Esztergom és Vidéke, 1915
1915-07-04 / 52.szám
feZERiCESZTŐSEG ÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RESZET ILLETŐ t ÖZLtMENYCK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ES Hi RD El ESI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. FŐMUNKATÁRSAK: D R RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN ÉS D R KÖRÖSY LÁSZLÓ Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős: LAISZKY JÁNOS MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE 6 K NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FLLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA Nem sikerült. Heves iramban, lázasan folyik Europa harcterein a harci tevékenység. Ujabb erők lépnek a küzdelembe, uj alakulatok vannak, újra változnak a harcvonaiak, még nagy munka, sok erőfeszítés van hátra, de annyit az entente hatalmai és szövetségeseik már ma nagy általánosságban megállapíthatnak, hogy „nem sikerült". Nem sikerült sok minden. Legfőképen nem sikerült az a terv, melynek szülőanyja az orosz gőzhengerről vetett bizalom volt. Az orosz gőzhenger köztudomás szerint az entente terveioen már pozitív ertekkent szerepelt, mint a iegerosebo, legnagyobb erő volt az entente vagyonmérlegébe felvéve. Hat erről az értékről azután teljeséggel bebizonyult, hogy leg„EsztBPgoni és Vidéke" tárcája. Csalogat az Ej. {Versciklusból.) Uram, a nap már újra lepihent. Az est homályba takart ide lent Mindent, amerre szemünk eltekint, Leejté fátylát: a fekete szint • . Uram, csak gyújtsd meg lelkünk mécsesét, Hogy el ne nyeljen a titkos setét-' Mintba csak élne Az éjnek a mélye. Mintha fülembe Susogna zenéje: 1 „Nincs dal a napban •' Nincs dal a fényben Itt van az élet A csillagos éjben •' Éjnek a keble Kivan szerelemre Jer, ne habozz' már-' Az Éj szive rád vár!" Uram, csak gyújtsd meg lelkünk mécsesét, Hogy el ne nyeljen a titkos setét • • . V. alább is a dubióz követelések köze kell könyvelni. „Nem sikerült" legázoltatni az orosz hordákkal a nagy magyar Alföld, az ősi magyar róna zöldkalászos vetéseit, kirabolni a középeurópai kettős szövetség éléstárát és egy uj tartományt csatolni a nagy orosz birodalomhoz. „Nem sikerült" például az angol blokád. Az angolok még decemberben haditerületnek nyilvánította a német vizeket, amelyeken e szerint még semleges hajó sem futhat végig, mert Németország kikötőibe semmiféle éleimicikknek bejutnia nem szabad. Németország Anglia blokádjával válaszolt erre a próbálkozásra és a német nyilatkozat nem maradt irott papiros, hanem tetté, valósággá vált, amiről kereskedelmi hajók, hadihajók pusztulása tesz vallomást. „Nem sikerült" Németország Ha majd a muszka hazajut... Irta: Sebők Imre dr. (Folytatás.) A burját aztán hazament és vagy meggyógyult, vagy meghalt; akármelyiket tette, előbb még úgyis egynéhányszor körültáncoltatta meg körülfüstöltette magát a falubeli sámánjával és akármi is lett a dolog vége, a dicsőség, vagy a szégyen nem Waszilijnek a tégelyein, hanem a sámán tudományán mullott. Ilyenformán meg voltak elégedve Waszilij működésével a burjátok is, ő maga is és az irkucki főkormányzó ő főkeg> elmessége is. Mindezt pedig akkor láttam, a mikor — régen, még békében — egy augusztusi éjszakán a Waszilij kis lakásában töltöttem az éjjelt, hogy másnap korán hajnalban fölmenjek a legritkább látványra, amit ma még a világon látni lehet, hogyan áldoznak évenkint egyszer fehér lovat ezek a késő Hadúr-tisztelő kiéheztetése sem. Milyen arccal milyen gondolatokkai fogadhatják az entente államférfiai, különösen az angol kormány tagjai, azt a hirt, hogy Németország újra fehér kenyeret eszik, talán a kenyér és lisztutalványokat is beszünteti, hiszen hat millió métermázsa íeleslege van. „Nem sikerült" még sok minden az ententenak. A Dardanellák ostroma, az Egyesült Államok és más semlegesek belerángatása a háborúba, Elszász visszavétele, a revanche megvalósítása, az „á Berlin!" jelszó keresztülvitele keletről és nyugatról, mindez nem sikerült. Csak egy dolog sikerült az ententenak, Itáliát, a lesben álló brigantit, jó pénzért orvtámadásra birni. Ezzel szemben mi sikerült Németország, Ausztria-Magyarország és Törökország uj szövetségének ? Sikerült az utódok a kara-zargaji kis burját uluszon túl, az Uchir-Manchai csipkés sziklafokán. Békében váltunk el azon az augusztusi napon. Három rubelt adtam neki szállásért, ételért, meg azért az utért, amiért átvitt jó egynéhány versztre, a szomszédos burját-tanyára, ami már az irkucki országúton fekszik. Amikör elváltunk, nagy barátságosan búcsúzkodtunk a volt kozák altiszttől; azt mondtuk egymásnak: — Do szvigyenia! A viszontlátásra : De igazában egyikünk sem hitte, hogy ez életben valaha még viszontlátjuk egymást. És most mégis megtörtént a viszontlátás. Vasárnap találkoztunk, nem Kara-zargajban, hanem Budapesten, a Szent Jobbot kisérő könyörgő körmeneten. Ezt . sem gondoltuk volna két esztendő előtt, hogy a Szent Jobbot májusban Pesten fogják vinni, — hogy utána megy másfélszázezer ember és fegyvereink orosz gőzhengert visszafordítani és bebizonyítani, hogy az sokkal veszedelmesebb eszköz, ha visszafelé gurul, mintha előre sikerült a Kárpátokon és Keletporoszországban, valamint Galíciában valósággal megtizedelni az orosz sereget, sikerült az egész Belgiumot, fél Lengyelországot és Franciaország legszebb vidékét elfoglalni és megtartani, a Dardanelláknál egymásután pusztítani a büszke csatahajókat és ezerszámra másvilágra küldeni az entente katonáit és sikerült ezer veszélyben megállnia helyét. Ez a mai mérleg. Ami sikerült és ami nem. Egyéb szempontokat ne nézzünk, ezt a szempontot pedig nem kell részletesebben taglalni. Az ententenak semmi sem sikerült, nekünk pedig sok minden. Auspiciumnak a jövőre nézve nagyon szép. győzelmét kéri az egek Urától, hogy a menetben ott lesz egynéhány ezer a dicsőség mezejét megjárt katona, de a legkevésbbé gondoltuk akkor mi ketten Waszilij Gregorovval, hogy itt fogunk még egyszer találkozni 1 Pedig mégis megtörtént. .Odaát messze, hatezer kilométerre innen úgy gondolkoztak az atyuska emberei, hogy háború idején a derék burjátoknak nem kell okvetlenül a Waszilij segítsége; háborúban elvégzi a fogfájás meg egyéb fájdalmak ügyét a sámán is, legfeljebb, hogy az otthonmaradt feleség kiosztogatja a kenőcsöket, amig tart bennük. A kormányzósági felcsert magát elvitték megint katonának, vissza a régi ezredéhez beosztott kozákszotnya közé. Az őrmester nem is bánta a változatosságot; jól esett a sok panaszkodó burját páciens után egyszer megint csontosképü, marcona legények élén állania. A többi aztán közönséges dolog. Waszilijjal is az történt, amit sok