Esztergom és Vidéke, 1915

1915-05-16 / 38.szám

kath. tanító árvaháznak. A ke­nyér kereső adjon helyet a nél­külöző árvának. Mikor igy csoportosítottam az uj épület hivatásának mel­lék, de nem kevésbbé lényeges céijat, tulajdonképen nem tet­tem mást mint körüljártam egy központot, az érseki tanítókép­zőt, mely minden porcikájában modern és minden téglájában hirdetője lesz a magyar kaih. népnevelés magasztosságanak. Az épület egész kivitelében pe­dig hirdetni fogja a magyar kath. világ bíboros főpapjának apostoli gondolkozását, mely lé­ny esen dokumentálja, hogy a katholikus nevelésben él az egyház. Magáról az épületről, mely ket szárnnyal bir, két emeletet és egy manzartot foglal magá­ban, beiső beosztása minden igénynek megfelel, csak annyit, hogy a kék Duna habjai, az idegenek szemei gyönyörködni fognak benne és az Isten di­csőségét hirdető ősi Sión isten­háza kiegészítő részt kap a ma­gyar katholikus kultúra ezen templomában. Vitái István. A Kárpátokból. (Eredeti tudósítás.) Oltósy Oszkár a 26. gyalogezred zászlósa irta a harctérről a követ­kező érdekes tudósítást: Húsvéthétfőn délután ötödfél óra­kor eléggé jól elsáncolt állásban vol­tunk. Meglehetősen bele fáradtunk már a küzdelembe. Dúsan hullottak reánk az orosz húsvéti tojások va­gyis a srapnelek és a gránátok. En akkor az öreg Lengyel őr­nagynál adjutánskodtam, tehát állan­dóan, a földalatti tábori telefont ke­zeltem. Az oroszok ezenközben, a fedett területen lappangva kúsztak felénk és hirtelen négyes-ötös rajvonalban rohantak állásunkra. Az óriási tömeg elől természete­sen gyorsan el kellett menekülnünk. Az utolsó telefon jelentést leadva, a támadók már husz lépésnyire voltak tőlünk. Őrnagyom ekkor sebesült meg a vállán, de azért megme­nekült. Lejtőn kellett futnunk. Mögöttem két lépésnyire rohant hűséges ina­som akit meglőttek. Ekkor már tíz lépésnyire ordítottak és lövöldöz­tek az oroszok. Menekülés közben belebotlottam valami akadályba és akkor szaltó mortálét bukfenceztem. ~ Valóságos cirkuszi mű ugrást végeztem ! Mikor ismét földet értem, folytat­tam a szabadulás nehéz útját. Ta­lán épen ez a különös halálugrásom mentett meg az orosz golyóktól. Vagy talán az otthon szerető szülői szívek forró imájának köszönhettem életemet. Végre előbbi állásunk mögött négyszáz lépésnyire újból elhelyez­kedtünk és a kijelölt ideig visszatar­tottuk az oroszt. Minden tévhit elhárítása végett szóvá kell tennem, hogy elhagyott állásunkat is csak este hétig kellett volna tartanunk és mi már ötödfél­kor távoztunk onnan, de új vona­lunkat este kilencig tartottuk. Tehát taktikai szempontból nem vesztettünk semmit sem. Ilyen volt a mi húsvétunk ! Némi pihenőre hazánkban, S . .. lakon tar­tózkodtunk. De nem sokáig pihen­hettünk. Néhány nap múlva új riadó har­sogott. Egész divíziónk vaggonokba helyezkedett. A ket ezred M . . . réten szállt ki. Itt értesültünk arról, hogy az orosz éjjeli rohammal benyomta a mi raj vonalunkat és elfoglalta a K . . .-hegyet. Ez az 1133 méternyi magaslat taktikai szempontból rendkivül fon­tos, tehát ennek binoklása valódi életfeltételünk lett. Erről a magas­latról ugyanis szemmel tarthatja az ellenség egy nevezetes vasúti vona­lát, sőt ágyúival meg is semmisít­heti a vasúti közlekedést és ezzel tönkre tenné csapataink élelmezését és lőszerellátását. Ez volt tehát a parancs: „K.­hegyet bármi áldozat árán, vissza kell foglalni!" A 26. és a 19. gya­logezredre várt ez a nagy feladat. A hasig érő hóban az őserdő jár­hatatlan utain kell majd törtetnünk. Most kezdődött az igazi haddel­hadd, a valódi szenvedés. És mégis teljesítettük a szigorú parancsot: szórul-szóra. Egy új aranylappal gaz­dagodott ezredünk történet könyve 1 Boldog vagyok, hogy ebben a fé­nyes győzelemben a legelső vonalon harcolhattam. Szeretném az egész eseményt leírni, de ahhoz egész könyv kellene. Csak néhány részletre szorítko zom. Éjjel érkezett a parancsolat a támadó indulásra. A koromsötét éj­szakát még gazdagabbá avatta az ólmos eső, dermesztő hóval vegyest. Végre éjfél előtt tizenegy órakor érkeztünk a nevezetes hegy lábához, ahol bokáig érő sárban ideiglenes takarásokat kellett ásnunk. Ezekre gallyakat és sátorponyvát rakva azután bebujtunk. Ujjnyi magas víz­ben, nyomorúságosan pislogó tűz mellett dideregtünk hajnali négy óráig. A hajnali szürkületben ala­posan ázva és átfázva, azután meg­indultunk rajvonalakban az orom felé. Iszonyú nehéz utunk akadt. Majd minden embernek utat kellett törnie, a fába kapaszkodva, mellig hóba süppedve. Ilyen keservesen haladtunk előre délig, mikor ellenséges járőrségre bukkantunk. Némi puskaropogás után, a húsz orosz eldobálva fegy­verét, föltartott kézzel, üvöltve felénk törtetett. Látszott a szegény párákon, hogy megörültek nekünk, mert biz­tosítottuk életüket. Ezektől értesül­tünk, hogy az ormon gépfegyveres négy orosz ezred tartózkodik. Épen kétszerannyian, mint mi és hozzá még jól megerősített helyen! Hanem a parancs mégis csak parancs ! El kell foglalni a hegyet az orosztól! (Vége köv.) A magyar becsület és kötelességérzet parancsolja, hogy mindnyájan résztve­gyünk a hadikölcsön jegy­zésében !! A katholikus főpapság és az új hadikölcsön. Köztudomású do­log, hogy a magyar katholikus fő­papság vagyonának arányában ki­veszi részét most is a haza mentési munkájában. Amint a fővárosi sajtó utján értesülünk dr. Csernoch János biboros hercegprímás 1.700,000 K-t és az esztergomi főkáptalan 1.500,000 K hadi kölcsönt jegyzett. Füsttelen nap eredménye. Min­den drágaság dacára szép eredmény­nyel járt e nap gyűjtése, amennyi­ben 979 korona 20 fillért jövedel­mezett és még két gyűjtő nem szá­molt be. Péliszentkereszten, május ha­vában gyülekezik össze tömérdek bucsús. Tehát a mai rendkívüli idők­ben is rendkivül látogatott az ősi kegyhely. A három napos nyitányon tizenkét lelkiatya végezte váltakozva a szent miséket és a szent beszéde­ket. A gyónásokat hajnaltól éjfélig végezték a hivek.. A növendékek há­rom hangú vegyes karban harmoni­kusan énekeltek. Polleri latin misé­jén került sorra két Tantum ergo (Antolisei és Breidenstein), egy Ave Maria (Antolisei), egy Ecco Panis (Polleri). A hétfői mise Propriumát Nagymarosi Mihály szerezte. A né­pes körmeneteken az új zenekar szintén sikerrel működött közre. Az esti lampionos és fáklyás körmene­teken a szent kúthoz vagyis a Lurdi házban tömérdek gyertyás bu­csús vett részt. Azóta majd minden nap érkeznek budapestiek és az or­szág világtájairól a buzgó búcsúsok. A madarak és fák napjának jubileuma. A madarak és fák nap­jának tizedik évfordulóját jelzi az 1915-ik év. Az Országos Állatvédő Egyesület, melynek kérelmére gróf Apponyi Albert vallás- és közokta­tásügyi miniszter 1906-ik évben a madarak és fák napját, mint éven­kint visszatérő iskolai ünnepnapot az ország valamennyi népiskolájá­ban rendszeresítette, igen nagy súlyt vet arra, hogy ezt a szép és min­den vonatkozásában felkarolásra mél­tó intézményt tiz éves fennállása al­kalmával minél lelkesebb szellem­ben ünnepeljék meg. Az egyesület azért a legmelegebb kéréssel fordul az ország nagyérdemű és magasztos feladatának színvonalán álló tanító­ságához, hogy célzatát rokonszenves odaadással támogassa. — Az eszter­gomi tanítótestület eddig is minden évben szép ünnepség keretében tar­totta meg a napot, mely csak ki­domboritása volt mindig a madár­és favédelem szolgálatában álló egész évi buzdításának. Ha nem is ért teljes célt, de eredménye minden­esetre van törekvésének. Ez évben a nehéz viszonyok között is f. hó 18-án a Kioszk-kertben tartja meg az ünnepélyt. Templom rablás. A helybeli ev. ref. tembplomban f. hó 13-áról 14-re virradó éjjel lelke, len betörő járt. Az udvar felőli gyenge ajtót benyomta és igy hatolt be az Ur hajlékába. A templom hátsó részé­ben egy bádog persely volt elhe­lyezve, melybe a katonai árvák és özvegyek felsegélyezésére gyűjtöttek filléreket s mellette egy fapersely a templom céljára tartalmazott néhány koronát. Az előbbit a templomban, az utóbbit a kertben fosztotta ki a betörő és a vaskerítésen át kivül az utcára menekült. A rendőrség részé­ről Rezső Lajos detektív nyomoz erősen s már a helyszínén állapított meg bizonyos dolgokat, melyek nyomra vezetik az igazságszolgálta­tás embereit. Háborús paedagogiai kiállí­tás. A főreáliskola tanári kara a tanév befejeztével pünkösd ünnepé­nek két napján a tanuló ifjúság há­borús tárgyú gyűjteményeiből, rajzai­ból, kézimunkáiból, emléktárgyaiból, valamint iskolai rajzaiból kiállítást rendez. A kiállítás érdekesen szem­lélteti majd azt, milyen hatással vol­tak a rendkívüli .háborús viszonyok mind az iskolára és annak munká­jára általában, mind a tanulói ifjú­ságra ; továbbá azt, hogy mit tett az ifjúság a háború érdekében, mi keltette fel érdeklődését, stb. A kiál­lítás a Bottyán János-uccai elemi népiskola két emeleti termében lesz bemutatva. Ünnepélyes <( *megnyitása pünkösd vasárnapján d. e. 11 óra­kor lesz és a két ünnepen egész nap nyitva marad. Mindkét napon d. e. 11 —12 és d. u. 5—6 óra közt az ifjúság hangversennyel szórakoztatja az érdeklődő közönséget. A belépő­jegy ára mindössze 20 fillér, mely egyszeri belépésre és a kiállítás meg­tekintésére, valamint egy hangver­seny meghallgatására jogosít. Külön meghívókat nem bocsát ki az inté­zet, de tekintettel arra, hogy a ki­állítás minden jövedelme hadi jóté­kony célra megy, az ifjúság és tan­ügy minden barátjának szives ér­deklődését kéri. Hírek orosz fogságból. Kertész Ödön gyivai állami tanító már 9 hónapja, hogy hadifogságba esett, mely idő óta csak a mult napokban kapta tőle felesége Razdolneóból az első értesülést. Érdekes játéka a sorsnak, hogy Kertész Ödön mos­toha fia Pathó Pál 26. gy.-ezredbeli zászlós ugyancsak most sürgönyzött Kertésznének, hogy Razdolneóban van, de úgy látszik még a távirat feladásakor nem tudtak egymás felöl. Fried Béla tartalékos vártüzér zászlós ki Prezmisl mindkét ostromában részt vett, táviratot küldött édes atyjának Fried Sán dor nánai lakosnak Astrachan-

Next

/
Oldalképek
Tartalom