Esztergom és Vidéke, 1915
1915-05-23 / 40.szám
SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS-UCC A 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RESZET ILLETŐ l ÖZLEMf NY£K TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ES HRDETESI DIJAK STB. KÜLDENDŐ«• FŐMUNKATÁRSAK: D R RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN ÉS D R KŐRÖSY LÁSZLÓ Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős: LAISZKY JÁNOS MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE 6 K NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FLLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA Veni Sancte Spiritus! Illattól terhes levegő, virágtól terhes fák és bokrok, ünneplő mező és rét, győzelmi énektől hangos völgyek és hegyek hirdetik utolérhetetlen ékesszólással egy titokzatos, fölényes akaratnak isteni hatalmát élet és halál fölött. Pünkösd a lélek ünnepe; diadalra jutása az életnek, mely lüktet és kivirágzik. Életáradás, megújulás! Áradjon ki, hát a lélek is, virágozzék ki az ember, öltözködjék szépségbe ! „És mikor elérkeztek a pünkösd napjai . . . lőn hirtelen az égből mint egy sebesen jövő széinek zúgása s betölté az egész házat ahol ülnek vala." (Ap. cs. 2. 1.) „Zúgva jött le az égből az élet lelke... zúgott, figyelmeztetett, ébresz„Esztajom és Vidéke" tárcája. Pünkösdi lélek , . . Ugy érzem : megcsaptak a pünkösdi lángok Emelni szeretném az egész világot. Oda, hol a létet értékelni tudják; Hol megtanulhatná a jó élet útját. Oda, hol tuUenne minden földi sáron S megértené, mit ér minden e világon. Eszmékért dobogna a világnak keble; Minden aljasságot megvetne, feledne. Szeretném szeretni az egész világot, Miként a Szentlélek, mikor földre szállott. S uj nyelvekre nyitá a halandók ajkát S igéit a népek nyelvükön hallhatták. Szent igék 1 melyeknek első hallatára Keresztvízbe indult embereknek száza. Szent igék ! melyeknek csodás hallatára, Lepattant a lelkek poklotadó zára; Beléjük ragyogott az igazság napja S a szunnyadó csirát napfényre ragadta. S megrendült a lelkek szűzi, szent zenéje .. S az angyalok hangja csendült le beléje . . Ugy szeretném látni az ilyen világot ! Járjatok át mindent ti pünkösdi lángok ! . . Vince tett, csődített; ez volt a pünkösd harangszava! Átjárt zegetzugot, megrendített farizeusi házakat és római praetoriumot; különösen pedig átjárta azt a zárt ligetet, az apostoli lelkek gyülekezetét ; megmozgatott benne minden ágat-bogat, minden lombot és levelet; fölpattantott minden rügyet, fölébresztett minden energiát ; lelkiséget, szabadságot lehelt s kimelegítette s kitágította a belső világot; ez az ő világa, az öntudat, az érzések, a motívumok világa. Külre csak az általános s közös viszonyok rendezésében s intézmények alkotásában nyilvánul. Mily mély és nagy ezzel szemben a belső világ! Akarjunk jól, nemesen, erényesen, szépen, fölségesen, tiszteletteljesen, tisztán, szemérmesen, fegyelmezetten, türelmesen, bátran, kitartóan, alázatosan, Dimitrij álma, .Irta: Fülöp Ferenc. Talán az egész fogolytáborban nem volt szőkébb muszka fogoly az ailéta magas Dimitrijnél s ezért mindenki csak Szőke Dimitrijnek nevelte. Magas, sudár egyenes tartását még a fenyő is megirigyelhette. Ha gyakorlatozni mentek a foglyok, úgy lépkedett a sor elején Dimitrij, mint felkiáltó jel a sok pont közt. Szolid, nagyon is szolid volt Dimitrij. Sose civakodott senkivel. Se nem diskurálgatott. . Gyűlölte a sok haszontalan szót. Ugy élt a lármás, zsibongó társai közt, mintha fogadalma tiltotta volna a beszédet. Ha egyéb dolga nem volt, egész nap csak a szalma vackán kuksolt. Csupán este felé jött ki a szabad levegőre, mikor már a nap nyugvóra tért. Bántotta nagyon a fényes világosság. A többi fogoly csoportokba verődve, a drótkerítéstől illő távolságban települt le a zöldelő gyöpre. Következett előzékenyen, ájtatosan, örvendezve s bízva. (Prohászka O.) Ez a világ való nekünk, ezt várjuk tőled Sancte Spiritus. Emberek fogadjátok be a lelket, hiszen itt van közöttünk és akar vigasztalni szomorkodó anyákat, gyászoló hitveseket, siránkozó árvákat. Ott van a harctereken, lelkesít, bátorít, erősít, győzelemre segíti azokat akik hisznek, bíznak benne. Akar teremteni új társadalmi rendet, egymást megérteni törekvő, megbecsülni akaró, jó akaratú, őszinte embereket. Akarja emelni, kitágítani, gazdagítani öntudatunkat, megakarja értetni velünk, hogy küömb emberekké kell lennünk, hogy a szeplőtelen szív, a tiszta homlok, a szennytől, piszoktól irtózó karakter elsőrendű emberi értékek, amelyért küzdeni, fáradni, áldozatot hozni persze a szokásos kórusban való dalolás. Hol szentének, hol népdal. De mindegyik szép volt. Mindegyik szomorú, melancholikus. Amilyen általában minden orosz lelkülete. Dimitrij nem ült le közéjük. Távolra tőlük, sekély homokgödörbe húzódott. Nagy bozontos fejét tenyerébe hajtotta. Nem is figyelt az énekre. Borongós lelkét hidegen hagyta a zsongó-bongó ének. Lelke gondolatát inkább ezer mérföldnyire, keletre, kalandozíatta. Ahol a beláthatatlan rónaság a kéklő éggel ölelkezik össze. Aprósárkunyhós falu egyik rozzant ,vityilójába. A körülötte szálldosó ének magas áriába szökkent. A foglyok szinte rikoltozva fújták a dalt. Arcaik kipirultak, mintha ismeretlen lángnyelvek csapkodnák fehér arcbőrüket. Szemeik megvillantak. Valami kedvelt orosz ének lehetett. Dimitrij nagyot ugorva szökött fel helyéről. Mintha kigyó csipte volna meg. Idegesen dugta be füleit, min'ha nem akarná hallani az éneket. Riadtan, futólépésben kezdett szaladni a faházba. Befúrta magát emberhez méltó, tőle feltétlenül elvárható cselekedet. Ne tagadjuk meg, ne űzzük el magunktól a lelket! Az önző, hazug, farizeusi öntudat elriasztja azt, mint a fülemülét a lárma. Azt a fölényesen nyugodt, mindent megértő, terheket okosan viselj, jellembeli szeplőt, foltot, piszkot nem tűrő, hazug, alacsony emberekkel megnemalkudó nemes öntudatot kell kidolgoznunk. Rátalálhat ezen kincsekre mindenki önmagában, ha a bányásznak hitével és elszántságával indul a mélybe. Kell hozzá az igaznak, jónak és szépnek szenvedélyes szeretete, kell hozzá főleg lélek. Kérjünk tehát pünkösdi lelket. Mondjuk vágyakozva : Veni Creator Spiritus! Aglaia. az ágya szalmájába. Fogai még mindig vacogtak, mint ha hideglelése lett volna. Ajkai egy nevet mormogtak mindegyre. — Nikolaj . . . S ezt a nevet kimondta legalább százszor is. Amig kimerültségében elaludt. Először szenderengve, akár a gondtalan kis gyerek. Még mosolygott is. Szegény jó Dimitrij ! Máskor úgyse nyillott mosolyra ajka. — Nikolaj . . . Egyszer csak eltorzult a mosolygós arca. Ijesztő lett, akár a festett halálé. Fogai csattogtak, mint a krokodilusé. Széles, nagy keble erősen zilált. Jaj, milyen is volt Dimitrij álma. Otthon volt álmában a szolid nagy gyerek, Dimitrij. Abban az arasznyi kis volgamenti faluban, ahol született, élt. Kin ült a Volga partján, ő, meg asszonya és a kis fia. Nikolaj. Ép olyan szőke,, akár az apja. Szemei kékek, akár a mennyboltozat. A kis Nikolaj a család szeme fénye. Öröme, büszkesége. Majdha megnő egyszer a kis Nikolaj,
