteréről való lelépése már-már feledésbe mentek s lassankint ő is elhúzódott a világtól, hogy most egy kislévai kicsiny lakásban végleg búcsút mondjon mindennek, ami egykor oly szép, oly biztató lehetett és annyi ambícióra lelkesített. Temetése ma délután 5 órakor lesz a belvárosi temető kápolnájából. A temetési szertartást, mint értesültünk, dr. Fehér Gyula prel. kanonok végzi. Az engesztelő szentmise lelke üdvéért pénteken d. e. 9 órakor tartatik a belvárosi plébánia templomban. A Magyar Turista Egyesület vándorgyűlése. A magyar Turista Egyesület vasárnap délután 4 órakor Esztergomban tartotta meg ez- évi vándorgyűlését a fővárosi turisták nagy részvétele mellett. A vándorgyűlés, mint lapunkban jeleztük,
