Esztergom és Vidéke, 1915

1915-02-14 / 13.szám

2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1915. február 14. Hogyan fog sikerülni a visszavonulás? Marad-e még annyi ereje ellenségünknek, hogy magát valamenyire rendbe szedve szembe állhasson, azt majd csak a jövő események fogják megmutatni, Nincs tehát okunk miért félni és elcsüggedni a szerbiai őszi események miatt, mert a muszka kolusszus hadtestnek most folyó haldoklása, Szerbiának sírját is meg fogja ásni rövidesen. Erős a bizodalmunk katonáinkban, még erősebb hitünk Istenünkben, hogy igaz és szent ügyünkért harcoló hadseregeink a kikötő révparthoz jutnak, amidőn hazánk jövőjét, szabadságát biztosítva, hirdetni fogjuk az egész világnak életre valósáságunkat. Áldd meg Isten igazságos ügyünkért harcoló katonáinkat és alázd meg gonosz, hazug ellenségeinket! Pataky Béla. A téli háború borzalmai Glien katonáinknak prémre van szükség-ük. Akinek van nélkülözhető, küldje e címre Hadsegéiyző Hivatal Bpest Váci ucca 38. sz. A posta díjtalan szállítja. Tornyaiék valóban szívesen látták a derék ügyvédet és Erzsike megtalálta benne azt, akit legérdekesebb álmaiban keresett. Harmath Bence azóta minden héten szívesen kirándult Tornyára. A budapesti szirén azonban kikutatta, mi történt az ő egykori ideáljával. És mikor értesült a tornyai idillről, el kezdte szőni az ármány fátyolát, melyet a hűtelen gavallér boldogsága szemfödőjének készült. Szép asszony furfangja sok mindenre képes. Tornyai Erzsikének tehát értesülnie kellett, hogy Bence már régóta szerelmi viszonyt folytat egy budapesti gazdag özvegyaszszonnyal. Szegény Erzsikére már most nem a boldogság kecsegtető hajnala virradt, hanem a szomorú csalódás kiábrándító alkonya. Harmath Bence rögtön észrevette azt a hirtelen változást. De mielőtt kideríthette volna a szomorúság okát be kellett vonulnia a tartalékosok nyári gyakorlatára. Érzett ugyan valami tövist a szivében, de nem búcsúzott el egyik nőtől sem. A budapestire gyanakodott. A tornyaira neheztelt. Igy multak azután a kietlen napok és a rideg hetek és mindinkább sűrűsödött az a titokzatos fátyol, melyet a budapesti szép asszony szőtt Bence boldogsága szemfedőjének. (Folyt, köv.) A nő szerepe a világháborúban A férfi eddig is fölötte állt a nőnek, mintegy uralkodva az emberiségben a női nemen. Ámde egy idő óta mintha teljesen kiesett volna a világ feneke, a férfi kezdett lenni a „minden," [az eddig forgalomban sem létezett "valami"; s most úgy tekintik a férfit, mint egy csodás, az emberiség neméből kimagasló Géniuszt, akitől mindenki nagyot vár. A férfi, a szó legszorosabb értelmében véve ma Isten után a minden, ki uralkodik a világon, kormányozza a népet és büntet, ahol büntetni kell. Kétségkívül tehát a nő ily fogalmak között eltörpül a férfi mellett s nagyon sokan tévesen úgy gondolkoznak, hogy a nő a mai világban értéktelen, ki csak azért él, mert megnem halt. Ez pedig nagyon komikus vélemény, amelyért a nők teljes joggal haragudhatnak ránk, férfiakra. De amidőn elismerjük a férfi felsőbbségét és teljhatalmú uralkodását a világon, a nőt sem szabad e forgalomból egészen kivetni, mert amilyen szükség van a háborúban a a férfiakra, én olyan szükség lesz a háború utáni időkben a nőrel Sőt általánosan tudott dolog, hogy a világháborúnak egyik mozgató ereje, a finoman ápolt halvány eres női kézben van, mely bármilyen jelentéktelennek látszik is, mégis erőt és hatalmat tart össze! Igy tehát a nő szerepe a világháborúban sokkal nagyobb és fontosabb, mint az első pillanatban látjuk, mert mint azelőtt is a nő mindenben a férfinak segédeszköze, mintegy életének a fele volt, úgy megmaradt annak ma is ; s ha nem is fegyverrel a kezében kint a harctéren, de itthon az üresen maradt családi tűzhely melegével ugyancsak mindenből kiveszi a maga részét, fizikai és szellemi erejének öszszes tehetségével 1 Nem akarjuk a hadvezetőséget lekicsinyelni, de nyugodt lélekkel mondhatjuk, hogy a téli hadjárat gyors felszerelése, azokban az apró, fényes kötőtűk csillogásában rejlett, melyeket a nők vas szorgalommal forgattak kezeikben. A téli alsó ruházatot a nők készítették, az önkéntes adományok gyűjtését a nők kezdték meg, a betegápolásnál ugyancsak a nőt látjuk, mint elsősorban is arra hivatottat. És így tovább, számtalan apró jelentéktelennek látszó cselekedetük által a háborúnak egyik kiegészítő részét teszik, mert bárhogy is vesszük a nő szerepét a mai mozgalmas napokban, mindenhol csak a női munkával találkozunk. Ha tehát a férfiakról beszélünk, nőkről se feledkezzünk meg, mert e kettő oly szorosan tartozik össze, hogy egyik a másik nélkül sohasem lenne teljes egész! Igaz ugyan, hogy a férfi a nő nélkül is férfi marad, de ezt csak a két nem közötti külömbség fogalma teszi, mert nő nélkül a férfi olyan mint egy regény, melyből a befejezés hiányzik, — ami a regényben legérdekesebb! A nőnek magában véve puszta jelenléte is szugerálja a férfit, de még az a tudat is, „van nő" úgy hat a férfiakra, mint maga a jóleső, aranyozott boldogság. És ez az öntudat, ad erőt és bátorságot harcoló katonáinknak, mert mindenkinek van otthon valakije, ki szeretettel gondol rá és visszatértét várja! A nő sorsa bele van kapcsolva a férfi életébe: egyik se tudna meglenni a másik nélkül, mert kölcsönösen egymásra vannak utalva. Ha férfi van, nőnek is kell lenni, mert az a nagy néptömeg, mely az öt vivilágrészt bírja, csakis igy nevezhető emberiségnek. Vegyük most a háború utáni csendes, békés időket, ahol ugyancsak a nők szerepével fogunk találkozni, — ott már mi férfiak lekerülünk a mai csodás, nagy pódiumról s szereplésünk csak a múltnak marad meg. A mai helyünket átadjuk a nőnek, mert akkor a nő lesz a „mi" Géniuszunk, a nő lesz a „minden", ami ezelőtt a férfi volt. Tulajdonképen a nő a jövőben is az lesz, aki eddig volt, de a férfi szeme előtt majd nagyobbnak tűnik fel, mert nagy feladat hárul rá. Sok hősi vért ontott a magyar, ezt a nemzetnek pótolni kell. Mondani is szükségtelen, emberanyagban veszteségeink vannak, melyet ha nem pótolunk, Magyarország néptelenné válik s ki tudja mit sejt a jövő, egy másik ily véres háború nál éreznénk az ember hiányt. Minden nő kötelessége lesz, hogy a megengedett korlátok között hazájának fiút adjon; katonát, bátor katonát, amilyen az utókorban volt a nemzetnek. E kötelesség elsősorban is a nőre hárul, ki az anyaság szent tudatával és tettével ily módon segíti hazáját. Az új generáció megteremtése minden nőnek szeme előtt lebeg s amellett, hogy a férfi oldalán családi tűzhelyt alapít, engedve természeti ösztönének, hazájának szolgál. És ez a szolgálat a legszentebb, a legmagasztosabb lesz! Az új nemzedék pedig méltán léphet nyomába az ónak, mert sasok csak sast nemzenek! . . Igaz, kevesebb lesz a férfi, de a régi sebek behegednek, behegeszti őket a legjobb orvos : az idő, s különben is a magyar anyák — számtalan példa volt rá eddig is — büszkék lesznek rá mindvégig, hogy hős és bátor katonát adtak az országnak. Ez az új generáció megteremtése majdnem olyan nagy feladat, mint a mai világháború sikeres keresztülvitele s ép azért a nőt semmiben sem szabad lekicsinyíteni, mert munkája áldásos gyümölcsöt hoz! A férfiban hű követőre talál a nő, ki jóban rosszban mindvégig vele marad. Mint fentebb említettük a nő és férfi egymásra van utalva, tehát kell, hogy együtt éljenek. Ha szétválasztjuk őket, olyanok lesznek, mint mikor a rózsát leveleitől megfosztjuk : nyílik ugyan, de közel áll a hervadáshoz. Hogy ez mennyire igaz bizonyítja az is, hogy Isten legelőször is a férfi nemet teremtette meg s csak Ádám kívánságára adott neki élettársat, a női nem viselőjében, Évában, kit Ádám oldalbordájából teremtett, hogy a férfiaknak élettársa, követője, azaz: felesége legyen. És ez a világ fennállása óta így volt és így is lesz mindig. Isten, az ő halhatatlan lelkével belelehelte az emberbe az életet s megadta neki mindama természeti jogokat, melyek még ma is élnek az emberiségben. Ezek közül legnagyobb a szeretet, melyből a szerelem fakad s amely ép úgy születik meg minden emberben, mint egyéb tulajdonság. A szeretet sokféle lehet, de a szerelem mindig csak egy. Minden emberben van bizonyos fokú szeretet, ellenben szerelem csak egy féle. A férfi is szeret, a nő is szeret, de mert a nő a gyengébb nemhez tartozik, kell, hog> több szeretet legyen benne, mint van a férfiban. Ez valóban így is van. A női szívben több szeretetet adott az Isten, mert ezzel akarta egyensúlyozni a gyengébb nemet, az erősebbel szemben. A nő jobban szeret mint a férfi, mert szelídebb, finomabb lelkülete van, mely csakis a szeretetre vall! A szeretet nem minden nőben egyforma, mert ezt befolyásolja, még pedig nagyban, az életmód. Ugyanígy van a szerelemnél is. A lélekben mindkettő meg van, de míg az egyiknél felébred, addig a másiknál alszik. Az emberiséget csak a szeretet képes összetartani, de csupán azért, mert két különböző nemből áll. Ebből kifolyólag vonzódnak egymáshoz, mintegy szükséget érezve annak, hogy együtt éljenek, és szeressék egymást ! A szeretetből kiindulva az elsőbbség a női nemen van s csak azután jön a férfi. Csakis a szeretet képes teremteni újat és szépet, s csakis a szeretet adhat egy új, erős generációt a nemzetnek. Minthogy pedig a nő hívebben és állhatatosabban szeret, mint a férfi, s mert egy nemzedéket hord magában ép azért mind a mostani háborúban, mind a messzi jövőben magasztos feladat vár rája is, amelyet minden magyar nő örömmel teljesít, — mert így kívánja hazája. Dinnyés Árpád. Használjunk hadisegély postabélyeget. Akik holnap bevonulnak. Szól ez a bucsuztató-féle írásunk azokhoz, akik holnap szakadnak el a szerető szivektől, a besorozott népfölkelők középső négy korosztályuakhoz, a holnap bevonultakhoz. Esztergomból, Esztergommegyéből és a szomszédos megyékből sok száz olyan fiatal