Esztergom és Vidéke, 1915
1915-07-08 / 53.szám
SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RESZET ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. POUT/ff Rí és TRRSRDRLMILRP. FŐMUNKATÁRSAK: D R RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN ÉS D R KŐRÖSY LÁSZLÓ Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős: LAISZKY JÁNOS MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Bízva bízzunk! Nemsokára elérkezünk a nagyháború nevezetes évfordulójához. Soha ennél jelentőségesebb évfordulót nem ért még meg a kultúra öreg világrésze, Európa. Még mindig vérzivatar zúg végig a földúlt országokon. Rettentő ágyuszörnyetegeink valóságos vulkánt szórnak ellenségeinkre idegbontó menydörgéssel. Van-e annyi reszkető csillag az égen, ahány anyai vagy hitvesi sziv remeg egy év óta drága kincseiért ? Omlik-e annyi vérzuhatag a szédítő arányú harcmezőkön, amennyit a fájdalmas szivek könnyei ontanak? Volt-e nagyobb gyász eddig Európa siralomvölgyeiben, mikor millió és millió harcos dőlt rendekbe a halál rémesen pusztító kaszája alatt ? „Esztergom és Vidéke" tárcája. Ha majd a muszka hazajut... Irta: Sebők Imre dr. (Folytatás.) De most rosszabb ellenségek jöttek. Waszilij egy darabig csak a nyemci-ekről tudott; ezekről az^ mondotta egy-egy tisztjük, ha a hosszú út alatt néha szóba állt a legénységgel, hogy ezek a legroszszabbak. Hogy ős ellenséggel minden igazhitű orosznak, hogy igazi barbárok. Kis orosz gyermekeket vagdalnak szét a szuronyaikkal és hogy a templomokból elhurcolják a szentképet, az ikont. Waszilij és a társai a fogukat csikorgatták erre a beszédre is ; csak kerüljenek ők össze a nyemcikkel, majd megmutatják nekik, hogy jár az, aki az atyuska ellen fegyvert fog és a szent vallást bántja I Hát még amikor hosszú időre megállott velük a vonat és sok Nem érzi-e a világháború szenvedéseit még a legkisebb* gyerek is, vagy a kinos nélkülözést a törődött öreg és a szorongó aggódást véreinkért mindenki a nagy esztendőben? Mintha a végitélet sújtó igazságosztó kezét éreznők világtájaink És mégsem esünk kétségbe. Mert ha van igazság az égben, lesz a földön is, a hatalmas vérkeresztség után. A mi szeplőtelen és diadalmas zászlóinkat az erkölcs selyemszállaiból szőtték. A mi erős fegyvereinket az igazság kovácsolta. A mi döntő bátorságunkat a mi rendületlen hitünk teremti. A mi szent hitünket túlvilági erő gyújtja lángra. A mi vigasztaló és lelkesítő reményeinket pedig Magyarország védő Nagyasszonya sugallja nekünk és Szent István királyunk erősíti szorongó szivünkben. Merítsünk azonban lelki erőt lökdösés meg tolatás után kiszálltak abból egy csodaszép város előtt! Megmosdatták őket és megmondták nekik, hogy amit most látni fognak, az nem kevesebb, mint maga a Matyuska Moszkva, amit meglátni a legnagyobb boldogság minden igaz orosznak. Waszilij csaugyan boldog volt. Az egy nap alatt, amig az ezrede Moszkvában állott, meglátta Kreml-t, ben volt az Uszpenszkij katedrálisban, imádkozott a cárok • keresztelőhelyén, a Blagovjescsenszkij szaborban a szent ikonok előtt, megcsodálta az óriás harangot, az Iván Velikij-t, katonabüszkeséggel nézte a sok ágyút a Kreml piacán, amit az orosz hadsereg az idők folyamán az ellenségtől elvett és igaz paroszláv hittel hallgatta meg másnak a pópa beszédét, amit az az indulás reggelén a kaszárnya udvarán a legénységnek mondott. Waszilij könnyezett, mert a pópa nagyon szépen beszélt; a hosszú a mi nemzeti történetünkből is. Ezer év óta valóban sok dúló fergeteg vonult végig hazánk virányain. Az Árpádházi királyok korában elpusztította országunkat másfél évi veszedelmekkel az ázsiai tatárjárás. Ebben a kétségbeejtő válságban az ország ujjáteremtője, IV. Béla király, fölajánlotta Margit leányát engesztelő áldozatul a magyarok Istenének. És az ország liliomszála szent hivatását dicsőségesnek tartotta. A vegyesházi uralkodók korszakában zúdult reánk a nagy Hunyadi János halála után, a görögbirodalmat megdöntő török hódítás. Másfélszázad évig szenvedtük az igát. Elpusztult akkor Nagy Lajos és Mátyás király sok dicsőséges alkotása. Elnéptelenedett az ország. De a reménytelenség sötét éjszakáiban ismét megjelentek egünkön az engesztelődés reszürke szakálla ugy rezgett a nemes haragtól, mikor a nyugoti barbárokról szólt, akik nem hisznek Istent és nem hisznek a mindeneket boldogitó pravoszláv vallás igazságában, hanem bűnös igyekezettel szláv testvéreink ellen törtek. A goszudar, a cár, aki minden pravoszláv testvérnek hivatott védelmezője, figyelmeztette őket hogy ne bántsák a szláv testvéreket, de hiába: a pogány és hitetlen ellenség nem hallgatott reá, most hát a fegyver fog beszélni és ők győzni fognak, mert ki tudna ellenállni az orosz fegyvernek ? Waszilij, a ki jó pravoszláv volt és a kinek a kará-zargáji kis szobája Js tele volt szentképpel, oda volt a boldogságtól; hogy ő most a pravoszlávia igazáért fog küzdeni a testvéreket elnyomó hitetlen barbárok ellen 1 Alig várta már, hogy szemben álljon velük ! Nos, a találkozás megtörtént. Varsó alatt, Lodznál, utoljára pedig a Kárpátokban. Waszilij eddig úgy ELÖFIZETÉSLjÁRAK A : EQY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE 6 K NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FLLÉR NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA ménycsillagai. Megzendültek ismét a vigasztaló Maria-himnuszok, újra í öl támadt a megrendült nemzeti hit Szent István megfogyott és leigázott népében. És ekkor megjelent fölöttünk diadalaink szivárványa. Eltűnt a félhold. Kisütött reánk a szabadság verőfényes napja másfélszázados sötétség után. Elkövetkeztek azután szabadságharcaink stációi. Ezeket is végig kellett járnunk, nemcsak a szomorú majtényi harcmezőn és a gyászos Világoson, hanem átszenvedtük bujdosó véreink és bilincsbe vert vértanúink golgothai kínjait is. Hiába keresünk azonban példát 1. Ferenc József királyunk hosszú és áldásos uralkodására. A mi bölcs királyunkat történeti hivatása mindnyájunk jóságos atyjává alakította, aki s velünk búsult, velünk örvendezett, velünk imádkozott és velünk hitt a nagy esztalálta, hogy a pópa igazat mondott: csakugyan barbárokkal álltak szemben. Nagy ágyukból lőttek, rettenetes kiabálással jöttek és a goszudar katonáinak bizony nem egyszer viszsza kellett menniök előlük. De a legrosszabb ellenség a Kárpátokban volt; ezek a magyarszkik voltak, akik rajta-rajtával jöttek, mint az ördögök és a kikről a tisztek azt mondták, hogy a foglyoknak levágják az orát és azután elevenen eltemetik őket. Sajnos Waszilij megsebesült és nem tudott ellenállni, amikor egy ilyen rohanó Ördögbanda elfoglalta az árkaikat, a hol lováról leszállva, ő is küzdött. Elvitték a többi életbenmaradttal együtt és Waszilij csöndesen készült a halálra, csak arra kérte a kazáni szent Szüzet, a kinek képét a nyakában hordta, hogy ne engedje őt sokáig kínlódni. Hogy az elképzelt kinzatástól az egyik budapesti katonai kórházig, a hol Waszilij sebéből kigyógyulva és
