Esztergom és Vidéke, 1915

1915-02-14 / 13.szám

férfiú vonul be a katonasághoz, kik eddig a családi körben éltek, kik a katonai élet keménységét nem ismerik. A megszokott, talán kényelmes életet, barátságos szobát, a jó puha ágyat, jól szabott ruhát kénytelenek elhagyni s helyettük a kaszárnya rideg falai közé vonulnak most, télvíz idején, hogy a kemény, sokszor talán könyörtelenül szigorú katonai életet megismerjék. A falvakból ezer és ezer magyar férfi, még mindig fiatalok és erőteljesek

/ vonulnak be a kaszárnyákba. Ók a nélkülözést és a kemény életet jobban megszokták, de azért az ő áldozatuk se kisebb, mint a városok kényelemhez szokott fiaié. Ők is, ép úgy, mint a városiak, elszakadnak a családtól s talán iíju feleséget és gyönyörű kis gyermeket hagynak odahaza gond és aggodalom között. De megvagyunk győződve, hogy mindenki emelt fővel, férfias büszkeséggel és magyaros elszántsággal szakad el eddigi életétől s ölti magára a ma olyan dicsőséges szürke uniformist. Az igazság követeli, hogy ők is oda álljanak az eddig oly vitézül harcolt magyar katonák mellé. A haza ezer jótéteményét, áldását ők is úgy élvezték eddig, mint a többlek. Mi jogon, vagy mi okon állana félre bármelyik is a küzdelemből ? — Vegye ki a részét egyformán mindenki, aki ép testtel van megáldva, mert ők semmivel sem másodrendűbb katonák a már harcban állóknál, semmivel sem voltak mostohább fiai ennek a hazának az eddigi hősöknél s szivükben bizonyára ép oly élénk és lelkes viszhangra tálát a harcos idők hivő szava, a: Mindnyájunknak el kell menni! Magasztos, dicső hivatás vár rátok, hadbavonuló ifjú családapák, fiatal férfiak. A legnagyobbért, a legdrágábbért, a hazáért, a családi tűzhelyért, apáitok sírjáért, feleségért és gyermekekért öltöztök fegyverbe. Ennél nagyobbat nem tehet egy férfi se s bizonyára senki sem akarja e nagy és magasztos időkben a ferfiatlanság bélyegét viselni a homlokán. Az itthonhagyandó kis családokról a nemzet fog gondoskodni, de fölöttetek is és az itthonmaradottak fölött is Isten hatalmas, győzhetetlen karja őrködik. ADAKOZZUNK az 1507 ágyra berendezett 8 kórházban fekvő sebesültjeink javára! A 26-osok dicsősége. Dicsőséges, hősi tények szakadatlan láncolata a duló háború. Sohasem ismert erők, a túl anyagiasnak vélt huszadik században nem remélt lelkesedés szinte csodákat művelnek, amelyeknek egyes megnyilvánulásait leginkább a háború befejezésével ismerhetjük meg, amikor teljes egészébenmutatkozik a részletnek az egészre tett hatása. Egy-egy hadművelet befejezése is már nyújt némi áttekintést az egyes mozzanatok értékéről, amelynek dicsőséges megoldása elismerést, hírt, nevet szerez az azokban résztvett csapatoknak. A duló harcok közepette, mi, akik itthon aggódva lessük a harctérről érkező jelentéseket, személyi vonatkozás nélkül is lelkesedő örömmel és büszkeséggel gyönyörködünk a győzelmi hirek hallatára, amelyek mögött nem is keressük, hogy kik szerezték meg a dicsőséget és vitték közelebb a szörnyű csatákat a befejezés a végleges győzelem felé. December hónap vége felé a lapok hasábjairól sokatjelentően mosolyogtak le a hivatalos . jelentések. Nem voltak bőséges beszédűek, de szűkszavúságukban is eleget mondottak ahhoz, hogy a győzelem eddigi reményeit biztos meggyőződéssé növeljék. A Nida melletti harcokról szóltak a jelentések, az ellenség sikeres föltartóztatásáról, majd pedig, hogy sikerült az ellenséget megverni, s sok ezrét foglyul ejteni. Örültünk a győzelemnek. Örültünk, mert a mi győzelmünket jelentette, mert vele a mi ellenségünk gyöngült, örültünk, mert a győzelmet a mi fiaink aratták. A mi fiaink, a mi testvéreink abból a nagy családból, amely június borzalmas utolsó napjain kezdett valójában egyesülni, s melynek egyesülését augusztus eleje, s azóta annyi nap vérrel pecsételt meg. Az örömünk most még fokúzódhatik. A Nida melletti nagy győzelmekhez a résztvettek révén városunknak még szorosabb kapcsolata van, mert a Nida melletti nagy győzelmek hősei a huszonhatosok voltak a mi huszanhatosaink. A kiváló vitézséget a hadsereg parancsnoksága az ezredhez intézett parancsban ismerte el, amely december huszonnegyedikét, a huszonhatosok örökemlékezésre méltó ünnepnapjává emelte, amelyről örök időkön át, mint az ezred életének egyik kimagaslóbb napjáról emlékezik meg a történelem. HIREK A vég kezdet nélkül. Elmulí a farsang anélkül, hogy megkezdődött voina. Zajos mulatságok helyét elfoglalta a harcikiáltás fergetege, a sebesültek nyögése és a haldoklók utolsó sóhaja töltötte be a levegőt. A farsangi jelmezeket ez évben a katonák hóköpenye képviselte és zene helyett az itthonmaradt anyák, feleségek szorongó, remegő szívverése helyettesitette. Itt-ott csillogó díszt szolgáltatott az özvegy — az árva könnye és a bálanya trónusán szomorúan ült Hungária. Vidám leányok fehér köpenyben sebesülteket ápolnak és a gavallérok kórágyon feküsznek. Jótékony célú előadások elmaradtak, nincs aki és akinek játszanak, de megmaradt a jótékonyság. Zene, ellenszolgálható élvezet nélkül is megnyíltak a szivek. Ilyen volt az idei farsang. Ha nem is volt farsangunk de annál értékesebbet találtunk; megismertük önmagunkat, felismertük saját erőnket és becsülni tanultak bennünket azok is, akik eddig lenéztek. Megmutattuk, hogy nem csak a bálterem parkettjén, a pezsgős asztalnál, ha nem a tettek kemény mezején is megálljuk helyünket és fiaink mellét ismét rendezői dísz ékesíti, csakhogy nem bált,'hanem a haza sorsát rendezik most. Ez a rendezői jelvény többet ér mindennél, de méltó párja ez a kis vöröskeresztes jelvény is amit hölgyeink viselnek. És mégis, íarsang van! Haláltáncot járnak ellenségeink, melyhez zenét a mi fegyvereink szolgáltatják és a hangszerekhez az erőt igazügyünk adja. Nos ha igaz az a régi közmondás: minden farsangnak meg van a maga böjtje — Akkora nemzetünknek nem lesz böjtje, mert nem volt farsangja, de volt és lesz olyan dicsőséges küzdelme, mely nem muló farsangi, hanem igazi hervadhatlan babérokat fon homloka körül Kinevezések háziezredünknél. A hivatalos lap legutóbbi száma közli, hogy Csorna Kálmán dr. és Kaczander Ferenc tart. zászlósok, hadnagyokká lettek kinevezve. Vármegyei élet. Közigazgatási életünk a háború dacára is rendes mederben folyik. Az állandó választmány f. hó 24-én tartja ülését és 25-én rendes megyei közgyűlés lesz. Katonai kitüntetések. Őfelsége a legfelsőbb dicsérő elismeréssel tüntette ki az ellenség előtti vitéz magatartásáért Wiblinger Jakab és Kurth Frigyes 26. gyalogezredben századosokat. — A hadseregfőparancsnokság Cserge Vendel 26. gyalogezredben őrvezetőt az ellenség előtti vitéz magatartásáért az I. oszt. vitézségi éremmel tüntette ki. Az Oltáregyesület közgyűlése. Az Oltáregyesület folyó hó 18-án délután 5 órakor a városház nagytermében rendkívüli közgyűlést tart, melyre a tisztelt tagokat és érdeklődőket az elnökség ezennel tisztelettel meghívja. Halálozás. Zeke Józsefné szül. Fokter Julianna f. kó 10-én életének 37-ik évében hosszas szenvedés után elhunyt. Temetése f. hó 12-én délután 4 órakor volt a szentgyögymezei temető kápolnából az ugyanottani sírkertbe meleg részvét mellett. Az elhunytat férjén kívül három leánya siratja. Ujabb adakozások a segélyaktióra. A hadbavonult derék katonáink hátrahagyott családtagjaik javára újabban a következő adományok érkeztek: Jacoby Gábor mérnöktől IV. részletkép 10 K, továbbá a háborúban elesett esztergomi vitézek özvegyei és árvái segélyezésére adakoztak: Schmidt Gyula 20 K, Paál Zsigmond főhadnagy 9 K, és özv. Csákvári Jánosné 4 koronát. Fogadják a nemeslelkű adakozók ez úton nyilvánított hálás köszönetünket. A segélyező bizottság nevében: Bleszl Ferenc pénzkezelő elnök. Helyreigazítás. „Minthogy egy helyi lapban oly értelmű hír jelent meg, mintha az esztergomi Vörös Kereszt Fiókegylet pénztárába a háború tartama alatt 22000 korona jótékonycélú adomány érkezett volna, mint jelzett fiókpénztár pénztárnoka, kötelességemnek tartom közölni, hogy az általam kezelt pénztárba a háború tartama alatt nem 22000 korona, hanem a mai napig 7097 K, 30 fillér folyt be. Ami a természetbeni adományok azon részét illeti, melyek a vörös kereszt esztergomi fiókjának rendelkezésére bocsátattak, ezek a vörös kereszt esztergomi tartalék kórházának élelmezését elvállalt apácák által méltányos, békeárban számított 440 K. 70 fillér értékben átvétettek, utóbb jelzett összeg a fiókegylet pénztárába be lett utalva. A részletes adatok minden érdeklődőnek rendelkezésére bocsáttatnak. Megjegyeztetik, hogy ezen 440 korona 70 fillérben csak az értékesebb adományok lettek átvéve, míg a befőtt, gyümölcs, narancs, sör, bor, rum, cognac, szivarfélék, cukorkák, sütemények, kalácsok stb. közvetlenül a sebesültek között az igazgató főorvos utasítása szerint szét lettek osztva. Esztergom, 1915. február hó 12. Tisztelettel: Zsiga Zsigmond egyleti pénztárnok." Nyugtázás. A katonák meleg ruháira és a sebesültek fehérneműikre a következő kegyes adományok folytak be: Dr. Csernoch János bíboros hercegprímás 200 K, dr. Kőperniczky Ferenc prelátus-kanonok 50 K, özv. Mészáros Károlyné 50 K, Ferencrendi szent-Antal perselyből házfőnök úr útján 20 K, N. N. 5 K, N. N. 4 korona. Az adományokért hálás köszönetet mond özv. Reviczky Gáborné. Adományok a sebesült katonáknak. Sebesülteink istápolására az elmúlt héten a következő adományok folytak be hozzám : dr. Katona Sándornétól 6 ing, 6 alsó nadrág, 4 pár szokni, Farkas Adolftól 3 drb. kalap, Garay főgymn. tanártól levélpapirosok, Kaán Károlynétól 4 haskötő, 5 ing, 9 pár szokni, 3 alsó nadrág, Pisúth Kálmán főszolgabírótól 3 drb. mellény, dr. Reinicsh Antalnétól (Garam-Kövesd) 10 vánköshuzat, 12 kis pakli cigarettli dohány, 12 kis csomag cigarettapapiros, 48 narancs és 24 citrom. Hermann József esperes-plébánostól (Bajna) 10 pár érmelegítő, 2 pár lábszárvédő, (az epöli hivek kézimunkája) Kosik Ferenctől 4 korona, Csernák Emilnétől (Lábatlan) 5 mellény és tépés, Stampf Erzsitől (Lábatlan)gyűjtésképpen, 5 mellény, 18 bot. Ezenfelül Csernák Emiiné, Stampf Erzsi és Simonyi Ella (Lábatlan) 107 pár papucsot voltak szívesek, gyűjtött anyagból készíteni. Amidőn mindannyiuknak őszinte köszönetet mondok, minden félreértés elkerülése végett kijelentem, hogy hozzám pénzösszeg a sebesültek, vagy hozzátar-