Esztergom és Vidéke, 1915

1915-04-01 / 26.szám

leti forgalomhoz jutottak. Igy pl. csizmadia iparosaink az általuk ké szíteni szokott vásári paraszt csizmá­kat három ízben szállították a ka tonai kincstárnak. Az első szállítás nál, mely 8943 koronát tett, sikerült elnökünknek a csizmákat páronkint 33 koronájával helyben eladni s így iparosaink jelentékeny kiadástól me ne kültek meg; a második szállítás 10560 korona értékben s a harmadik szál lítás 13056 korona értékben már Budapestre volt szállítandó s így je lentékeny költség merült föl. Ennek dacára megnyugvással kell kijelen­tenünk, hogy csizmadia iparosaink rövid idő alatt 32559 korona üzleti forgalomhoz jutottak, ami a kellő utánjárás nélkül egyszerűen elma­radt volna, Ily összegű üzlet lebo­nyolításához, hogy mily mérvű munka volt kifejtendő, azt csak azok tud­ják mérlegelni, kik vele foglalkoztak. Igaz, hogy a vezetőség előzete­sen tisztába volt, hogy e nagy hord­erejű munkája hálával nem fog ta­lálkozni, mi be is következett; de végeredményében a lelkiismerete nyu­godt, mert igazságosan járt el s munkáját a nemes közügynek szol­gálatára szentelte és végezte. Részesülhettek volna a közszál­lításban szíjgyártó iparosaink is, de mert vállalkozni nem voltak hajlan­dók — a további intézkedés szük­ségtelenné vált. Tárgyalva lett továbbá a bakancs szállítás ügye is — miután iparo­saink a bőranyag drágasága miatt vállalkozni nem mertek s abbeli óhajuknak adtak kifejezést, hogy inkább kiszabott munkának a varrá­sát vállalnák, elnökünk szíves köz­benjárása nyomán rövid néhány napra fölhívást nyertünk kiszabott küldi neki. Még Galíciában adta ne­kem, kért, ha valahol megtalálom, kézbesítsem . * . Oh mily szerencse . . . Már több helyen is kerestem . . . Ugye tanár úr később én is be­mehetek hozzá. — A tanár keveset értett a kusza beszédből. De nem volt szükség magyarázatra, mert a kis honvéd által kezébe nyomott le­vél címzése mindent megmondott. Tehát üzenet hazájából. Ez tán meg­könnyíti szenvedéseit. Hosszú félóra múlva megjelen az ajtóban az orvos fehérköpenyes alakja. Magához inti az üzenethozót. Belépnek az elho­mályosított szobába. A fiatal lengyel hadnagy lehunyt pillákkal fekszik ágyán, s csak melléből néha-néha feltörő hörgő lélekzet mutatja, hogy még él. Az a kicsike gyolyó gyor­san működött ott ben a tüdőben. Arcára kemény, merev vonásokat rajzol a halálküzdelem. A kórház ablakán puhán — szinte kivácsian simulnak a nagypihéjü hópelyhek. A beteg arca lassan kipirul, szája körül boldog mosoly kél. Fiatal lelke hó­pehely szárnyakon suhan az égbe, hogy találkozzék az első hóeséskor kicsi húgával a boloszovi szűz Anyánál. bakancsok készítésére. A szakcso­port sürgősen összehivatván, föltéte­tett a kérdés, mennyiért hajlandók iparosaink a varrás elkészítésére. A szakcsoport határozata szerint egy pár bakancs varrásáért 7 kor-, szö­gezettért pedig páronkint 6 kor. var­rásdíj kéretett. Természetesen ez árak oly ma­gasnak találtattak, hogy válaszra sem érdemesítettünk. Ézt onnan tud­juk, mert iparosaink egy része ugyan ezen munkát ma 3 koronáért végzi és többen végeznék is, ha munkát kapnának. Ily körülmények között nem cso­dálható, ha a közszállítás ügyében testületileg érvényesülni hem tudunk. Az elnöki jóakaratot a tagok túlkö­vetelése dönti meg. Ha annak idején a munka 3 K 50 fillértől 4 koronáig terjedőleg vállaltatott volna, ma nem kellene iparosainknak egyenkint Bu­dapestre utazva munkát kérni, ha­nem történnék a szállítás testüle­tileg. Az idő majd talán megtanítja iparosainkat okulásra, csak ne le­gyen későn. A szabó iparosok érdekei is fi­gyelemmel kisértettek és elnökünk­nek személyes utánjárással sikerült magán vállalkozónál munkát sze­rezni, még pedig könnyű katonai blúzok szállításával á 1 K 15 filiér később á 1 K 17 fillér munkadíjért. Az értekezletre összehívott szabó iparosok dacára, hogy elfogadható­nak találták az ajánlatot, sőt köszö­netet is mondottak érte, mégis két pártra szakadtak. Az egyik párt t. i. egy helybeli iparos külön történt vállalatához szegődött s darabonkínt 1 kor. munkadíjért készített blúzokat, a másik csoport pedig a testület út­ján szerzett munkát végezte és végzi ma is; — hetenkint 500—600 kor. munkabér érkezik számukra, ha azon­ban a szabó iparosok egy értelmű­leg a testület ajánlatát fogadták volna el, könnyen heti 2000 kor. munkadíjra tehettek volna szert. Itt is tehát az elnöki jóakaratot a szét­vonás döntötte meg. A háborús idő alatti ténykedé­seknél föl kell említenem még két oly mozzanatot, mely e jelentés ke­retében föltétlenül méltatást érdemel. Az egyik a testület helyiségében el­helyezést nyert 34 sebesült katoná­nak megvendégelésére vonatkozik. Nevezetesen közeledvén a karácsonyi nagy nap, a szeretet ünnepe s hogy sebesült katonáink otthonuktól távol ne érezzék szenvedéseik mellett el­hagyatva magukat, érdemes elnö­künk nagyrabecsült feleségének Ma­gyary Lászlóné úrasszonynak az a nemes gondolata támadt, hívjuk meg egyes családokhoz e sebesült kato­náinkat a karácsonyi ünnepre. A he­lyes gondolatot tett követte s a ki­bocsátott íven csekély utánjárással sikerült minda 34 sebesültnek kész­séges meghívása, sőt az esti szóra­kozás emelésére egyik ünnepen Kerschbaummayer Károly gyógysze­rész, második ünnepen Pelczmann László alelnök voltak szívesek bort küldeni, Kósik Ferenc pedig szivart és cigarettát. A másik mozzanat Esztergom női közönségének óhaja katonai fehér nemű munkák készíthetése iránt. Az alapgondolat itt többeknek kérelmére Bartalos Vincénétől származik, ki a további intézkedésre az ipartestület hivatalát kérte fel. A minden tekin­tetben helyes gondolat csakhamar valóra vált, mert Magyary Lászlóné úrasszony elnöklete alatt alakult hölgy bizottság a kérdést letárgyal­ván fehérnemű munka szerzését ha­tározta el s annak szíves kivitelére újólag az elnök kéretett fel. Az il­letékes helyeken történt személyes utánjárással rövid 2 nap alatt meg­érkezett az első munka s azóta he­tenkint 4—5000 drb. fehérnemű szállíttatik Budapestre s így heten­kint 600—800 kor. pénzösszeg ér­kezik a varratási díjért. Hogy mily jótétemény volt a fe­hérnemű munka szerzése, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a sza­bott munka megérkezése, mert a szétosztástól számított 1 óra alatt az egész küldemény ki volt adva. Szóval a nemes mozgalom, az üggyel való szíves törődés eddig közel 50'000 kor. oly forgalmat ho­zott, amelyre senki sem számított. Azért hálátlanság volna kellő formá­ban meg nem emlékezni azokról, kiknek önzetlen fáradozásával e ked­vező eredményt köszönhetjük. A hála virágaiból kötött csokor legszebb rózsája a hölgybizott el­nöknőjét, Magyary Lászlóné úrasz­szonyt illeti a többi illatdús virág a hölgybizottság érdemes tagjai között oszlik meg; de nem csekélyebb hála fűződik Magyary László elnök nevé­hez, kinek az ügy keresztülvitelét és állandó lebonyolítását köszönhet­jük. Úgy Ő, mint kedves segítőtársa Pelczmann László alelnök hónapok óta naponkint áldozzák idejüket és fáradságukat e nemes közügynek. Legyen az ő jutalmuk a mi szerény hálánk mellett az elért eredmény kiváló sikere. Az irodai tevékenységet illetőleg szolgáljanak tájékozásul a következő adatok: Beiktatva lett 540 ügy darab, melyek mindegyike elintézést nyert. Vidékre szóló levél kézbesítve lett 187, helyben 199 drb. Munkakönyv kiadatott 98 drb. Tanoncszerződés köttetett 190 drb. Felszabadult ta­nulók száma 188 Békéltető bi­zottsági gyűlés tartatott az év fo­lyamán 14, elintézés alá került 22 panaszos ügy, ebből kiegyezéssel elintézést nyert 3, határozattal 19. A közgyűlés a titkári jelentést egész terjedelmében tudomásul vette. A számvizsgáló bizottság jelentése a pénztár helyes kezeléséről, valamint az 1914. évi zárszámadás s az 1915. évre előirányzott költségvetés egy­hangúlag elfogadtatott. Az iparosotthon működéséről Kleppek Alajos háznagy olvasta fel ügyesen összeállított érdemleges je­lentését, melyet a közgyűlés őszinte köszönetével honorált a buzgó tevé­kenységért. Az elöljáróságban megüresedett •két helyre egyhangúlag Fiedler Győző kőfaragó és Müller József kárpitos iparosok választattak be. Egyéb indítvány nem érkezvén, elnök köszönetet mondva dr. Prokopp Gyula iphat. biztos és O'sváth Andor főjegyző iparügyi előadónak szíves megjelenéseért a közgyűlést buzdító szavak kíséretében berekesztette. Váratlan örömhír. A háború kérlelhetlenül sujt és dönt mélysé­ges gyászba egész családokat, akik­nek azután nem marad más hátra, mint nagy lelki erővel megnyugod­ni a megmásithatatlanban. A hirte­len fájdalom éles sikolya elhangzik s jön utána a tompa mély fájdalom — csak lassan a megnyugvás, mely hegeszti a sajgó sebet. — Ily mély­séges gyász borult Magos Sándor nyug. curiai biró előkelő, köz­becsülésben álló családjára is, mikor a debreceni honvéd gyalogezred pa­rancsnoksága értesítette, hogy fia — Magos Sándor főhadnagy augusz­tus 29-én Galíciában a rohatyni üt­közötben elesve hősihalált halt. Ezen értesítés, mely október 24-én érke­zett, mélységes gyászba döntötte az egész családot, a város lakossága pedig osztatlan részvéttel volt a szerető szülők fájdalma iránt. A fiatal honvéd főhadnagyot szokatlan meleg hangon parentálla el ezrede és a Debreceni Újság oly szeretettel emlékezett meg a szinpatikus kato­náról, amilyen szeretettel csak kevés katonatisztet vett körül oly általá­nosságban a közvélemény. Az idő pedig feltartóztathatlanul futott — a könnyeket kiszárította a tompa fájdalom és a bánat ott rá­gódott a jó szülők lelkén, mikor hir­telen megnyílt az Ég és virágvásár­napjának reggelén az örömnek egész sugár kévéjével köszöntött be a kö­vetkező sürgöny alakjában: Bisher keine Nachricht. Habe viermal depeschiert. Bin gesund, telegrafieret. Adresse: Chaba­woszk, Krasznája riecka Ost Sibi­rien: Sándor. Magyarul: Eddig semmi értesí­tés. Négyszer sürgönyöztem. Egész­séges vagyok, sürgönyözzetek. Cím: Chabarovszk, Krasznája riecka Ke­letszibéria: Sándor. A kilencezer ki­lométerről jött sürgöny, hogy mily örömet okozott a bánatos, gyászoló családnak — azt mindenki elkép­zelheti. A városban futótűzként ter­jedt el azonnal a hír és osztatlan örömet okozott. A magunk részéről örömmel üdvözöljük a megvigasztalt, nagyrabecsült családot. J Ami nagyasszonyunk. A ne­mes lélek nemcsak az adományok­ban, hanem azok gyűjtési ivén is megnyilvánul. Adni könnyebb mint gyűjteni. Adni a feleslegből szokás, de gyűjteni és kiosztani már nehe-

Next

/
Oldalképek
Tartalom