Esztergom és Vidéke, 1916
1916-05-28 / 41. szám
9 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1916. május 28. tólag kell hatnunk a társadalom nevelő munkájára is, hogy egységes elvek szerint, biztos útakon, hazafias és erkölcsös szellemben vezethessük a háború utáni Magyarországot. Oly cél ez, mely megérdemli a figyelmet és támogatást, s azért bízvást bízunk, hogy nagyközönségünk megértő szívvel fogadja bizalmunkat, hogy érdeklődésével támogatja munkánkat és a kiállítás megtekintésével meghozza a haza édes reménységének tartozó áldozatát. Parcsami Henrik. Tisztuló helyzet. Káoszból keletkezett a világ teremtése. Káoszból keletkezik a világbéke. Az orosz, angol és francia képviselőházakban a helyzet tisztázására többen kinyilatkoztatták, hogy tizennyolc hónapi hadjárat után számi- taniok kell a vérontás, sőt gyilkos harc még elkeseredettebb folytatására. — Erre sivár és tehetetlen töprengésre azt felelte a Kölnische Zeitung: — Minket orvul támadtak meg és mi sikeresen védekeztünk. Éltünk a győztes azzal a jogával, hogy kifejeztük ellenfeleink előtt békés szándékunkat. Erre azonban megsemmisítésünkkel fenyegetőztek. Jól van ! Akkor tehát tovább küzdünk és a ti megsemmisítésteket tűzzük ki célunkul. A német máskép is tud ám harcolni, ha nem lovagias ellenfelekkel, hanem rablókkal és gyilkosokkal van dolga 1 Hiszen ti rablók és gyilkosok akartok lenni ! Ám legyen 1 De akkor megsinylitek a következményeket. Mig a német hang férfiasán elhar— Hadnagy úrnak alásan jelentem egy, sebesült nőt találtunk a magaslaton. Azt kívánta hogy a hadnagy úrhoz hozzuk el, de csak addig a lejtőig juthattunk, mert a másik sza- nitészt lelőtték a muszkák, oda nagyon jó kilátásuk van. Kolossá egy pillanatig értelmetlenül bámult a szanitészre, majd dü- hössen rákiáltott: — Hát hozzátok ide! — De hadnagy úr alásan . . . — Hallgass ! ! Gyávák vagytok mind, majd én megmutatom, hogy el lehet hozni!! És elindult a megjelölt helyre. — Mikor odaért és a sebesült arcába pillantott — lerogyott mellé! — A . .. Annuska 1... A sebesült kitárta karját és körülfonta Kolossá nyakát és lázas ajkát hosszan az ő ajkához tapasztotta: Hajnalban mikor fölébredtem, hirtelen nem tudtam megérteni a helyzetet és csak meglapultam az ágyban mint egy kis madár, amelyiknek a fészkébe a héja lecsap, de mikor magamhoz tértem és tisztán sant, addig az angol parlamentben Snowden képviselő egy francia képviselő minapi bristoli nyilatkozatára célzott, mely azt állította, hogy Franciaország vesztesége eddig nyolc- százezer halott, másfélmillió sebesült és háromszáz ezer fogoly. — És még egy háborús esztendő kell nekünk ?! — kérdezte azután a munkáspárti követ. Akkor adjatok első millió veszteségünkhez még egy milliót és gyarapítsátok Anglia adósságért még kétezer fonttal! Tizennyolc hónap óta dühöng ez a vérontás mindössze egy-két méternyi foglalásért. Pedig az ellenségünk le- győzetlennek érzi magát. Katonai sah mattba kerültünk. És a háború még mindig nem döntötte el Európa kérdését! Nem őrültség-e a német flotta megsemmisítésének angol gondolata ? Van-e nevetségesebb kérdés, mint Németország fölosztása szövetségeseink között ? Ha pedig csakugyan vége volna a németbirodalomnak, vájjon nem támadnának-e szövetségeseink egymás ellen ? Beresford lord azt állította, hogy a háborút huszonkét dilettáns rendezi az angol kabinetben. Nem mi visszük a háborút, hanem minket vissza háború, mert a hadvezetés méginkább elhanyatlott a koalíciós minisztérium óta. Háborút pedig képtelenség kompromissziumok árán megnyerni. Az őszinte Loreburn lord szintén nem értette, hogyan teheti tönkre Anglia Németországot az új blokáddal ? Sőt most a semlegesekkel is' összevesszük. Pedig jórészt azoktól függött élelmezésünk. Az élelmiszerblokád inkább meggyarapítja Németország takarékosságát és áldozatképességét. Ma már az. angol flotta nyomása sem siettetheti a háború befejezését. Nem az európai hadviselő nemzetek, hanem a hábo- rúrendező kormányok felelősek a hadjáratért. Anglia megszabadulását kezdtem látni, rohantam utánuk, hogy amitől otthon megfosztottam, visszaadjam, de nem értem el sehol. Mikor idáig értem, már csak néhány lépésnyire, voltam, de hirtelen olyan tolongás támadt, hogy nem bírtam közelebb jutni. Ezt a puskát ott vettem el egy halottól és evvel csináltam magamnak, utat, de így sem tudtam közelebb jutni, mert egy golyó fúródott a lábamba és összeestem. Kolossának a boldogságtól nem jött szó az ajkára csak az öröm könyek hullottak a szeméből patak módjára —- Szorosan átfonták egymást és ajkuk hosszú, boldog csókban tapadt össze. Ügyet sem vetettek arra hogy az ellenség egész golyó záport zúdít rájuk. Egy újabb össztűz után az ajkuk szederjessé vált a karjaik szp- rítása is meglazult, csak a kiömlő vérük folt össze . .. Később egy egyszerű fakereszt jelülte meg a közös sírt, melyen ez a feketével írott párszó : „hősök emlékére.“ gyászolta a végzet mártírjait. VÉGE. Németh Pál. egyedül a háború befejezésének köszönhetné. Ha azt hisszük, hogy a háború holtponton vesztegel, akkor mindenkinek kötelessége megkísértenie, hogy a gyötrelemnek valahára vége legyen. Végre még szeretnők megtudni azt a nagy titkot, hogy miképen képzeli az angol kormány a diadalhoz vezető utat ? King képviselő azt sajnálta, hogy Asquith miniszterelnök nem képes a győzelemben való reményt tettekkel bizonyítani. Mert Anglia kimerítésre irányuló hadjárata aligha fogja elérni azt a kitartást, mely az ellenség tulajdonsága. Mark Sajkes a vitában örvend annak, hogy a szövetségesek szorosabban együttműködnek. Jq lenne ilyen egyetértés a -mi kormányunkban is. Nem lehetünk optimisták. Belgium, Szerbia, Montenegró, Albánia tragédiája minket is érint. Veszedelemben van a szuezi-csatorna. Kritikus a mi helyzetünk Mezopotá- niában. Nagy francia és óriás orosz területek megszállása épen úgy nyugtalanít minket, mint a Zeppelinlátogatások. Az angol kormány rendszer megfelelt a békés időknek, de nem alkalmas a háború vezetésére. Mi nagyszerűen vitatkozunk és az ellenség határoz. Mi folytonosan szónokolunk és az ellenség új terveket kovácsol. Mi csodálkozunk és az ellenség cselekszik 1 Sir Camley azzal vádolta az angol minisztériumot, hogy intézkedései rendesen megkésnek. Örvendetes, hogy a hadügyi államtitkár úr ezentúl már nem fogja a vezérkar határozatait megsemmisíteni. Miért legyen azonban Anglia megelégedve a hadvezetéssel ? Érdekes fonográf csendül — a helyzet tisztázására — a francia berkekből is. Hervé a Victórire c. lapban megtámadta a szocialista- párt azt a harcmodorát, mely a bé két olyan formán harangozta be: Haszontalanság a háború folytatása, mert lehetetlenség egyrészt Németországot legyőzni másrészt pedig nincsenek még sem győzők sem legyőzöttek. Tehát az önérzet megalázása nélkül lehetne békét kötnünk. — Hervé a békeapostolok állítását valótlannak mondta. Valóságban a középponti hatalmak a győztesek, mert urai Belgiumnak, Szerbiának, Montenegrónak, Albániának sőt orosz Lengyelországnak és hét francia departement-nak. Az ellenök szeg- zett blokád eredménytelennek bizonyult. Éhez járul még a német flotta legyőzhetetlensége is. Mit érnek ezek a nagy eredmények azzal a kameruni földterülettel szemben, melyet a túlerős francia-angol elveit néhány némettől és ötszáz négertől ? Ilyenfajta sikereknél a középponti hatalmak mégis más győzelmeket vívtak ki és ilyenformán egész európai országok birtokosai lettek. Tehát a háborúskodó felek közt való egyenlőség ilyen egyenlőtlen körülmények között egyáltalán nem állapíthatók meg józan ész szerint A mi azonban szabad a szókimondó publicistának, az szigorúan tilos a közönségnek. Jaj annak, aki Franciaországban, de Angliában és Itáliában is hangosan békéről merne beszélni. Mert a béke születése halálát jelentené. a háború gonosz föl- idézőinek. Ez a lélektani oka, hogy nem szabad a közönségnek szóhoz jutnia mindaddig, míg a rossz szellemek kormányaik élén még uralkodni szándékoznak. Ne aggódjunk azonban a cselsző- vők rémuralma miatt. Elsodorja azokat a forradalmak vihara. Tisztul már a helyzet hétről-hétre. A mi fegyvereink tetteket hirdetnek. Ellenségeink szájhősei pedig ékes- szavú csalást. Győznie kell tehát az erkölcsnek! Kujon. A béke első vívmánya. Az idegenforgalom szervezése már hazánkban is országos közérdekké kezd fejlődni. Ez a korszerű kérdés valóban nemzetközi jelentőségű, melyet minden életrevaló városunk idejekorán siet megoldani, hogy a béke első vívmányát biztosítsa magának. Nyugateurópai érdeklődő vendégeinket és a balkáni jómódú látogatókat tehát már elkészülve kell fogadnunk. A magyar állam hivatása gondoskodni a tökéletesebb nemzetközi vasúti összeköttetésről, mert egyedül a kormány illetékes az idegenforgalom országos szervezetét nemcsak támogatni, hanem ellenőrizni. Köztudomású, hogy Budapest várospolitikája első sorban sok milliónyi befektetésű, nagyszabású gyógyítófürdői gyümölcsöztetésére óhajtja az idegenforgalmat értékesíteni. De valamennyi kiváló városunk, székesfővárosunkkal egyetemben mégis csak arra iparkodik, hogy saját idegenforgalmi egyesülete necsak vonzza az előkelő vendégeket, hanem azok gyakrabbi látogatását is biztosítsa. Ezt pedig csak olyanformán valósíthatja meg, ha egyrészről körültekintő úttörő munkát, másrészről okos városi politikát végez, mely megóvja vendégeinket a zsarolástól, de szolid vendéglőseink méltányos érdekeit is képviseli. Szövetségeseink már érdeklődéssel fogják nagy városaik pályaházaiban a magyar nevezetes városok németnyelvű, színes reklamplakátját tanulmányozni, mely arról is értesít, hol lehet a város természeti szépségeinek és műtörténeti emlékeinek és visszonyainak ismertető leírását díjtalanul megrendelni. Már a Német—Osztrák—Magyar Idegenforgalmi Egyesülés napirendre került. A középeurópai nemzetek, vagyis a mi szövetségeseink és az ausztriai tartományok népei, a háború után sűrű gazdasági és kereskedelmi szövetséges érintkezésre lesznek utalva. Megemlékeztünk már a németbirodalmi idegenforgalmi egyesületek szövetségének berlini üdvüs kezde-
