Esztergom és Vidéke, 1915

1915-04-29 / 33.szám

gyermekek néhány hét után jó kedvvel, piros pozsgás arccal veszik körül kedves gondozóikat, ugy igaz hálával kell azok felé fordulnunk, kik a nagy munkát már 8 hónapja oly kiváló gonddal és kitartással végzik; kik közül különösen ki kell emelnem a Szent Anna-zárdabeli kedves Nővéreket, továbbá ezek vezetőjét nagys. Számord Ignác urat, a kisdedóvó Társulatot és ennek lelkes óvónőjét Szvobodáné Kubicza Anna úrnőt, végre ennek férjét Szvoboda Román urat, ki páratlan önfeláldozással önként működik közre hazafias ügyünk érdekében ! Az ülés a jelentéseket örömmel vette tudomásul, s a gyermekotthonok vezetőinek hazafias fáradozásaikért jegyzőkönyvi köszönetet szavazott. Számord Ignác ellenőr tett ezután jelentést a pénztár állapotáról. A jelentéssel kapcsolatban az elnöklő polgármester a legnagyobb elismeréssel mutatott rá Esztergom város közönségének szinte páratlanul'nagy hazafias áldozatkészségére, amellyel mint a háborús jótékonyság többi ágát, ugy a segély-akciót is felkarolta. Mivel a segély-akció pénztárába már is érkeznek adományok a háború özvegyei és árvái javára, a bizottság Bleszl Ferenc indítványára már most elhatározta, hogy a háború útán pénztárában netán még fennmaradó összeget az özvegyek és árvák javára fogja fordítani; mivel azonban az özvegyek és árvák segélyezésének mérve és módozatai csak a véres küzdelem lezajlása után lesznek megállapíthatók, az özvegyek és árvák ügyének melegebb felkarolását későbbi időkre tartja fenn. Miután a fennálló két gyermekotthon a belső városrészekből jelentkező gyermekeket is alig tudja már befogadni s szentgyörgymezőről ujabban 90 gyermek jelentkezett felvételre, ugyancsak Bleszl Ferenc indítványára elhatározta a bizottság hogy Szentgyörgymezőn egy harmadik gyermekotthont állit fel, azt ideiglenesen, mig az árvaház, mely jelenleg katonai járvány-kórház céljaira van lefoglalva, felszabadul — a volt szentgyörgy mezei városházába helyezi el. Az új gyermekotthon céljaira Bogisich Mihály c. püspök az ülésen 100 koronát ajánlott fel. A jótékony szivü főpapot a bizottság tagjai meleg ovációban részesítették nemeslelkü adományáért. Szecskay Kornélnak, a gyermekotthon bizottság elnökének jelentését terjesztette elő ezután Szvoboda Román biz. titkár. A jelentés szerint a két gyermekotthonban március hó végéig 16,776; ebéd és 48,208 adag kenyér osztatot ki. Az otthonok vezetőit a felügyelet gyakorlásában a Mária-Kongregáció hölgyei, a gyermekek ellátásában pedig városunk jószivü közönségének természetbeni adományai voltak segítségükre. Számord Ignác a népkonyha-bizottság elnöke a népkonyha működéséről tett jelentést. A népkonyha aug. 8-tól szept 26-ig, tehát 50 napon át állott üzemben, kiosztatott ezalatt összesen 4758 adag étel. Mindkét jelentést örömmel és köszönettel vette tudomásul a bizottság. Végül Számord Ignác indítványára köszönetet mondott a bizottság mindazoknak, kik sebesült hőseink karácsonyi és húsvéti ünnepségeinek előkészítésében közreműködtek, ezután az elnöklő polgármester köszönetet mondva a megjelentek szives figyelméért, a gyűlést bezárta. A Vöröskereszt Egyesület ifjúsági hangversenye. A háborús jótékonyság gyakorlására az elmúlt szombaton és vasárnap ismét kedves alkalom kínálkozott. Városunk műkedvelőinek zsengéit, legnagyobbrészt zene-tanítványait, gyűjtötte össze özv. Dezső Leóné úrasszony, hogy fáradságos munkájának s az ifjúság legjobb tudással nyújtott szereplésének eredményével a háború okozta sebeket és fájdalmakat enyhítse. Ily körülmények közt, a magasztos célt és a műkedvelők premierjét véve alapul, még akkor is csak a szépet és kedveset szabadna meglátnunk és szóvá tennünk, ha nem lepett volna meg bennünket a szereplők fesztelensége, jól készültsége és művészi fejlettségű érzéke. Altalánosságban nem vagyunk barátai a felső fokú dicsérgetésnek, ámbár jól tudjuk, hogy aki szereplésre vállalkozik, már ezért magáért dicséretet érdemel. És méltányolni tudjuk mind a rendezői fáradságot, mind az előadói törekvést. Csak egyet nem akarunk megengedni, t. i. hogy magát bárki is kész előadónak, tökéletes szavalónak, szóval hogy végzett művésznek érezze. Ezt sem azért, mintha jó érzésében akarnók gátolni, hanem kizárólag buzdításul hogy amennyiben kedvet és tehetséget érez a további szereplésre, igyekezzék magát igazán tökéletesíteni. Ennek pedig első feltétele a gyönge oldalak megismerése, ha máskép nem, hát szigorú kritika nyomán. Természetesen a hírlapoknak hálátlan feladat lenne a tárgyilagos bírálat, de ezúttal fölhasználjuk az alkalmat, hogy buzdítsuk az ünnepségek külső és belső tényezőit, hogy aknázzák ki a műkedvelői képességet, szereplési ügyességet oly mértékben, amennyire csak lehetséges. Az előadói művészet má már oly fokra emelkedett, hogy a régi iskolának lehetetlen szemet hunynia a legújabb fogások előtt, az elmaradottságnak látszata nélkül. Különösen szükség van erre u. n. szalon darabokban, mert a természetesség ezekben sokkal fontosabb és sokkal nehezebben művésziesíthető, mint pl. népszínművekben. Sajnos, hogy azok az alkalmi darabok sokszor úgy megkötik a mesternek és a szereplőnek kezét, hogy nem közönséges tehetség kell a hatás elérésére. Mindezekkel csak halvány tájékozást akartunk nyújtani épen abban az esetben, mikor jóakaratunkat és őszinte elismerésünket senki sem vonhatja kétségbe. Mert ha az öszszes tényezőket figyelembe vesszük, a jelen előadás aránylag jóval fölülmúlt sok műkedvelői szereplést. Igy a „gyermek symphonia" a jól iskolázott zenekarnak volt ügyes koncertje, Vándor Ilonkának zongorajátéka a nehezebb zenének volt hatásos produkciója. Nagy Margitka érzéssel teljes szavalatát az ének- és zenekíséret fokozta nem kis gyönyörűségünkre. Etter Pál, Klinda Károly és Borús József triója a zenei iskolázottságnak magasfokú eredménye. Igazi művészi készséget mutatott Kemény Lászlónak Üzenet-Tarnay Alajostól c. éneke Zsiga Annuska zongorajátéka mellett. E számban a darab kedvessége megható összhangba jutott az ének könnyedségével és természetességével. Német Ákos: Viharvirágok c. háborús színdarabját szemléltük ezután sok derű, kacagás és meghatottság közepette. A viharvirágok mindegyikét szívesen láttuk a színpadon és mulattunk a szélvihar javára szerinti lelkesülésükön. A. leányos kedvesség, a bájos komolyság a nehéz helyzetekben, jól tükröződött Zsiga Annuska, Clementis Edit, Kerschbaummayer Böske és Miheilits Erna játékában, Vándor Magduska pedig ennivaló volt kisded jelenetében. Kemény Lászlónak hálásabb szerepet juttatott a darab cselekménye, mint szövege, de azért ügyesen utánozta az újságírónak páthoszát, s örültünk, hogy megtalálta az Istent, önmagát és aráját. Különben az utóbbihoz sokkal könnyebben jutottak hozzá a többi szereplő sebesültek: Borús József, Klinda Károly és István. Schalkház Berti a jószívű nevelőnőt játszotta s az utolsó képet tette szívrehatóvá. A szombati előadáson a megszokott előkelő közönség volt jelen s talán nem csalódunk, ha a vasárnapi nézőközönség csekély számát a magas áraknak tulajdonítjuk. Igy nem volt, de nem is lehetett értelme az ismétlésnek. Mindenesetre hála és köszönet illeti azonban a rendező úrhölgyet és a szereplő ifjúságot, hogy míg egyrészt az anyagi sikerrel a könnyeket segítettek felszárítani, másrészt az erkölcsi sikerrel a nagy közönségnek szereztek gyönyörűséget. [Uj HÍREK. |EJ Legközelebbi számunk a nyomdász szakszervezet munkaszünete miatt május 1-én jelenik meg. Nagylelkű adomány. Számord Ignác pápai tb. káplán, az érseki óvónőképző igazgatója, az esztergomszentannai javad almás lelkésze e napokban töltötte be ide való kineveztetésének 25. évét. Egy negyed századnyi fárasztó, lelkiismeretes munkáért ünnepelni, kitüntetni szokás az embereket. Mí ünnepeljük Számordot ez alkalommal, értékeljük benne, hogy a belváros külsőrészi népének lelki vezérletét 25 éven át egész lélekkel teljesítette. Tevékeny részt vett ezen nép társadalmi életében, segített minden hozzáforduló baján és mindezért sokszor — de nagyon sokszor rút hálátlanság volt osztályrésze. És mi volt erre a nemeslelkü pap válasza ? Megtakarított vagyonából 3000 koronát adományozott. Az örök Ur imádásának, a szt. Annatemplom szentség imádás fényének, a hivők lelki épülése emelésére 1000 K, az ugyanottani zárda elemiiskolára és óvodájába járó szegény gyermekek felruházására 1000 K és a háborúban elesett hős katonák árváinak nevelésére 1000 koronás alapítványt tett. A tények hangosabban beszélnek minden dicséretnél. Polgármester felhívása. „Városom Igen tisztelt közönségéhez! Még háromszor aluszunk, hogy afüstelen napra virradjunk, mely ugy lesz füsttelenül tiszta és nemes fényben ragyogó, ha a hazafias irgalmasság általános közös napjává bir lenni, amelyen férfiak és nők, tekintet nélkül arra, vájjon dohányozók-e vagy sem, mentül nagyobb számban járulnak a nyomor és szenvedés enyhítéséhez, melyet a harcban rokkantakká vált honfitársaink mindnyájunkért viselnek. Legyen tehát a füstélennek nevezett nap általános áldozó nap, melyen a dohányozok azt áldozzák föl, amit egy nap alatt is megtakaríthatnak, a nem dohányzók pedig, amit úgyis naponta megnyernek. Félreértés azonban neessék ; többet bárki szabadon adhat, s én igen kérem városom ismert t. hazafias közönségét, hogy gondoljon szeretettel honvédőink szerencsétlen rokkantjaira, akik vérük ontásával érdemeltek ki, hogy aránylag csekély adományokkal is megpecsételjük hálás elismerésünket, mellyel nekik mindenkorra adósaik vagyunk! Esztergom, 1915. év április hó 29-én. Kiváló tisztelettel: Vimmer Imre s. k. polgármester." Üdülő katonák Esztergomban Vasárnap d. u. mintegy 600 sebesült, de már üdülő katona külön hajón érkezett városunkba. Megtekintették a székesegyházat és a primási palota kertjében maga a bíboros főpásztor fogadta őket. Meggyőző beszédet intézett a hősökhöz és utána szivart és cigarettát osztatott ki közöttük. A sok viszontagságos nyomorúság után, bizonnyára egy kellemes emlékkel távoztak városunkból. Hangverseny a megvakult ka tonák segélyalapja javára. A magyar vöröskereszt egylet párkányi fiókja május hó 1-én, szombaton este 8 órakor a hadjáratban látóképességüket vesztett hősök segély-