Esztergom és Vidéke, 1916

1916-05-21 / 39. szám

PO LIT!HR! és TRR5F

Esztergom, 1916.

XXXV11I. évfolyam 39. szám.

Vasárnap, május 21.

SZER it ÉSZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : ^

SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM j TELEFON 21., $

HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ 4 KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ,

ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. 4

FŐMŰNATÁR SAK:

DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN és Dr KÖRÖSY LÁSZLÓ

Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős :

LAISZKY JÁNOS

MEGJELENIK: MINDEN VASARNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

ELŐFIZETÉSI ÁRAK :

EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE 6 K NEGYEDÉVRE 3 K

EGYES SZÁM ÁRA 20 FLLÉR . NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR.

HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA

liéri késik a béke ?

Azért, mert először is az an- tánt hivatalosan elhatározott döntő diadala késik. Másodszor azért, mert az antánt igéret- földjén olyan sok beváltatlan váltó termett, hogy Anglia főrendezői : Asquith és Grey

rögtön becstelenekké válnának, ha azonnal békét kötnénk.

Az antánt Oroszországnak Ígérte Konstantinápolyi, a Fekete tenger és az Adria haszonélvezetével. Ez a hangzatos ígéret azonban páratlan kudarccal került csődbe a Dardanellák és a Gallipoli félsziget ostroma után.

Mindenáron vissza akarja állítani Anglia, Belgium, Szerbia és Montenegró függetlenségét. Azután meg akarja jutalmazni az olaszt görög szigetekkel. Végül pedig állhatatosan pénzeli helyette harcoló szövetséges társait, de ügyes szállításai révén mégis az övé a háborús haszon tejföle.

Soha ilyen potyázás nem történt eddig. De Shakespeare nyelve sem fajult el soha olyan bombasztikussá, mint ma, mikor Asquith meg akarja semmisíteni a német miliíáriz- muszt az orosz, a francia, az olasz és a színesek militáriz- muszával. Nem páratlan kép- mutatás-e az angol hadi kötelezettség törvénye, melyben á kivételek a legfőbb paragrafusok ? Mert Anglia gondosan védi kotlósait, iparát, kereskedelmét és munkásait, míg a kötele'- ségtudó Franciaország összes iparosai, kereskedői és gyármunkásai a harctéren véreznek.

Azután még azért is késik a béke, mert a fenhéjázó Anglia még mindig legyőzhetlen- nek tartja magát, holott ő a háború főrendezője. Hanem erősebb leckére is számíthat, ha Németország elkészül Franciaországgal.

Németország utolsó amerikai jegyzékében szintén nyíltan és

férfiasán kinyilatkoztatta, hogy az utóbbi időkben kétszer is hangoztatta a békekötés eszméjét, ha olyan békét köthet, mely saját létérdekeit biztosítja. Ennélfogva nyilván elhárította magától azt a felelősséget, mely szerint nem a németbirodalom az oka annak, ha Európa nemzetei még mindig nem élvezhetik a sóvárgott béke áldásait.

Olaszország egy álló esztendő óta ott vesződik, ahol faltörő kos munkáját ellenünk megkezdte. Ezért nem ízlik neki a béke mannája.

Franciaország sem valósította meg revanche-programmját, tehál szintén tartózkodik a békétől.

Oroszország pedig addig nem köthet békét, míg elhódított országrészei ami erős kezünkben vannak.

A veszteglők és vesztesek ennélfogva rettegnek a mi diadalmas zászlóinknak kedvező béke kötésétől.

Pedig összes ellenségeink nem valami lovagias szándékkal törtek reánk. Nem Európa kultúrájáért, nem a kisded nemzetek óvásáért szállottak síkra ellenünk, hanem egyenesen tönkre tételünkért. Mi azonban addig szövetségeseinkkel kiűztük az oroszt határainkról, visszahódítottuk Galíciát és Bukovinát, fölszabadítottuk az orosz rabigája alól Lengyelországot, sőt megbüntettük Szerbiát és elfoglaltuk Montenegrót jövendő békénk és biztosságunk érdekében.

Hogy a németek szívósan tartják Belgiumot, az épen olyan természetes, mint Hindenburg határvédő haditerve. A francia- országi értékes hódított területek a győzelmes hadsereg zálogát jelentik.

Mit szerzett eddig Francia- ország? Néhány százezer családja gyászát sok ezer virágzó gyára pusztulását, terméke és termése szine-javát és néhány

„Esztergom és Vidéke“ tárcája.

Éjféli Interieur.,.

Az orenburgi foglyok táborában

— Hová üzenet nem jut tán soha, — Kemény párnákon éáesáeáen alszik Vagy hatszáz fogoly magyar katona.

Hláeg van nagyon : zúzmarás az ablak, Jégvirág nyílik az eresz alatt;

Süvít a szél és tombol, zúg az orkán, Hogy megremegnek a gyönge falak .. •

Az egyik fogoly felriaá álmából,

S félve tekinget maga körül szét,

Majá megnyugodva tenyerébe hajtja Aranyoskáid, álmos, bús fejét■ —

— Gondolatai messze-messze járnak . ■ - Könnyet morzsol szét ujjai között-, — Hideg van, fázik, összébbvonja mellén Az inget, mit még nővére kötött. —

Lefekszik újra. Megpróbáf.aludni;

Jaj ■' de messze kerüli az álom : Hosszú, mély sóhaj tör elő kebléből, Zokogva sír a kemény faágyon. —

.. • Imádkozik. — „ Te gondviselő Isten, Engedd, hogy újra lássam a hazám, Szüntesd meg nehéz, szomorú rabságom; — Engedd, hogy újra öleljen anyám-.-“

• ■ Csend van. — Az óra most üti az éjfélt; — Elüli a szél a havas táj ölén. - - Az orenburgi foglyok táborában Rólam álmodik talán az öcsém -. ■

Fikó Sándor.

Kárpáti tragédia.

ni.

(Folytatás.) Utánnyomás tilos.

Meleg pillantást vetett Kolossá és Annuska felé, kik az ő előadásából mitsem hallottak, teljesen elfoglalta őket hirtelen föllobant szerelmük. Szabad folyást engedtek érzelmüknek ; egy-egy hosszú kézszorítás, melyben benne van vallomás megértés, fogadalom. Eszükbe sem jutott, hogy pőrére vetkőzött érzelmüket valaki durva kézzel megsértené ; tudták, érezték, hogy ott csak megértésre, simogató kezekre találnak. — És Szirmay folytatta:

— Valamikor az én forró leheletem is borzalta a leomló hajfürtöket épp úgy, mint ahogy Kolossáé Annuska fürtjeit és az én kezemben is megpihent szerelemtől reszkető női kéz; de jött a buta véletlen : a menyasszonyom háza előtt az uccán valami zavargás támadt, egy revolver is eldördült. Mi az ablakhoz közel a zongora mellett ültünk és a lövés után a menyasszonyom rám hanyatlott, a blúzán egy kis piros folt mutatkozott; a golyó az ablakon behatolt és épp szíven találta.

Az idő már éjfélen túljárt, mikor a tisztek pihenőre tértek, de alig hajtották le a pezsgőtől mámoros fejüket, mikor jött a futár, hogy az ellenség az 508-as magaslaton, áttörte a frontot. Azonnal kiadták a riadó intézkedést.

Kolossá még le sem feküdt; a hold fényétől gyengén megvilágított ablaknál ült és imádkozott. Talán gyerekkora óta először, de úgy érezte, hogy evvel tartozik az Úrnak, ki mégiscsak megadta neki azt a nagy érzést, amire oly rég vágyott és oly sokat keresett de sehol nem talált föl.

Mikor a parancsot hallotta, hogy azonnal az ellenség ellen kell menniük és amíg az erősítés érkezik, az utolsó emberig ki kell tartaniok: hideg borzongás futott végig rajta, szerette volna odakiáltani, hogy nem megy, nem teszi ki magát a veszélynek, neki élnie kell, mert boldog és mást is boldoggá tesz, — dehát a haza.. .

Hamar összeszedte magát és besurrant Annuska szobájába, hogy még egyszer lássa, ki tudja, — talán utoljára.

Annuska már aludt. A takaró alól szabadon hagyott keble a szabályos lélegzéstől lágyan hullámzott. Azok a bágyadt vonások, miket a háborús izgalmak okoztak és madonna-arcot kölcsönöztek neki, most mind elsimultak. Bársonyos fehér arca a leomló ében fekete fürtök közül boldog mosolyt árasztott. Kolossá ellen- álhatatlan vágyat érzett, hogy Annuska cseresznye piros ajkára egy bucsucsókot lopjon. Óvatosan közeledett az ágy felé, mikor fölé hajolt kissé megbotlott és az ágyat megmozdította. Annuska fölébredt, egy