Esztergom és Vidéke, 1915

1915-03-14 / 21.szám

lovag Mattyasóvszky Lajos elnöklete alatt. A közel háromnegyed évszá­zad óta fenálló hatalmas intézmény a mai közgazdaságilag megpróbálta­tással teljes időkben ís fényes tanú­jelét adta annak, hogy a szolid ala­pokon fekvő vidéki pénzintézet, he­lyes vezetés mellett, válságok viha­rában is nyugodtan helyt állhat. Önerejének biztos tudata kisu­gárzik a mult év üzlet menetét tár­gyaló kimeritő igazgatósági jelentés­ből és zárószámadásainak számtöm­kelegéből. Az igazgatósági jelentés feltárván a háború előidézte helyzetet utal arra, hogy az évi mérlegben világos kife­jezésre jutottak azon folytatólagos óvintézkedések, melyeket a társaság szilárdítása érdekében ez évben is foganatosítottak, de egyben a mér­legből tükröződik vissza a korábbi előrelátó rendszer célirányos és gyü­mölcsöző volta is. Ez óvatos és elő­vigyázó eljárás eredményét ugy a részvényesek, mint betevőink szíve­sen veszik tudomásul. Az ipar és kereskedelem a leg­válságosabb helyzetbe jutott és en­nek folytán a pénzintézetek is erős rázkódtatásnak voltak kitéve, minek illusztrálására csak jelezzük, hogy a mult év augusztus j 3-án az Osz­trák-Magyar Bank 8%-ra, a világhírű Angol Bank pedig 10% ra emelte fel kamatlábát. Ily körülmenyek között ujabb üz­letkötésektől lehetőleg tartózkodott az intézet, főtörekvése odairán, ult, tálasára is. Mert a falu kicsinyben maga az ország. A háromszáz föl­diből mégis csak esik veszendő. Ilyenkor elindulnak kettecskén a gyászoló házba és nyugodt beszé­dükkel vigasztalják a kétségbeeset­teket. — Magyarok vagyunk! Belé kell nyugodnunk, ha már a jó Isten ugy rendölte, komámék! A min már nem lehet változtatni, azon nem érdemes keseregni. Azután gondolják meg komámék, hogy a fiuk milyen di­csőségesen halt meg. Hát lehet szebb halál, ha hazánkért áldozzuk életün­ket ? Nem lehet, komámék! A meg­boldogult fiúnak a jutalma a me­nyországban az örök üdvösség és Magyarországban az örök dicsőség. Azután máskor megsebesültet látogatnak, aki a kórházi kezelés után néhány hétre szülőföldjén üdvözül. Hiszen a falusi legények majd olya­nok, mint a testvérek otthon, a háborúban pedig valamennyien baj­társak. Mert csendesen együtt szol­gálnak. Ilyenkor pedig meghallják a ha­zatért vitéztől, hogy Pista pajtása szintén a 26-osoknál dolgozik, még pedig emberül. Szeretik a tisztjei, mert hát olyan szépen dalol, meg a társai is, hogy olyan aranyos jókedvű legény. Az ilyen balzsam azután néhány napra meggyógyítja a kettecskén él­degélők bánatát. Ez is ősi magyar orvosság. (Vége köv.) hogy a társaság érdekeinek bizton­ságáról gondoskodjon és üzletágait a régi keretekben fentartsa. A jóváhagyás végett bemutatott mérleg tanúsága szerint az üzletkör a régi keretekben záródott. Csupán az értékpapír állomány emelkedett 300,000 koronával és a betétek ál­laga apadt 400,000 koronával. Betét üzletre nézve meg kell je­gyezni, hogy az, az év első felében szép lendületnek indult és tekintélyes összeggel emelkedett; ennek tulajdo­nitható, hogy dacára annak, misze­rint a második félévben a moratóri­umtól eltekintve, mindenkinek kiszol­gáltatta azt az összeget, melyre meg­győződése szerint szüksége volt, to­vábbá dacára annak, hogy a háború kitörése alkalmával, a kedélyek meg­nyugtatása és a minden alapot nél­külöző izgalom megszüntetésére, több­nyire kis betevőknek néhány nap alatt több mint fél millió koronát adott ki, végre, hogy a hadi köl­csönre, felmondás nélkül azonnal, közel másfél millió koronát folyósí­tott és igy e három irányban, a há­ború alatt közel három és fél millió koronát fizetett ki, mindezek dacára a könyvecskékre és folyószámlákra elhelyezett betétek állaga egészben csak négyszázezer koronával apadt. A mult évi mérleg — régi reális eljárásunkhoz hiven — a legszigo rubb elvek fen tartásával állította össze. Kölcsöntőke követeléseiből leirta mindazon tételeket, melyek behajtá­sát feltétlenül biztosnak nem találta; ingatlanait a legminimálisabb érték­ben vette fel; értékpapírjait pedig még valamivel az 1914. július 25-ki árfolyam alatt állította be a mérlegbe. Legtöbb intézet mérlegének ösz­szeálltása alkalmával a tőzsde szü­net és alacsony árfolyamok miatt ér tékpapir állománya értékelésével ju­tott ez évben zavarba, mely helyzet azonban ez intézetet szintén nem érintette sőt az értékpapír tárca ne­táni folytatólagos 10o/ 0 árfolyamesése ellen is biztosit eljárása és e fél mil­lió tartalék betudásával az értékpa­pírok értéke, még a mult év végén jelentkező, páratlan alacsony magán­forgalmi árakon is jóval alul szere­pel a vagyonleltárban. Ehhez járul még azon kedvező körülmény, hogy a mult év végén mutatkozó végtelen nyomott árfolya­mok időközben már lényegesen emel­kedtek és bizton hihető, hogy az a reményteljes szivárvány, mely harc­tereink felett már is jelentkezik, dicső fegyvereink végleges sikeréhez, ez pedig nemcsak az árfolyamok to­vábbi javulásra fog vezetni, hanem nekünk, valamint dicső szövetsége­seinknek nyugodt és boldog jövőt fog biztosítani. Á társasági nyugdijszabályzatok rendelkezéséhez képest jelenti az igaz­gatóság, hogy nyugdíjintézet 1913. évről áthozott 365,214 K. 27 fillér­nyi vágyna, a folyó évi járulékok és kamatokból, az ez évi nyugdijak ki­fizetése után fenmaradt 11,376 K. 85 fillérrel gyarapodott és igy a nyug­díjintézetnek a társaságnál betétként elhelyezett vagyona 1914. dec. 31. 376,591 K. 12 fillérre emelkedett. A mérleg és zárszámodások főbb számtételei a következők: jelzálog kötvények 13,751,555 K., váltótőke 1.875,881 K., előlegek 77,563 K., értékpapír állomány 5.300,614 K., folyó számlakövetelések 603,671 K., ingatlanok értéke 446,219 K., tarta­lékok 844,146 K., folyószámla és takarék betétek 15.585,138 K., mér­leg végösszege 22.451,740 K., jöve­dalmi számla végösszege 1.371,630 K., összkiadási költség 1,120,478 K., tiszta jövedelem 251,152 K. és a pénztár összforgalma a mult évben 59,922,316 K. volt. Az elért 1914. évi üzleti ered­mény következőleg osztatott meg a közgyűlés határozata szerint : tarta­léktőke 10%-os,, járulékára fordíttatott 25,115 K, osztalékra részvényenként 180 K-val 180,000 K, háborús tar­talékra 10,000 K, igazgatósági juta­lékra 6,505 K, igazgatói jutalékra 4,337 K, tiszti jutalékra 10,842 K, tiszti nyugdij-alapra 2,146 K, jóté­konycélokra 10,470 K. és különleges tartalékalapra 1,735 K. összesen: 251,152 korona. A lefolyt év személyi változások tekintetében gyászosan változatos volt. Mindenek előtt őszinte részvéttel és mély fájdalommal kell megemlé­kezni a társaság nagyérdemű ügyész és kiváló igazgatósági tagja, Mattya­sóvszky Kálmán korai elhunytáról. Szerénységgel párosult kimagasló ügyvédi és ügyészi képességeivel, fáradhatatlan ügy buzgalmával és gazdag tapasztalataival hűségesen szolgálta ő hosszú időn át a társa­ságot és igy hálával és kegyelettel emlékezik a közgyűlés reá. — A megüresedett ügyészi állásra dr. Wiplinger Ödön ügyvéd válasz­tatott meg, ki igazgatóságunknak és a helybeli ügyvédi karnak egyik régi kiváló tagja és ki mint ügyészi he­lyettes már 19 éve szolgálja az in­tézetet a legszebb eredménnyel. Az új ügyész állandó helyettesé­nek dr. Mattyasóvszky Béla ügyvédet jelölte. Ezen bejelentés készséggel jóváhagyatott, mert az új helyettes a társaság teljes bizalmát birja. Grósz Ferenc buzgó igazgató­tanácsos egyik szomszédos társinté­zet igazgatójának választatván meg, tanácsi és igazgatósági tagságáról le­mondott, helyébe Magos Sándor c. kúriai bíró választatott be a tanácsba. Kartalyi István főkönyvelő saját kérelmére, 36 évi buzgó működés után, 1914. május 1-én teljes rend­szeres illetményeivel, nyugdíjaztatott. Ennek folytán Brenner Ferenc pénztáros főpénztárosnak, Etter Ödön pedig főkönyvelőnek lett előléptetve. Ezzel egyidejűleg, Einczinger Ferenc főkönyvelő megbízatott a jel­zálogos kötvények és a betétpénztár kezelésével. A tisztikarban nyugdíjazás és betegség folytán hiányzó munkaerők pótlására gyakornokként Marsóvszky Béla és Huszár Antal ny. főhadnagy alkalmaztatott. — A társaság régi ügyészén kivül elhunytak még: Hübschl Sándor, dr. Andor György és Viola Kálmán érdemdús igazgatósági tagok, kik iránti hála és kegyeletet ez alkalommal is kifejezésre juttatva, érdemeiket és emléküket jegyzőkönyvben megörö­kíteni rendeli a közgyűlés. A tisztikart is erősen megtizedelte mult évben a kérlelhetetlen halál. Kartaly István ny. főkönyvelő, Hor­váth Kálmán ny. könyvelő és Bélafi Béla gyakornok költöztek el és a tisztikar fájdalmához, az elhunytak érdemeinek elismerése mellett, a köz­gyűlés részvéttel csatlakozott. A háború folyamán a társaság öt tisztviselője teljesít katonai szolgála­tot és mind az öt tisztviselő fizeté­sét és lakbérét az első 6 hónapra teljes összegében kiutalványozta a társaság ezen időn túl pedig a hadra kelt 3 tisztviselő fizetésének 75%-át, a kétönkéntes fizetésének pedig az eddigi elvek szerint 50%-át járultat­juk ki, de ezen felül a lakbérek teljes összegükben kiadatnak, sőt az önkéntesek járuleka is, a megfelelő hónapokra 75%-ra fog emeltetni, ha azok háborúba vonulnának. A hadbavonult 5 tisztviselő távol­léte folytán hiányzó munkaerő némi pótlására, főleg a mérleg készítési munkaiatokra való tekintetből 4 napi­díjast alkalmaztak és ezek közül ket­tőt a számadási munkálatok befeje­zése után is visszatartottak. A munka­erő e részbeni pótlása dacára úgy a mérleg készítése, mint a folyó mun­kák elintézése nem csekély feladatot rótt és ró még most is a többi, régi tisztviselőkre. Megnyugvással jelenti az igazgatóság azonban, hogy a tiszt­viselők, a helyzet magaslatán állva, teljes odaadással végzik kötelességü­ket, minek bizonyítéka azon körül­mény, hogy a háború dacára jelent­kező tekintélyes forgalmat szabály­szerűen bonyolítják le, az évi mérle­get pedig több héttel a köteles idő lejárta előtt állították össze. A takarékpénztár tekintélyének bi­zonyságául felolvastatott a Magyaror­szági pénzintézetek országos szövet­ségének üdvözlő irata, melyet Mándy Lajos min. tanácsos, elnök intézett a társasághoz és következőleg szól: „Az 1914. évi üzleti jelentésükből vettük tudomásul, hogy az elmúlt évvel befejezte n. b. intézetük mű­ködésének 70. esztendejét. Olyan jelentékeny idő az elmúlt, hogy mi nem hagyhatjuk megemlé­kezés nélkül már azért sem, mert az Esztergomi Takarékpénztár a vidéki intézeteink legkiválóbbja között is a legelsők sorában van,bizonyságául annak, hogy azok a nemes tradíciók, amelyek a régi magyar takarékpénz­tárak szervezésénél szerephez jutottak az önök intézetének nem csak meg­alapításánál működtek közre, hanem vezető irányelvük gyanánt állanak működésükben mostanság is. Szövetségünk figyelemmel kisérve a pénzintézetek anyagi és erkölcsi éle­tét, a legőszintébb üdvözléssel köszön­ti önöket abból az alkalomból, hogy 70. évesműködésük után a régi elvek-

Next

/
Oldalképek
Tartalom