Esztergom és Vidéke, 1915

1915-07-11 / 54.szám

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RESZET ILLETŐ KÖZLI MENY&K TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ES Hi RD El ESI DIJAK STB. KÜLDENDŐ n. FŐMUNKATÁRSAK : D

R RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN ÉS D

R KŐRÖSY LÁSZLÓ Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős: LAISZKY JÁNOS MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELÓFIZETÉSljÁRAK :' EQY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE* 6 K NEGYEDÉVRE 3 K EOYES SZÁM ÁRA 20 FLLÉR NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA Ha győzünk! Minden órának meg van a maga története. Soha az „idő" ily „cselekvésdús" még nem volt. Mig a „béke" hónapjai alig tudtak jelentőset felmutatni, most minden perc történelmi nagysággá emelkedik. — Nincsenek elvesztett percek, elszalasztott pillanatok. — S az ember érzi a percek terheltségét, hangulata árnyalataiban meglátszanak azoknak eseményei. Minden egyes percnek más a „hangulat nuance

44-ja. — Egyik hir — lapokban vagy sürgönyben — megragad, s az ember reszket örömében, a következő már lesújt. Az állandó győzelmi hirek között ott van ama kétségbeejtő gondolat: mi van azokkal ott a határszélen ? — Elnek-e vagy ép' e percben hullanak le lovaikról, vagy esnek hányat véres fejjel? Amig a győzelmi mámor„Esztergom és Vidéke" tárcája. Soissonsi csata után. (Egy sebesült francia tiszt naplójából) Soissonsnak földje -' Te, a szomjas Marsnak Komor vérmezője! Mért lettél fiaid Gyászos temetője?-' Fiaid reméltek, vakon bíztak benned, Hogy miként Anteus — anyjától, a földből Uj erőre kapva — a nagy Herkulesen Bizton erőt vesznek - • . Mért hagyhattad cserben kebledből kisarjadt, Sorsverte fiaid?! Mért nem szórtál lángot Mely elnyelte volna a nagy ellenséget, Mikor Marstól védve Szived fölött állott?-' Mért nem mozdultát meg s repedt meg a [kebled, Hogy vad Marssal együtt az ellent elnyeljed -' Soissonsnak földje-' Te, a szomjas Marsnak Komor vérmezője! Mért lettél fiaid Gyászos temetője?! - . . ban ittasul a lélek, lehetetlen ama ezrekre ne gondolni, kiknek csak véres testén keresztül hangozhatott a győzelmi ének. — Ha meg veszteségről szól a hir, ugy érzi magát lelkünk, mint jégverés után a gazdag, buza rét. — Minden egyes veszteség két nagy csoportot ér: a katonát s a lakosságot. Az előbbinek életét veszi el, utóbbinak csak ezt hagyja meg. S ezek mind csak percnyi hírek, percek tartalma. Mi lesz, ha órak, napok, hetek terheltsége ömlik ki reánk. Mi lesz, ha reánk szakad „egy darab idő", annyi — történelmi óriássá emelkedett — napjaival. Elég az ember a hangulat forróságaban, vagy elsáppadt s bénulva hullanak le karjai. Hajtják, űzik egymást a gondoldtok. működik a képzelet. Mig az egyik csoport gondolat állandóan a jelennel foglalkozik, addig a másik a jöVirágszálak Maros Antal sírjára. Egy hete elmúlt már, hogy örök alomra hunyta le szelid, jóságos szemeidet Maros Antal; én kedves direktorom, kartársam és jó barátom de még mindig nem tudom elhinni, hogy itt hagytál minket és nem gondoskodsz többé rólunk. Nem tudom elképzelni, hogy nem ülsz többé a katedrán, jobbról is balról is szeretettel reádtekintő gyermekarcokkal körülvéve, hogy nem simogatod végig az akadozva felelő kis tanítvány fejét, mintha az a bibliai gyermek volna, akit a Mester megáldott, mert „övék a mennyek országa." A kis gyermekeknek nemcsak tanítója és jó barátja, de valóságos atyja voltál ugy az iskolában, mint azon kivül. Nyíljon hát sírod fölött a gyermekszivek ártatlan, tiszta tekintetű nefelejtse és hirdesse jóságodat, szerető szivedet! vőbe száll, ott rajzolgat magának különös képeket. Néha ugy tetszik, mintha hyphotizált állapotban, kezünket szellemi erő vezetné, s torz rajzaink kialakulnak. Hatalmas birodalom határait körvonalozza, térképet íesteget. Az újonnan hódított területekre katonáink vad lakomáinak képét helyezi s mig kezünkben reszket az ecset, arcunk kigyúl, ajkunk idegesen meg-meg rándul. — Félálmosan, kimerülten ébredünk. A medueno íáradtsága rajtunk. Élénken emlékezünk még minden egyes rajzvonasra s csendesen suttogjuk : igen ha győzünk. Ha győzünk. E kétkedéssel teljes ébresztő suttogás kijózanít. Concentraljuk jövőbe szálló gondolatainkat, hol merész terveket szövögetett, jöjjön a jelenre, s mondja meg, mikor történhetnek mind ezek ? Miért volt oly merész, hogy térképet állítson elő, hogy kiAz iparostanonciskolában is lát lak még mindig lelki szemeimmel. Az élet nehézségei között vergődő, kérges kezű, komoly tekintetű ifjak között erősen gyökeret vert volna a romlottság penészvirága, ha te nem gyomlálod közülük nemcsak szigorú szavaiddal, melyek alatt azonban mindig észrevehető volt a méltányosság és megértés, hanem komotv célt szolgáló cselekedeteiddel is. . Tudtad, hogy a kemény szavak csak falrahányt borsó, hanem a bánásmód, az egész iskolai szellem, melynek koronája az igazi vallásosság, — képesek megállítani a lejtőn az életbe korán kikerült ifjakat. Ezért az iparostanonciskolát iparkodtál vallásos szellemben tartani; új lobogójára — senkinek tanácsát nem véve figyelembe — a legmélyebb vallásosság szimbólumait: Jézus és Mária szivének képét festetted ; fáradoztál időt nem kiméivé, hogy a hittani órák az ifjak lelki hasítson egy-egy darabot idegen területekből s mikor lesz abból valami ? Gondolataink csendesen szólanak: ha győzünk. Igen ! Akkor talán lehet. Akkor nagy és hatalmas lesz e nemzet, nagyobb talán mint valaha. Megszűnik a perces terheltsége, a hangulat nem lesz oly változó, mindig felszínen lesz ez ország. Dicsősége magaslatán gazdaságban fürdik. Jólét foly udvarán s tél zizegő hopelyhei a jólét arcára mig gyöngéden hullanak, a jelen boldogságától- mosolyog az ajak.

4 Ha győzünk, mindenki boldog lesz ez országban, ... a két országban. Szent csókkal üdvözöljük egymást. Nem lesz eilenség, nem lesz pártos, mind egyek leszünk. Ha győzünk, örök békesség lesz, milyen jó lesz élni majd e békességben. Igen ! Igy lesz, ha győzünk s vájjon akkor gondolunk-e azokra, akik győzlek. Ü. L. javára lehetőleg szaporittassanak és a vasárnap délelőtti órákra tétessenek, melyek után a kath ifjúság mindjárt misét is hallgathatott. Lehetetlen elsorolni azon sok apró gondosságot, mely Téged az iparos ifjúság tiszta lelkének megőrzésére vallásos szellemben való nevelésének gyümölcsöző munkájára sarkalt. Az a nemesen tiszta liliomszál, mely sirod fölött illatozik, az iparos ifjúság lelkét szimbolizálja,, melynek érdekében Te oly sokat fáradoztál! A magyar tanügy, de főleg .a magyar iparoktatásu igazi apostolát siratja Benned. Azon évek, melyek alatt Te vezetted az iparos tanonciskolát, ezen intézményt nem remélt virágzásra emelték. Számokat nem mondhatok, mert sajnos, innen a távolból adatokat nem szerezhettem be, de lesznek bizonyára kartársaim közül, akik az érdeklődőknek megmondják, hány osz -