Esztergom és Vidéke, 1915

1915-01-01 / 1.szám

Esztergomi Takarékpénztár 50 K, a hadba vonultak segélyalapja 25 K, Brühl József 20 K, Schvinner Ignác féle alapítvány kamatának fele 10"30 K, Szeeskay Kornél, Rudolf István, Esztergomvidéki Hitelbank, Haagh Rezső, Grúsz Ede Rajmund 10—10 K, dr. Drahos János, Csuba Jánosné, Grósz Ferencné, Kuti Sándorné, Fekete Árpád, Mack Paula és Gusztika 5—5 K, Laczkó Vilma, Hermán Anna, dr. Gönczy Béláné, Szvoboda Román 4—4 K, Steinbach Jánosné, Eggenhofer Ernőné 3—3 K, Etter Gyula, Meszén a Kálmán, Táky Gyuláné, özv. Kakass Lászlóné, Berger Györgyné, Vacker Irma 2—2 K, Kovács Béla, dr. Szilárd Béláné, Orbán Róza 1 —1 K, összesen 222*30 K. Ezenfelül nagymennyiségű szép játékokat, meleg ruhaneműeket, meséskönyveket, czukorkát, süteményt, gyümölcsöt szöveteket adományoztak : Krajcsovics Annuska, Fuchs Tamásné, Mérei Józsefné, Kerényi Izsóné, Gerő Samuné, Büchler Náthánné, Iharosi Sándorné, Marosi Józsefné, Leitgeb Jánosné, Eggenhofer Aladárné, Schultheisz Adolfné, dr. Katona Sándor, Berényi Editke, Herczegh G. Lajosné, Schmidt Lujza, özv. Vörös Józsefné, Grósz Ferencné, Jakoby Gáborné, Lacika és Karcsi, Bors Kálmánné, Hungária cipőüzlet, Marosi Ferencné, Jalkóczy Irmuska, Korencsy Mihályné, Berger Györgyné, Mattyasóvszky Marianne, dr. Berényi Zsigmondné, Magurányi Gizella, Skopetz Gyuláné, Krizmanit Márta, özv. Gamauf Istvánné, Vaniss Dezsőné, Kitzinger József, Brenner Ferencné, négy IV. polgarista leányka, Brenner József, Beck Jánosné, Grünauszné, Palkovits Mariska és Klinda Károlyné. Fogadják a nemeslelkü adakozók úgy a mi, mint az ártatlan gyermekek hálás köszönetét. Olyan örömöket okoztak, amilyeneket csak a gyermeki szívek tudnak igazán érezni és értékelni. A jó Isten fizesse meg az ő áldásával jótéteményeiket. A fenti készpénzbeli adományokból vétetett 15 pár gyermekcipő 7 7'50 K, gyümölcs 4*80 K, játék 3 K, kalács 20*72 K, dadáknak és szolgáknak 8 K, ruhák 20*72 K, villanyszerelés 90 fii, Anna zárdabeli napközi otthonnak 20 K, összesen 123 kor. 92 fii. A maradványi 98 kor. 38 fii. a napközi otthon apróbb szükségleteinek fedezésére Szvoboda Románné úrnőnek adatott át. Hazafias tisztelettel Marosi Józsefné, dr. Katona Sándorné. Nem kell zászló a katonáknak. Rendeletet adott ki a hadvezetőség a katonai parancsnokságokhoz, hogy a mozgósítás kezdete óta meghonosodott azon szokást, hogy a hadbavonuló századoknak a közönség fölpántlikázott' lobogókat ad az útra, ehetőségig mellőzzék és minden felüaés nélkül figyelmeztessék a közönséget, hogy mellőzze ezen zászlók ajándékozását. Ugyanis megfigyelték, hogy ezek azászlók a harcvonalban akadályozták a zászlótartót a szabad mozgásban, sőt, hogy azt el ne veszítsék, túlságosan vakmerők is voltak, ezzel kockáztatva életüket, sőt több esetben a zászló védelme egyesekre végzetes következményekkel járt, amire ily súlyos időkben, amikor nem a régi fegyverekkel, hanem egyenesen öldöklő szerszámokkal folyik a küzdelem, nincsen szükség. Másrész^ indokolt kifogás tárgyát képezi a katonák és vasúti kocsik fölvirágozása is, mivel ez komolyságnak megy rovására és ezért ennek mellőzése is kívánatos. A hadvezetőség hálás szívvel veszi a közönség meleg, jóleső érdeklődését katonáink irányában, de még szivesebben venné, ha ezen esetleg kárt is okozó külsőségek helyett az ezekre fordított költségeket is a katonák testi jólétét előmozdító célokra (meleg ruhákra és hasonlókra) fordítanák, mert ez csakis használhat a katonának, de bajba nem sodorhatja. Átgondolva a dolgot, a hadvezetőség ezen előrelátó intézkedése csakis meggondoltságra mutat és ezért a jövőben az ezred lobogóit se viszik a harcvonalba, mert a lobogó mégis csak szimbólum mélynek minden áron való megőrzésével nem tanácsos a katona figyelmét a tulajdonképpeni céltól, az ellenség harcképtelenné tételétől és saját életének a lehetőség határain belül való megóvásától elvonni. TOLLHEGGYEL A maxi-árak. A hatóságok megállapították az árak maximumát: üdvös, örvendetes esemény. Mindenesetre inkább ők állapítsák meg, mint az eladók. De még szebb volna, ha maguk a vevők állapíthatnák meg. Hogy ne álljunk meg a félúton én mindjárt csináltam is egy kis ármeghatározást. És ez a leghivatottabb a legigazságosabb, de a legmodernebb és legtökéletesebb is, mert sok mindent kellett megkorigálni, amire mások nem is gondoltak. # Húsárak: Itt vannak mindjárt a húsárak. A marhahús, a disznóhús a borjú, a liba, a kacsa, csibe, fogoly, nyúl ára rendezve van, fővárosi vásárcsarnok is a napokban adta ki a hivatalos árösszeállitást, de egy hiányzik belőle: a lóhus Miért nincs szó alóhusrólis? Annak az árát is szabályozni kell, egy kiló lóhus mondjuk ötven korona vagy még több. Hogy leszokjanak róla. Zöldség: Kukorica, répa, káposztafélék, mint látom, elég alacsony árban kelnek. Ezeknek emelni az árát, hiszen a katonák a lőárkokban ezt eszik, ez nagyfogyasztás. Sokkal méltányosabb annak az árát, amit mii lió és millió katona, tehát egy egészenúj réteg fogyaszt, minthogy felemelték például a tojás árát. Mi címen emelkedett a tojás ára? Még nem olvastam egyszer sem, hogy a katonák lágy tojást kaptak, de azt mind elmeséli, hogy répa torzsát evett. Kenyér: A kenyér árát föltétlen szabályozni kell. De először a Miatyánk imát kell kissé megváltoz tatni . . . Mindennapi kenyerünket add meg minekünk ... ez igy nem jó. Mindennapi jó kenyerünket, ez a helyes, mert kenyér van, de milyenek, oh milyenek. Aki beteg, jó, az egyen Graham-kenyeret, de miért együnk mi egészségesek Ízetlen sótalan, savanyú és száraz kenyereket ? A pékekkel egyszer kenyértörésre kell már vinni a dolgot. Eddig csak ők törték folyton azért lett idővel olyan kicsi. Éhen .halunk, ha ez igy megy, mert az Isten ugyan gondját viseli a mezők liliomainak, de sajnos, még a Kenyérmezőn is csak fü terem és nem kenyér. Hat kenyér egy hatos. Mint régebben volt a kifli ára. Most úgy is csak akkora a kenyér, mint régen a zsömle volt. A kifliket pedig — a maiakat — adják el Kuglersütemény címén. * Gyümölcs: Alma, körte, szilva, ez nagyon drága manap. Pedig a jó gyümölcs jó, egészséges és nem volna szabad leszoktatni róla a népet. Vissza kell áilitani a régi idők gyümölcs-árait. „Egy tapintás, két rázintás — egy picula." Ez azt jelentette, hogy a vevő a piculáért egyszer megtapintotta és kétszer megrázta a gyümölcsfát és a mi lepottyant, az az övé volt. Ilyen árakat kell behozni most is és nem egy kiló arany ranett ... 2 korona. Sajtok : Az ementhali ára szabályozandó asszerint, amint lukkal, vagy lyuk nélkül kéri a vevő. Szigorúan büntetendő, ha a kereskedő valódi ementhali helyett csak blumenthalit ad el. A rokfort patinával drágább lehet kissé, mint anélkül. Birsalmasajt szintén felveendő a listába. Gyufa: A gyöngébbek kedvéért ki kell jelenteni, hogy ez nem ennivaló ugyan, de szintén szabályozandó lesz az ára, mert kezd nagyon drágulni. Ötven, sőt száz percentel emelték az utóbbi hetekben az árát, szóval ez volt a legmagasabb emelés minden áru között. Egy skatula gyufa egy krajcár, már csak ragaszkodjunk ehhez a régi öreg árhoz. Azok a trafikok, ahol fillérben beszélnek, kötelesek minden gyufa mellé egy trabukkót is adni, ha két fillért mernek érte kérni. Kaviár: Ez nem fontos I — fogják sokan mondani: Ennek nem kell az árát szabályozni, ugy sem eszik sokan. De igen, csak szabályozzák. Még pedig jó olcsóra: egy deka hat fillér. Hadd egyék ezután többen. Hol van az megírva, hogy a maximális árakkal csak azt parancsoljuk meg, hogy marhahúst, krumplit, meg zabot szabad enni. Csak egyen mindenki kaviárt is I Aida. Dolgozzatok, míg a mécsetek ki nem alszik. Tépést csináljon minden honleány! Csitri tábori lapokat ir. .. Most már szabad: irok magának Huszonhatos szegény bakának. Mióta áll a háború, Minálunk minden szomorú. A Gizivel se nevetünk, Csak csendesen beszélgetünk. S sajnáljuk mindnyájan magát, fíuszonhatos szegény bakát 2. Halljuk vitéz, a harcba' bátor, Magát dicséri mind a tábor: Hogy vakmerő a front előtt, S hogy már vagy száz muszkát lelőtt, És itthon olyan gyáva volt, ' Soha egy csókot sem rabolt. Hiába van két csillaga fíuszonhatos szegény baka. Most nagy újságot irhatok, Most én is ápoló vagyok. Esténként — mily bolond dolog, Mindig csak arra gondolok, Ha most maga megsebesülne, Aztán ide, hozzánk kerülne, Jaj, hogy ápalnám én magát, fíuszonhatos vitéz bakát. 4. Messze lehet most, mert a posta A levelét két hétre hozta; De a bélyegzőn nem lelem, Hogy hova küldjem levelem ? Tábori posta, 107-es . . . Hát ez ugyan csak érdekes? És mégis megleli magát, fíuszonhatos szegény bakát. A kettő-három nyomorultak, Mostan halálra udvarolnak: Muskátlis ablakom alatt Egyik a más után szalad; De engemet hiába vár, Mert lelkem más világba' jár: fíol s merre harcol most maga, fíuszonhatos szegény baka? 6. írjon gyakorta, hogyha ráér. Imádkozom én is magáér' Szerb, angol, belga, muszka lány Imádkozik most mind talán De ha a jó Isten megint Mihozzánk erre betekint, Kell, hogy megáldja most magát, fíuszonhatos vitéz bakát. Kersék János. Mi lesz . . • velünk, akik szegény napszámosai voltunk a békés idők kevés kenyeret adó robotos napjainak s mos reszketve, félve nyulunk a nyomor kérges kezei felé . . . . . . velünk, akik aggódások, fájdalom között éljük napjainkat, s félünk minden elkövetkezendő perctől, mely sötét gyászt, kétségbeesést és feneketlen kenyérgondot teríthet oly kevés mosolyt látót lelkünkre. . . . velünk, akik bolyongói lettünk a végtelen havas világnak, hol ágyúval köszöntik a napot s puskákkal küldenek üdvözleteket. Ezer gond, félelem. Itt a tehetetlen keserűség, amott a mindennel megalkuvás. Itt az elfásult fájdalom, ott a borzasztóságok tengere, s nincs ember, akinek lelkét ne kötné gúzsba valami finom selyemszál, mely titkos utakon elnyúlik a végtelen hómezőkre s hozzánk láncol valakit. Aki mindnyájunk-