Esztergom és Vidéke, 1915

1915-01-17 / 5.szám

segélyt kapják mindaddig, míg a holttá nyilvánítás meg nem történik, vagy az illetők a háború után elő nem kerülnek, A jelentés egyenlőre nem szól a betegségban elhunyt katonákról, akik akár a harctéren, akár még idehaza szerzett betegségük következtében elhunytak. De természetesnek kell vennünk, hogy a kórházakba szállított sebesültek, sőt a különböző betegségekben elhunyt katonák is, habár nem is voltak a harctéren, ugyanolyan elbánásban részesülnek, mint a csatákban elesettek s a rendes évjáradék az ő hátramaradottjaiknak is kijár. Adakozzunk a Vöröskereszt Egyesületnek. — Lépjünk be a „Vöröskereszt" Egyletbe. Álmokban a találkozásunk . . . Titkos jelekben surranok Hozzád, Hogy jelenésem senki ne tudja. Éghet a lelkem kínok tüzében: Ajkam a közönyt vígan hazudja. Külön világ az, melyben mi élünk, A szenvedésünk senki nem érti S hiába kérdi, — szent tagadással (Szivünk mély titkát) a lelkünk félti ! Neved az ajkam sohsem említi, Utadból messze — messze kitérek, De ha meglátlak, csukott szemekkel, (Tudod már hogyan), tudod, mit kérek... Tudod, hogy árva szivem hogy várja Lelkednek fényét: a kacagásod. Ilyenkor, tudom, nyugodt az éjed S hozzám hoz akkor mindig az álmod. Ilyenkor van a találkozásunk. Szivünkben titkon ég a régi láng S megtagadhatatlan esküvésünk, Szűzi tüzének fényét hinti ránk . . . Imre. Szivart, cigarettát, dohányt, újságot, könyvet a sebesülteknek ! A sárga veszedelemről. Irta: Dr. Körösy László. (Vége.) II. A német sajtó épen most tárgyalta egy porosz egyetemi tanár érdekes cikkét a japán veszedelemről. Legjellemzetesebb részletei a következők: — Sokan kíváncsiak arra, hogy az orosz milyen segítséget vár a japántól, de arra is, hogy ugyan kicsoda is az a kire az orosz ma rászorul? Ez alkalommal visszaemlékezem azokra a japánokra, a kiket az egyetemen tanítottam. Ma is élénken látom ezeket a külömbözőknek tetsző, de mégis folyton vigyorgó se hús se hal teremtményeket. Az én német tanítványaimnak belelátok a lelkébe és kiolvasom: mi lakik a szívükben; megértettek-e, jó indulattal vannak-e hozzám? Valóban nyíltan tekinthetek nyílt arcokba, mert leolvasom értelmes vonásaikról, mit gondolnak, mit éreznek, sőt helyeslésüket vagy ellenmondásukat is. Istenem, ha a ferdeszemű, sárga arcokra nézek, nem olvasok ki onnan sem reményt, sem félelmet, sem szeretetet, sem gyűlöletet, se hideget, se meleget. Nincsen azokon a japán ábrázatokon semmi sem egyéb mint örökös mosolygásnál. Hiába áldozod föl nekik szellemed minden kincsét, komoly tudásodat, erős akaratodat, a japán csak mindig mosolyog. Magasztalhatod őket szívós, sőt elkeseredett iparkodásukért, mikor éjjel-nappal gyűjtik azt, a mit haza visznek hazájukba. Kijelenthetem, hogy szorgalmuk mellett tudásuk mégis csak gyarló marad, mert hiányzik az alap, az a soká művelt talajba való begyökerezés. Akár dicséred, akár ócsárolod, mindig csak mosolyog. Ugyan mi lappanghat a titokzatos, fátyol alatt? Azt hiszem valami olyan ijesztő vagy borzasztó, a mitől valóban rettegnetek kellene, ti angolok, franciák és oroszok ! Mert egykoron mégis csak felelősek lesztek azért, hogy ezeket a ferdén pislogó fickókat Európa nyakára szabadítottátok. Ti lesztek valóban okai, ha európai harcterekre ázsiaikat csalogattok. Bármit is megkíséreltek annak a mentségére, hogy elárultátok Európát és a nyugati culturát, nem fogjátok elhárítani a veszedelmet sem Albiontól. Mert a bűnhődés iszonyúan végzetes lesz. A világtörténete, a világ ítélőszéke fog dönteni. Fölösleges ma már bizonyítgatni, azt, amit egy elfogulatlan és érdemes amerikai úr mondott a ti sárga szövetségeseitekről. Az amerikai szem nyugodtabban tekinthet a távolba és kutathatja azt a jövendőt, mely a napihaszont hajszoló előtt ki nem fáradhat. Ez az Oceántúli szövetségesünk valóban alaposan ismeri a ti sárga cimborátokat. Ez az okos megfigyelő férfiú hirdeti ezt: — íme messze Keleten lebzsel a törpe sárga emberke és vigyorog. Ennek a kaján és faji vigyorgásnak azonban van valami vészes vonása, mert észreveszi, hogy a világháború lángja végig harapódzik a nemzetek és népek országain és midőn kiterjeszti pusztító tüzszárnyait akkor már a pokoli vészben hamuvá porlad a legműveltebb világ culturája. Mert annyi szent bizonyos, ha már egyszer kitombolja magát a világháború, Európa nemzetei kimerülten terülnek el az óriási harctérben akár győzők, akár legyőzöttek is legyenek, És ekkor fölvirrad a sárga emberke korszaka. Még Európában romokat takarítanak, addig millió japánláb fürgén megindul felénk új tatárjárásra. Ez tehát az európai veszedelem: a sárga faj rettenetes betörése. Milyen szörnyű tájképet fest az amerikai ecset. De ugyan kinek kellene leginkább rettegnie a sárga veszedelemtől? Világtörténeti tapasztalatok szerint az első rohamot Oroszország sinyli meg. Mert először is az ismerős birodalmat lepik el a sáskák. Britannia gőgös tengeri hatalmának és összeharácsolt gyarmatainak ugyanakkor megkondul a lélekharangja, mert az ázsiai szigetország elkeseredett vetélytársa az európai szigetországnak. Tehát a büszke Albion is reszkethet most a fölidézett inváziótól, ennélfogva csak az északi zsarnok és a tengeri zsarnok leverése után számíthat Németország vagy Ausztria és Magyarország a sárga veszedelemre. Míg azonban ez a vész reánk zúdulna, a japánnak olyan vérvesztesége lesz, hogy mi — nyugodtabb szemlélők — már könnyebben és így nyugodtabban elintézhetjük a saját bajunkat. Igy rendelkezik majd az örök igazság minden ellentétet kiegyenlítő jó szellemei III. A szemfüles és kapzsi japánoknak természetesen tudomásuk van arról, hogy most napirendre sőt boncoló asztalra kerültek nálunk. Tokutomi, a tokiói japánújságírók fejedelme gondoskodott tehát arról, hogy mai álláspontjukat mi is megismerjük. Az elég ötletes japán cigánykodás a következő: — Köztudomású, hogy a Német birodalomnak Poroszország a lelke. Azt is tudnunk kell azonban, hogy a természet rendkívül mostohán bánt legtöbb németországgal. Épen azért bámulatos, hogy mégis a világ leghatalmasabb államává fejlődött. Minthogy a németek a természet mostoha fiai jellemzetes mostohafiui vonásuk tehát a szívósság, a csodálatos akaraterő és a fáradhatatlan szorgalom. Kíséreld meg, felejts csak egy németet a kietlen pusztán és ő gyümölcsöst és virágoskertet varácsol oda. Valóban példaszerű á németség rendszeres munkája és annak összhangzó nyilvánulása, legyen az akár alapos tudás, akár csodálatos teljesítőképesség, akár bámulatos fegyelem, akár a páratlan engedelmesség mindez jellemzi okos és körültekintő viselkedését, sőt minden érvényesül ragyogó iparukban, pompás hajózásukban, mintaszerű közigazgatásukban és győzelmes hadseregük mintaszerű fegyelmezettségében. Hanem a németek a mostoha gyerekek rossz szokásait is örökölték. Ezeket azonban nem szüksége utánoznunk. Elég ha csak tökéletességeiket ismerjük meg, amelyekkel ma olyan páratlan eseményeket teremtenek a harctereken. Ezt tanulmányozza első sorban minden japán. * A XX. század fájdalom — egészen új erkölcstant esztétikát teremtett! A legsimább szavakközt ma mérges kígyó lappang. Ezt bizonyítja ez az ázsiai Audía sárgaságot terjesztő képmutatása. Mert míg a mai japán az újságban magasztalja Németországot, holnap már elkobozza ázsiai birtokába. Őrizkedjünk tehát a XX. század zsebmetszőitől! A téli háború borzalmai ellen katonáinknak prémre van szükségük. Akinek van nélkülözhető, küldje e címre Hadsegéiyző Hivatal Bpest Váci ucca 38. sz. A posta díjtalan szállítja. HÍREK. „Untauglichok"-nak nagy részej kik a legutolsó sorozáskor beváltak, tegnap vonultak be fegyverszolgálatra. A világháború forgószele európaszerte megbolygatta a fegyverviseléstől megszabadult békés polgárok rendjét. Mindenütt, úgy nálunk is elviszik a haza védelmére a fegyverszolgálatra alkalmas idősebb legényeket. Közöttük számos házas ember, sok családos apa, ki vezényszót tán még sohasem hallott, ki fegyvert még nem fogott. Igy természetes, hogy ez a behívás sok könnyet csalt ki az anyák, hitvesek, arák és testvérek szeméből, mert új gondok, új fájdalmak felhőjével borította el a lelkeket. De hát a könnyezők és a fájdalmas érzések közt tépelődök is belátják majd, hogy ez nem lehetett másképen. A monarchia élet-halálharca nem lehet tekintettel a gyöngéd érzelmek kötelékeire. Mikor a hazának minden fegyverfogható fiára szüksége van, akkor a könnyeken kemény szívvel át kell siklani, s meg kell hajolni a parancsoló szükség ércbálványa előtt. A nagy világferfordulás szuggesztív hatalma lassankint megacélozza majd a lelkeket. Az itthon maradottakét is, meg a besorozott regrutákét is. És nem lesz külömbség öreg és fiatal között, mert mind bátorrá edződik a hazaszeretet, a testvéri közösség nemes lángjában. És nem lesz sírás, szomorúság, könnyhullatás az anyák, hitvesek, testvérek és az apát nélkülöző gyermekek soraiban sem. Csak öröm, büszkeség, megnyugvás lesz. A haza szavát megérti mindenki és természetesnek találja, hogy annak engedelmeskedni kell.