Esztergom és Vidéke, 1916

1916-01-01 / 1 .szám

SZERKÉSZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ÉS HIRDETÉSI DÍJAK STB. KÜLDENDŐK. FŐMUNKATÁRSAK : D

R RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN ÉS D

R KŐRÖSY LÁSZLÓ Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős: LAISZKY JÁNOS MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE 6 K NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FLLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA Esztergom újéve. Az elmúlt év igen nagy próbatétel volt egész hazánkra, de talán egy magyar városon sem oly nagy, mint Esztergomra. Más városoknak érthető közös bajai mellett voltak örömei is, de a mi osztályrészünk csakis az üröm kesesű pohara volt. Soha annyi csalódás, elkeseredés, kicsinyhitüség hajlékainkban, mint a lefolyt esztendőben. Városunk hajója örvény fölé került s közeljutott a teljes elmerülés veszedelméhez. Agyengéb lelkek már-már kezdtek kétségbeesni s reményvesztetten sóhajtani, hogy rajtunk a jó Istenen kívül senki sem segíthet. Szerencsénk, hogy nem ingott meg mindnyájunk 4

hite s bizodalma, hogy többen akadtak, kik kerestek és találtak jEsztajofli és Vidéke" tárcája. Álmodozom, Gyakran álmodozom nyitvahagyott szemmel, A jövő mennyei boldogságát látom; Telve minden perce, üávvel, szerelemmel, S véled szép kedvesem, egyetlen virágomAz élet ezernyi aprólékos gondját, Mind-miná elképzelem az utolsó szálig; Álmaim azt véled egyenlőn megosztják, S az üröm örömmé, búm gyönyörre válik. Az életet mintegy, hosszú utat látom, Hol kis lábad nyomán ezer virág terem ; Előled a rögöt mind el hajigálom, S virágiá illatát tevéled élvezem A lanyha szellő is keáveskeáik nekem, Lágyan cirógatva nevedet susogja; Elmenti lelkem tündéri mesékben, s az álmok aranyos országába vonjaMindenütt csak te l te •' Mint sötét tengeren, Eltévedt hajósnak a hajnalcsillaga; Te vagy vezetőm a zajongó életen Miattad nem hagy el a reménység soha. El-el hallgatom a kis madár áanáját, Amint párjához szól búsan, szerelmesen ; Figyelve vigyázva hallgatom a párját S a szerelmi választ esdő szívvel lesemmódot örvénybe került hajónk megmentéséhez egy oly férfiúnak a kormányhoz állításában, kinek van tapasztalata, tudása s akaratereje a válságos helyzetünkből való kivezetésre. Ha egyeseket kellemetlenül érintett is eleinte, hogy a választott nem saját fiaink közül való, de csakhamar általánossá vált a belenyugvás, mikor minden oldalról a legjobbakat hallottuk a kiszemelt férfiú rátermettségéről és munkaerejéről. Ennek a közmegnyugvásnak volt eredménye a mult csütörtöki választás, amely egyhangú lelkesedéssel dr. Antóny Bélát ültette Esztergom polgármesteri székébe. A felemelő momentumokban gazdag választási esemény mély nyomokat hagyott a választó képviselők s a jelenvolt polgárok lelkében. Mintha mindenkit Csakhamar felel reá s a két kis maáárka, Együtt folytat aztán zajos víg éneket; Egy sóhaj lebben el te is; én is, bárha, S aztán tova ragaá megint a képzelet A szerelem mint a kelő nap sugara, A nyugton szendergőt álmából felveri; Eltölti a házat derült fény világa, Mosolygó ajakkal mond jó reggelt nekiLázasan dobban meg a szív ketyegője, Mint a bomlott óra, hol siet, hol megáll; S az ész, az emberszív öreg könyvelője, Komoly munka helyett rossz verseket csinál. Az emlék az ember második világa, Midőn a valóság rideg kezét érzi; Jó hogy a tört szivet nehéz bánatába, A régi boldogság emléke kisériEgy-egy száraz levél, egy elszáradt rózsa, Mennyi szép órát hoz hirtelen eszünkbe; S néhány barna hajszál szalaggal átkötve, Mint kifent tőrhegye szúr a sziveinkbe. Emlékedet látva mint ködfátyolképet, Magam előtt látlak téged szép kedvesem; Vagy csak viziő ez, ábrándos igéret? Vagy a nap sugara törik meg könnyemen ? Rövid multam mintegy régen hallott mese, Tarka színezéssel vonul el előttem ; Oly réginek tetszik az éltem eleje, Hol még álmaimat rémmesékbe szőttem. Látom magam mint kis pityergő gyermeket, kicseréltek voltak. Mintha újra gyökeret vert volna bensőnkben a bizakodás sorsunk jövőbeli jobbrafordulása iránt. Kellemes külső, csengő hang, értelmes, logikus és lendületes előadó képesség megtelelő tartalommal párosulva teljes sikerűvé tették az új polgármester első fellépését. Ez a fellépés győzelem volt a sziveken, nem mesterséges színpadi fogásokkal, hanem a hivatott, nagyratermett egyéniség természetes varázsával. A legnagyobb hatást avval érte el. hogy nem igért nagyokat, fűt-íát, arany hegyeket, hanem csak annyit, amennyit egy minden tekintetben felkészült városfő komoly akarattal valóra képes váltani. Ez adott nyomatékot, súlyt beköszöntőjének, mellyel ellenállhatlanul éreztetni tudta, hogy nem csupán a szavak bűvészéDédelgetve ütni a jó anya ölén ; Szegény anyám mennyit bajlódhatott velem, Még könyves fiúvá felcseperedtem énLátom még a gyűlölt tanítói kezet, Hogy lecke-nemtudás s csiny miatt megfenyít; Látom a résztvevő anyai szeretet, Érettem és vélem együtt sírt könnyeitS előttem áll még a víg cimborák sora, Kik egy pohár bortól könnyen lelkesülnek; Lerázóáott már az iskolapad pora, S az ifjú bajai gyönyörei gyűlnek. Hamar lángra gyúl a gyermek ifjú vére, Hol a szőke tetszik, hol a barna leány, Ma ennek fogadja, hogy örökké hive, Holnap a másiknak és még holnap után ? Csalódva adja a kétségbeesettet, E fájdalmat, úgymond, nem gyógyítja idő; De ugyan ki hallott ily bolod esetet, Egyik őt csalta meg, a másikat meg ő. Igyunk a csalfáért, igy csenáül a pohár, Majd a hazáért szól s a lány feledve már; Aztán mintha sűrű könny jönne szemembe, Álomlátásaim elhomályosulnak; Anélkül^ hogy lelkem valóra ébredne, Multam alakjai mind félre vonulnakS látom a jövendő tündér éden kertjét, Ahol a boldogság virági teremnek, Ürítem a gyönyör teliöntött kelyhét, Áldozva az édes örök szerelemnekvei, hanem egyszersmind a tettek emberével van dolgunk, aki akar is, tud is, fog is Esztergom javára dolgozni. . Nem hisszük, hogy volt valaki a képviselő testületben, ki az imponáló meggyőző erővel s a külsőn is szemlélhető teljes átérzéssel előadott beköszöntő hatása alatt ne előlegezte volna bizalmát az új polgármesternek. Nyíltan észrevehető volt, hogy mindenkiben feltámadt a készség a megválasztott polgárnagy férfiasan körvonalozott irányító e!vefr?*k támogatására. Lehet-e vájjon ily kedvező auspiciumok után kétségünk benne, hogy Esztergom város újéve szebb, derűsebb, boldogabb lesz, mint a régi volt? Post nubila Phoebus! Derül az ég fejünk felett. Minden jel azt mutatja, hogy a hosszú Te vagy az én lelkem imádott Mekkája, Kire az én szivem sóvárogva vágyik; Mint a muzulmánnak legfőbb óhajtása, Hogy bár térden csúszva eljusson odáigEljutok-e én is vágyam országába, Hol a boldogságot, üdvömet föllelem ; Vagy belehalok a reménységbe-vágyba, S könnyezetlen marad jeltelen sírhelyem * Fáy András II. A kis káplár. Maga helyett megérkezett a katonaruhája a káplári duplacsillaggal a hajtókáján és az órája, mely utóbbi körülbelül akkor járhatott le mikor a szive megszűnt dobogni* Meg egy jókedvű levél, melyet a lövőárokban irt, talán közvetlenül azelőtt, hogy a gránát lecsapott mellette. A kabátja zsebében találták. Két hónapig utazott a gazdátlan, karcsú katonaruha, az elnémult óra és a mosolygó levél, a mig megérkezett rendeltetése helyére, meghozván egyszersmint hirét annak, hogy ez az utolsó ruha, melyet viselt, az az