Esztergom és Vidéke, 1915
1915-06-06 / 44.szám
POUTIKRIés TRRSRDRLMILRP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RESZET ILLETŐ K ÖZLFMENYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. FŐMUNKATÁRSAK : D R RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN ÉS D R KŐRÖSY LÁSZLÓ Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős: LAISZKY JÁNOS MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE 6 K NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FLLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA Moltke jóslatai. A mult század ieghiresebb hadvezére, porosz 1 katona politikusa, a mai világháborút is megjósolta. Hatalmas látnoki szemmel nézett a rettenetes világháború veszedelmeibe. — Mikor a háború, — irta — vagyis a revans őrület lángja az egekre csap; mikor a háború vésze Damokles kardja gyanánt fenyeget lejünk fölött, akkor a kitört háborúról senkise sem fogja tudni, hogy meddig fog tartani. Mert akkor Európa első nagyhatalmai szállanak szembe egymással olyan fegyverkezéssel, amilyent eddig nem ismert senki. Ezeket a versengő nagy erőket nem lesz ám olyan könnyű legyőzni, hogysem vamelyik legyőzöttnek vallaná magát vagy szigorú békekö„EszÍBrgom és Vidéke" tárcája. Fáradt este a kaszárnyában. — Fáradt este ... Pár baka ir a rozzant asztalok előtt 6 a gyáva este bcsanáit az ablakon Félszürkén, vakon ... — Valaki sir most messze a ködben Sok görnyedt váll a papírra hajol Fullasztó csönd — pár baka sir — — Valaki álmoáik messze valahol Pár sziv sir csak — csak pár ajk remeg — S az ablakban ül a fáradt este . • . Valaki vár most valahol messze A polcokon csillog pár álmos fegyver S az ablakban kacag a sanáa este . • • Simonyi Benő. Asszony a testamentumban. Ma este az a hiób-hir terjedt el a városban, hogy Füleki Tar Domokos huszárezredes, a társaság nobilis tagja meghalt. A hirt mindenfelé megható részvéttel beszélték az emberek, mert a huszárezredest mindenütt jó szivéről, humánusságáról és nagy intelligenciájáról ismerték. tésre kényszerednék, mert veresége után újra talpra áll és folytatja a háborút. Megismétlődhetik akár a hét éves, akár a harminc éves háború; de jaj annak, aki Európát lángba merte uszítani, mikor a szikrát beledobta a puskaporos toronyba. Ellenségeink szakadatlanul a germán harcias hajlamokról fecsegnek. De üssük csak föl a XIX. sz. történetét és kutassuk ki: vájjon oka volt-e Németország egyetlen háborúnak is! Minthogy Németország elérte célját, mert egységessé vált tehát azóta nincs is oka uj kalandokba bocsátkoznia. Hanem azért elkövetkezik az az idő, hogy védelemre szorul és akkor természetesen kötelessége is előkészülnie. Mig valamennyi szomszéTalálkoztam aztán Solt Palival, a főhadnaggyal, aki bejáratos volt a háznál, az meg a szokottnál vi gabb volt. — Igaz hát, hogy a vasember meghalt ? — Dehogy is igaz. Készül, de nem tudom, mire megy vele. Előbb meg akar [gyógyulni, aztán azt kívánja, hogy én vágjam agyon. Már a lovassági laktanyánál is. intézkedett. Bandázs nélkül, a végkimerülésig fog menni a párbaj. — De a lapok már hozzák a halálozási hirt. Az egyiknél már ki is van szedve az elparentálás. — Még hasznát veheti. Mert meglehet, hogy Domokos ezredes csakugyan meghal. — A párbajban ? — Lehet, hogy abban — Sőt az a valószínűbb ! — Nem értem. — Furcsa, ' — Az. — Bővebb magyarázatokat nem kaphatok ? — ilyen szárazon az nem megy dunknak védi a hátát a Pyreneusz, az Alpes vagy a Kárpát addig Németország erős nagyhatalmasságok közt terül el. És mig keleti és nyugati szomszédainknak csak egy oldalon kell frontot teremteni ellenünk addig nekünk mindenfelé. Ellenségünk könnyű szerrel csoportosulhatnak határunkon, de a mi ezredünk az egész birodalomban szét vannak szórva. Ezekkel a különös viszonyokkal tehát számolnunk kell. Kihuzta-e már kardját hüvelyéből a német másként, mint hogy saját bőrét védje ? Egyébként a háború nem egyéb, mint a politika folytatása egyéb eszközzel. A béke biztosítására csak egyetlenegy mód van. Az ugyanis, hogy Európa közepén olyan nagyhatalom álljon, mely — hódító szándék nélkül — Gyere be ide a mulatóba egy theára vagy kettőre, esetleg egypár pohár pezsgőre. És én bemegyek a snájdig katonával a mulatóba, mert jól tudom, hogy a magyar ember bor mellett tudja magát legjobban kibeszélni. Leültünk. A főhadnagy rendelt. Meglepett az a szörnyű rendelvény, noha én már jól ismerem a bélelt tárcáját. Mindig kivakkan onnan egy pár százas de ma még túlságosan kiduzzasztotta az a sok kél hasú bankó. Utóbb annyi italt rendelt, hogy a megyei vicinális lokomotivja szuszogott volna alatta. — Tehát az ezredes még él? — Tehát él. — Ne kivánd drága vitézem, hogy harapófogóval húzzam belőled a szót, igyál és beszélj! Érdekel a dolog. Felhajtott aztán két theát egymásután és amilyen teli tüdővelcsak tudta fújni a füstöt, ugy szívta a cigarettáját. — Jól van no ! Kezdjük. Füleki elég erős arra, hogy háborgó szomszédait a háborútól eltiltsa. Ha ez az álom valamikor valósul, akkor csakis Németország lehet ez az őrködő állam. Milyen áldott korszak virradna reánk! A nagyhatalmaknak jövedelmük nagyrészét nem kellene létföntartásukra költeni, mert a kormányok, a pártok és a nemzetek már meggyőződtek arról, hogy a legdiadalmasabb háború többe kerül, mint amennyit megér és amit tömérdek emberi élet árán szerzünk. Ki tagadná, hogy minden háború, még a győztes is, csak szerencsétlensége a hadakozó, nemzeteknek? Nincs az a hódított terület vagy sok milliárdos hadisarc, mely vissza tudná adni elhullott véreinket és millió család könnyeit képes volna Tar Domokos ezredes meglehetős krudélis ember. Nem respektál az se dsentrit, se [pénzt, se főhadnagyot. De a mellett volt gondja rá, hogy olyan aranyszőke asszonyt vegyen* feleségül, aki elveszi az ember eszét Lehet, hogy az enyémet is. — Ismered az asszonyt, ugy-e ? — Oh igen. Remek asszony, az igaz. Fiatal is. — Persze-persze, elég fiatal. Aztán micsoda asszony 1 Sóhajtott rá egy nagyot, újra leöntött két theát. — Micsoda asszony ! Olyan karja van, min a bársony. Az ibolya szeme pedig a szivemig hat. Ha én is tudnám a verseket ontani, mint a gimnazista, szorgalmasabb munkatársa dehogy is volna a belyi Hirkürtnek. —• Oh meghatóbb a te tiszti bojtod, pajti. A gimnazistának a szekundái minden illúziót elrontanak, mig a te bogár-szemed, a bajusszod is imponál. Az aranyzsinóros mentődről meg szó se essék. •(Vége köv.)
