Esztergom és Vidéke, 1916

1916-01-13 / 3 .szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE 6 K NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FLLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. FŐMUNKATÁRSAK: D

R RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN ÉS D

R KŐRÖSY LÁSZLÓ Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős: LAISZKY JÁNOS MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Kijózamilás. Franciaország elfajult absintos ötletei helyett a kijózanodás kezd divatba jönni. Ma már nem barbárok a germán bosok. Ezt az örvendetes fordulatot bizonyítja a párizsi Humanité c. hírlap, melynek eleinte nem engedte meg a cenzúra, hogy Renaudel őszinte vallomását közölje. A vezércikk helye másnap már nem maradt üres. Ugy látszik, hogy a francia cencura is kezd már kijózanodni, mert egész terjedelemben megjelenhetett ez a cimű közlemény : Amit mondani kellett volna. Az ellenségeskedés óta nagy újságjaink olyan sok helytelen dolgot közöltek és olvasóikat annyira megtévesztették, hogy a semlegesek állításait meggyanúsították — írja az elmélkedő publiciszta. — A háború kezdete óta csaknem minden újságunkban föltűnően meghonosodott a hencegés: „A németek úgy elfutnak előlük, mint a nyulak." — És ugyanekkor pórul jártunk Dienze és Morhange melleit. „Hogy a németeket elfoghassuk, csak egy darab kenyeret kell mutatnunk nekik." És ekkor verést Charlrois mellett. Azután következett „az orosz henger, mely öt nap múlva Berlinben lesz." Holott az oroszok már hónapok óta kiürítették Lengyelországot és Varsó is a németeké. Miután a németek harcoló módszerét alaposan kigúnyoltuk sőt azzal vádoltuk, hogy „mint a vakondok, gyáván beássák magukat," magasztaltuk katonáink hősiességét, akik fölemelt , fővel engedik magukat keresztül lövetni. Ma pedig már azon fáradozunk, hogy a vakondok tanításaiból mi is okuljunk, mert mi is már jól bánunk az ásóval, kifogástalan lövő árkokat készítünk és az övékét iparkodunk tönkretenni. Köztudomása, hogy nagyszerűen mulattunk az ő vaskeresztjeiben. Vájjon igazán szükségünk volt-e nekünk arra a gyerekes játékszerré, hogy bátorságunkat növeljük ? Mert válaszul a vaskeresztre hozzáfogtunk a mi hadikereszteink bőséges kiosztására még azok számára is, akik sohase láttak frontot vagy tüzelést. Mikor ellenségeink a magánemberek aranyát kérték, ezzel az olcsó gúnyolódással mulattattuk egymást : „Ugyancsak szűkében lehetnek a németek a pénznek, hogy ilyesmire szorulnak." De néhány hónap múlva már mi is utánoztuk példájukat és minisztereink, képviselőink, papjaink, tanítóink, hivatalnokaink, szóval mindazok, akiknek csak némi tekintélyük van, viharosan követelték" az arany beszolgáltatását. Egy adott pillanatban azt hirdettük, hogy Németországot éhinség fenyegeti, hogy a nagy drágaság miatt maximális árakat szabnak a jegyrendszerrel. Erre a gúnyolódás valóságos áradata tört ki nálunk és nem is sejdítettük, hogy egy szép napon mi is ugyanazt fogjuk cselekedni, amit persze nekünk már gyorsabban meg kellett volna tennünk. Ami a katonai operációkat és a diplomácia műveleteit illeti, már nem is lehet megszámlálni a csatatereken aratott győzelmeink és külügyi hivatalaink sikereinek összegét. Hiszen még tegnap is azt láttuk, hogy bizonyos lapok lirai lelkességgel ünnepelték a Dolgárok vereségét és a szeroek győzelmét, pedig mindöszsze valami kis csetepatéról volt szó, melynek eredménye egyátalán nem akadályozta meg azt, hogy az a szerencsétlen kis nemzet egészen az ellenség kezébe került. Bármennyi sikert is kürtőlünk világgá, mégis csak be kell vallanunk, hogy ellenségeink alig két vagy három autóórányira vannak Paristól, hogy Oroszországban sok ezer négyzet kilométernyi területet tartanak megszállva és hogy Belgiumban és Szerbiában ők az urak. Az is bizonyos, hogy a Dardanellákat nem foglaltuk el és hogy Szalonikiban nem készülődtünk föl alaposabban, És diplomáciai sikereink ? Tessék csak a Balkánra pillantani. Bulgária ellenünk van. Görög ország és Románia tétovázik, hogy határozata előtt megvárja a középponti hatalmak katonai operációinak eredményét. Ha a nagy sajtó valóban törődnék a nemzeti érdekekkel, akkor egészen más hangon kellett volna irnia és semmiesetre sem lett volna szabad megvetéssel nyilatkoznia ellenségeink hatalmáról, mert hiszen az volt a kötelessége, hogy megbarátkoztassa a franciákat azzal a gondolattal, hogy elsőrangú nemzettel kell harcolnia. Országunk a múltban bebizonyította, hogy nem léi az igazságtól és ha a történelem folyamán rendkívüli erőfeszítést fejtett ki, ez csak azért történt, mert ismerte az őt fenyegető veszedelmet. Az emberfölötti áldozatokat akkor szokták meg hozni, ha érzik azok parancsoló szükségességét. Amit a francia nemzetnek mondani kellett volna, ez csak annyi, hogy Németország olyan ellenség, akitől félni kell, hogy Németország, hála segítőforrásai tekintélyes gazdasági és igazi gazdagságának, mindezt fölhasználhatta katonai ereje kifejtésére. Ha pedig ezt idejekorán megértettük volna Franciaországgal, akkor a sajtó Ítélete nem lett volna könnyelmű és a semlegesek akik jól látnak, tudnak és ítélnek, nem lennének olyan bizalmatlanok ami éleslátásunk és józan eszünk iránt. Figyelő. A béke felé. Napilapjaink csupa jó háborús hirekkel lepnek meg minket naprólnapra ugy, hogy a teljes győzelem és győzelmes béke reménye mindinkább élénkebb színekkel alakul ki az olvasók lelkében. A jóságos Isten kegyességéből van is okunk igazán szivből örvendeni és a végső teljes győzelmünkben és a közeli tartós békében erősen reménykedni. Az eddigi világháborús fejlemények ez szinte örömünket és rendithetetlenül, erős reményünket csakugyan igazolják. Bármennyire erőlködtek és erőlködnek is nagyszámú ellenségeink, mégsem tudtak rajtunk erőt venni sőt ellenkezőleg ők úgyszólván móst már tehetetlenek velünk szemben. A központi hatalmak háborús helyzete hasonlíthatatlanul előnyösebb a büszke és hangos entente-hatalmak helyzeténél, mert nagyhangon hirdetett akcióikkal rendszerint elkéstek különösen az utóbbi időkben es pedig nemcsak katonai, hanem politikai és diplomáciai téren is. Tény, hogy a büszke entente, egynéhány sikeresebb akciót leszámítva, mindenütt csak balsikereket tudott és tud felmutatni ugy, hogy az entente inferiorista a központi hatalmaságokkal szemben az egész világ előtt szembetűnővé lett. Oroszország, melynek óriási erejére -az angolok és francák leginkább számítottak, most már nem tud komolyabb offenziába kezdeni. Ha itt-ott próbálkozik is erőteljesebb