Esztergom és Vidéke, 1915

1915-02-11 / 12.szám

sebb mődja, ha példás életű családok az ily kiskorúakat örökbe fogadják, vagy legalább is addig míg a gyermek keresőképes korba jut, s az életre megedződik magukhoz veszik. Akadhatnak azonban oly jószívű egyének, kiknek családi körülményei nem alkalmasak arra, hogy az idegen gyermeket magukhoz vegyék. Ezeknek és a jótékony társadalmi egyesületeknek lehetővé van téve azon megoldás, hogy költségükön az ily kiskorú gyermekek az állami gyermek menhelyen helyeztessenek el, a gyermek keresőképes koráig. Joga van ily esetben a jótevőnek a menhelyen elhelyezett gyermek mikénti tartását és nevelését ellenőrizni és irányítani. A menhelyen ily elhelyezett gyermekek után következő díjak fizetendők: A gyermek 1 éves korának betöltéséig havi 14 korona, 1 éves korától 7 éves koráig havi 8 korona, 7 éven túl havi 10 korona. Ezen felül havonta 6 korona ruházati, iskoláztatási és gyógykezelési stb. díj is fizetendő, mely tatni a félelmetes vendéget, ha meg akar menekülni. Újból zongorához ült. Chopin, Schumann, Grieg mind sorra jöttek majd operákat és magyar népdalokat játszott. — Valóságos kis koncert — gondolta a rabló. — Hátha nem jönnek meg a csendőrök? — gondolta Eta. És csak játszott, játszott szakadatlanul . . . Háta mögött a férfi nyugodtan szürcsölte a borát és ha Eta egy pillanatra abbahagyta a játékot, már kérte, hogy játszék tovább. — Ha el nem fáradt még . . . tette hozzá udvariasan. Fáradt ? Dehogy is fáradt. Hiszen tudta, ha abbahagyja a játékot, el van veszve. Irtózatosan kimerülve, testileg, lelkileg; lélekzetét visszafojtva számolta az óraütéseket. Éjfél ... Ha megjön a segítség, mindjárt itt kell lennie. Lázasan hallgatódzott, nem hall-e lódobogást? Negyed* egy . . . másfél ... és semmi hang. De most! Elál a lélegzete . . . Messziről lovasok közelednek. Igen, már egészen tisztán hallani a dobogásukat. Most bele kezd egy viharos Grieg — szonátába . . . a zongora sír, dübörög, viharzik a lázasan szaladó ujjak alatt . . . Egyszerre kiáltást hall. A rabló felugrik. A szoba pillanat alatt megtelik emberekkel. Négy csendőr rontott be; revolverek tüze cikázik a levegőben. Valóságos csata fejlődik ki. Eta az ajtóhoz ugrik és a következő pillanatban egy karcsú férfitest zuhan a lába elé . . . Délutáni kísérője, estéli vendége volt, kinek átlőtt szivében még ott rezgett Grieg viharos szonettjának megtört akordja . . . utóbbi alól indokolt esetben fölmentés adható, különösen akkor, ha a gyermek oly szegénysorsú, hogy amúgy is elhagyottá lett volna nyilvánítandó. Vármegyénk és városunk nemes szivű közönségéhez, a jótékony társadalmi intézmények vezetőihez fordulok tehát a harcban elesettek teljesen árván maradt kiskorú gyermekei érdekében azon tisztelettel teljes kérelemmel, hogy a kik ily mostoha sorsú kiskorúaknak örökbefogadását, avagy örökbefogadás nélküli magukhoz vételére, végül ugyanily árváknak a menhelynél leendő neveltetésére, — illetve neveltetésükkel járó tartásdijak viselésére vállalkoznak, ezen szándékukat tisztelettel alulírottnál legyenek szívesek bejelenteni. A gyermek örökbefogadása, vagy családba vétele esetén annak életkora, neme, vallása is közlendő. A Belügyminiszter Ur megbízásából bátorkodom a jótékony társadalmi egyesületek és intézmények veeetőségének figyelmét azon körülményre felhívni, s őket arra kérni, hogy lehetőleg a háborúban, vagy annak következtében elhalt egyének árváit elsősorban karolják föl, s a náluk netán üresedésben levő ingyenes^ielyek betöltésénél, vagy egyéb kedvezmények nyújtásánál az ily gyermekeket részesítsék előnyben. Németország mindenkit bámulatba ejtő hatalmas erejét a szervezetnek köszöni. Az egyén, a család, a társadalom és az állam oly pontos összmüködésben van, oly subtilisan segiti az egyik a másikat, akkor és ott, a mikor és a hol szükséges, mint a legtökéletesebb gépezet, melyben minden kis csavarnak vagy rugónak megvan a maga rendeltetése. Ott az egyén nem hirtelen muló örömök önző keresését tartja életcéljának, hanem áthatja annak tudata, hogy amit társának segit, az önmagának is előnyére van. — Ott a család szigorúan erkölcsi alapon állván az állam legnagyobb erőssége. A mikor a háborúban elesett polgártársaink gyámolító nélkül maradt kiskorú árváinak ügyét hazafias magyar közönségünk elé viszem, azon biztos meggyőződés vezet, hogy az nem zárja el szivét a mostoha sorsra jutott szerencsétlen gyermekektől és átérzi a kérdés nagy fontosságát, melytől a jövő nemzedék jórészének sorsa függ. Ne engedjük a miérettünk, nemzeti létünkért halált megvető küzdelemben elhalt hőseink gyermekeit anyagi nélkülözéseknek, erkölcsi romlásnak kitenni. Esztergomban, 1915. febr. hó 5-én. Hazafias tisztelettel Dr. Major Ödön árvaszéki elnök. Használjunk hadisegély postabélyeget. A hadikárpótlásról. (Dr. K. L.) A hat hónapos súlyos hadiállapot, a még súlyosabb hadjárat s a legsúlyosabb harcok sorozata után már óriási kár és iszonyú pusztulás mered reánk mindenfelül. De nemcsak a földúlt Belgiumban, Franciaország vérző északi részén, hanem az orosz hordák gázolta német birodalmi és osztrák-magyarországi országrészekben szintén tetemes a kár. A hadviselő nagy nemzetek sorából ime legelsőnek lép fel a német birodalom, mikor a világháború derekán megkezdi a hadikárpótlás összegezésének óriási munkáját. Örvendünk, hogy diadalmas szövetségesünk, a német nemzet az úttörő ezen a téren is. Mig az angol allattomos huza-vonával, a francia csalfa illúziókkal, az orosz rendszeres kapkodással lépett föl a csatatereken, addig az alapos német és a fegyelmezett osztrák-magyar hadsereg katonásan és erélyesen végezte eddig hivatását. A német birodalom tehát még a békekötés előtt, időszerűnek és így célszerűnek találta, hogy a dúló háborúk káráról számvevői följegyzéseket kezdjen. Berlinben dr. HelrTerich, az uj birodalmi pénzügyi államtitkár vállaira nezedik ez a nagy munka. Mielőtt hozzáfogna a német birodalmi háztartás egyensúlyának biztosításához, a kereskedelem- és valúta-politika újjáteremtéséhez, máris végtelen nehéz föladat várakozik reá a béketárgyalás pénzügyi kérdésében. Mert az új erő hivatása lesz a kárpótlást, a német birodalom hadiköltségének és kárának teljes mértékében valamint a szövetségesek hadikiadásainak és elszenvedi kárainak teljes mértékében, megállapítani és ellenségeink közt arányosan fölosztani. További programmja szerinti föladata lesz az a nevezetes kérdés megoldása is, hogy a hadi kárpótlásból mennyi fizetendő az adósok pénzügyi teljesítőképessége révén. De ami közösérdekü, saját speciális szempontjaink is érvényesülni fognak, mert pontosan meg kell határoznia: mennyi lesz arányban fizetendő vagy milyen természetű kárpótlást követeljünk és esetleg mit fogathatnánk el készpénz gyanánt, egyenlő érték helyett? Természetesen itt tekintetbe kerülnek mindazok a gazdasági értékek, melyek népeink jó létét emelik és jövedelmét biztosítják. Viszont nem hagyható figyelmenkívül azon területi szerzemények sorozata, akár gyarmati akár európai területekre is vonatkozzanak, sőt a birodalmi kincstár javára esendő területek tervé sem. A tárgyalás anyagának ezek a legjellemzetesebb vonásai már is kiderítik a szoros kapcsolatban levő nagy kérdések még nagyobb számát és jelentőségét, bonyodalmaival egyetemesen. Dr. HelrTerich Károly már eddig nagy érdemeket szerzett Délamerikában és Kínában a németbirodalmi gazdasági érdekekben. Mint a Deutcshe Bank vezetője lépett át negyvenéves korában világpolitikai misszióra. Ausztria és Magyarország külön érdekeiért bizonyára megtalálja megfelelő munkatársát. Ha végül összehansonlítanák a most megoldandó hadikárpótlások kérdéseit azokkal a tárgyalásokkal, melyeket 1870. 71-ben folytattak a győző németek a legyőzött franciákkal, akkor valóban az öt milliárdos hadiköltséget és egyéb kárpótlást — berlini stilus szerint — csak gyerekjátéknak tekinthetnők az 1915. évi gigantikus hadikárpótlás mellett. Adakozzunk a Vöröskereszt Egyesületnek. — Lépjünk be a „Vöröskereszt" Egyletbe. A hadisegély. Oly jótéteményt gyakorolt az állam a katonák családtagjaival, amely majdnem felülmúlja az állam erejét, hisz oly nagy pénzről van szó, melynek mennyiségét a legtöbb segélye-