Esztergom és Vidéke, 1915

1915-04-01 / 26.szám

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., iOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK, TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI SS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. POLITMRI és TRR5RDRL MI LRR FŐMUNKATÁRSAK: D

R RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN ÉS D

R KŐRÖSY LÁSZLÓ LAPTULAJDONOS ÉS A SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS : LAISZKY JÁNOS MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ARAK : EOY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE 8 K NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FLLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA Diák katonák. Az a lelkesülés, mellyel a diákok a kormánynak rendeletét fogadták, még az öreg szülőket is felmelegiti, vérüket hevesebb keringésbe hozza. A rendelet pedig azt mondja, hogy azón diákok, kik 1895 és 96-ban születtek s ha alkalmasnak találtattak a hadiszolgálatra, már ápr. hónapban behivatnak és az érettséginek megfelelő, a vagy tanulmányaikat igazoló bizonyítványt nyernek. A mely bizonyítvány az egyetemre, vagy tanulmányaiknak folytatására és az önkéntesi jogosultságra is biztosítja őket. Ez a miniszteri rendelet nem csak a tanulókat, de az érdekelt feleket a szülőket is nemcsak megnyugtatja, de meg is örvendezteti, mivel hadbavonuló „Esztogom és Vidéke" teája. Balog Böske. Irta: Somogyi Imre. Balog Böske jár a Kőrös partján, Árva sóhaj kél remegő ajkán. Könnye úgy hull súlyos bánatába: Arra vitték Szegényt a csatába! Arra vagyon Galícia földje, Arra vonják vágyai örökre! Ott egy sírra, messze vagyon bárha: Fájó szive Mégis rátalálna ! Alkonyatkor megáll a partszélen, Tekintete egy gyászos levélen. — S Kőrös vize lassan folyó habja Balog Bösket Csendesen ringatja . . . Viszontlátás. Pongrács Piroska. Áldja meg az Isten édes Ankam. A boloszovi csodatevő szűz Anya borítsa rád palástját. No ne sirj galambocskám, hisz' visszafiuk nem veszítik el a jelen tanévet és ha szerencsésen visszaérkeznek, tanulmányaikat tovább folytathatják.

1 A serdülő ifjúság már a tanév kezdetekor hangoztatta, hogy nekik is még a tanév befejezése előtt menniök kell a csatatérre. Csak abban nem voltak bizonyosak, hogy csonka tanév nem lesz-e kárukra tanulmányaik folytatásában. Ez a miniszteri rendelet megnyugtatta ugy a szülőket, mint d tanulókat, hogy gyermekeikre fordított kiadásaik kárba nem vesztek, hogy nincs miért aggódniuk gyermekeik tanulmányainak félbe szakítása miatt. S most a tanuló ifjak lelkesülten szavalják halhatatlan költőnk buzdító szózatát: Talpra magyar, hi a haza ! Itt az idő most vagy sóhaj Rabok legyünk, jövök, visszajövünk mind! Dicsőséggel, győzelmi babérral. És míg a te Kázmér bátyád idegen országban védi a mi drága lengyelhonunkat is, addig te kicsi virágszálam imádkozzál értem a kegyelem oltárkánál. Elviszed az Isten Anyjának naponta a csokrot, mint eddig szoktuk. Ne felejtsd Őt nevemben is mindennap üdvözölni és tégy helyettem virágot lábaihoz. Mikor ma elbúcsúztam tőle, megkértem legyen az én drága kis húgomnak védője. Anyja helyett édes anyja, testvére helyett testvére. Oltalmazzon, védjen meg minden bajtól. Töröld le hát könnyeidet kicsikém, meglásd mire az első hó leesik találkozunk. Aztán ne gondold ám, hogy üres kézzel jön a te világjárt bátyád. Hozok gyűrűt kicsi ujjaidra, fényes gyöngyöt fehér nyakadra, aranyos cipellőt fürge lábaidra. Látod már mosolyogsz. Úgy szeretlek látni. Evvel a szép, derűs, mosolygó arccal búcsúzunk, mert így akarom képedet lelkemben megőrizni. Tehát Isten veled. A viszontlátásra. vagy szabadok; Ez a kérdés válasszatok ! stb. A hazáért mindenünket, még életünket is fel kell áldoznunk. Jelen világra szóló háborúban, hazánk önállóságáért mindenki kiveszi, a maga részét. Fiaink a csatatéren vérüket ontják életüket áldozzák fel érettünk és hazájukért. Itthonmaradt férfiaink, a-hadbavonultak miatt támadt hiányokat igyekeznek pótolni a gazdaságban. Honleányaink pedig a sebesült katonáink ápolásában veszik ki a maguk részét. S felgyógyult katonáink áldják azon honleányokat kik betegségükben szeretettel környezve, gondos ápolásban részesítették őket. Ebben a nemzeteket megsemmisítő világháborúban nem csodálkozhatunk, ha felsőbb osztályokból katonának termett taMély csend borul a völgyre. A komoly bazalt sziklák, mik ezt a szép kis virágos helyet, mint anyai karok ölelik körül, hallgatagon búcsúznak a leáldozó napsugaraktól. Máskor ilyenkor a munkából hazatérő ifjúság dalos ajkairól száll a jókedv, ma néma, kihalt minden. Csak egy-egy kósza szellő röppen át, megingatva a útjába eső késő őszi virágok fejecskéit, meghajlítja a karcsű fűszálakat. Kis csapat kanyarodik be az egyik szűk úton. Egyforma szürkeruhás, csendes katonák lépkednek egy szigorú arcú arany hajtókás tiszt, meg egy fiatal hadnagy vezetése alatt. Arcukon nyoma sincs a félelemnek, bár ajkuk hallgat, szemeik élénk tűzzel vizsgálják az előttük ismeretlen világot. A komoly arcú tiszt halk parancsot ad, mire megindul a munka. Az éjszakát itt akarják tölteni. Gyors kézzel vájják hát a lövészárkot s míg a kis kapa vígan forgolódik a földben, imént még díszben álló virágok sóhajtás nélkül hullanak jobbra balra. Hamar elkészülnek munkájukkal és pihenésképp leülnek a szép fűpázsitra. Kis nuló fiaink csoportosulva tárgyalják a haza sorsát és az ő bevonulásuknak idejét. Egyik-másik hazáját szerető nemes ifjúnak ajkáról halljuk ama lelkesült szózatot: Hazámért szívesen feláldozom életemet is! Csak reájuk kell tekintenünk, s a mi szivünk is felmelegszik, midőn örömtelt ajakkal szavalják : Mmdenfelöl harci nótát fu a szél, Verje meg az Ür Isten azt, aki fél! A kozák is, az angol is mit tehet ? Egy.életnél, egytől többet nem vehet. Mert Petőfi szavaival : „Csak nem fajult el még a székelyvér! Minden kis cseppje drága gyöngyöt ér!" A világháború sorvasztó hatását mindnyájan érezzük. Már is sokan vannak kik keserű könnyekkel tekintenek a bizonyvártatva mintha haragos szellem rázná a bazalthegyeket, erős dörgés, vagyis inkább kellemetlen kerepelő moraj hangzik és golyózápor repül a pihenésre vágyó katonák felé. A fiatal lengyel hadnagy gyorsan fedezékbe rendeli embereit, maga is követné őket de egy kicsike fényes golyó érintése, lefeküdni kényszeríti a zöld pázsitra. Valahonnan a válla tájékáról az élet melegsége ömlik és végtelen bágyadtság ül szemhéjjaira. Mire magához jön, a kötöző helyen találja magát. A hadnagy hamarosan nem tudja mi történt vele. Lassan eszmél. Igen a komoly arcú főhadnagy ! Az orvos 1 Velük volt ma, egész nap. De miért ? Ezt nem tudta. A főhadnagy nagy papírlapot néz figyelemmel. A kis hadnagy is merően bámulja a kusza vonalakkal hefutott ívet. Egyszerre csak megismeri. Ez a tereprajz. Emlékezete lassan éled. Már tudja, hogy reggel óta uton vannak. Sőt arra is emlékszik, hogy három napja mindig csak jönnek-jönnek idegen földön. Válla alatt sajgó lüktetést érez, mi teljesen visszahozza öntudatát. Golyót kapott