Esztergom és Vidéke, 1915

1915-04-08 / 28.szám

s az orosz társadalom vezérkari jelentések dacára sem remél jobb jövőt, mert már gyakran csalatkozott. Az esztergomi gy.-ezred dicsősége. Mindannyian megvagyunk róla győződve, hogy dicső hadseregünk nap-nap után a legbámulatosa bb haditetteket viszi végbe a tulszámu ellenséggel^szemben. örömtől dobog a szivünk, mikor a magyar katonák hősiességét olvassuk a hivatalos hadijelentésekben és az újságok tudósításaiban. De egy győzelmi hir sem okoz akkora örömet nekünk, mint mikor saját háziezredünknek, a 26-soknak vitézi tetteit olvassuk. Már eddig is olvastuk jó egynéhányszor. Most ismét alkalmunk van rá, mert hivatalos híradást kaptunk véreink dicsőségéről, amelyet itt lelkendezve hozunk Esztergom közönsége tudomására; ugyanekkor szerencsekivánatainkat és meleg üdvözletünket küldjük megkoszorúzott ezredünk tisztikarának es legénységének egyaránt. Amíg mi idehaza szorongva aggódunk gyermekeinkért, addig azok régi dicsőségükhöz méltóan a mi háziezredünk derék tisztikarának vezetése mellett kiveszik részüket a nélkülözésekből, de egyszersmind a háború dicsőségéből is. Hivatalosan most értesültünk arról, hogy március 15.-én Goglia altábornagy az előző harcok elismeréseképen a következő szavakkal méltatta háziezredünk katonáinak vitéz magatartását. ber! Megszégyenítetted az egyenruhádat, pribék! A csizmaszárad bizo nyosan teli van karácsonyi ékszerrel. Ugy-e a te csámpás eszed szerint azt hiszed, ha elfogatod magadat az oroszokkal, tied marad a zsákmány? A muszka még a csizmáidat is elorozza. A gálád őrmestert összetörte a hadnagy sasszeme és oroszlánharagja. A gyáva ismét térdre rogy és ezt nyögi: — Jaj, kérem ne jelentsen föl, hadnagy úr, mert családos szegény ember vagyok. — Egyelőre irgalmazok, bundás; de ha még egyszer lopáson töröd.a gonosz koponyádat, akkor a haditörvényszék úgy agyonlövet, mint valami veszett kutyát. És most takarodjál a szemem elől! A megsemmisült őrmester, mint a kivert eb, elkotródott. A hadnagy ekkor gondosan Összeszedte a kifosztott és összetépett levélborítékokat, melyekben sok szerető szív küldött sok szeretett szívnek valami édes meglepetést. Végre a napi kedves és kiadó karácsonyi küldeményeket egy káplárral kiosztogatta a boldog harcosok között. (Vége köv.) „ A 26. gyalogezred négy százada az ötödikről hatodikára virradó éjjel a San folyó átgázolása után teljesen átázva, fagyasztó hidegben, heves ellenséges ágyutüzben kitartott állásaikban és ezáltal lehetővé tette, hogy a rákövetkező éjjel, a San folyót áthidalják es az ezred további támadásokhoz kezdhessen. Az ezred tisztikarának és legénységének a példás, bátor és kitartó magatartásáért legteíjesebb^lismerésemet fejezem ki és elvárom a kitüntetésre javasoltakat." A legfőbb hadvezetőségnek ezen elismerése különössen azért nagyjelentőségű, mert az októberben bevonult, úgyszólván a legfiatalabb legénységet érte, amely alig hogy kiképeztetett, már is a harctérre vonult. Plaskal ezredes a március 16.-ikí napiparancsban adta tudtára a legénységnek az altábornagy és a saját elismerését a következő szavakkal: „Katonák! Igen örülök, hogy nektek ezen magas elismerést tudtul adhatom és egyben közölhetem veletek, hogy a márc. 6 —7-re következő éjjel vívott ismételt hősies küzdelem is hasonló babérokat hozott, miként azt az én huszonhatos ezredemtől el is vártam. Hős tisztjeitek vezetése alatt az ellenséges lövészárkokat az első szuronytámadással elfoglaltátok. Ezen két egymásután következő napon keresztülvitt támadásokkal kényszerítettük az ellenséget oly jelentékeny erők összevonására, hogy az által a velünk küzdő bajtársaink csak csekély ellenállásra találtak és könnyen előre nyomulhattak. Ti ezáltal nemcsak egy kisebb taktikai, hanem egyben egy magasabb eredményt is értetek el. Azokat az áldozatokat, amelyeket a harcokban hoztunk, nem hiába hoztuk és hálás lesz hazánk az elesett hősök iránt. Az eredményesen teljesített kötelesség tudata mindnyájukra nézve a legnagyobb jutalom. De nekem, mint az ezred parancsnokának különös örömömre szolgál, hogy az ezrednek ismét mintegy 50 tisztjét és katonáját ajánlhatom kitüntetésre. Remélem, hogy nemsokára alkalom lesz a hősök mellére tűzni Felséges Urunknak a vitézséget elismerő jelvényét és; ezáltal a már kitüntetett huszonhatosokszázaitfélszázzal megszaporíthatom. Mindannyiunk lelkében él a meggyőződés, hogy mi 26-osok mindenütt győzünk ahol, harcolunk. És. ti a harctérre az ezredhez legutóbb bevonult fiatalok meséltessétek el öregebb bajtársaitokkal, hogy állandóan milyen szenvedéseken mentetek keresztül, milyen nagy szerű támadásokat vittünk végbe és úgy a védelemben, mint a támadásoknál hány száz oroszt terítettünk le sokszor anélkül, hogy mi magunk csak egy embert is vesztettünk volna. Meséltessétek el ezt öregebb bajtársaitokkal, hogy hidegvérűségben, bátorságban, kitartásban és ügyességben hozzájuk hasonlók legyetek. Ti új erőket és jó kedélyt hoztatok magatokkal hazulról s most együttesen akarunk ujabb és ujabb babérokat aratni. 1 Nem tudjuk eltitkolni, de amilyen jól esik a hivatalos napiparancsban olvasni a mi legfiatalabb nemzedékünknek hősies magatartását, éppen úgy felemel bennünket az ezred parancsnokának elismére a tisztikarral és legénységgel szemben. A hercegprimási uradalom hármas gyásza. Különösen szomorú gyászjelentés az, amelyet ezúttal közlünk: egyszerre három viruló ifjúi életnek elhunytát adja hirül, három derék hősnek a halálát, kik a legszentebbért : hazájukért áldozták fel magukat. Kiomlott nemes vérük a magyar faj életútját öntözte. Szivük utolsó dobbanása a magyar hazáé: mindnyájunké volt. Mélyen megilletődünk, mikor legszebb ifjúságuk korai végére gondolunk, de vigaszt lelünk abban a gondolatban, hogy hiszen ennél magasztosabb halála emberfiának nem lehet. Szép meghalni véreinkért, barátainkért, de legszebb a hazáért! Minden ily halál egy-egy megváltó t

tett a nemzet életének meghosszabbításáért ! A szülők, kiknek ily gyermekei voltak, ne zúgolódjanak, nem is zúgolódhatnak a Gondviselés sújtó keze ellen, mert nekik igazában megnyugvó köszönettel kell venniök az Égnek azon kegyét, hogy magzatukat milliók közül a haza megváltás dicső áldozatául választotta ki. Szűnjék meg tehát a könnyek áradása; töltse el csendes békesség és szende visszaemlékezés a vérezni akaró rokoni sziveket! A hercegprimási uradalom jogos gyászában is gondoljon felemelő büszkeséggel vértanúhalált halt ifjú tisztjeire s találjon méltó vigasztalást^ kötelességteljesítés példaadó tiszta tudatában. S most legyen a szó a megható gyászjelentésé: „A hercegprimási uradalmi tisztikar mélységes fájdalommal jelenti három sok szép reményre jogosult, derék fiatal tagjának a jó isten bölcs rendeléséből nemzetünknek most folyó harcában történt hősi halálát. Ezek : GÁLLIK GÉZA 15. honvédgyalogezredbeli hadnagy, primási ellenőr, aki az északi harctéren vonatcsapatának önfeláldozó védelmében egy kozákroham ellen, hősi halált halt. Assakürti és Práznóczi PRÁZNOVSZKY ÁGOST 46. gyalogezredben hadnagy, primási ellenőr, aki Papházánál, a drága hazai föld vitéz védelmében egy éjjeli szuronyrohamban szivén lövetett s vitézségi érmét már csak a kötelességtudó drága halott hősi emléke kapta. CSERNA LAJOS 46. gyalog ezredbeli önkéntes káplár, primásj ellenőr, aki a déli harctéren szerzett sebe s a lövészárokból hozott súlyos betegsége folytán hosszú hónapokig tartó kínos szenvedések után épen Urunk feltámadásának napján megnyugvással és a feltámadásban való égő hittel visszaadta nemes lelkét Teremtőjének. Derék fiainknak Isten rendeléséből nem az a sors jutott, hogy a hazai földet műveljék és áldásos, termelő munkában szolgálják nemzetünket, hanem az, hogy drága vérük hullásával védelmezzék. Mély alázattal nyugszunk meg az Öröktől fogva való akaratában. Minden szellő, a mi a messze idegenben nyugvó hős bajtársunk jeltelen sirját simogatja,, vigyen áldást feléje a haza földjéről. Minden virág, a mi a Kárpátokban nyugvó vitéz tiszttársunk sirján fakad, a magyar haza hálájának ragyogó színpompáját sugározza s a nemzet örökké élő kegyeletet illatozza. Minden könny, a mi a köztünk nyugvó sokat szenvedett hős fiúnk ravatalára hullott, édesítse meg az Ő örök álmát. Fakadjon drága vérük hullásából áldás, dicsőség, erő, hatalom, békesség a Magyarok hazájára. Isten óvja, védje nemzetünket, adjon a megdicsőült hősöknek örök fényességet, az élőknek békességet. Esztergom, 1915. ápr. 3. Máskor a szép tavaszi hónapok ragyogó szépségének örültünk, egy szál ibolyának az első langyos sugarú délelőttnek, a ligetekben bimbózó orgona bokornak, a fagyást engedő lihegő tavaszi földnek, mindennek, de most bágyadt a lelkünk, nincsenek érzéseink, hiányoznak gondolataink s oly fásultak, unottak, békére vágyók és tört napszámosai vagyunk e véres napoknak. Szabadon örülni, szabadon neventi, kacagni, levetni lelkünk hatályát, menekülni ezer bajunktól, újra gondtalannak, vígnak, élni, akarónak és merőnek lenni— Ez most mind hiányzik, mert nem látjuk a népet, nem érzi lelkünk az élet jóságát, nem boldogság a munka, nem gyönyör az élet ezernyi apró öröme, csak gyász, csak vér, csak fájdalom és rettegés, mely annyira hatalmában tartja a lelkünket. S ez talán jól van igy, mert nem lehet máskép s az első békenapon szebb, jobb, kedvesebb lesz minden— Addig tűnődni, verekedni, lemondani és —- győzni keli. Addig nem lehet más gondolatunk, mint a győzelem sóvárgása, addig nem nézhetünk máshova, mint — előre, s büszkén, bánatunk titkolva egyenesen kell haladnunk a nagy küzdelmek vérvírágos utján— Akkor majd kinő a virág a hon-