Esztergom és Vidéke, 1915
1915-06-03 / 43.szám
SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL SIMOR JÁNOS-ÜCCA 20. SZÁM TELEFON 21., hOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ES HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. FŐMUNKATÁRSAK: D R RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN ÉS D R KŐRÖSY LÁSZLÓ Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős: LAISZKY JÁNOS MEGJELENIK: MINDEN* VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE 6 K NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FLLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA Németország jövője. A hadakozó nemzetek közül ez idő szerint legbuzgóbb irodalmi tevékenységet fejtenek ki a németek szebb jövőjük érdekében. Rohr bach Pál uj könyve épen arról nevezetes, hogy elfogulatlan tárgyilagosságával és meggyőző okfejtésével a szövetséges és semleges országok közönségét is érdekli. Abból az igazságból indul ki, hogy a német birodalom határai ma már szűkösek, mert kereskedelmi forgalma túlszárnyalta a franciát és az amerikait, ezért vált Angolország vetélytársává. A' duzzadó német ambíciónak mindenáron érvényesülnie kell, ha további virágzását biztosítani akarja. Ezt bizonyítja a harctéren is. „Esztogom ÉS Vidéke" tárcája. Nikolajevics Miklós nagyherceg jelenét ismerjük. Tudjuk erről a robusztus első pillantásra is könyörületlen autokratának látszó nagyhercegről, hogy nem nélkülözi a szervező erőt, hiszen az orosz-japán háború után ő szedte Össze az orosz hadsereg-kolosszust; tudják, hogy a hadvezéri képességnek sincs hijján, eire nézve nem annyira a jelenből mint a múltból meríthetünk tanúságokat. Az orosz-japán háborúban, mikor a Kuropatkin vezérlete alatt álló roppant orosz sereget japánok nyugodtan, fagyos biztonsággal verték, Nikolajevics Miklós csinált egy-néhány olyan húzást, amelynek kiválóságát az ellenség is elismerte. Az oroszok akkor is gyönyörűen tudtak vissza vonulni. A japánok erről a háborúról hatalmas történelmi munkában számoltak be a világnak. „The Russo-Japanese War" ez a cime ennek a csodálatosan szerény köny vnek, a Németország tehát őszintén és nyíltan vallja, hogy elsősorban igenis világuralomra vágyik, mert az angolok telhetetlen terjeszkedését akarja korlátozni; másodsorban pedig a tengereken biztosítani óhajtja kereskedelmi érdekeit. Anglia csakis iparálíam, mely dúsgazdag gyarmataiból látja el magát mezőgazdasági terményekkel. Németország pedig nemcsak iparállam, hanem mezőgazdasági is. Csakhogy szaporodó népességet már alig képes ellátni saját terményeivel és azért keresi jövőjét tengeren túl. A szaktudós nem tagadja, hogy Németország a nagy germán eszme megvalósítására még nem elég egységes. Ausztriát bizonyos hagyományok fűzik a német birodalomhoz; de Svájc, Hollandia, melyhez foghatót Európában nem írtak. Nincs egy szó dicsekvés, gyönyörködés a vérben, pátosz, háború dicsőítése. El van mondva a háború története egyszerűen, tisztán. A liaoyangi döntő csatáról azt irja, hogy amikor Kuropatkin kénytelen volt visszavonulni Liaoyangból Mukdenbe, a visszavonulás „an operation splendidly executed" fényesen véghezvitt orosz hadmüvelet volt. Ezt a viszszavonulást a n így herceg csinálta. Azóta már jó egynéhány taktikai, nagyobb szükséges visszavonulást is csinált, valamint az erélyes hadvezetésben is kitűnt. Azt az orosz karaktert, amely születésénél fogva defenzív természetű, ő vitte offenzívába. És ez az orosz nép tragikuma. Nem született hódító népnek s vezetői minden áron hódítani akarnak vele. Mikor a nagyhercegről megállapíthattuk az előbbieket, nem dicséret volt a cél, csak az elfogulatlanság bizonyítása. Mert hiszen, hogy milyen hadvezér ma, azt nem Ítélhetjük mag. Tudjuk, Belgium és Oroszország germánjai régóta eltávolodtak az anyaországtól. Csorbítja világpolitikáját az a vérveszteség is, melyet az alsóbb rétegekben a kivándorlás okoz. De a politikai súrlódások és az ellentétes osztályérdekek sem használnak Nagy németország kiépítésének. Mindamellett a szocialista mozgalmak nem veszedelmesek, mert inkább a pénzvilág túltengését ellensúlyozzák. Ma az igazságos társadalmi rendszer valamint a pártatlan és független kormányzás a döntő tényező. A mai népesedés sztagnálása szintén azt bizonyítja, hogy megtelt már a birodalom kerete és nem íér el benne több nemzedék. Pompásan jellemzi azután a tudós író a német kötelességérzetet, mely különben a birohogy vezérkarában van egy-néhány kiváló taktikus, de sok a balkezü tábornoka. Mint autokrata, sokkal szomorúbb képet nyújt, olyan ember, amilyet ma Európában csak Oroszország szülhet. Van benne valami a régi norsemannokból, akik a harcot a harcért kívánták, van benne a magyar kiskirályokból is, az erőszakos nagyurakból. Ő benne testesül meg az orosz abszolutizmus és katonai diktatúra. Ismeretes, hogy a háború elején mint trónkövetelő szerepelt s ahol a Rasputin parasztok mágikus erővel uralkodhatnak az uralkodón, ott az ilyen nagyhercegekről mindent el lehet hinni. Külön pártja van Oroszországban és ez a párt a tulaj donképeni orosz parlament. Mikor Tolsztoj meghalt, egy tekintélyes angol lap illusztrátora megfestette a nagy férfi szellemét. A végeláthatatlan szarmata pusztákból gőzök és ködök emelkednek fel — igy festi ezt az illusztrátor — felszállnak az ég felé, fönn felhőkké gombolyodnak s mint* dalom minden belső és külső sikerének erős alapja. Egyébként minden nemzet fejlődése a lelkiismeret és kötelesség kedvező arányaitól íügg. De határozottan más tényező a nemzetalkotó egyén és más a nemzeti eszme fejlesztésére irányuló kötelesség érzése. Németország erejének titka valóban az egyéni kötelességtudás legfokozottabb megnyilvánulása. Ez a tősgyökeres, vérbeli német szellem avatta Németországot félszázad alatt Anglia világurálkodásának vetélytársává. Méltán hivatkozhatunk arra, hogy nincs több ország a világon, ahol szorgalmasabban dolgoznának és ahol az elvégzett munka lelkiismeretesebb és alaposabb lenne és ahol a munka minősége és mennyisége érdekében a követelmények naha a szél rendezte volna őket el, egy óriási fejet alkotnak, Tolsztoj fejét, mely betölti az eget. Nagyon szép kép. Tegyük helyébe Nikolajevics Miklós szakállas, hosszúkás fejét s megkaptuk az abszolút Oroszország képét, az orosz abszolutizmusét, mely mint gomolygó, ólmos köd, ugy települ a nagy ország felett. Az alakját ismerjük képeslapjainkból. Melankóiikusan hórihorgas, hoszszukezű, csontos nagy darab ember. A nagy Oroszország reprezentása. Beszélik, hogy a tábornokait pofozza, s a háború elején kijelentette hogy aki lop, azt felakasztatom. Ahogy ugy ránéz az ember, elhiszi ezt. Ő ismeri a viszonyokat s mivel csak erőszakkal tud kormányozni, erőszakos. Ez az orosz hadsereg szelleme, a százszorosan feltétlen engedelmesség; Miklós nagyhercegnek csak a szemöldöke rezzenjen, és a muzsik ontsa vérét. Miért ? Senkinek semmi köze hozzá. Elég, ha Nikolajevics Miklós igy akarja. Amilyen autokrata s ahogyan