Esztergom és Vidéke, 1915

1915-02-04 / 10.szám

POLíTlHRIés TRRSRDRLMILRP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK, TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ES HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. FŐMUNKATÁRSAK: D

R RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN ÉS D

R KÓRÖSY LÁSZLÓ LAPTULAJDONOS ÉS A SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS : LAISZKY JÁNOS MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE 8 K NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FLLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA Szivárvány a viharban. Reszkető szívvel és epedő lélekkel keressük az engesztelő szivárványt a nagy veszedelmek viharában. Mikor azonban a vigasztaló égre emeljük aggódó tekintetünket vegyük észre, hogy ezt a pusztító vihart a Teremtő zúdította reánk. A béke tespedő korszakában még nem volt elég éles szemünk, hogy a kulturális és erkölcsienerzsiák robbantó anyagok összegyülemlését lássuk. Most már tudjuk, hogy mi okozta azt az iszonyú földrengést föltartózhatatlanul. Fölrázott lelkünk most már azt is tudja, hogy ez a világháború elháríthatatlan ethikai szükség, a mérkőző erők zabolátlan kényszere és a legnemesebb erkölcsök megvalósult erőpróbája. „Esztergom és Vidéke" tárcája, Háborús imádság. Hiszek tebenned, igaz Istenem, Hogy látod küzdő karjainkat; Hiszem, hogv itthon napfény is terem S a gyermeket, kit anyja ringat, A bús szivet, ki messzi hőst szeret, Te véded, őrzöd, gyámolítod, Áldásaiddal elborítod S ahol csak fájó, néma könny ered, Mosolyt fakaszt ott szent kegyelmed! Hiszek Tebenned! Reméllek Benned, élő Istenem, Hogy mellettünk vagy minden órán; S mint könyveinkből Szived ismerem, A szörnyű harcok fordulóján, Ha majd utolszor csap le a halál, Te lész csatáink szent vezére S fiaink fegyveres kez'ére Pünkösdi lángok árja száll, , Nekünk adván a győzelmet . • • Remélek Benned •' , Szeretlek Téged én jó Istenem, Hogy megpróbáltatásra jutva, Tőled jött a végső intelem, Hogy induljunk a harci útra S vérezzünk ott, hol lángeső szakaá! Hisz tenger könyre, áldozatra A sokáig zsarnokoskodott materialisztikus gondolkodás, még ma is makacsul csak a gazdasági érdekek összeütközését látja a mai háborúban. Tehát fogalma sincs a nemzeti lélekről és az erkölcsi törvényekről. Ezt az elavult fölfogást azonban már hatalmasan megcáfolta a háború nyitánya, mikor egy varázscsapásra teljesen egységessé vált nemzetünk. De még több vigasztaló színt is találunk, ha a háború szivárványát keressük. A Vöröskereszt szent jelében idehaza új hadsereg támadt, mely a hadakozók szenvedéseinek enyhítéséért harcol. A mai vihart tehát ne szemléljük tovább olyan rövidlátó szemmel, mellyel a tespedő korszak gyanús eseményeit figyeltük. Akkor nemcsak a vihar rémes borzalmait érezzük, ha— Egy szebb hajnalra felvirradva — Békességet hoz várva-várt szavad . . . S mi áláva örök bölcsességed, Amig csak élünk, dicsérünk tégedFinia Sándor. Ha a kor változik. Irta : Bartha Dezső. A régi udvarház vasrácsos ablakaival csendesen igénytelenül fekszik a paloták között, a magasba emelkedő stilizált épületekből álló végtelen ucca sorban szinte díszharmonikusan hat a szemre a város legforgalmasabb uccáján egymagában álló régi kőkerítéssel elsáncolt ház amelynek csupán födele látszik az uccára amely magasságával alig ér fel a szomszéd ház első emeletének párkányvirágdíszes nagy üveg tábláihoz. A régi ház lakója elvonultan csendesen él a mult erőss fényében ragyogó boltíves szobákban és épen úgy mint 50 évvel ezelőtt ahogy leolvad tavasszal a házzal szembe fekvő nagy hegyről a vastag hóréteg — megnyílnak a ház ódon nehéz nem a tündöklő erkölcsi vívmányokat is. Nem a szivárvány gyönyöre-e, ha észrevesszük, hogy ami újjáteremtett társadalmunkban dobog ma a háború szíve ? A lezajlott mozgalmas félesztendő alatt katonáink hősökké edződtek, sőt még mi is derekasan megerősödtünk, akik idehaza szolgáljuk a háború nagy érdekét. Félesztendő alatt világhíressé vált a magyar huszár, a baka, a honvéd és a népfölkelő. Nekik köszönhetjük, hogy az oroszok be nem törhettek Budapestre és Bécsbe. Ami őszinte jelszavunk most is, csak az, mely félév óta lelkesíti a hadseregünket: a honvédelem. Az ellenséges szövetség azonban még ma is kalandos jelszavak után igazodik. A telhetetlen angol ma már nem tölgyfa ajtói kilép kertjébe az öreg néni s gyöngéden kelti életre alvó rózsáit — kihordja sápadt virágait a szobákból s a rügyfakasztó tavasz első leheletére meginduló élete a virágának oda csalja a kert madarait a virág illat a dolgos méheket és a nagyváros szédítő zsivajában belül a bomladozó kőkerítésen egyforma békességben talál munkát minden élő és egyformán boldog minden ami csak él. — A kihaló félben levő család utolsó férfi sarja egyetlen unokája régi jogon jutott hivatalba és fiatalon szépen haladt előre s nincsen is senki a városban ki ne ismerné már az alig huszonhétéves városi tanácsost Pál Mártont a város néhai tiszti ügyészének Pál Miklósnak fiát az öreg Pál Boérné unokáját. A város fejlesztésében óriási része van, jó tehetsége és szorgalma folytán komoly megfontolást igényel javaslata minden előforduló vitás ügyben. A város szépítészeti ügye új intézkedés tételét hozta napirendre az apja nevéről Pál uccának elnevezett úton a földszintes házak építésének tilalmára alkotandó szabályrendeletben. sürgeti, hogy az orosz vonuljon Berlinbe. Mert saját pénze erejével akarja Németország öszszes kikötőit megsemmisíteni és a német gyárakat összerombolni. A gőgös Albion tehát nem tűri tovább, hogy vetélytársa maradjon Németország a világkereskedésben. Németország pedig nem rombolásért lelkesedik. Megakarja diadalmas elődei vívmányait őrizni és jogosan fön óhajtja tartani európai hivatását. A német katona tehát szilárd erkölcsi alapon küzd az ellenség pedig egyesegyedül harácsoló szándékkal. Szivárványt érzünk, ha lovagias szövetségünkre gondolunk és csak pusztító vihart tapasztalunk, ha ellenségeinkre pillantunk. Sohasem lelkesedtek azonban a németek annyira a magyarért, mint ma, mikor A pár földszintes ház közül különösen kifogás alá esett a Pál Boérné háza a maga régi elavult formájával s a telek terjedelmes volta miatt ódonsága dacára úgy látta maga a jövendőbeli tulajdonos is, hogy nagy anyja megrögzött időtöltése a város fejlődésének a legnagyobb akadálya. — A jövedelmezetlenül fekvő ingatlan pedig rengeteg vagyon, amelyet kellően lehetne értékesíteni s amellett a város érdeke haladna előre, ha a Pál telek eltűnne egy szép napon a ronda kerítésével az ucca legszebb részéből. Telve az ideális gondolatoktól ment egy szép tavaszi napon haza Pál Márton a hivatalból s már az úton kezdte forralni magában, hogy milyen díszes házat építtet a frontra bele épen nagyanyja féltve őrzött rózsái közé. Amint belépett a szobába az öreg asszonyt sirva kapta egy régi karosszékben zokogott mint egy gyermek; megdöbbent egy pillanatra majd ijedve kérdezte: — Az istenért nagymama mi történt ? — Miért sír ? — Jaj gyermekem — ne kérdezd, ne vigasztalj, ne szólj hozzám — oda van a boldogságom — megölték