Esztergom és Vidéke, 1915

1915-05-20 / 39.szám

gődtem, ahol a tiszti maródi szobában kerestem pihenést sok hasonló sorsú bajtársam között. Ne féltsenek azonban édes szüleim, mert érzem, hogy egy kis pihenés ismét rendbe hoz mindent ! Érdekes ennek az eredeti tudósításnak a papirosa is, mert a vitéz földink ezt az orosz födözékből szerezte. Néhány orosz vércsöpp van rajta. A nagy háború hiteles pecsétje. A magyar becsület és kötelességérzet parancsolja, hogy mindnyájan résztvegytink a hadikölcsön jegyzésében !! HÍREK. D'Annunzió. De kár, hogy mindenkiből ki kell ábrándulni. Vagy talán legokosabb, ha nem is hisszük el azt a sok rosszat, amit arról beszélnek, akit eddig szerettünk. Akinek a lelkébe fértünk az írásain, a szavain át, aki minden hibája, elfogódottsága és ezer, vagy százezer bűne mellett is nagy, magasan álló volt előttünk. És csodálatosak azok a szavak, melyeket Velencéről mondott. Mikor, a „Tűz"-ben felmutatja lelki szemeink előtt az ő mérhetetlen gazdagságának legszebb kincseit. Zsongó, bongó, bűbájos sorok. Mintha nem is ember mondaná, hanem tikkadt nyári éjjeken a kövek, a csendes tengervíz lehelné ki magából. Ismeretlen hangszernek, a mi füleink számára még túlfinom muzsikája.. És most vért szomjaz, és most odaáll a nép mellé — pedig máskor egy kicsiny piszkosnak, rosszájunak találta. Most olasz akart lenni, pedig de bántották s nem is birta ki sokáig közöttük. Istenem, de különös, bolondos ez a háború, hány embernek nem csak a testi egészsége, hanem az esze is elveszett tőle. D'Annunziót azonban nem tudom olyannak elképzelni, mint azok teszik, akik nem ismerik őt, meg az olaszokat, Velencét, a Háborút, a „Tüz"-et s mégannyi sok mindent, ami szükséges ahhoz, hogy őt igazán megérthessük. Háború kitörött, de D'Annunziót már nem találja Olaszországban. Visszamegy Parisba, de nem, mintha ott jobban szeretne, hanem mert a háborút nem szereti s most mindenütt háború van, de legcsunyább az volna s ő is azt gyűlöli legjobban, melynek gyújtó körébe őt is odaállították— (%* A Segítő Szűz jubileumi ünnepe Szentkereszten. A Segítő Szűz Mária május 24-iki ünnepének ezidén különös jelentőséget kölcsönöz nemcsak a világháború (hisz épen a bold. Szűz Mária segítségének tulajdonított lepantói győzelem emlékére iktatta V. Pius pápa a „keresztények segítségé"-nek cimét a loretói litániába); hanem főképen az a körülmény, hogy ezidén van száz éve annak, hogy VII. Pius pápa napóleoni fogságából való kiszabadulása után, a Segitő Szűznek tett fogadalma teljesítése képen, elrendelte a május 24-iki ünnepet. Közismert dolog, hogy a Keresztények Segítsége iránti tiszteletének főapostola tisztm. Bosco János volt, ki pont ötven évvel ezelőtt rakta le a Segitő Szűz hires turini kegytemplomának alapkövét ; és példáját követik az általa alapított Szalézi Társaságnak tagjai. Ezért a szentkereszti szaléziánusok is évről-évre megülik Tásaságuk Védasszonyának május 24-iki ünnepét. Ezidén a jubiláris ünnep programja a következő lesz: Máj. 23-án, pünkösd este 6 órakor lampionos körmenet a lurdi barlanghoz a Segítő Szűz képével; ott alkalmi beszéd néhány énekszám és szavalattal; utána litánia és szentséges áldás a templomban. Máj. 2*-én, pünkösd hétfőn d. e. fél 10 órakor szentbeszéd, ünnepi mise, szentséges körmenet és áldás. A hadbavonult képezdészek búcsúja. Az esztergomi érseki tanítóképző intézet azon hallgatói, kik a f. évi március 27-én oklevelet nyertek, — mint a hadseregbe sorozottak — május 15-én vonultak be hadiszolgálatuk teljesítésére. Az intézetből való távozásuk előtt egymástól, valamint a még bent maradt társaiktól tartottak búcsúzót. A mai viszonyok között azonban ez csendes komolysággal történt. Az ilyen alkalmakkor szokásos, minden zajosabb, vagy feltűnő vígság nélkül. Ezzel egyidejűleg időnkinti találkozásra kötöttek szerződést, az elsőt a háború befejezése után, Esztergom^ ban tartják meg, azon reményben, hogy akkorra hazánk ege kiderülvén, a találkozás is derült szívvel, vidám lélekkel esik meg. Ekkor jelölik meg a későbbi találkozás idejét is. Az intézet tanáraitól azonban érzékeny búcsút vettek. Különösen Klinda Károly h. igazgató és szeretett osztályfőnökük, Óberth Ágostontól, kinek eg> társasképen kivül Leonardo da Vinci „Utolsó Vacsora" cimű képének ezüst dombor mű másolatát és csokrot adtak emlékül. Érzelmeiket Csongrády Árpád tolmácsolta, melyre az osztályfőnök úr válaszában hasznos utasításokkal látta el őket az életre, s tekintettel a haza jelen válságos körülményeire, lelkesítő beszédet intézett hozzájok. E helyen alulírott, a távozó társak nevében köszönetet mond Esztergom szabad királyi városának is a tapasztalt jóindulatú támogatásáért. Virágoztassa fel az ősi dicsőségből fakadó ereje ! Sötét fellegekkel borított hazánkra pedig árassza a seregek Ura ragyogó napjának derűs sugarait! Csongrády Árpád volt képezdei tanuló, honvéd önkéntes. Gyűjtés tréfából. Mint nekünk Köbölkútról írják Stampay János főtanító egy tréfás telefon felhívást köröztetett községében réz és hadikölcsön jegyzés gyűjtésére. Szép mennyiségű fém gyűlt össze és az első alkalommal már volt egy jelentkező 6000 koronás hadikölcsön jegyzéssel. Ujabb adományok a „Vörös Kereszt"-nek. Ifjúsági hangverseny jövedelmének fele része 416.93 K, mélt. Klinda Theofll prael. kanonok ur ajándéka az esztergomi vörös kereszt tartalék kórház házi szükségleteire 100 K, Nyergesujfalu község gyűjtése 23.48 K. Annavölgyi bányászok gyűjtése 7.50 K. Fogadják az adományozók nemesszivük eme megnyilatkozásáért az egyesület hálás köszönetét. Az elnökség. Hogyan ir a magyar katona a harctérről ? Lapunk egy barátjától kapjuk a következő levelező lapot : Este felé. Az ágyúk dörgése bele-belebúg az éjszakába. Mi fönn, egy erdőboritotta magaslaton. Az oroszok szemben velünk. Az erdő méiyéből ének hangzik. Szép, lélekemelő magyar nóta: „Balog Böske keszkenőjét forró könnyel sirta tele..." Nem is egy, hanem négy hangra. Jó torka van a kürtösnek; az fújja a magas primet. Ismerem már a hangját. Szépen szól a nóta. Mintha falusi ház padkáján ülne az ember. Mintha álmodna. A háturik mögötti völgyben kigyulladnak a tüzek. Körülötte a pihenő tábor. Itt-ott egy-egy villanás, amint egyik-másik öreg baka erősen megszítta a pipát. Majd később elhal a nóta, lepihen elcsendesedik a tábor; csak az ágyúk mondják még egymásnak: „bumm, ne aludj öreg!" Üdv. az esztergomiaknak! Mihalovits János hadapród, 18. h. gy. e. — Mielőbbi békés viszontlátást kívánunk I Kirándulás. Az érseki tanitóképző intézet kedden sikerült kirándulást rendezett a páratlan szép kilátást nyújtó Dobogókőre. A délutáni órákban Dömösön át Visegrádra ment az intézet, ahonnan vidám kedéllyel az éjjeli hajóval tért vissza városunkba. Tanulmányi kirándulás. Az esztergomi érseki tanítóképző intézet III. és IV. éves növendékei csütörtökön tanulmányi kirándulást tettek Obert, Nemesszeghy, Királyfalvi és Parcsami tanárok vezetésével a hercegprimási uradalmak szent-istván pusztai gazdaságába, melyet jelenleg a hadbavonult intéző derék felesége, Keő Aurélné urnő vezet. Parcsami József primási ellenőr, s gazdasági helyettes tanár magyarázatok kíséretében körülvezette a kiránduló csapatot a szép birtokon, végezetül pedig Keőné urnő magyaros vendégszeretetévei bőséges lakomában részesítette a testileg-lelkileg felüdült társaságot. Tapasztalatokban gazdagon, vig kedéllyel vonultunk ki a kürti állomáshoz, hogy a vasparipa Esztergomba röpítsen bennünket. Hálás köszönet mindenkinek aki szives volt a nap sikerét elősegíteni I Hazánk látványosságai kezdik most szomszédainkat érdekelni. A Neues Wiener Tagblatt közölt az imént Busson Pál népszerű osztrák irótól „Nyári tervek" cím alatt igen érdekes tárcát hazánk látványosságairól. A bécsi iró arról elmélkedik hogy az idén és még néhány évig aligha vágyódunk külföldre. Megvigasztal azonban veszteségeinkért az a rendkívüli nyereség, melyet Németország, Ausztria és Magyarország kínálnak csodálatos látványosságaikban. Ausztriában azelőtt is gyakran megfordultak a németbirodalmi kirándulók. De ezidő szerint bizonyára meglátogatják Magyarországot is, melyről odakint még olyan keveset tudnak. Mikor Busson nemrégiben egy németországi úrral a lőcsei gót templomot szemlélte meg, végtelenül csodálkozott az útitársa azon, hogy eddig olyan keveset hallott ilyen ritka szép látványosságokról. Tehát természetes, hogy az idén, vagy a közelebbi esztendőkben, ha utazni óhajtunk, csakis a mi jó szomszédainkat látogatjuk meg, ahol olyan rejtett kincsekre bukkanunk, amilyenekről eddig sejtelmünk sem volt. Felhívjuk az illusztris bécsi iró figyelmét Szent István első magyar király szülő városa nagybecsű műkincsére isi Kétes értékű hir. A háború sodra magával ragadta Hágen József táti tanitót is, akiről édes anyja november óta semmit sem tudott. A neki küldött karácsonyi csomag is húsvét előtt jött vissza mint kézbesithetlen. A szegény anya már-már lemondott fiáról, mikor most szombaton a remény halvány sugarát lopta aggódó anyai szivébe azon levelezőlap, melyet Hágen József még február 7-én adott fel Przemyslben és repülőgép hozta onnét ki. A lap szerint akkor egészséges volt és arra kéri édes anyját, hogy a lapon jelzetteket is értesítse övéik felől, de azóta nagyot fordult a világ Przemyslben. Hűtlen tanuló. Mérei József kereskedő tanulója rossz ütra tévedt. Gazdája ugyanis különböző pénzeket bízott rá, melyekből mintegy 20—30 koronát sajátított el a tanuló és ezen kivül az üzletből több árú darabot hordott el apródonkint. A fiatal bűnös most várja méltó büntetését. Ujabb rendelkezés a lisztárusitásra. Mint a rendőrségtől értesültünk ezentúl az egész városban csak négy helyen fogják a hatósági lisztet árusítani, melyek közül kettő a belvárosi és a szentgyörgymezői olvasókör lett. Mi ugy tudjuk, hogy többen kértek hatósági lisztet árusításra, de nem kaptak. A közönségnek pedig minden esetre érdekében állana, hogy minél könnyebben juthasson lisztjéhez, ami a 4 helyen