Esztergom és Vidéke, 1916

1916-04-30 / 33. szám

2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1916- á

P

rilis 30hogy ha enyhíthetne — nem segíthetne, mert arról most szó sem lehet — valaki a sorsunkon, az csakis a megyei hatalom lehetne. De szó, ami szó: ettől nem sok jót várhatunk. Gyámkodását nagyon is érezzük, valahányszor ügyeink, felülbírálásáról vagy haladásunk gyorsabb tempójáról kell dönteni. De arról, hogy bajainkban is úgyanily pedantériával tángáljon bennünket, egyelőre semmi reményt se táplálhatunk magunkban. Sok ellenségünk, kevés barátunk : ez a mi sorsunk ! Nem jó lenne, ha mindig így maradna. Morc. Tavaszi mérlegünk. Míg az antant eg; nást hipnotizálja állhatatosa' közös új haditanács szer/ezésével; míg Londonban, Párizsban és Rómában verseng r

e toasztoznak a parlament képviselői és a hiú államférfiak; míg a büszke Anglia a néhai Belgium és Franciaország csücskén egyedül a francia Calaist hódította el ; míg a szövetségesek türelmetlenül új erő csopoi.osításon törik fejüket, sőt űj tavaszi nagy offenzívával fenyegetőzne^ : addig mi — a barbp^ok — az összes csatatereken, — habár nagy áldozatunk ?«:án — de rendületlenül tartjuk a megszállott országókat és országrészeket ; addig mi nem jelentünk be fenhéjázóan semmiféle haditeivet; addig nem érünk rá toasztozni sem szóvirágokkal vesződni, mert komolyan harcolunk. Ez a háború igazi mestersége és való célja. Minden egyéb csak sze f

ény "*sztő cifraság. Ellenségeink >ges kapkodásai, foh ónos c ódásai s tömeges kudarca után a külföldi semleges és független szikértők véleménye szerint, már nem igen várhatják a kedvező fordulatot. A mi frontjaink pedig épen olyan erősek, mint edzett katr náink. Mert tagadhatatlanul megingathatatlan a mi erkölcsi és katonai erőnk és velünk harcoló szövetségeseink vitézeinek kitaiíó és szívós bátorsága. Németország valamint Ausztria és Magyarország kipróbált harcosai u alkodnak tehát ma is Európa nagyrészén. Rómától Londonig azonban már kezdenek a tömegek lassan kiábrándulni kormányaik veszedelmes vállalataiból. Egy elsőrendő né "neíbíro:?almi államférfié nyiteíL'OT.taiía ki mJnap, hogy a hc^orü rögtön befejeződik abban a percben, mikor az ellenséges négyes szövetség valamelyik állama lemond a kölcsönös működés dicsőségéről és saját erejére és felelősségére k? resi a különbékét. Igen valószerű, hogy ez a háborúbontó haalom Orosz- va^y Olasz-ország lesz. Olaszország eddlgv háborúja valóságos esőd volí/Épen ezért a francia kÓ^'<árvaság miniszterelnöke, a napodban, kénv telén az olasz államférfiakat Rómában arra figyelmeztetni, hogy nincs már semmi értelme a hónapokon át dulo véres és eredménytelen áttörő harcok folytatásának. A Economist c. francia újság pedig egész őszintén ki merte mondani, hogy ha a szövetségesek nem egyesítik valahára öszszes erőiket^ akkor biztos katasztrófáoal végződik háborújok. Érdekes az angoloknál jelentkező türelmetlenség járványa is. Az egyik londoni politikai banketten ugyanis a szókimondó Bon ír jelentette ki nyíltan, hogy a háború-rendező kormány tagjai nemsokára lámpava

c

ra kerülnek eddigi üzelmeikéi . A négyes antantot az idei tavaszom egyesegyedül anyagi érdek tartja még össze. Anglia pénzeH és használja föl összes szövetségtársait — ellenünk. Valóban szemfényvesztő bizakodás annak a nyilvános hazugságnak folytonos éJesztése, hogy a négy^sszövetség öszszeiaií.ása és egyetértése mintaszerű. Méa Franciaország már elkeseredetten a szemébe vágta a haszonleső Angliának, hogy háborús teljesítménye igen fogyatékos. Míg a franciák 18-46 éves összes férfiai harcolnak, holott már eddig 700.000 meghalt, S00.000 pedig megrokkant közűlök, addig Angolország azzal kérkedik sajtójában, hogy immár 130.000 elesettje es ugyanannyi betege van. Pedig ebben az összegben nem ?z ország szine-java, hanem inkább zsoldosai és színes gyarmatosai rejtőznek. Mig az angol ipar tovább virul, a franciáké tönkre megy, mert — a legújabb angol törvény szerint — az angol ipar munkásai nélkülözhetetlenek. A telhetlen Anglia végső reménye a mi kiéheztetésünkben bizakodik. Alaposan tudjuk ám már azt a háborús leckét, hogy gazdasági életünk biztosítása tökéletesen egyet jelent a háború szerencsés befejezésével. A kiéheztetés gonosz haditervét tehát megellőzük újabb harctéri meglepetésekkel. Szerbia, Montenegró és Albánia elfoglalása sokkal inkább megdöbbentette az angolokat és munkatársait, mint minket az új angol blokád, a kiéheztetés gálád politikája. Hiába küldenek ma már a japánok az oroszoknak monopolizált fegyvereket és muníciót, hiába kísérleteznek a franciaorosz vagy olasz-francia hadivezetéssel, a valódi] sikerrel mégsem sikerült kísérletezniük. Vájjon mit akar elérni az a hangzatos francia jelszó, hogy az idei tavaszi nagy offenzíva dönti el a világháború sorsát? Hiszen a mult évben Joffre egymiilió katonájával és ötezer ágyújával sem volt képes a német acélfrontot áttörni. Elszámolták azután magukat ellenségeink Kitchener lord ravasz számműveletével is alaposan. A nagyhangú véncsataló kerek négy mil'ió katonát igért. Olasz számfejtők bizonyították azonban, hogy az átalános hadikötelezettség gyanús törvényjavaslata szerint alig lesz több a tatókat egy ismeretien hegycsúcs. Én hát váitam az elrágadiaíás fölkir'tásait. Föik'ál.ás volt is elég de, sajnos, várakozásomat nem elégítette ki egyik sem. A főhadnagy, aki melletem p"t, te? ntet nó!W

H érzelmeimre, igy fejezúe !' véleményét Orkánról: — Valóságos tehén. Egy deli hadnagy felszökkent Orkán hátára, meg sprkaniyiteía és mint a szélvész repülte kö V. raj La vagy ötször az ó .is kasr:áinyaudvaií. Én azt hittem, hogy ;

'yen t>zág tudással szoka megnyerrd Kincsem a Derbyket, nagy volt tehát c^udr'kozásom mikor a hadnagy ur ílyei vélemény. doboU be ez itéleí serpenyőjébe : — Nem ér egy hajítófát. Ugy c.mmog, akár a medve. Utána egy másik dalirs ha<^ v / lebbent a nyeregbe. Ez a Légösédületesebb vágtába egyszer csak fölága skodtattá a levegőbe Orkánt, megfordult vele néhányszor, tova zúdult, megint két lábra áüUotta, megint megforgatta. És Orkán forgott mint egy balerina, — L

a s?"'.vélemény mégis igy szólt: — Ugy botlik, mint egy sark

; hordár. Ezután v nenay: -'szt és sarssi pegfu atta a lovat, ug/, h'^ ' O kán íálharólag ktzde'L fog

v 11. Egyre uj csoportok érkez'ek s v*

1

'* mennyi srnmében tmésL ő v$. ' b/^zolt hogy kipróbálja r

z i. i>ere"en lovkt. Egy ks önkén'.* % : o!v esi nos volt. mit.t a clnhu;^a>, &1~'t most veitek l"

;

a skr-tr'yából. addig ke^vleteti engedi, m;g megszólított szerén ven — Bácsi szabad nekem ?

s ráülnöm a ló^a ? — Csrk tesiék. A kicsi vag/ neg/edóré*g ryr"galt ez Orkánon (u ,/ ke'L t Jr hatalommá leni' n 3. nye-cgból), de ő is csak ezzel busítoít engem : — Siiké:rek vr'ó ez

; bicsi, nem katona ?l$>, Végeze 11 a fő

:sM

ato. os konstatálta, hogy Orkánnak rövid a lé'egzete, tehát uatáugiik. Mikor vis^avittük a g^dájáoak, olyan vékony volt a V'' sga fáradalmaitól, ho

0

y nem is Vnetelt Orkánnak neve.mi, önem csak szedőnek. Szerencsére ugy e^/eztünfc meg a gazdájává!, hogy CSá's esetben nzeiem meg m árát, ha bevá'ik e<z asszentáláson. ilyen a laikus szeme. Mert nyilvánvf'ó, hogy a katonáknak volt ig" '•, de a hozzá nsm éi ő gyakran rér.i a ,r

okot sá kánynak, lób" i rrcg — költőben. ÍMfcg'íit c*ak olt voltam, hogy ninGS ló. / nde erdő'

\jban érkezeit meg a harctérrvi egy huszá főhadnagy atyámfia, r\\ megé. vén a dolgomat meg'igar' 1

t: — Ne félj. Ler 5 ló. Lett K A Ba^kó. W'zor e?~ 3l jeleiíem meg a'v Ingázó r-ak elő.t, vabrrennv: kéz önkéntelenig fölemelf-edett, hogy rr eg/eregesse a nyaka-. A liszt ura'i eg/szerre megér^iíék, hnjy ez igr^i „ló", me^: a^z 1 a n^ jgodt érdeklődéssel fog.ák köiöl, a m 'yennel eg r jóne\ 1 szerző köv 'éi vesszük kéziekbe. Hát persze, ho, ' bevr'í a ló. Bankó j lenieg o : v?n a kf-zr lyában ic csak máso" .ézből kapom az adatokat róla, írrlyek L'.vétel nélkül kedvezőek. Bankó mindenhez éí^. Gyönyörűen r yet, vág it, ugrik, ha ke'

1 a legjr 'orsabb vágtában megá

1

', mint a cövek, nem ráz, nem botlik, a lovasának minden szavát és minden mozda! atát megérti és oly nyugot, hogy egy liszt elragadtatását igy fejezte ki: — Olyan ez a ló, mint valami miniszterelnök. Ugy kell lenni, hogy a reglamát töviről hegyire érd, és oly felsőbbseggel néz lótársaira, mintha ezt mondaná : — Nekem beszéltek ? Nekem, aki kijái tam már a legfő akadémiát! Uj gazdáját egyszer raportra „stim« molta" az őrmestere, mert kissé megkésett a nyergeléssel. Bankó ezt nagyon röstelte, de oly biztatóan nézett gazdájára, mintha azzal vigasztalná, hogy ne féljen, majd kireperá'ja ő ezt a kis hibát. Az őrmester ezután azt hagyta meg az önkéntesel' íek, hogy mindegyik hajtassa meg a lova nyakát. Bankó oly büszkén hajtotta meg a nyakát, hogy ez őrmestert szinte hipnotizálta vele. — Önkéntes, — szólt, — a rapport e'marad, de köszönje meg azt — a Bankónak. Csak éjszaka nyugtalan a ló. Gyakran vadul fölnyerít álmában, nagyokat rug a levegőbe, fogaival valami láthatatlan árnyak felé kapkod . . . Bizonyosan visszaálmodja magát a csatatérre. Sebők Zsigmond.