Esztergom és Vidéke, 1915

1915-08-01 / 60.szám

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RESZET ILLETŐ I ÖZLV MENYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ES HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. FŐMUNKATÁRSAK : D

R RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN ÉS D

R KŐRÖSY LÁSZLÓ Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős: LAISZKY JÁNOS MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE NEGYEDÉVRE 3 K 6^K EGYES SZÁM ÁRA 20 FLLÉR. MYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA Biztató remény verőfénye árad reánk hű szövetségünk legyőzhetetlen hazájából, a nagy Németországból. A vámtárgyalások küszöbén hangoztatják a német nemzet gazdák, hogy a háború lezajlása után a német tőke első sorban Magyarországon keres elhelyezést. Nyíltan elismerik ma Németországon, hogy Magyarország gazdasági és ipari eletéből hiányzott eddig a nagy tőke. Mert a német tőkének alig volt jelentőségesebb befolyása Magyarország gazdasága és ipara felvirágoztatására. Nálunk tehát nem károsulhatott meg a német pénzpiac annyira, mint Orosz- és Olaszországban, a hol nagy arányú német érdekeltség volt. A nagy háború alatt fölhal„EszísöPgom és Vidéke" ísáícája. Fehérvári hadikenyér, — Az esztergomira is ráillik- — Fekete kivül is, belül is fekete, Feketébb fekete vájjon már lehet-e? Nincs benne hangulat, se ború, se derű, Avatag, rohatag, savanyu, keserű! Keserű, keserű, keserül Brr! Amikor muszájik, elibém leteszem S eszembe nyilalik, hogy őtet megeszemArra is gondolok, nem volna okosabb, Ha mindjárt pisztollyal ölném le magamat ? Magamat magamat, magamat! Brr! Fotyakos, latyakos, pohos és pocakos, Ragacsos, agyagos, vicikes vacakos. Kinos és konok, komor és iszonyú S mindezek fölibe keserű, savanyu •' Savanyu, savanyu, savanyu! Brr! Ki süti, átkozotít legyen ő, ama pék, fíájteste sohasem találjon kanapét Mig éhség Öt annyira elő nem veszi, Hogy saját kenyerét kínjába megeszi! Megeszi, megeszi, megeszi-' Brr-' Miből van e kenyér, nem lehet tudni azt.. Se csiriz, se suvix, se gummi, se viaszSe ize, se bűze, se szine, se szaga, mozódott német nagytőkének, tehát ott lesz hivatása nagyszabású uj tevékenységet kifejtenie, ahol a Balkán kapuja nyilik, vagyis Magyarországon. Ez az ország egyenesen arra van hivatva, hogy középponti vásárhelye legyen az összes balkáni ipar igényeknek. Ez a helyes és természetes hivatás tehát Magyarországra háramlik. Mindenesetre reális az a remény, hogy a német tőke erejével és gyümölcsöztetésével Magyarországon az intenziv gazdasági és ipari föllendülés korszaka fog fölviradni. Kellő időben szándékozik a biztos és reális tőke befektetését Németországkezdeményezni, mert a jövőben ezzel még inkább erősiti a szövetségi köteléket. Németországon immár — még a békekötés előtt — beNincs néki küllege, állaga, anyaga-' Anyaga, anyaga, anyaga-' Brr! Abból, mi bele kell, semmit sem vehet át, Se lisztet, se kovászt, se vizet, se darát. Borzalmas, hogy a pék hogyan spórol vele, Még a svábbogarat, azt se teszi bele! Szibele, szibele, szibele •' Brr •' Orosz foglyok között. Látogatás a kenyérmezői fogolytáborban." Az egyik barakknál nagy a sürgés-forgás. Csajkával vonulnak az éielért az oroszok. Fehér vászon egyenruhájuk csillog a napban, barna, lesült bőrüktől elüt szőke bajuszuk, szakáluk. A szemük kék gyerekszem. Csodálkozóan bámultak reánk. A konyhában nagy sürgés-forgás, de nagy a tisztaság is. Nagy üstökben forr az étel. Vastagétel. Leves ételt, hig ételt nem kedveli az orosz. Csak az a főtt, a miben megáll a kanál. Kenyérnek meg éppen kedvelője. Kétannyi porció jár, mint más *) A Budapesti Hirlap 139. számából. vonják a nagyháboru biztató következményeit az igazi és a gazdasági érdekek javára. Németország politikai érdeke is, hogy a magyar faji erőforrásokat fejlessze, mert Magyarország világszerte bemutatta katonai és polgári erejét. A vállvetve harcoló németség tehát monarchiánk föntartó erőinek átszervezését és ístápolását őszintén a szivén viseli, épen azért Örvendve sütkérezünk a biztató remény verőfényében már előre. Minthogy pedig Németország rokonszenvét nemcsak hazánk dédelgetett nagyvárosai fogják élvezni, hanem a Hamupipőkék is, ennélfogva ^szülővárosunk tespedő ipara és kereskedése szintén vigasztalóbb jövőt várhat a békekötés után. Egy esztergomi iparos. emberfiának, de mégis vásárol magának a kantinban. A mai nap ételrendje ez volt: Reggel kávé, ebéd hal babbal, vacsora burgonyaleves árpával, répával. Sürün kapnak füstölt, meg sózott hust, minek nagy kedvelői. Még mi odabenn a konyhát néztük, az ezredes fölvonultatta az énekkart. Muzsikális, énekszerető nép, hiszen búsongó dallal hangos örökké az a rengeteg föld, a mit igy hívnak: Oroszország. Grabusov Alexei, Taganyov község orgonistája a karmester. Az énekkar kitűnő. Ott működik benne Gordinszki kievi hires zongoraművész, a ki most hegedűre adta magát. Égy fekete borotváltképü katona madolinnal kisérte Gorodinszki muzsikáját, a többi maga faragta citerafélével, a ba laj kával. A feketeképü Baszievics Alexei, kabaréművész. Elsőnek a magyar himnuszt játszották el, helyes érzékkel, érzéssel. Majd a kétfejű sas cimü dalt énekelték el. Igaz művészettel, meglepő akcentuációval, A hangok tisztán csengettek, az egész kórus a lelkét adta bele. De csak Csatában a férfiak, de itthon az asszonyok. Magyar hölgynek születtél Áldd érte sorsodat Magyar hölgynek születni Nagy és szép gondolat. A háború semmi esetre sem jelenheti a társadalmi és gazdasági élet teljes megbénulását. Igaz ugyan, hogy a nemzet szine-virága a csatamezőn oly viszonyok között van, ahol az életet a haláltól csupán egy hajszálkeskenységü távolság választja el s igy akárhány gyönyörűen felépitett családi életnek oszlopa vagy társadalmi tevékenységének mozgató ereje pillanatok alatt megsemmisülhet ; de vájjon ez azt jelenti-e, hogy az oszlop kidöltével, a mozgató erő megszűntével vége van mindennek ? Azt jelenti-e, hogy a családfő elestével pusztuljon el a család is, pusztuljon el a békés időnek minden munkája? Nem. Ma napság sem családok, sem a társadalmi szerakkor voltak elemükben, amikor a Volgamentí dalokat szólaltatták meg. Bánatos, mélázó dalok ezek, a mik olyan furcsán hangzottak el ott a sugárzó délidőben. Alkonyatkor kellett volna hallani, amikor árnyék borítja el a Strázsa-hegyet... A legszebb számuk volt a Vecserni vzon, az estharang cimü dal. Halk piannisszimóval csendültek a hangok: bim-bam bim-bam. Amikor egy kissé erősebb lett az a halk kiséret, fölsírt egy remek bariton, a milyet ritkán hallani. Csupa érc, csupa muzsika. Ez a hang zokogta végig a dalt, a többi csak kisérte halkan bim-bam, bim-bam... Megkérdeztük a szólóénekest, hogy hívják. Potapov Piotr. szakaszvezető. Ekkor már a tiszti kaszinóban teritettek. A tisztikarnak is, nekünk is. Az ebéd vidám kedvben folyt s forgattuk magunkban az impressziókat. A második fogásnál Braun ezredes köszöntött bennünket katonás egyszerűséggel és éltette a sajtót. Bede kollegánk köszönte meg elvá-