Esztergom és Vidéke, 1915
1915-01-01 / 1.szám
SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK, TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ES HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. FŐMUNKATÁRSAK : D R RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN ÉS D R KŐRÖSY LÁSZLÓ LAPTULAJDONOS ÉS A SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS : LAISZKY JÁNOS MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE 6 K NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FLLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA Olvasóinkhoz. Az „Esztergom es Vidéke" szerkesztősége és kiadója azon tisztelettel teljes kérelemmel fordul Esztergom város és megye közönségéhez, hogy az új évben lapunkra minél nagyobb számban előfizetni szíveskedjék. Úgy hisszük, ezt a kérést teljes bizalommal intézhetjük, önökhöz, mert olvasóink azon két év alatt, mióta a lap birtokunkban van, sokszorosan meggyőzőhettek róla, hogy változatlanul olyanok voltunk, aminőknek kezdetben Ígérkeztünk: a városi és megyei komoly közvélemény gáncstalan, bátor szószólói. A dicsekvés nem kenyerünk, de becsületes munkánk után arra büszkén hivatkozha:unk, hogy át voltunk és vagyunk hatva a város és raeiye ügyei iránt való tiszta, ön„Esztergom és Vidéke" tárcája. lazái földbe temessetek engem... Leszállt az éj ... A hold világát Sűrű, jótékony felhők takarék. Többit előzve elől haladt Titkon két testi-lelki jóbarát. sak suttogni mertek. „Barátom, — Szólt az idősebb — hiszen jól tudod, Mindig szerettem én hazánkat szeretem addig, mig szivem dobog. Lásd, szólt hazánk ... Fegyverre kelek... Otthon hagytam kedves jó családom. r ájt a válás ... De hitt a haza! Sátrán küzdök a heves csatákon. ügy valami mégis úgy gyötör, "olyton követő, ködös sejtelem. Üldöz az ágyúk hangja mellett, Miatta nincsen csendes éjjelem. Nem az aggaszt, elvész a hazánk. Ezt még gondolni is bűn — nem szabad 1 A Jog, Igazság mellettünk áll. ízeké a győzelem az ég alatt. Zsák az busit. .. csak az fáj nagyon. Érzem: meghalok, s itt lesz sírhelyem, Hol a levegő, a föld, az ég, lol minden-minden olyan idegen. zetlen jóakarattól. Az atyafiságot és pajtáskodást nem ismerő magyar nyíltság vezetője tollúnknak s a jó ízlés irányítója közléseinknek. Mindenkor elfogulatlan bírálói voltunk és akarunk maradni minden közéleti jelenségnek, eseménynek és szereplésnek! Amint tudunk igaz érdemeket dicsérni, úgy volt és lesz bátorságunk az ostort is suhogtatni ott, hol akár a városi, akár a megyei közügyben vétkes könnyelműséget, beszámítható hibát és jogsértő visszaélést tapasztaltunk. Az országos politikában elvünk a pártkeretektől független szókimondás. De minden szemforgató kertelés nélkül, mert egyforma mértékkel akarunk mérni minden pártnak : a kormány igaz érdemeit is elismerjük, de az ellenzék esetleges hibáit s túlkapásait sem szépítgetjük. Kérve-kérlek, tedd meg azt nekem : Szeress akkor is halálom után ! Vigyél el engem honi földbe. Hazám szép ege tekintsen le rám." „Fáj beszéded ... De majd megteszem. — Szólott, a másik s megfogta kezét. A két jóbarát búcsút intve Elvált . . . S elnyelé őket a sötét . . . Messze, hol a Zala folydogál, Egy új, virágos síron fúj a szél . . . Honszeretetről ... a nagy harcról . . . Egy magyar hősről meséket mesél . . . Nagy Frigyesről. (Történeti adomák.) Irta: Dr. Körösy László. I. A szélmalom ellen, A legnépszerűbb és legzseniálisabb porosz király, Nagy Frigyes, huszonnyolc éves korban került a trónra, majd egyszerre ünnepelt kortársával, Mária Teréziával, akinek atyja 111. Károly, az utolsó Habsburg meghalt. Ekkor kezdődött a nevezetes öröMinden igyekvésünk az, hogy aki lapunkat kezébe veszi s elolvassa, avval a tapasztalattal tegye le, hogy jó vidéki lapot olvasott, mert állandó jelszavunk: jó tartalmat szép formában nyújtani olvasóinknak. Célunk elérése természetesen nem csupán magunkon áll, hanem a közönség támogatásán is. A háborúval járó nehéz anyagi viszonyok senkitse nyomnak súlyosabban, mint a vidéki újságokat, tehát bennünket is. A hirdetések, melyek békés időben jövedelmünk tekintélyes részét teszik, most egészen elmaradtak, vagy a minimumra redukálódtak. Viszont kiadásaink a drágaság következtében folyton emelkednek. Tehát csak az olvasók fokozottabb anyagi támogatása, azaz tömegesebb előfizetése segíthet rajtunk. Ezért ha Esztergom város és megye közönsége súlyt vet kösödési háború. A poroszok Sziléziának azt a részét követelték Mária Teréziától, mely egykoron a brandenburgiaké volt. Az ifjú és ragyogó szépségű Mária Terézia azonban visszautasította a fiatal porosz király kivánságát. Erre aztán kitört a háború, mely Nagy Frigyes diadalával végződött. Savoyai Jenő herceg törökverő hadait verte meg. Ekkor teremtette a király Potsdam mellett azt a fölséges parkot és remek palotát, melyet olasz és francia művészek építettek és díszítettek. Az új fejedelmi lakhoz nem meszsze azonban egy kisebb halmon egy szélmalom kellemetlenkedett és a Sanssouci palota csendjét zavarta éktelen nyikorgásával. Nagy Frigyesnek valóban jobban tetszett a molnár lisztje, mint malma zakatolása. A király, akit a poroszok Egyetlen-nek neveztek, (der Einzige), mert ő az állam első szolgájának tartotta magát, azért volt mindig igazságos még a saját kárára is, egyszer áthivatta a molnárt. — Kedves szomszéd! A te malmod megzavarja az én foglalkozásomat, úgy hogy egyikünknek rendet arra, hogy lapunk továbbra is irányítója legyen a helyi komoly közvéleménynek, álljon előfizetőink sorába az eddiginél nagyobb számmal. Régi barátaink ne csak maguk újítsák meg előfizetésüket, hanem toborozzanak ismerőseik körében új előfizetőket. Minden új előfizetés nem csupán támasz lesz lapunk további fenmaradásához, hanem egyszersmind buzdításul fog szolgálni a szerkesztőségnek arra, hogy az eddigi helyes irányban még nagyobb buzgósággal szolgáljuk a közügyet. Abban az erős reményben, hogy az olvasó közönség megérti és tettekkel méltányolja majd megokolt kérelmünket, a legjobb újévi kívánságokkal köszöntjük régi és új előfizetőinket. A szerkesztőség és kiadóhivatal. kell csinálni. Vásárold hát meg a Sanssouci kastélyt és akkor odább állhatok. A molnár flegmatikus nyugodtsággal ezt válaszolta: — És mi volna a vételár szomszéd úr? A király elnevette magát. — Honnan vennéd azt a sok pénzt, amibe a kastély meg a kert került? Mondd meg inkább, menynyire becsülöd malmodat, hogy azt rövidesen megvásárolhassam. — Szent igaza van felségednek. Nekem csakugyan nincs módomban annyi pénzt összeteremteni, hogy megvettessem a királyi házat meg a kertet. Csakhogy megfordítva is igaz. Fölséged sem lenne ám képes megfizetni az én régi szélmalmom árát, Mert a malmot az apámtól örököltem és azt megint fiamnak akartam átadni, mint egyetlen családi vagyonunkat, melyre eddig mindig reá szállott a jó Isten áldása. A nagylelkű király rögtön megértette, hogy a molnár szélmalma az ő egyetlen kincse és így mindene, tehát nem alkudozott vele tovább, hanem megtartotta jó szomszédjának és hozzászokott a szélmalom zakatolásához is.
